2018. április 22., vasárnap

118. fejezet


Kamilla teste remeg. Érzem, ahogy átölelem, az arca mégis határozott, és egy szemernyi látszata sincs félelmének. De, a teste elárulja, Kamilla retteg az orvos válaszától.
Nem úgy, mint az enyém. Ami mindent elárul.
Tudom, mi az eredmény. Tudom, hisz mikor Bishop felhívott, kikényszerítettem belőle a választ. És, most pedig a gyomrom úgy remeg, hogy szinte azonnal képes volnék elhányni magam.

Várakoznunk kell. Bishopnál egy másik páciens húzza az időt. Kamilla összekulcsolja a kezünk, és azt hiszem, észre sem veszi, mennyire szorítja. Lábát, a másikra teszi, és lóbálgatni kezdi azt. Hol szaporán veszi a levegőt, hol pedig visszatartja azt.
Ideges. És, tudom, hogy meg kellene nyugtatnom, de miután tudom, mi a lelet eredménye, képtelen vagyok hiú ábrándokba ringatni őt. Nem mondhatom neki, hogy jók lesznek az eredmények, miközben titkon tudom, hogy nem lesznek azok.

Gyűlölök várni! Az egyik legfőbb pont, ami alapján élem az életem, az a pontosság. És, ezt mindenki tudja,aki velem kapcsolatban áll. A virágos, az ételkiszállító, a beosztottjaim, az üzletpartnereim, még a kicseszett elnök is. Sőt, mi több, dr. Bishop is.
Túl akarok már lenni ezen a szörnyűségen. Azon kapom magam, hogy az én lábam is táncot jár. Szinte pattog a járólapon. Magamra szólok, és kényszerítem magam arra, hogy nyugton üljek.

Senki nem tud erről az egészről...hogy Kamilla feltehetőleg rákos. Vagyis, most már biztosan az. Sem a szüleink, sem a barátaink. Egy valakit kivéve. Mike-ot.
Szükségem volt arra, hogy valakivel megoszthassam ezt az egészet anélkül, hogy rimánkodást, vagy jajveszékelést kelljen hallgatnom. És, Mike, megtette,amit kellett. Mellettem volt, és arra figyelt, nekem mire van szükségem. Berúgtunk az igaz. Gyalázatosan leittuk magunkat, de pont erre volt szükségem. El kellett felejtenem azt a sok szart, ami megint rám omlott.

A rendelő ajtaja nyílik, és egy megkönnyebbült arcú hölgy jön ki, aki elkapja Bishop kezét, és rázni kezdi.

Köszönöm doktor úr! A férjem nagyon boldog lesz. – mosolyog a dokira, és továbbra is csak rázza a kezét
Minden rendben lesz Karola. Csak vigyázzon magára, ne erőltesse meg magát. És, akkor két hét múlva találkozunk, egy ultrahang erejéig. – bólint Bishop szintén mosolyogva

Remek, még egy lombik siker. Bárcsak, mi is éppen ezrét volnánk itt!
Bhisop elénk lép, és szánakozó arckifejezéssel ránk néz.
Elnézést kérek, nem akartam megváratni önöket. Kérem fáradjanak be. – szabadkozik, és a kezével a rendelőbe invitál minket. Kamilla megy elöl, és helyet foglal. – Látom, sikerült lenyugodnia. – mormolja oda Bishop, mire Kamilla felénk kapja fejét, és összeszűkült szemekkel néz rám
Fejezze be. – sziszegem alig hallhatón, mire Bishop láthatóan zavarba jön.

Nem jellemző Bishopra ez a viselkedés. Zavarban van. Kapkodja a tekintetét, rám, majd a feleségemre pillant, és zavartan túr a hajába. Kamilla megköszörüli a torkát, és a székében kezd mocorogni.
Én úgy ülök a székemben, mint akit oda ragasztottak. Megmozdulnom is nehéz, túlságosan is koncentrálok arra, hogy ne lepleződjek le Kamilla előtt.
Végül Bishop is leül, és ő is megköszörüli a torkát. Érdekes, mikor vizsgálta Kamillát nem volt ennyire ideges,pedig borzalmasan kikeltem magamból. Most pedig...most változott a felállás. Talán azért, mert a diagnózis végérvényes. Kamilla tényleg rákos... nincs talán, nincs ha. És, azt hiszem, amint Bishop megkapta a szövettan eredményét, rájött, hogy én iszonyatosan indulatos tudok lenni, ha valami nem úgy megy, ahogy én azt akarom. Talán Bishop attól tart, hogy az életével játszik,avval, hogy közölnie kell, a feleségem nagyon beteg? Mindenesetre tudja, ennél kevesebbért is haltak meg a kezeim között. De, ez már elmúlt, már megváltoztam. Kamilla kiirtotta belőlem azt az irányíthatatlan haragot, és pusztítási vágyat, ami korábban az életem irányította.

Nem húzom az idegeit tovább Mrs. Pattinson. Tegnap megkaptam az eredményt, ami sajnos pozitív. – mormolja halkan, és látom, amint sajnálkozás jeleit veszi fel az arca, de, amint rám pillant, újra félelem jele suhan át a képén. Ne aggódj te marha, meg változtam! Csak viselkedj normálisan, úgy, ahogy eddig....
Értem. – bólint Kamilla, majd rám néz
Megoldjuk. – biccentek határozottan. – Már egyszer kigyógyultál belőle, menni fog ez most is. – folytatom határozottan
Te tudtad, igaz? – néz rám dühösen.
Nem, dehogy tudtam. – rázom meg fejem, és próbálok értetlenséget színlelni.
Dehogyisnem tudtad, ezért voltál olyan furcsa tegnap! – kontráz rá, majd elfordul, és lehatja a fejét
Bébi, én nem ak...
Menj ki. – vág a szavamba, és összeszorítja ajkait. Nem néz rám. Elfordítja a fejét, én pedig a térdére próbálom tenni a kezem, de ő elhúzódik.
Hogy? – kérdezek vissza ezúttal tényleg értetlenül
Azt kértem, hogy menj ki! Egyedül akarok beszélni a doktor úrral! – parancsol rám, és tüzes tekintettel néz fel rám.
Mrs. Pattinson, ez nem a legalkalmasabb helyzet arra, hogy a férjét eltaszítsa magától. Higgadjunk le, beszéljük át a kezeléseket együtt. Biztos vagyok benne, hogy Mr. Pattinson ebben a helyzetben csupán önt szerette volna védeni. – szól közbe Bishop. Elismerően biccentek. Egy piros pont a dokinak.
Így van bébi. Nem akartam, tönkretenni a tegnapi csodás napot. – helyeselek, és kezem a karfán pihenő kezére teszem.
Jelenleg rád néznem is nehéz Robert. – válaszol Kamilla, és kiengedi az előzőleg beszívott hatalmas levegőt.
Nem tettem semmi rosszat, ne büntess feleslegesen. – vonom össze szemöldököm
Én most megbeszélem a továbbiakat a doktor úrral. Kérlek, várj meg odakinn. - válaszol hajthatatlanul Kamilla , miközben mindvégig a dokira néz.
Jól van. – sóhajtok lemondóan, és felállok a székből.

Idegőrlő a várakozás odakinn. Nem hallok zokogást, vagy bármiféle kiakadásra utaló hangot... Ellenben én, már tűkön ülök. Egy órán keresztül toporgok kint a váróban, közben pedig szépen csordogálnak be a következő időpontra várakozó páciens hölgyek.

Nyílik az ajtó, én pedig azonnal ugrok. Kamillához lépek, és aggódva nézek rá. Kezem a derekára siklik, mire kuncogni kezdenek a várakozó hölgyek.

Akkor jövőhéten várom. A gyógyszereket pedig minél hamarabb váltsa ki. Sajnos van olyan gyógyszertár, ahol hiánycikk.
Beszerezzük a gyógyszereket dr. Bishop. – szólok közbe, én is, mire Kamilla rám néz
Köszönöm doktor úr. – válaszol halkan Kamilla
Ha kérdése van, akármikor hívhat.

Mélyet sóhajtok… Ezen is túl vagyunk. Kezet rázok a dokival, akinek az arcát fürkészem, de semmit nem tudok leolvasni róla.  Végül kénytelen leszek elengedni a doki kezét, mert Kamilla elindul.
Zaklatott, látom ahogy veszi a levegőt, mégis, az arcára nyugodtságot erőltet. Kinyitom a kocsi ajtaját, ő beszáll, és, egész úton a távolba mered.
Nem merem faggatni, egyszerűen csak némán utazunk. Lekanyarodok a pláza felé, Kamilla pedig ijedten néz rám.
Hova megyünk?
Gondoltam kiálthatnánk a recepteket.
Holnap elintézzük, haza akarok már menni. – vágja rá azonnal, de tőlem csak egy bamba kifejezésre jut.
Azt mondta az orvos,hogy minél hamarabb.
Egy nap már nem számít, úgy is a kemo alatt lesznek lényegesek. Haza akarok menni ! – nyomatékosítja, nekem pedig tudom, hogy most nem kellene ellenkeznem vele. Így hazafelé veszem az útirányt.
A szívem szakad meg attól, hogy ilyen rideg velem. Hisz mégis csak rám kellene támaszkodnia, a férje vagyok, csessze meg!

Kamilla az előszoba szekrényre dobja táskáját, és felakasztja a dzsekijét.
Gyorsan kibújok én is a cipőmből, majd felvetem neki az ötletet, mi lenne, ha ma főznék magunknak ebédet?

Nem vagyok éhes. – mormolja orra alatt
Tudod, hogy most már nem csak magadra kell gondolnod, bébi. – mondom mosolyogva , és közeledni kezdek felé.
Tudom, tisztában vagyok vele! – fakad ki, és hangja elcsuklik.
Tudom, tudom bébi. – felek halkan, és átfogom a derekát. – Szeretlek, annyira szeretlek. – súgom oda, és homlokom az övének döntöm. – Csak kérlek, ne zárj ki. Támaszkodj rám, veled vagyok. – súgom, ő pedig a könnyeivel küszköd.
Hogy tehetném Robert? – vonja össze szemöldökét, én pedig értetlenül nézek rá. Ezt mégis, hogy érti? – Hogy támaszkodjak rád, mikor még csak egyenlő partnerként sem kezelsz engem? Mikor még csak a gondolattól, hogy meghalhatok, elveszted az eszed?
Mondtam már, csak nem akartam elcseszni azt a remek napot Emiatt nem mondta el. Lenyugodtam Kamilla. Tudom kezelni a dolgot. – válaszolok, hogy bizonyítsam az érzéseimet.
Dehogy tudod! – rázza meg fejét, és alig hallhatóan folytatja. – Meg akartad ölni a gyerekeinket.
Kamilla arca eltorzul, és a jól látható, kerekded hasára csúsztatja kezét. – A babáinkat. -bólint, nekem pedig a torkomra fagy a szó, még levegőt is nehezemre esik venni. Mélyütés volt ez tőle. Tudom, ezt sosem fogja megbocsájtani nekem. Kamilla eltol magától, némán megrázza fejét, és a háló felé indul. Nem akartam így lezárni a beszélgetésünket.
Tudod, hogy képes vagyok mindenkin áttaposni érted! – szóltam utána kétségbeesetten
Ez az Robert! Sosem akartam, hogy bárkin is áttaposs! Főleg nem a gyerekeinken! – válaszol, de nem áll meg, még csak hátra sem pillant.
Tudod, hogy a szerelmem, amit irántad érzek, túlságosan forr, képtelen vagyok csillapítani, olyan, mint az élni akarás, az ösztön, ami hajtja az embert! És ezen nem tudok, és nem is akarok csillapítani! – zihálom dühösen. Kamilla nem válaszol, már majdnem eltűnik a látókörömből. Nem lehet így vége ennek a beszélgetésnek. Felgyorsítom a lépteimet, és megragadom a csuklóját. Magamhoz rántom, és a falhoz taszítom.
Felnövök, felnövök hozzád bébi, csak ne taszíts el! – szólítom meg kétségbeesetten, és forrón megcsókolom. Kamilla könnyei csorognak csókunkba.
Szorosan ölelem, ő is így tesz, és szavak nélkül szeretjük egymást.
Fenekébe markolok, és magamhoz rántom. Átkarolja csípőm, ahogy felemelem, és belenyög a csókunkba. A háló felé viszem őt, és még mielőtt leraknám az ágyra végig harapdálom a nyakát. Kéjesen nyög fel, csípője mozogni kezd. Erőteljesen nyomul csípőmhöz ágyékával, ami teljesen bevadít.  Az ágyra fektetem, és elkezdem kihámozni a ruhájából. Zihálva veszi a levegőt, csípője ringatózik, kezeit a fülei mellett csúsztatja, tenyerével a szatén huzatot simítja végig. Könnyen meg szabadítom minden egyes ruhadarabjától. Meztelen, csupasz puncijához hajolok, és nyelvem hegyével megnyalintok csiklója hegyét. Kamilla úgy reagál, ahogy azt várom. Megfújom a nedves bőrfelületet, ő pedig feljajdul. Duzzadni kezd a redőzött pici szerv, én pedig nem bírok egy perce sem ellenállni neki. Kigombolom a nadrágom, mert már kezd nagyon szűk lenni. Amint megszabadítom magam, újra megnyalom őt. Kamilla felhúzza a lábait, és vágyakozva várja a szám. Középső ujjammal forró szűk hüvelyébe nyomulok, mire elégedetten nyög fel. Elönti a fejem a forróság, és csak az ösztöneim irányítanak. Látni akarom a kéjt az arcán, a testén. Látni akarom, ahogy élvezi minden mozdulatomat. Serényen dolgozom őt, és közben nyelvemmel is kényeztetem duzzadt csiklóját. Megérzem, amint belsője egyre húzódik, szorítja az ujjam. Közel már az orgazmusa, nem hagyom abba egy percre sem, és a következő percben pedig érzem, amint szétomlik kezeim között. Hajába túr, és mélyről jövő hangokat ad ki magából. Alig akar csillapodni a teste, beletelik pár percbe, mire kitisztul a feje. Csókolni kezdem a csípőjét, kemény pocakját, a melleit, ő pedig amerre járok libabőrössé válik. Forró, nedves kis puncijába hatolok, és lassan mozgok benne. Forrón csókoljuk egymást közben. Nem nehezedek rá, figyelek a pocakjára. Csípőmre teszi lábait, és magába húz. Majd megőrülök ezektől a mozdulatoktól. Kéjes hang szakad fel torkunkból, Kamilla gyorsítana, de én nem adom meg magam neki. Továbbra is gyengéden érek hozzá, csókolom, simogatom őt. Kamilla pedig nyakamba mélyeszti fogait. Csípőjével türelmetlenül mozog. Fal, karmol, tép, és nyög. Kéjesen, mohón szerez meg magának. A hátamra lök. Fájó érzés tőle elválnom, még egy pillanatra is. Magába illeszt,amint sikerül elhelyezkednie. Gyorsan mozog, ő diktálja a tempót. Gyönyörű duzzadt mellei remegnek a gyorsaságától. Felülök, és megcsókolom. Gyúrni kezdem őket, a számba veszem kemény mellbimbóit, és gyengéden megszívom őket. Kamilla nyüszít, és a hajamba túrva élvez el. Annyira erősen, ritmikusan pulzál a farkam körül hüvelye, hogy nekem sem kell egy perc sem. Zsibbadó fejjel szorítom őt magamhoz.

A hideg szaténra fekszünk. Hanyagul öleljük egymást. Lábfejeinkkel simítjuk a másikat, és pár centire pihen arcunk egymásétól. A nap már jócskán lemenőben van. Narancsos fénye ragyog be az ablakon, glóriaként öleli Kamillát.

Olyan gyönyörű vagy. – súgom oda, és megsimítom kerekedő pociját
Már nem sokáig. – mondja epésen, de én nem veszem fel a dolgot
Nekem mindig te leszel a legcsodásabb nő, akárhogy is nézz ki.
Most még ezt mondod. – mosolyog rám, de látom, hogy nem őszinte a mosolya
Ezt mondom, mert tudom, hogy így is van. Szeretlek, és ezen semmi nem változtat, bébi. Ettől a pocaktól meg még szexibb vagy. – mosolyodom el, és pocakjára teszem tenyerem.
Jaj, Robert. – rázza meg fejét, és elfordul tőlem Összekuporodik, én pedig átölelem őt. Pocakjára teszem kezem, és simogatni kezdem őket.
Mindent képesek vagyunk legyőzni bébi. Együtt ez is menni fog. – mormolom oda füléhez, és apró puszit nyomok nyakszirtjéhez.
Mellé fekszem, szorosan a vállához, és lassacskán elmerülök az álmokba.


Riadtan ébredek fel. Zihálok, és izzadok, szörnyű rémálom kínzott, erre emlékszem, de már képtelen vagyok visszaemlékezni arra mi is volt az. Mélyet sóhajtok, és bal oldalamra fordulok, hogy átöleljem Kamillát. De, csalódottan veszem észre, hogy csak a kihűlt párnáját találom. Kikászálódom az ágyból, igyekszem kidörzsölni szememből az álmot, így indulok a keresésére.
Mosdóba, az erkélyre, konyhába megyek, de nem találom semerre. A mikróra pillantok éjjel van, két óra huszonkét perc.

Kamilla! – szólítom meg hangosan, de nem válaszol. – Hol lehet? Hol a fenében van ilyenkor?

Türelmetlenül nézek be minden helyiségbe. Minden szobába, és vizesblokkba, de sehol. Mellkasomban dübörög a szívem. A telefonomért nyúlok, és hívni kezdem, de kisípol. Mi a franc van itt?
A hálószobába rohanok, felrántom a gardrób ajtaját, villanyt kapcsolok, de ott csak pár ruhadarab lóg az állványokon.

Kamilla elhagyott! Fuldokolva veszem a levegőt. Pár órája hatalmasat szeretkeztünk, mégis, miért hagyott el?

Felhívom a biztonságiakat, és a főnököt kérem. Damien mély hangja, fél percnyi várakozás után szólal meg a vonal túloldalán.

Szükségem van a ma éjjeli felvételekre! A feleségem eltűnt, tudnom kell, hogy mi történt!





1 megjegyzés:

  1. Szia!
    Hűha megint egy nem senmi fejezet! :) Kiváncsi vagyok hogyan is tovább. Nagyon szépen köszönöm hogy ezt a részt is olvashattam!

    VálaszTörlés