2017. október 8., vasárnap

113. fejezet

Robert újra eltávolodik tőlem. Alig szól egész úton, míg végre haza érünk. Bár a parkolóházban hűvösebb van, így is borzalmas meleg van. Robert azon nyomban mellettem terem, amint kilépek a kocsiból. Szorosan fogja derekam, és rám-rám pillant. Lopva csak, de én is ezt teszem, így látom őt.
Robert megdörzsöli homlokát. Aggódik, és én is aggódom, tekintve a múltamat, mégis igyekszem nem mutatni ezt felé.

Felhívom az Dr. Bishopot. Pihenj le addig. – mormolja, majd arcon csókol, és mobiljáért nyúl
Inkább veled szeretnék lenni Robert. Ne távolodj el tőlem, kérlek. És ne kezdj el feleslegesen bepánikolni.
Nem, nem pánikolok. – rázza meg fejét, és fel-alá járkál.
És, ugye nem is tűnsz el, szétveretni a képed, mint, mikor megtudtad, hogy rákos voltam? – fonom össze mellkasom előtt kezeimet
Nem tudom, hogy tudnám ezt kezelni, bébi. – rázza meg fejét. – Túl sok mindent kell feldolgoznom, ez kezd túl sok lenni. – túr bele két kezével hajába. – Hol a kurva mobilom? – sziszegi, és fejét ide-oda kapkodja. Oda sétálok hozzá, és kiveszem a zsebéből a telefont.
Figyelj rám. – szólok neki halkan, de a tekintete továbbra is cikázik. – Figyelj rám. – fogom közre tenyereimmel arcát, és arra kényszerítem, hogy rám nézzen. – Nem lesz semmi baj! Érted? – nézek mélyen a szemeibe
Nem veszíthetlek el. – válaszol kétségbeesett hangon, és rémült tekintettel néz rám
Nem fogsz elveszíteni, érted!? – kérdezem szigorúbb hangon, mire észhez tér. Némán bólint, és szorosan átölel.
Én ebbe belehalok. Nekem nincs maradásom ezen a világon, ha te... ha te nem vagy mellettem.
Hé, azért még ne temess el.- kuncogom el magam kényszeresen. Elhúzódom tőle, hogy a szemébe nézhessek, és megemelem a fejét. – Holnapra kérünk egy sürgősségi időpontot a nőgyógyászhoz, és megbeszéljük hogyan legyen tovább. Addig is, rendelünk valami olaszosat, és letelepszünk a tv elé. És, nem akarom ma már ezt a témát felhozni. – mosolygok rá, és elindulok a nappali felé
Nem dughatjuk a fejünket  a homokba, bébi! – szól utánam dühösen
Nem dugom. De, remélem nincs ellenedre, hogy nem kezdem el megtervezni a sírkövem, főleg úgy, hogy két gyermek bújik meg a szívem alatt! – csattanok vissza, ő pedig teljesen összetörik.
Most pedig leülök, és megnézem a Menyasszörnyeket! Mert, ma még nem akarok arra gondolni, hogy lehetséges, hogy rákos sejtek burjánznak a testemben! Te meg rendelj valami kaját, mert én is szörny leszek, ha még sokáig kell éheznem! – bökök felé. Robert némán bólint, és a telefonját kezdi el nyomkodni.
Éles fájdalom hasít a tarkómba, és akaratlanul is odakapok. Nem hiányzott más, csak ez! Dühös vagyok! Baromira dühös. Főleg, amiatt, mert tudom, hogy nem vagyok rákos! Tudom, hogy ez csak vaklárma, ami teljesen bepánikoltatta a férjem. Robertnek erős támasznak kellene lennie, most mégsem képes mást tenni, mit nyavalyogni. Nekem nem erre van szükségem. Bekapcsolom a Tlc -t, leülök a kanapéra és hátradőlve nézem a reklámot. Unottan nézem a legújabb légfrissítő reklámot, majd az M&M's két figurája kukkant be a képernyőre. Hűűű, csokoládé! Ez egyre érdekesebbnek tűnik. A kanapé szélére csúszok, és nyálcsorgatva nézek a képernyőre.
A konyhába sétálok, és a szekrénybe kezdek el kutakodni. Kellene egy kis csoki. Minden szekrényt kinyitok a konyhába, de sehol nem találok egy szelet csokoládét sem. Mi a fene? Megvonás van? És, akkor beugrik, hogy nem régiben vettem egy csomag Butterfinger- t. A hálóba megyek, és keresni kezdem. Az egyik táskámba maradt benn, emlékszem, hogy nem vettem ki, csak épp a táska nem ugrik be. Kipakolom az összes táskát. mind a földre zuhan. Sok táskám van, az már biztos, végül egy virágos, tavaszi táskámban találom meg. A földre ülök, és kibontom a csomagot. Nagyon gyorsan, mintha az életem múlna rajta. Ezekben az átkozott percekben így is érzem. Azonnal a számban akartam érezni a csokoládé ízét, és szó szerint, belemarkoltam a zacskóban lévő mámorba. Beletömöm a számba, és hangos hümmögéssel kezdem el rágni.
Már a negyediket eszem, mikor Robert lép be a gardróbba, és felvont szemöldökkel néz rám.
Mit csinálsz?
Ühm, csokit eszem. – motyogom teli szájjal. Robert félmeztelen testére téved a tekintetem, és megállok a rágásban, amint a fél évvel ezelőtti sérülésének hegére terelődik tekintetem. Robert mellém telepszik, egyik kezével magát támasztja, másikat kezét pedig felhúzott térdére helyezte.
Kívánós vagy? – mosolyog rám, én pedig nagyot nyelek, és bólintok.
Azt hiszem.- válaszolok, és megnyalom alsó ajkam. Pár percnyi csend telepedik ránk, és egymást fürkésszük. – Megnyugodtál?
Kezdek. – bólint. – Tudod, amikor ezt szerezted... – nyel nagyot, és a kulcscsontom alá bök. Oda ahol meglőttek. – Azt hittem, örökre elvesztelek. Kész voltam utánad menni Kamilla, és ez máig sem változott.
Ne mondd ezt kérlek. – rázom meg fejem
Meg kell barátkoznom a gondolattal, hogy sokkal erősebb vagy nálam. Amiken mi keresztül mentünk ez alatt a 1.5 év alatt, az nem mindennapi. Egymásért küzdöttünk minden nap, magunkkal , és a világgal szemben. Nicolas, Frank, a legénybúcsú, a lánybúcsú, a terhesség, az én múltam... ah természetem. Az egész kapcsolatunk nem állt másból csak küzdelmekből... – hadarta el, majd elhalkult egy másodpercre. A földet nézi, és kis idő múlva folytatja - Könnyebben kezeled a dolgokat, és felnőttebbként viselkedsz, mint én bármikor. De, szeretném, ha tudnád, nekem olyan vagy, mint a levegő. És, ez most nem túlzás, nem nagyot mondás. Szeretném, ha tudnád, ez a gyűrű, nem csak papíron köt össze minket.
Robert, kérlek hagyd ezt abba. – remegett meg hangom
Nekem te nem csak egyszerűen fontos vagy, nekem az élet vagy.
Most már nem csak én vagyok Robert. Itt vannak ők is. – simítom meg pocakom. – Rájuk is kell gondolnod.- Robert némán rázza meg fejét. – Mindent megteszek, hogy ez a két kicsi a legnagyobb biztonságban legyen. – nézek Robert szemébe, aki elmosolyodik.
Én is. – bólint. – Ha az téged nem veszélyeztet. – folytatja, és arca teljesen komollyá válik. – Ez a csomó a melledben...
Nem vagyok rákos Robert. – rázom meg fejem.
Honnan tudod ilyen biztosra? – ráncolja homlokát
Csak tudom. Érzem. – bólintok, és rá mosolygok. – Csokit? – nyújtom felé a zacskót, hogy végre témát válthassunk.
Nagyon remélem, hogy igazad van, mert nem tudom, képes vagyok e még ezt is elviselni. – szól halkan, és belenyúl a zacskóba. Ledöbbentenek a szavai. Hol van az én védelmező férjem? Hol van Mr. Pattinson, aki mindennel, és mindenkivel szembe száll, és eltapos mindenkit? Kell nekem… őt akarom! Robert a szájába nyom egy szelet csokoládét, és elréved a tekintete.
Min gondolkodsz? – nézek rá érdeklődve, és én is úgy teszek ahogy ő, veszek egy újabb csokit
Csak vissza emlékszem arra, ahogy viselkedtél, mikor megismerkedtünk. – mosolyodik el, majd egy fél perc elteltével rám néz
Nem értelek. – ráncolom homlokom
Emlékszel, amikor elvittelek a Huppert féle tárgyalásra?
Igen. – bólintok, és várom a folytatást
Az autóba, mikor azt akartam, hogy fog meg a farkam, úgy viselkedtél, mintha sosem fogtál volna még életedben férfi nemi szervet. Azt mondtad nekem, nem volt még senkid, és most pedig.... kiderül, hogy mégis együtt voltál egy fiúval. – ráncolja homlokát, de nem néz rám. Lábai közé néz, lehajtott fejjel, és elhallgat.
Alex sokáig a barátom volt csupán. Évekig nem volt köztünk semmi. – rázom meg fejem, és folytatom. – Aztán azon a jelmezbálon, azon a nyáron, megcsókolt. Nem mondtam el, mert már nem számít. Nem számít, hogy vele mi volt, hisz én téged szeretlek. – kezdek bele a magyarázkodásba
Én is elmondtam neked Veronikát, pedig már évekkel ezelőtt volt. Te is tudni akartad, mégis , hogy várod el, hogy...
Igazad van. – mormolom halkan. – Alex és én titokban jártunk. A szüleim szerették Alexet. Anyu sokáig ábrándozott azon, hogy mi egyszer összeházasodunk, mindig utalgatott rá, hogy nekünk össze kellene jönnünk, és végül így is lett, csak éppen senki nem tudott róla. Vagy talán sejtették...talán így visszagondolva, azt hiszem, ez nyílt titok volt a családunkban. Ahogy az autóban viselkedtem veled, vagy ahogy a kapcsolatunk elején, az nem megjátszás volt Robert. Alexszel én sosem....
Hogy? – vonja össze szemöldöké. Elakad a szavam, és pironkodva sütöm le szemeim. – Az eszemet vesztettem volna, ha nincs köztünk semmi. Hogy bírta?
Mivel titokba tartottuk a kapcsolatunkat , csak nagyon kevés alkalmunk volt arra, hogy együtt legyünk. Alex, ő...
Hozzád ért? – kapja fel a fejét, miközben tekintete jegessé válik
Igen. De, én sosem. – rázom meg fejem, és ebben a pillanatban sajnálat, és rossz érzés üti fel fejét bennem. Alex mindig azt mondta, ő türelmesen vár rám. Addig, amíg felkészültnek érzem magam rá. Cseppet sem hasonlított Robertre, aki vég nélkül hajszolt, és ostromolt.
És élvezted? – szűkíti össze szemeit
Persze. – nevetem el magam. – Szerelmes voltam belé. – bólintok
Jobb volt vele, mint velem? – kérdezi, és mélyen a szemeimbe néz. Fürkész , és a reakciómra kíváncsi. Elkuncogom magam, hátra vetem fejem, annyira mulattat a viselkedése. A következő pillanatban pedig már az arcát látom magam előtt. Feszült komolysággal figyel, és szorosan tapad testemhez. – Válaszolj. – sziszegi, én pedig megbabonázva nézek vissza rá.
Nem hinném, hogy létezik olyan férfi, aki felül tudna múlni. - felelem, és mélyen szemébe nézek. Megnyalom alsó ajkam,és beharapom. Enyhe csokoládé íze van. Robert felmordul, és ajkaimra fókuszál. Ringatni kezdi alsó felét, és oda-oda löki csípőjét az ágyékomhoz. Felnyögök. A szájára vágyok. Bele akarok harapni, finom, húsos ajkába. Felhúzom lábaim, és széjjelebb teszem őket. Robert félre húzza laza sortom, és belém mélyeszti ujját. Erőteljes sóhaj szakad fel torkomból. Robert fürge ujja belülről masszíroz, nekem pedig szó szerint fenn akadnak szemeim az érzéstől.
Nézz rám! – lihegi, és hüvelykujjával csiklóm is masszírozza. – Látni akarom az élvezetet a szemeidben. – hörgi, nekem pedig nagyon nehezemre esik újra kinyitnom a szemem. Visszafojtott hörgések törnek fel torkomból. A testem egyre nehezebbé válik, és egyre közelebb érek az elélvezéshez. Robert azonban egy gyors rántással kihúzza belőlem ujját, én pedig felkapom erre a fejem. Szégyentelenül kapja be tövig ujját, és nyalja le róla nedvességem, miközben elégedetten morog. Elönt a pír, az ölem lüktet érte. Zihálok a vágytól. Mit tesz velem ez a férfi? Feltüzel,éget a tudat, hogy még így is kellek neki. Ilyen szerencsétlenül. Összetörve, bekötözött fejjel, toprongyosan. Mert kellek neki, efelől semmi kétségem. Nem csak kemény férfiasságából érzem, hanem a tekintetéből is, abból, ahogy birtokló testtartásával közre fog. Újra beharapom alsó ajkam, mire Robert felmordul, és elfordítja fejét. Mikor visszafordítja, szemei szinte izzanak. Nyers erő sugárzik belőle. Olyan, mint a megismétlődésünkkor. Amikor a liftben a magáévá tett. Nem szeretkeztünk, de az övé voltam. Teljesen az övé, és azóta is. Minden idegszálam összeugrik, amint vissza emlékszem, ahogy belém hatolt ujjával a liftben. Robert váratlanul a tarkómra teszi a kezét,és egy gyors, mégis óvó mozdulattal a földre fektet. Sajgón vágyok rá. Nehéz volt elengednem a követelőző vágyat, ami megmaradt bennem a repülőgépen történtek után. Kielégületlenül jöttünk haza mind a ketten. És, a helyzet az,hogy mind ketten tudjuk, nem sokáig vagyunk képesek ellenállni egymásnak. Miért volna most másként a helyzet?
Robert feltűri pólóm, és megcsókolja mellem. Bizsergő érzés fut végig bennem, egészen le a csiklómig. Majd az eszemet vesztem tőle. Robert feltérdel, és egy rántással megszabadít alsó ruházatomtól. Lehúzza saját nadrágját is, ami alól kibuggyan férfiassága. Fészkelődni kezdek, ő pedig farkát kezdi el simogatni. Apró mosolyra húzódik szája, és húzogatni kezdi a bőrt rajta. Mutató ujjam csiklómra teszem, és masszírozni kezdem azt. Borzasztóan izgat, ahogy maszturbálni látom, le sem veszem róla a szemem. Csatakossá válok, és majd felrobbanok, úgy kiált testem az orgazmusért. Magamba mélyesztem ujjam, és ott kezdem el izgatni magam. Remeg a testem. Képtelen vagyok kontrollálni magam. Újra visszatérek a csiklómra. Az ujjaim lecsúsznak a kis gombocskáról, annyira be vagyok nedvesedve. Az ujjam egyre gyorsabban mozog, és már nem kell sok az orgazmusig. Robert felém sétál, és fölém térdel. Az arcom elé guggol, én pedig szabad kezemmel a farkáért nyúlok. Felkiált amint magamba fogadom, és ütemesen mozgatni kezdi csípőjét. Eltorzult hangok törnek fel torkából az élvezettől, ami az orgazmus peremére hajít. Robert elhúzódik, amint meghallja nyüszítő hangom, és abban a pillanatban robbanok is. Iszonyat erővel söpör végig rajtam az orgazmus ereje. Állatiasan sikítok fel, és a testem úgy rángatózik, mintha fagyasztókamrába fagyoskodna épp. Megolvad mindenem. A hosszú, erőteljes orgazmus után nem marad más, mint a teljes extázis. Pihenni szeretnék, de Robert nem enged. Újra meglátom a farkát az arcom előtt. Így bekapom. Lustán kezdem el szopni erőteljes férfiasságát. Robert kezei megemelik csípőmet, és szét feszítik combjaim. Felnyögök, amint megérzem puha, forró nyelvét. Lassan nyal, édeskésen kényeztet. Én is így teszek, miközben simogatom fenekét. Érzem, amint farka megrándul a számban, és még inkább megkeményedik. Erőteljesen kezem el szopni. Nyelvemmel izgatom, miközben ritmusosan húzogatom a bőrt. Robert felhördül, és a következő pillanatban megérzem sós, sűrű ondóját a számban.

Nyúzottan ébredek reggel, és egyedül. Megsimítom a mellettem lévő párnát, de az hideg. Robert már egy ideje fenn van. Lustán nyújtózom egyet, de hamar észhez térek, mikor rájövök a mai nap koránt sem a lustálkodásról fog szólni.
Robert felhívta Dr. Bishopot, akitől kaptunk is egy kora reggeli időpontot. Összerándul a gyomrom, amint a betegségre gondolok, ami évekig meghatározta az életem...és borzasztó érzés belegondolnom abba, hogy talán újra felütötte a fejét a testemben a rák.
A nappaliba sétálok. A tv megy, épp a 7 órási híreket látom, de Robert sehol. Körbe járom a lakást. Bemegyek a konyhába. Frissen főtt kávé illata csábít, ami a pulton gőzölög, és tányéron pirítós szeletek halmozódnak. De Robert sehol. Az irodájába sétálok, aztán az edzőterembe, a vendégszobákba, de Robert sehol. A mobilomért indulok a hálóba. Aggodalom érzése leng körbe. Hol ez a pasi?
Aztán meglátom,amint a terasz függönyét meglebegteti a gyenge szellő. A város zajai nem nagyon hallatszódnak be, még így sem, hogy nyitva az ajtó. Kíváncsian lépek ki a teraszra. Robert a széles kőkerítésen támaszkodik.Jól vagy?kérdezem halkan, nehogy megrémisszem. Robert felém fordul, és bólint.
Jól aludtál?kérdezi aprón mosolyogva
Azt hiszem jobban, mint te.mormolom, és a kezében lévő cigarettára pillantok.
Rá kellett gyújtanom.mormolja, és egy újabb slukkot szív a dohányból
Tudod, hogy nem szeretem, ha dohányzol.ráncolom homlokom, és a teli hamutálra pillantok.
Tudom.bólint, és látom, hogy szégyenli magát.
Mióta vagy fenn?nézek rá újra, majd vissza a hamutálra.
Nem igazán tudtam aludni.mormolja, miután kifújja tüdejéből a nikotint.
Fejezd be kérlek, fél óra múlva indulnunk kell. – vakkantok oda.Tusolj le, és moss fogat, addig nem kapsz puszit, míg dohány szagú vagy.morgom, és visszalépek a lakásba. Robert elkapja csípőm, és magához ránt.
Azt mondtad te nem adsz, de azt nem mondtad, hogy én nem adhatok.feleli pajkosan, és megcsókolgatja nyakszirtem. Bizseregni kezdek tőle.
Ez övön aluli volt.mormolom, mire ő válaszként a fenekemre csap, és elslisszol zuhanyozni.

Peter vezet. Megkértem, hogy tartson velünk,mert úgy látom, Robert képtelen koncentrálni. A lábaival dobol, és hol zavartan cikázik a tekintete, hol pedig csak réved maga elé. A kezét szorítom, és próbálom nyugtatni, de hasztalan. És, az az érzés, rám is kezd kihatni.
Dr. Bishop, jókedvűen köszönt minket. A vizsgálóba küld, és arra kér vegyem le a felsőruházatomat. Robert az ajtónál áll és rám mered, majd bólint és kimegy.
Teljesen kikészült.mormolom a dokinak.Pedig nincs rá oka, ugye doktor úr? Csak a tejmirigyek duzzadtak meg. – mosolyodok el, ő pedig el kezdi tapintani a mellem.

Attól tartok, hogy nagyon is van, hölgyem.néz rám komoly tekintettel félholdas szemüvege mögül az orvos.Ez nagy valószínűséggel daganat kedves Kamilla. De természetesen biztosat, csak az ultrahang, és a biopszia után mondhatok. 

2 megjegyzés:

  1. Szia!

    Robert egyszerre idegesítő és őrjítően elképesztő :D
    Imádom, ahogy leírod a kapcsolatukat. Ahogy bemutatod a szereplők minden oldalát..
    De, azt már kevésbé, hogy megint idegeskedhetünk ;) na jôl van így van ez jôl :) nagyo szépen köszönöm hogy ezt a részt is olvashattam és nagyon kíváncsian várom a következő részt!
    További szép estét valamint további szép hetet Kívánok Neked! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Tina. Nagyon aranyos vagy,köszönöm ,hogy olvastál. Robert idegesítő? Na,majd a következő fejezetekben milyen idegesítő lesz :D Lehe egy-két ember agyára megyek majd 😱😂

      Törlés