2017. július 24., hétfő

109. fejezet


Fáradtan cipeltem fel a lépcsőn a táskám. Robert rosszalló pillantásától csak még inkább szégyellem magam. Az előszobába dobom a sporttáskát, és fújok egyet. Megfogom csőtoppom alsó szárát, és lefejtem magamról a csatakos ruhát.

- Te meg mit művelsz? – kérezi fojtott hangon Robert, és kikapja a ruhát a kezemből, majd zavarában elém tartja. Nevetni kezdek rajta.
- Te, mit csinálsz? Itthon vagyok, a családom körében, Robert. – válaszolok kuncogva, majd kikapom kezéből a toppot, és a szobák irányába indulok. Mindenki elfoglalja a saját szobáját, de Robert, még mindig azon aggodalmaskodik, hogy Áron, vagy Balu, melltartóban lát meg.
- Öltözz fel, kérlek! – néz rám megrovó pillantásokkal, de még mielőtt válaszolhatnék, Áron dugja be Robert hóna alatt a fejét. Áron ide oda emelgeti fejét, hogy átlásson Robert hátán.
- Fél óra múlva indulunk, kapd össze magad. Bele váglak a vízbe, hogy csak csattansz! – bólogat vigyorogva, amire a közös strandolásunk emlékei jutnak eszembe. Jókat mulattunk minden alkalommal. Sokszor voltam víz alatt. Hol Balu, hol Áron nyomott le mindig. Aztán minél idősebbek lettünk, annál többen is voltunk. Az utóbbi években már tíz fős társasággal mentünk minden hova. Jó ég, micsoda emlékek!
- Utána pedig az én öklöm csattan az arcodon! – mordul rá Áronra, amitől rosszalló érzés támad bennem. – Kamilla terhes, az kellene még, hogy te itt dobálgasd! – folytatja Robert kioktató hangnemben.
- Mi bajod? Új nekem még ez a babás dolog, nem kell egyből fenyegetőzni. – csattan fel Áron, majd félmeztelen testével odébb áll.
- Igaza van. Miért kell így viselkedned? – ráncolom össze homlokom. Robert becsukja az ajtót, és lejjebb veszi hangerejét.
- Kezd egy kicsit sok lenni nekem.
- Áron?
- Nem, ez az egész. Én vagyok a férjed, az én dolgom, hogy gondoskodjak rólad. Nem bírom mikor valaki beleszól a dolgainkba. Meg sem kérdezte akarunk e menni fürdeni, csak kijelenti, hogy megyünk, és kész.
- Most a reggeli dolog miatt vagy így kiélezve a családomra? Mert anyám nem engedte, hogy felgyere, miközben épp telerókázom a WC-t ? – kérdezek vissza kiakadva, és dühösen hátravetem hosszú hajam
- Az én dolgom lett volna, hogy melletted legyek, mikor rosszul vagy. - mormolja sértődötten.
- Robert, most az anyámra vagy féltékeny? Jól hallom? - kérdezek vissza hitetlenkedve
- Mindenkire féltékeny vagyok, aki kapcsolatba lép veled. Minden percre féltékeny vagyok, amit nélkülem töltesz el, érted?
- Szerintem kicsikét megsütött a nap! – hőkölök hátra, és leveszem a melltartóm. A sporttáskát az ágyra dobom, és kiveszem belőle a bikinim.
- Maradjunk itt, pihenned kellene picit. Nagyon meleg van, még a végén rosszul leszel. – lép hozzám közelebb, én pedig elhúzódom tőle.
- Te maradj csak. Anyu, úgy sem akar jönni, segíthetsz neki.
- Nem fogtál fel abból semmit, amit mondtam neked, igaz? – neveti el magát. – Félre ne érts bébi, szeretem anyád, de most vele akarok lenni a legkevésbé.
- Szar ügy, mert én most lemegyek az öcsémmel, és az apámmal a strandra, és egy fesztelen, kötöttség mentes napot fogok eltölteni vele. Nélküled! – morgom, és belebújok a bikini alsómba, majd a felsőt is felveszem.
- Azt el is felejtheted. Nélkülem nem mész sehova. – fogja meg karom, dühösen.
- Nem te döntöd el hova megyek. A feleséged vagyok, nem a rabszolgád. Engedj el, és gondolkodj egy kicsit azon, hogy viselkedsz, mindjárt a második napon. – sziszegem, és felkapom a táskám. A konyhába igyekszem, és közben igyekszem a nyugodtság minden formáját magamra ölteni. Mély levegőt szívok, és megrázom merev testem, hogy egy picit ellazuljak.
- Anyu, ne fáradj a csomagolással, majd eszünk egy lángost a parton. – legyintek, amint látom, ahogy anyu szendvicsekhez veszi elő a hozzávalókat.

- Biztos, kicsim? Nem lesz túl zsíros a lángos? – vonja össze szemöldökét anyu

- Ne aggódj. Nagy lány vagyok már. – kacsintok, és felveszem a konyhaasztalról a kocsikulcsot. – Kész vagy öcsisajt?- kiáltok be a szobák felé. Nem telik bele egy percbe, Áron, és Balu kilépnek a szobáikból. Mögöttük pedig Robert.
- Robert marad, segít neked anyu. -előzöm meg Robertet, akinek szigorú pillantásait felváltotta a könyörgő kutyakölyök pillantás.
- Jól van. Jól jön a segítség, estére fel tudunk készülni legalább. – kacsint anyu.
A szokásos sütögetős, grillparti, amit anyuék minden évben eljátszanak a szomszédokkal, és a barátaikkal.
- Te fogsz vezetni? – kérdez Robert, amint meglátja a kezemben a slusszkulcsot.
- Terhes vagyok Robert, nem beteg! – csattanok fel dühösen, és kicsattogok tangapapucsomban az udvarra. Megüt a meleg, tényleg brutál forróság van.

A kellemes víz hűti a testem. A fiúk heves fröcskölésbe kezdenek, úgy birkóznak, mintha az életük múlna a dolgon. Kuncogok rajtuk, de Robertnek igaza volt, nem szabad ilyen játékokba belefolynom. Odébb úszom. Szeretem ezt a strandot. Nem iszapos a víz, ami nálam lényegi kérdés, a strand szép, rendezett. Családias. Minden évben lejövünk, bántam volna, ha az idén nem sikerül. A ház, amit még anyu örökölt anyai felmenőitől, régi kőház lévén, kellemes hűvösséget biztosított minden forró, nyári napon.
Gyerekek kacaja, és sikítása ébreszt fel a régi emlékek közül, és elgondolkodóba esem, a mi családunk is ilyen felhőtlen lesz e.
Áron a nevem kiálltja, majd egy labdát dob. Elkapom, és visszadobom nekik. Talán fél órán át játszunk a labdával, mikor megkordul a gyomrom. Palacsintára vágyom.

Nem megyünk ki enni? – kérdezem, és a homlokom fölé teszem kezem, hogy lássam Baluékat
De, rohadt kajás vagyok. – bólint Áron, és elindulunk a partra.

A szellő kellemes langyos, de néha, mikor kicsit nagyobb erővel fújja meg a testem, megremegek. Gyorsan a törülközőbe csavarom magam, és a táskámba nyúlok. Tiszta, száraz pamut alsót veszek fel, a törülköző alatt zsonglőrködve. Áron és Balu három jól megtermett tejfölös, sajtos lángossal érkeznek, és három üveg hideg sört fognak ujjaik közt. Annyi a palacsintának.
Furcsállva nézek a fiúkra, de, nem sok időm van ellenkezni, Áron a kezembe nyomja a lángost.

Burkolj! Etesd a bébiket.
Hú, már nagyon éhes vagyok. – lihegem, és egy gyors mozdulattal beleharapok a tésztába. Földöntúli érzés önti el a testem, amint megérzem a sós tészta, a tejföl, és a sajt ízeit. Elégedetten hümmögünk, még a szemeimet is becsukom. Ismerős sziszegő hangokat hallok, mire kinyitom szemeimet.
Rád is gondoltunk. Alkoholmentes-citromos. – neveti el magát Balu
Gösser! De régen ittam már! – kiáltok fel boldogan, és kikapom a kezéből az üveget. Nagyot kortyolok az üvegből, és élvezem a frissítő, hűvös italt.
Majdnem alkoholost hoztam, de Áron figyelmeztetett, hogy azt már nem ihatsz...vagyis egy darabig.
Igen, de azért pár kortyba nem fogok belehalni. – vonom meg vállaim, és újat harapok.
Te, és, hogyhogy nem jött a férjed?
Hagyjuk most Robertet, ha lehet. – mormolom orrom alatt
Ez a fiú, úgy koslat utánad, mintha nem bírna nélküled levegőt kapni. Nem egészséges.
Tudom. – sóhajtok nagyot, és a lábujjam kezdem el piszkálni
Meg, most mi volt ez a cseszekedése reggel? Nem mondtam semmi rosszat. – kérdezi Áron, a szokásos hangjánál pár oktávval feljebb
Hajjj, nem tudom. Rossz napja van. De, már helyretettem. Az ő családjuk kissé más. Másként nevelkedett, furcsa neki ez a közeg. Ennyi az egész. Majd megszokja.- rántom meg újra vállaim. – De, tényleg, nem akarok róla beszélni. Hagyjuk most őt.
Akkor, mi lenne, ha vissza mennénk a vízbe? – pattan fel Áron, és labdát vesz a kezébe. – Dobálgathatnánk picit.- folytatja, és a fején kezdi el egyensúlyozni a labdát, úgy, mint egy cirkuszi fóka.
Menjetek, én még maradok picit. Amúgy is maradt még lángosom, meg akarom enni.
Aztán jössz?
Persze. Menjetek. – hessegetem el őket, és hasra fordulok, hogy újra neki állhassak enni.

Jóllakottan dőlök vissza a hátamra, és elképzelem magam. Olyan lehetek, mint egy jóllakott anyakoca. Hangosan felkacagok az elképzelt képre, és még percekig jól mulatok magamon. Vissza fekszem a hasamra, és kioldom a fürdőruhám felsőrészét. Emlékszem még múlt héten Robert emiatt rángatott el a vízpartról. Automatikusan nyúlok a bikini száraiért, de, aztán eszembe jut, ő most nincs itt... én pedig nagyon szeretek dacoskodni. Vissza engedem a bikini szárait. Erősen tűz a nap, így a fejemre teszem a strandruhám, és csak azt veszem észre, egyre nehezebben érzékelem a valóságot.

A hideg víz, ami a testemet éri, áramütés szerűen hat rám. Sikoltva ugrok fel, és a hátam mögé nézek. Alex vizes, őrülten szexi testét látom meg. Megismerem... bárhol megismerném a testét. Alex ugyanazt a fürdőnadrágot viseli, amit tavalyelőtt is viselt. Szereti, mert élénk piros színe jól megy rezes barna színű bőréhez. Én is szeretem.

Milla. – vigyorog elvörösödve Alex, és mellkasomra mered. Zavartan pillantok le melleimre, amik szabadon meredeznek. Ijedten teszem őket a helyükre, és elkezdek babrálni a kötözőkkel. Zavartan kapkodom a fejem, vajon ki az aki látott, de szerencsére senki nem ügyel ránk. Olyan ideges vagyok, hogy majd szétvet a düh. A hülye dacoskodásom miatt, ilyen hülye helyzetbe hozom magam. Hülye, hülye, hülye! Rohadtul pipa vagyok magamra, és még azt a rohadt fürdőruhát sem vagyok képes bekötni.
Hadd segítsek! – szól lágy hangon. Abba hagyom a babrálást, és előre engedem a kezeim. Hüvös kezei jól esnek forró, húzódó bőrömnek.
Tudod, hogy nem szeretem, mikor ezt csinálod. – motyogom orrom alatt, és érzem, amint meghúzza a zsinórokat a hátamon. Felszisszenek a szorítástól, de csak nagyon halkan. Jól le éghetett a hátam. Alex elém guggol, és a szemembe néz.
Tudod, hogy imádom, mikor sikoltasz. – mosolyog sokat sejtetően, és eszembe jut, miket szokott velem művelni. Bár, sosem feküdtem le Alexszel, azért elég jól működött a szexuális életünk. Belepirulok, elönti a forróság az arcom. Olyan hihetetlen, hogy megtettem azokat a dolgokat Alexszel.
Ha nem lennél leégve, még a végén azt hinném, hogy elpirultál. – mosolyog rám, és össze tapadt hajam eltűri arcomból.
Ne légy ilyen magabiztos. – mosolyodok el, és lesütöm a szemem.
Hol voltál ilyen sokáig? És, miért nem szóltál, hogy haza jöttél?
Tudod, hol voltam Alex. És, én, azt hittem, ezt már megbeszéltük. Te szakítottál velem, te akartad, hogy vége legyen.
Csak, mert tudtam, hogy képtelen leszek megtartani téged úgy, hogy 7000 km távolság van köztünk. Neked pedig menned kellett. Nem volt maradásod.
Tudod, hogy kibírtam volna Alex. Nem okoztam volna fájdalmat neked.
Elég nagy fájdalom volt már az is, hogy elrepültél. – válaszol, és nagyot nyel. Szemei a tájba révednek, látom, amint vissza emlékszik a múltra. Hogy a közösre, vagy csak a saját múltjára? Arról fogalmam sincs, de nem akarom megtudni. Félek attól, amit éreznék, ha megismerném az ő érzéseit. Nagy szerelem volt a miénk, azt hittük életre fog szólni, de valami még sem akarta, hogy együtt maradjunk. Sors, univerzum, Isten. Hívjuk akárhogy is, szétszakított minket egymástól, és Alex ott hagyott, még az utolsó előtti szemeszterkor.
A képben Balu, és Áron jelenik meg. Csurog még a testükről a víz. Balu a strand bejárata fölött lévő órára pillant.
Baszki, anyátok leveszi a fejünket! – mordul fel dühösen Balu, és a fejére csap. – Már otthon kellene lennünk. Pakoljunk, és menjünk.
Te is itt vagy papi? – kurjantja el magát Áron, és belecsap Alex kezébe
Igen, pár perce találtam rá Millára.
Alex, te is jössz, ugye fiam? Sütögetünk picit, iszogatunk. – veregeti meg Alex vállát, Balu
Igen, anyuék már szerintem ott is vannak. – bólint Alex, és feláll mellőlem. A kezét nyújtja, én pedig elfogadom. – Elfutok a cuccomért, mindjárt itt vagyok. – Felhúzom a ruhám, és belelépek a papucsomba. Összeszedjük a törölközőket, és a piknik takarót, de, úgy fáj a vállam, és a hátam, majd bepisilek.
Hát, te meg mit sziszegsz úgy? – kacag fel Áron
Borzalmasan megégtem. – nyafogok, és a táskám automatikusan a vállamra dobom. – Jaj! – nyafogok, és már venném is le a vállamról, mikor Alex leveszi a táskát.
Feljössz, és befújlak anyu csodaszerével.
Áh, nem olyan vészes. Majd otthon lekezelem valamivel.
Biztos? – veregeti meg a hátam Áron, amitől hápogásba török ki, és szinte menekülök az érintésétől.
Te normális vagy? Esküszöm, ha nem fájna ennyire, hogy megemeljem a karom, most olyat behúznék, mint másodikban, hogy még a szemed is lila foltos lett. – mordulok rá, de a három fiú csak hangos kacagásba tör ki. Bosszankodva fújok egyet, és elindulok a kocsi felé.
Hova indulsz baba?- kérdezi Alex. Igen, baba, egy időben az voltam. Babának hívott, mert szerinte olyan az arcom, mint egy porcelán babáé. Szerettem mikor így hívott, valahogy kedves volt nekem. Most is jó érzés árad szét a testemben, ahogy meghallom. Kellemes, nosztalgikus érzés.
A kocsihoz. – nézek rá értetlenül
Előbb felmegyünk hozzánk, és lekezeljük a hátad. Nincs mese. Balra parkolok. – bök a fejével balra, és elindul. Reménykedve nézek Balura, hogy menedékre leljek, de ő helyeslően bólint.
Legalább lesz időd tisztázni a dolgokat. – hajol oda közel hozzám Balu, és duruzsol. - Khm....tudod, a férjeddel, és a babákkal kapcsolatban.
Mélyet sóhajtok a gondolatra. Robert ki lesz akadva. Olyan lesz, mint egy házőrző. Már most ki vagyok tőle. Nincs kedvem egész este azt nézni, hogy a birtoklási vágyát elégíti ki. Oda dobom Balunak a kocsi kulcsot, és én is balra veszem az irányt.

Alex már a motorján ül, és a bukósisakkal babrál. Izgatottan ülök fel a mögé. Alex hátra fordul, és megvárja, míg én is felveszem a sisakot, aztán felbőgeti a motort. Olyan izgatottság fut végig rajtam, alig várom, hogy végre elinduljunk. Alex kifordul a Fürdő útra, és végig repeszt rajta. Szélsebesen húzunk el a Stop presszó mellett, ami rengeteg emléket adott az eddigi nyaralásaink során.
Nem egyszer volt hogy anyu dühösen baktatott le a nyaralóból, hogy a hajamnál fogva hazavigyen. Természetesen mire haza értünk már mindketten nevettünk. Mindig elmeséltem neki mindent a társaságról. És, amilyen bohóc bandánk volt, mindig jókat kacagtunk, mire haza értünk. Sosem voltam berúgva. Persze, 1-2 üveg sör lecsúszott, de, mindig tudtam hol a határ. Leginkább amiatt, mert, ha egyszer is részegen állítok haza, a szüleim örök rabságra ítéltek volna, legalább életem végig. Anyutól sosem kaptam meg azt a fajta szabadságot, amit a korombeliek igen. Azt hiszem, ez a betegségemnek tudható be. Az örökké rám akaszkodó anyámtól menekültem Amerikáig, és haza tértem egy ugyanilyen, vagy még talán rosszabb, férjjel. Összeugrott a gyomrom... Jesszus, mit fognak ezek kakaskodni! Talán beszélnem kellene Alexszel, és meg kellene kérnem, hagyja ki ezt a "kerti partit".

Alex a fürdőbe ment, én pedig lefejtettem a felsőtestemről a ruhát, és feltűztem a hajam. Nem sok minden változott azóta, hogy utoljára itt voltam. A ház szinteltolásos. Előtere nincs, azonnal a nappaliba lépünk be. Balra ülőgarnitúra, vele szembeni falnál tévéállvány. Az ülőgarnitúrával párhuzamosan kis barna apácakerítés figyelmeztet a színt különbségre. Három lépcső vezet fel a két szobához, és a fürdőhöz. Jobbra egy háló van, ez a szülei hálója. Előre pedig a konyha. Összességében otthonos kis ház, mindig jól éreztem magam itt.
Az ülőgarnitúrára ülök, amint Alex kilép a fürdőből. Egy ugrással ott terem mellettem.

A bikiniből is kibújhatnál.
Kackac, jó próbálkozás. – válaszolom méltatlankodva
Rengetegszer láttalak már meztelenül. Ami azt illeti, ma is.
Fel se hozd kérlek. Sosem voltam még ilyen kellemetlen szituban. – válaszolom szégyenkezve
Baba, előttem sosem kell szégyenkezned. – válaszol kellemes hangon. – Ez most hideg lesz. – folytatja, és fújni kezdi az aloeverát tartalmazó sprayt. Valóban hideg, és össze is rezzenek, de jól esik.
Alex, nem hívhatsz többé babának. – mormolom halkan
Csak azért mert nem járunk, te még ugyanolyan baba arcú leszel. Emiatt pedig jogom van úgy hívni, hogy baba.
Kérlek, hívj ezentúl Millának.
De, szereted, ha babának hívlak, nem értem miért baj, hogy...
Férjnél vagyok! – vágok szavába, csak, hogy végre túl legyek a nagy bejelentésen
Ó. – hallom meg Alex lepődött hangját. Megfordulok, és szomorúvá vált szemeivel találom magam szemben. – Szóval ezért nem szóltál, hogy itt vagy. – bólint, és az asztalra teszi a sprayt. – És, akkor ő most... ő, most ott van Mártival?
Igen. Itt van ő is Csopakon. – bólintok, és visszahúzom magamra a ruhát.
Fasza. Persze, nem is értem, mit gondoltam.... – rázza meg fejét, és keserűen felnevet. – Olyan idióta vagyok. – kap a fejéhez, és a falnak dönti homlokát. – És ti...- nyel nagyot, és rám néz. – Lefeküdtetek?
Alex... – szólok hozzá halkan. – A férjem.
Elcsesztem...én csesztem el. Most aztán már baszhatom. Én akartam az első lenni neked.
Ne beszélj így, kérlek. – állok fel, és megfogom a vállát. – Te mindig különleges maradsz számomra. Tudod jól. Nagyon szeretlek Alex, és ez sosem fog változni. – motyogom, és átölelem. – De, már más felesége vagyok. – nézek fel rá, lebiggyesztett szájjal. – Olyan férfié, aki, ha megtudja, hogy én most veled vagyok, és ölelgetlek, teljesen ki lesz akadva. – vigyorgok rá, és elengedem.
Igazad van. Menjünk. – bólint, én pedig mosolyogva indulok ki a ház ajtaján. – Várj, ezt vidd magaddal, anyunak úgy is van még belőle.

Három perc alatt felérünk a nyaralóhoz. Természetesen Robert már a kapuban rója a köröket, mint valami házőrző kutya. Leveszem a sisakot, és Alex kezébe nyomom. Robert arca olyan merev, mint a szikla. Dühös, baromira dühös.

Roberthez sétálok, és megcsókolom. Viszonozza a csókot, de, tudom, hogy csak azért, hogy megmutassa, egy pár vagyunk. Különben már a térdén feküdnék, és ő épp a hátsóm püfölné.
Maga mellé húz, én pedig elviselem, bár nehéz türtőztetni magam.

Alex, ő a férjem, Robert Pattinson, Robert, ő a vo...a ühm, a barátom. – dadogok, mint egy idióta. Persze Robert teste csak még merevebbé válik, már, ha képes még ennél is merevebb lenni. Alex előzékenyen kezet nyújt, mire Robert vonakodva ugyan, de viszonozza a gesztust.
Hello. – üdvözli Alex. – Már sokat hallottam rólad. – folytatja, nekem pedig majd leesik az állam. Alex mélyen a szemembe néz, én pedig tudom, ő is érzi a Robertben felgyülemlő féltékenység erejét.
Hello. Ezt örömmel hallom. – rázza meg Alex kezét, és látom, amint szó szerint szorongatja Alex kezét. De, ő állja a sarat, és még mosolyog is mellé. Kuncognom kell, mire ő még nagyobb vigyorra nyitja száját.
És, merre jártatok, így kettecskén? – kérdezi Robert, és kihallom belőle az iróniát.
Millának adtam egy jó kis sparyt a hátára. Csúnyán leégett. – válaszol vissza Alex. Alex olyan jól beszéli az amerikai angolt, hogy fel sem ismerni, hogy valójában magyar. Engem is tanított, nekem viszont még a mai napig kihallani a "tájszólásomat ".
Leégtél bébi? – nézi meg a hátam Robert. – A lábad is elég jól megpirult. Menj, zuhanyozz le, aztán bekenlek vele.
Oké. – válaszolom fellélegezve, és már indulok is. De rossz érzés üti fel a fejét bennem.- Meg lesztek addig? – kérdezek vissza aggódva.
Persze. – vágják rá egyhangúan, én pedig kénytelen vagyok ezt elfogadni.

A zuhany kellemes. Langyoskás hőfoka jól hűti forró bőröm, bár a húzódó érzés továbbra is meg van. Hajat mosok, élvezem, hogy lemoshatom az iszap maradványokat magamról,amit még a víz mosott a melltartómba.
Hosszú percekig állok csak a zuhany alatt, de, aztán eszembe jut, hogy a két fiút nem bölcs dolog magukra hagyni.
Kapkodva zárom el a csapot, kicsavarom a hajamból a vizet, és elhúzom a kabin ajtaját. Roberttel találom szemben magam. Törülközőt szorongat a kezében, és felém nyújtja. Érdekes, a kezemben olyan puhának tűnő törülköző, egy smirglihez hasonlít, amint a hátamhoz ér. Mégis, magam köré csavarom, és óvatosan lehajolok, hogy a hajam egy másik, kisebb törülközőbe csavarhassam. Amint felegyenesedem lehullik rólam a törülköző.

Jól megégtél. – állapítja meg Robert halk hangon.
Elaludtam a parton. – motyogom, és vissza húzom magamra a törülközőt.
Miért nem kented be magad? – kérdezi korholva
Nem akartam sokáig kint maradni, csak elnyomott az álom. – válaszolom
Ha meglesznek a babáink, nem lehetsz ennyire felelőtlen. – mormolja
Ez lesz most? Szapulni fogsz? – kérdezem dühösen
Nem szapullak, csupán figyelmeztettelek, hogy nem viselkedhetsz úgy, mint egy csitri. – mordul vissza, és kezei ökölbe szorulnak.
Á, szóval a csitrisség egyenlő avval, hogy elmegyek fürdőzni a családommal, és picit megkap a nap?
Te is tudod, hogy nem erről van szó.
Hanem? Arról, hogy felmentem negyed órára a barátomhoz?
Ő nem a barátod! Többé már nem! – sziszegi, és esküszöm a szemei szinte kidüllednek.
Tudod Robert, komolyan elgondolkodom azon, hogy neked nem a családommal van a problémád, hanem velem.
Chh, ez meg most mit jelentsen?
Azt jelenti, hogy, ha nem vagy képes normálisan viselkedni, kisétálhatsz az ajtón! Nem vagyok rád kíváncsi! Senki sem kíváncsi így...
Van fogalmad arról min mentem én keresztül a mai nap? – sziszegi dühösen. – Nem elég, hogy egész nap a gyomrom olyan volt, mint egy gombóc, aggódom érted, és, amint a példa is mutatja, meg is volt az okom rá. Nem vigyázol magadra, idegen mögé ülsz fel egy ócska motorra. Még ráadásul, itt hagysz, az anyáddal is. Füvet nyírtam, három órán át! Fát hasogattam, hogy legyen mit tenni a tűzre, ehhez a kurva sütögetéshez. Hólyagos lett a tenyerem! – ordítja, és felém mutatja vízhólyagos tenyerét. – Zöldségeket aprítottam, húst pácoltam. Háromszor vágtam meg magam! – folytatja, és a másik kezét mutatja fel, amin a hüvelyk, a mutató, és a kisujj is be volt kötve. Kipukkant belőlem a kacaj. Olyan aranyos volt, hogy majd felfaltam. Ahogy felmutatta a tenyerét, minden dühöm elszállt. A dühös férfiból, nyafogós kisfiú lett. A könnyeim is hullottak a nevetéstől. Egy pillanattal később pedig megéreztem Robert ajkait. Hevesen csókol, falja ajkaim, miközben nyög. Vágyott már rá, ez hiányzott neki. Emiatt volt ennyire kiállhatatlan. És, talán én is. Felszisszenek az égő érzéstől.

Az enyém vagy! – hörgi fülembe, és már csókolja is nyakam
Igen. – lihegem
Az enyém vagy a kurva életbe. Az én feleségem vagy! – folytatja, és lerántja a törülközőt rólam. Lehúzza a cipzárját, és letolja nadrágját. Egy lökéssel belém hatol, amitől majd elélvezek. Szorosan kapaszkodok nyakába, lábaimat csípőjére szorítom. Aztán mielőtt elélveznék, Robert leáll. A fenekem alá nyúl, és felemel. A padlóra fektet. A hátam fáj,de nem akarok evvel most törődni. Élvezni akarom őt, minket. Robert vissza igazodik, és lassan kezd el mozogni.
Most megbüntetsz? – kérdezem lihegve
Annyira szeretnélek, hogy folyton emlékeztetnem kell magam arra, hogy babát vársz. Így ez most elmarad. Legalábbis, nem így büntetlek meg.- folytatja, és zsivány vigyorra húzza száját. Megkérdezném tőle, mégis mit eszelt ki, de képtelen vagyok megszólalni. Úgy robbanok szét körülötte, hogy felsikoltok. Torkom szakadtából kiáltok fel, mire Robert befogja számat. Elneveti magát, amíg én próbálok észhez térni. Lassú mozgása felgyorsul, és megmerevedik a teste. A fülembe hördül, és liheg. Ő is elélvezett. Pihegve fekszünk egymást ölelve. Robert apró csókokkal kezd el borítani. Gyöngéden simogatja testem.
Rég élveztél már ekkorát. – búgja és közben csiklóm masszírozza
Igen. Nagyon jó voltál. – mosolyodok el, és megcsókolom

Egyre kényelmetlenebbé válik a szőnyeg. Dörzsöli a hátam, mocorogni kezdek.
Mosakodjunk meg, és csatlakozzunk a többiekhez.
Inkább mosakodjunk meg, és bújjunk be az ágyba. – mosolyog rám , miközben tovább masszíroz
Majd, ha elmentek. – tolom el kezét, és felemelve ujját a számba veszem. Érzem, amint férfiassága megmozdul. – Udvariatlanság lenne nem kimenni a többiekhez. Ráadásul, szívesen megkóstolnám amiért ennyit szenvedtél.
Robert nagyot sóhajt, és a szájába veszi mellbimbómat. Nyaldossa, szívogatja, miközben vissza teszi csiklómra ujját.
Kérlek, kérlek, hagyd abba! – nyöszörgöm, és újra összerándul bensőm
Felizgulva akarlak látni az este. Azt akarom, hogy vágyjon, remegjen a farkam után a puncid. És, mikor rád nézek, tudd, hogy csak az enyém vagy. – zihálja, és érzem, amint combomnak nyomja kemény férfiasságát.
Robert síkos ujja tovább masszíroz, én pedig már nagyon közel járok. Felkarjába kapok, és szorosan fogom, a fejem újra zsibbadni kezd, a puncim már teljesen kiéleződött a következő kielégülésre. Alig kapok levegőt az izgalomtól, a légzésem egyre szaporább. És, mielőtt kielégülhetnék, Robert elveszi ujját, és abba hagyja a masszírozást.
Menjünk ki a vendégekhez. – mosolyodik el, én pedig leforrázottan nézek vissza rá. Nagyon fáj oda lenn! Kielégülés után vágyódik minden porcikám. Robert meg fogja a kezem. Remegnek combjaim, össze dörzsölöm őket.
Fejezd be! Ne dörzsöld össze a lábad!
Nem maradhatok így. – nyöszörgöm, és belépek a zuhanykabinba
Ó, dehogyisnem! – búgja, és a nyakamba harap. Mintha áramcsapás ért volna, csak fokozza bennem a vágyat.
Ne, kérlek, ne csináld!- zihálom, csukott szemekkel, és erőtlenül igyekszem eltolni magamtól. Lekerült róla a póló, meztelen, szőrös mellkasának nyomom kezem.
Nem bírom ki, hogy ne érjek hozzád. – mormolja, és tovább nyaldos, és fal. Nekem feszíti csípőjét, miközben kezével fenekem markolássza.
Elégíts ki! Kérlek, nem bírom ki.
A picsába! – hörgi, és megpördít. Hátulról hatol belém. Csak párat lök rajtam, és szó szerint elolvadok a kezei közt a gyönyörtől. A térdeimre roskadok, és a fülkének döntöm zsongó fejem. Nem hallok semmit, csak a zsongást a fülembe. Képtelen vagyok a lélegzésen kívül mást tenni. Mintha kisült volna az agyam.

1 megjegyzés:

  1. Imadooom��������
    Nagyon jo lett, tukon ulve varom a kovit

    VálaszTörlés