2017. február 18., szombat

104. fejezet

Robert keze a váltóra tekeredik, és magabiztosan teszi ötösbe az autót. Száguldunk a part mellett, ami azt illeti ritkán látom őt így vezetni. De felizgat. Iszonyatosan felizgat. Kapkodva veszem a levegőt, amint újra megérzem a bizsergető érzést ölemben. Bár sikerült kissé enyhíteni sajgásomon az étteremben, mégis ugyanúgy...ha nem jobban, kívánom őt. Végre vissza tért az én állatias emberem, aki, kezében tartja a dolgokat.
Határozott, ellenkezést nem tűrő, irányító férfiba szerettem bele, egy évvel ezelőtt. Kemény, szilárd tartása mindig vágyat perzsel bennem, de az utóbbi időben, ez a tulajdonsága alább hagyott. Észre sem vettem, mennyire hiányzik a kemény, állatias, tüzes énje, egészen tegnapig, mikor is elrángatott a partról. Jól emlékszem még, milyen hevesek voltak az együttléteink. Izzó forróság járta át, minden alkalommal szeretkezéseinket, ami ugyan nem marad el mostanság sem, de, nem izzik olyan hévvel, mint régebben. Furcsamód, nem annyira tetszik, amikor Robert egyenlő félként kezel. Pedig ez lenne a normális, nem igaz? Nekem mégis hiányzik, hogy uralkodjanak rajtam, és, hogy dacolhassak vele. Csatákat akarok vele vívni, üvöltözni, kioktatni, veszekedni, aztán őrületeset szeretkezni vele. Beleremegek, amint újra látom magam előtt, ahogy az irodájában kegyetlenül megdugott. Robert a torkomra tekerte ujjait, és erősen szorított, míg már alig kaptam levegőt...míg teljesen szétrobbantam ölelése alatt. Akkor először szembesültem avval, mennyire szélsőséges érzéseket vált ki az emberből az ilyesfajta szex. Akkor borzasztóan megijesztett, és, azóta sem művelt velem még csak hasonlót sem. Miért hoz lázba mégis a gondolata? Mocorognom kell, hogy enyhítsek ölem lüktetésén, ami egyre inkább követelőzik. Robertet akarja, sajgón vágyik rá. Ó, istenem! Felsóhajtok, miközben tekintetem igyekszem a mellettünk elterülő öbölre szegezni. Nem akarok ránézni, mégis akaratlanul is, rápillantok kormányt fogó kezeire. Te jó ég, de szexi! Magabiztosan fogja a kormányt, enyhén szőrös, ápolt kézfeje elárulja, nem az építőiparban tevékenykedik ez a csodaember. Ó, de kívánom a kezét! Kívánom, hogy bőrömhöz érjen. Kívánom, hogy belém hatoljon... hogy belém markoljon. Gyúrjon, csípjen.
Mikor érünk vissza? – szakad ki belőlem a türelmetlen kérdés, ami tudom elárulja, mennyire ki vagyok készülve.
Robert mosolygós szeme felett megemelkedik szemöldöke, mire kissé megvillantva fehér fogsorát, kuncogni kezd.
Türelmetlen, Mrs. Pattinson?
Meglehetősen! – bólintok zihálva.
Én is Mrs. Pattinson. – vigyorodik el, majd a kormányt jobbra tekeri, és, bekanyarodunk a kikötőbe.
Robert gyors mozdulattal ugrik ki az autóból, amint leállítja az autót, majd kinyitja az ajtómat, és kisegít. Csippanó hang jelez vissza, az autó biztonságáról, de mi ügyet sem vetünk a dologra. Felőlem akár el is lophatnák azt az autót, akkor sem fordulnék vissza. Azt hiszem, evvel Robert is így van. Robert szál be elsőként a motorcsónakba, majd, amint én is indulnék, Robert combom köré tekeri kezeit, és szorosan átölelve emel le a mólóról. Lassan csúsztat le, míg kezeivel fenekemen állapodik meg. Nehezen kapok levegőt a vágytól, ami már szinte fojtogat. 
Legszívesebben itt helyben megdugnálak. Kibaszottul kívánlak.- folytatja, s szavai szinte nyaldossák testem minden kis porcikáját. Tekintetével vadászni tudna. Imádom, mikor így néz rám. Imádom érezni, hogy kellek neki. Hajába túrok, és forrón csókolom őt. Fájdalmasan nyög bele csókunkba, és letesz. Megfogja csípőm, és határozottan eltol magától. Lihegve szakadok el tőle. Csalódott vagyok, és akaratos. Én is azt akarom, hogy itt helyben megdugjon.  

Nehezen türtőztetem magam. Behunyom szemeim, és, engedem, hogy a sós menetszél kitisztítsa kissé az agyam. Bár nem olyan könnyű, ha arra gondolok, hogy Robert előttem áll, és a mini jachtot kormányozza. És, amint megfeszül izmos hátán az ing. És, azok az isteni kezek....az ujjai, amik a kormányra tapadnak. Ó, Jézus, miket tud művelni azokkal, a finom, ápolt ujjakkal! Némán rázom meg fejem, amint megérzem csiklóm sajgását. Koncentrálj! Csak pár perc még, és a tiéd! Lopakodva tekintek fel rá. Arca most valahogy más… Vagy talán én látom másnak? Gyengédebbnek, melegebbnek?
Az izzó vágy kissé enyhült, de nem a hűvös menetszél miatt. A tomboló erőt,ami alig várja, hogy végre kitörhessen belőlem, az édes szerelem csillapította kissé.
Az én édes, gondoskodó férjem gondolata kúszott fejembe, szépen alattomosan. Eszembe jut, az esküvőnk napja. Amint felkapott, és megpördített. Boldog volt, önfeledt boldogság járta át, és ettől én is azzá váltam. Egy hete vagyunk házasok. Még csak egy hete… mi ez a kevéske idő, a 20-30 évekhez képest, amit az ember nagyszüleitől lát, hall? Vajon, mi mennyi időt húzunk le egymás mellett? Remélem életünk végéig szeretjük majd így egymást. Kihúzom hajamból a hajtűt, ami összefogja a kontyot, és a mini jahcht végébe sétálok. Élvezem,amint a levegő szétválasztja hajtincseimet, és fellendíti azokat a levegőbe. Széttárom két karom, és engedem, hogy stólámmal is ugyanígy tegyen. Csodás világba cseppentem. Olyanba, amit elképzelni sem tudtam volna. Olyan életet kaptam Roberttől, amit egyszer majd elmesélhetek a gyerekeinknek, az unokáinknak. Persze, törvényes keretek között. Boldog vagyok, végtelenül boldog, és ezt neki köszönhetem. Az én csodálatos, irányításmániás, édes emberemnek! A perifériás látásomba szépen lassan kúszik be a Kamilla, amire zavartan fordulok Robert felé. Robert vigyorogva pillant felém, miközben fejét vissza -vissza kapja, hogy az előttünk lévő vizet figyelje. Hangosan felkacagunk, amint tekintetünk egymáséra talál, majd hozzá sétálok. Vállára teszem kezeim, és arcon csókolom. Robert, vissza kanyarodik a Kamillához, és aztán egy perc múltán már a kapitányt is látom. Robert ügyesen kormányozza a motorcsónakot a Kamillához, majd leállítja a búgó motort.
Uram! – bólint a kapitány. – Asszonyom. Jól érezték magukat?
Igen. – bólintok pironkodva, és Robertre pillantok.
Christian, azt ajánlom, térjenek be a Lagunába. Kapnak egy kis kimenőt.válaszol Robert, majd meg fogja kezem, és felsegít a Kamillára.
Ez nagyon nagy lelkű öntől, uram. – mosolyog Christian
Ja, és Christian a Szkifiasz nagyon finom.folytatja, majd szemérmetlenül rám mosolyog
Észben tartom, uram. – bólint, majd izgatottan távozik kapitányunk.
Zavarba hozol a személyzet előtt. – legyintem meg vállát méltatlankodva, mire felnevet
Robert a kabinunk felé húz. Elhúzza az ajtót, és belép a fülledt szobába. Alsó ajkát megnyálazza, én pedig várakozásteljesen követem őt. Behúzza mögöttem az ajtót, és szinte lerohan. Falni kezdi ajkaimat. Beszívja szám, és könyörtelenül csókol, felizzítva bennem az éppen pihegő vágyat, amit az édes szerelem háttérbe szorított. Felmordul, és váratlanul elszakad számtól. Kezét ökölbe szorítja, és ajak elő teszi.
Mi a baj? – zihálom, és felé lépek, hogy fojtassuk, amit félbehagyott. De, amint felé lépek, felemeli a kezét, hogy megakadályozzon benne.
Elveszed az eszem, asszony. – morogja, és sziszegve szívja be a levegőt.
És, az olyan nagy baj?kuncogok, majd még közelebb lépek hozzá
Ne, ne gyere közelebb. – mordul fel, és hátrébb lép
De, hisz akkor, mit tegyek? Csak… álljak itt, és nézzelek? – húzom fel szemöldököm
Kezdetnek, sétálj a fésülködő asztalhoz, és állj meg a tükörrel szemben.
Hát jó.fújom ki a levegőt. Azt hittem, most majd letépi rólam a ruhát, és elfenekelve szét dug, de ehelyett, még csak a közelébe sem enged. Hm, micsoda idegesítő fordulat. Az asztalra helyezem, a retikülöm, és a stólámat kezdem lehúzni vállamról.
Hagyd. – szólít meg, én pedig engedelmeskedem neki. Hallom, amint felém jön. Balra teszek egy lépést, hogy láthassam őt a tükörben. – Van fogalmad róla, milyen szép voltál oda lenn? – kérdezi törékeny, meleg hangon. Érzem leheletét bőrömön, amitől az égnek állnak a pihék tarkómon. Némán rázom meg fejem, és megnyalom kiszáradt ajkam. – Tönkre tettél minden tervet, amit mára tartogattam.
Sajnálom. – sóhajtom fel a hangokat bánatosan, és szexre éhesen
Ne sajnáld… majd rögtönözünk. – mormolja halkan, és érzem, amint kezével lehúzza vállamról a stólát. – Máris kezdem. – búgja fülemnek, amitől kiráz a hideg.
Azt jól teszi.nyögöm fel, és elhajtom nyakam, hogy ajkát csókra hívjam
Hogy mondod? – markol bele hajamba, és hátra rántja
Jól teszi, uram!
Igen, látom, most már sejted, mit akarok!
Igen, uram! – kuncogom el magam, és alsó ajkamba harapok, hogy kontrolláljam izgatottságom
Látom jól mulat Mrs. Pattinson.
Csak, ha ön úgy akarja. – sóhajtok türelmetlenül, mert még mindig nem ért hozzám.
Most azt akarom, hogy engem szórakoztass. – leheli nyakszirtemnek. Érzem, amint ujjai a ruhámmal kezdenek el babrálni. Türelmetlenül vájom fogaimat alsó ajkamba. A ruha könnyedén hullik le bokámra, de nem mozdulok. Vajon, most mi lesz a következő lépése? Nem kell sokáig várnom, megfogja hajam, és lófarokba köti. Tudom mit jelent ez. Tudom mire készül, és ettől szédületesen bizsergek. Azután lehajol bokámhoz, kiléptet a ruhából, majd a cipőből. Feláll, és fél perc erejéig magamra hagy, nem nézek utána, türelmesen várok, míg vissza ér. Fekete magassarkú cipőt hoz oda, majd beleléptet. Tíz centivel magasabb lettem. Dívaként nézek ki a tükörben. Ez a magassarkú, a fűző, a harisnyakötő, és ez a felfogott haj, mintha csak egy igazi domina volnék, akinek a kezéből már csak a pálca hiányzik.
Rúzsozd ki a szád. – súgja fülembe Robert, én pedig automatikusan a pipere cuccaimra pillantok. – A lady red- el. – teszi hozzá, én pedig szót fogadva leülök a székre, ujjaim közé veszem a Maybellene vörös árnyalatát, és bekenem vele ajkaimat. Lassan helyezem vissza a rúzst az asztalra. A szívem úgy lüktet, hogy alig kapok levegőt. Azonnal letámadnám, és előrántanám férfiasságát, hogy aztán elvegyem, ami nekem jár, de tudom, hogy avval tönkre tenném Robert terveit, amit, tudom, hogy nem most talált ki.
- Fordulj meg, és állj fel! - szólít fel fagyos hangon. Engedelmeskedem, felállok, és kihúzom magam. Büszke vagyok magamra, szexinek érzem magam, és azt hiszem Robert is észre vette,mert kaján mosolyra húzza száját. Vetkőzni kezd. Megszabadul a nyakkendőtől, aztán az ingétől is. Takarosan össze hajtja, és a szobainasra helyezi őket. Elirulok, én csak hanyagul ledobnám a földre. Kit érdekel ezekben a percekben, hogy hogy néz ki a ruhánk? Hát engem biztos nem… Robert kicsatolja az övét, amitől megborzongok. Szexi ,amint megrántja az övet, és ujjával kipeckeli a csatot. Csörögve ernyed el az öv, amint rátér nadrágja gombjára. A karperecek csörgése jut eszembe róla. Sürgetően kezdem el harapdálni alsó ajkam, aztán meg gyorsan végig szántok nyelvemmel felső fogsoromon, hogy eltüntessem a rúzs nyomait. Robert a szekrényhez lép,amint meztelenre vetkőzik, és matatni kezd a felső fiókjában. Egy kék farmert húz elő,amit lazán magára ölt. Csípőcsontján akadt meg a nadrág. Újra matatni kezd, ezúttal már a legalsó fiókban. Egy dobozt húz elő, amolyan egyszerű cipős dobozt.
Felnéz, és két karperecet húz elő belőlük. Mosolyognom kell. Mintha csak kitalálta volna a gondolatom. Szemei bujaságot sugároznak felém. Mintha csak a bőrt akarná leolvasztani rólam. Teljesen ki vagyok tőle. Nedves a bugyim, zihálok, és alig bírom magam féken tartani.
Bele olvastam. – mondja mosolygós szájjal, és a dobozból kivesz egy vastag könyvet.
És? – vonom fel szemöldököm
Marhaság! – dobja vissza a könyvet, ami hangos puffanással ér a dobozba
Igazán? – lépek felé. – Pedig te, uram, nagyon gyakorlott vagy az efféle tevékenységekben. – búgom, és macskaléptekkel közeledem felé. Kezem meztelen vállára teszem, és, úgy sétálom őt körbe – körbe, mint egy kis cica. Érzem vágytól izzó bőrét ujjperceim alatt.
Szeretnéd, ha átmennék Greybe? – vonja fel szemöldökét. – Gésa golyókat, és hasonlókat akarsz? – kérdezi gúnyosan
Nem. – súgom fülébe hátulról. – Én, Mr. Pattinsont akarom!
Robert teste megmerevedik. Ökölbe szorítja kezeit, és sziszegve szívja be a levegőt.
Indulj az ágyhoz! – parancsolja hideg hangon. – Feküdj a hátadra!
Úgy teszek, ahogy parancsolja. Az ágyra mászok, és elheveredem a hideg szatén anyagon. Robert mellém sétál, és hozza magával a karpereceket. Felemeli egyik kezem, és rákattintja a perecet. Puha, rózsaszín szőrmével van beborítva, így nem bántja a csuklóm. Robert az ágy támlájához rögzíti a másik felét, majd ugyanezt eljátssza a másik kezemmel is. Kikötözve várom a folytatást. Akaratlanul is ringatom vágyakozó csípőmet. Teljesen nedves a bugyim, és a belső combom. Robert egy vékony fadobozt vesz elő az egyik fiókból. Annak a szekrénynek a fiókjából, amiben az előző eszközöket is rejtegette. Az ágy elé helyezi, és rám néz. Az ágyra térdel, én pedig hívogatom őt, minden kis apró mozdulatommal. Leveszi rólam a cipőket, és a földre helyezi azokat.
Gyerünk, gyerünk, csinálj már velem valamit! – szakad ki belőlem a követelőzés, amint elém térdel. Robert jól szórakozik rajtam, látom, amint ajkai apró mosolyóra húzódnak. Lehúzza bugyim, majd oda dugja orrát szemérem dombomhoz.
Teljesen benedvesedtél. – mormolja, és ujjaival végig simít résemen.
Nem látod, mennyire ki vagyok? – lihegem.
Ó, de, igen. – mormolja. Ujjait végig húzza szemérmemen, és aztán megérzem hüvelyemnél őt. Vágyakozóan sóhajtok fel. Lassan, nagyon lassan csúsztatja belém ujját. Lüktetek körülötte, és mohón hívogatom beljebb, és beljebb. Gyerünk, ó ,gyerünk már! Robert a másik ujjával is csatlakozik, ami még jobban súrlódik belsőmnek. Felnyögök az édes ingerlésre. Mozgatni kezdni ujjait bennem, ingerelve belsőmben azt a bizonyos G pontot. Egyre inkább sűrűsödik bennem az élvezet. Minden idegszálam megfeszül, egy perc és elélvezek, és ennek hatására, csak még mohóbban húzom izmaimmal ujjait magamba. Robert abba hagyja az ingerlést, ujjai leállnak, majd lassan kihúzódnak belőlem, még a beteljesülés előtt. Csalódottan, és kiéhezve nyögök fel, mert tudom ez a büntetés része, és ez ellen nem tehetek semmit. Robert bugyim szélébe akasztja ujjait, és lassan húzni kezdi azt. Megemelem csípőm, hogy könnyebben megszabadíthasson a nedves anyagtól. Mélyen beleszív az anyagba, én pedig elpirulok szemérmetlenségén. Szórakoztatja őt. El neveti magát, amint rák vörössé vált arcomat elfordítom. Megérzem a matrac süllyedését, és a testét az enyém mellett. Felé fordítom az arcom, és a mosolyával találom szembe magam.
Még ennyi idő után is képes vagyok önt megbotránkoztatni Mrs. Pattinson? – kuncog, és szemeibe csibészséget vélek felfedezni
Azt hiszem, életünk végéig képes lesz erre Mr. Pattinson.
Robert forrón csókol. Tehetetlenül nyögök fel, mire ő elhúzódik tőlem. A fadobozzal kezd el babrálni. Felnyitja a tetejét, és egy pálcát vesz elő belőle. Arra a következtetésre jutok, hogy nagy becsben tartja azt a pálcát. Robert az ágy mellé sétál, és nyakamhoz teszi a pálca végét. Lassan simítja végig a finom bőrrel a testem.
Találkoztatok már. – búgja. – Bár, mostanság kissé hanyagoltuk. – folytatja színlelt bántottsággal.
Igen. – bólintok, amint a pálca alhasamhoz ér. Tekerem csípőm, és össze dörzsölöm combjaim, hogy egy kis nyomással enyhítsek sajgó fájdalmamon. Robert enyhén meg ütögeti combjaim.
Nem adhatsz magadnak semmilyen élvezetet. - morogja , és olyan, mintha megváltozott volna a hangja. Mélyebb, tekintélyesebb. Megnyalom duzzadt ajkaim, és távolabb helyezem combjaim egymástól. Robert belső combjaimra üt. Csatt! Felsikoltok a váratlan erősségtől, és még szélesebbre tárom ki magam előtte. Aztán újra csap a másik combomra. Csatt! Hallom a pálca suhogását,amint combom felé lendül. Még szélesebbre nyitom magam, teljes szélességre immáron, amennyire csak képes vagyok rá. Robert fel – alá járkál, miközben végig engem mustrál. Megáll, és, a pálcát puncim felé emeli, majd lassan leereszti rá. Megemelem csípőm, és vágyakozóan nézek fel rá. A szeme elsötétedett. A tekintete homályos. Látni mennyire kíván. Látni, ahogy férfiassága már alig fér el nadrágjában.
Hatszor foglak megütni. – morogja. – Itt. – simít végig csiklómon a pálcával. – Csak egyszer kell azt mondanod, hogy állj. Abba hagyom azonnal. Megértetted, Kamilla? - néz rám sötét, ködös tekintettel
Igen. – lihegem
Miért kapod ezt a büntetést? – csattan fel
Mert engedetlen voltam. – hadarom el gyorsan
Úgy van. – sziszegi, majd elkezdi az első ütést
Felsikoltok, amint duzzad, érzékeny csiklómra üt. Vár egy kicsit, és újra üt. Csatt, csatt, csatt! Egymás után, hogy alig van időm, még csak fellélegezni. Ütései áramütésként érik testem minden idegvégződését. Szélsebességgel rohan végig rajtam az érzés. Az agyam egyre tompábbá válik, amint érzem, még két ütés, és elélvezek. Láncaimba kapaszkodók, és görcsösen szorítom őket. Végül Robert megadja nekem, ami után egész nap sóvárogtam. Görcsösen rángatózom, amint, az utolsó csapását rám méri.
A picsába veled! – hörgi fel, és meg is érzem dekadens férfiasságát, amint pulzáló hüvelyembe mászik. Még egyet döf, aztán még egyet, én pedig újra zuhanok, még mielőtt teljes révbe értem volna az elsőnél. Sikoltok az erős, csontot olvasztó érzéstől. Robert megragadja csípőm, és megemeli. Lábaim gyertya pózban tartja, ujjai bokám köré fonódnak. Erősen űz, most már csak a kielégülés lebeg a szeme előtt. Nem várat sokáig magára, felkiáltva élvez el, és kedvesen megcsókolja lábaimat. Elhúzódik tőlem, majd ki kapcsolja bilincseimet. Mellém fekszik, én pedig rá.

Őrületes voltál. – mormolja homlokomnak, és megcsókolja fejem. Kimerülten hümmögök egyet, és ha lehet még jobban hozzá bújok, aztán mély álomba merülök. 

1 megjegyzés: