2017. január 16., hétfő

102. fejezet

Kamilla szemszög: 

Éreztem még az enyhe menta ízt a számban, pedig már jó pár perce kortyoltam fel a utolsó cseppig az epres mentás koktélomat. Forrón tűzött a nap Karpathos öblének partján. Kioldottam bikinim kötőjét, és tovább élveztem a napsugarak tűzését. Elnyomott az álom, ami nem is csoda , hisz Roberttel szinte alig aludtunk már napok óta.
Hűs kezek érintése ébresztett fel. Gyengéden masszírozták vállaim.
Hm, ez jól esik. – motyogtam hason fekve, mire elismerő mormolást hallottam hátam mögül. Élveztem kis ideig, majd felnéztem, hogy elégedetten rámosolyogjak férjemre, de az hamar az arcomra fagyott.
Maga meg mit csinál? – sikoltottam fel rémülten, és automatikusan a bikinimhez kaptam, hogy melleimen tartsam azokat.
Csak aggódtam, hogy leégsz. Elég régóta itt fekszel a napon, gondoltam bekenlek. – mosolygott rám lazán egy kopasz fiatal pasas, napszemüvegben. Jól nézett ki, valószínűleg, emiatt is volt akkora önbizalma, hogy idejöjjön, és kérés nélkül megtapogasson, mondván „ csak bekenem a hátad”.
Már bekent a férjem. – emeltem fel bosszúsan bal kezem, hogy megmutathassam neki azt a hatalmas követ, ami az ujjamon díszeleg.
Azt ajánlom, hord el magad, míg jó kedvemben találsz! -  hallottam meg Robert hangját másik oldalamról, és megmarkolva a kopasz férfi sportos ingét felrántotta a napozó ágy széléről.
Sajnálom, nem akartam galibát. – emelte fel kezeit a levegőbe mentegetőzve a férfi
Robert, semmi gond. – fordultam másik felemre, és felemeltem a kezem, amiatt aggódva, hogy esetleg butaságot csinál.
Ha még egyszer meglátom, hogy csak ránézel, Isten bocsásson meg...
Nem, ne aggódj, nem lesz gond.
Robert, engedd már el! – pirítottam rá férjemre, aki aztán végül kelletlenül elengedte a pasast
Jól vagy? Nem bántott? – guggolt le mellém aggódó tekintettel Robert.
Nem, semmi bajom. – mosolyogtam rá, az én védelmező gladiátoromra.
Ezt is ő csinálta? Kioldotta a bikinid? – nézett rá hátamra, és kapkodva csomózta össze a falatnyi anyagot. – Esküszöm utána megyek, eltöröm az ujjait. -sziszegte dühösen, és már állt is fel, de, még időben elkaptam a karját
Nem, én voltam. Én oldottam el, hogy egységesen barnuljak le. – néztem fel rá, boci szemekkel
Nem csinálhatsz ilyet Kamilla! Ne is csodálkozzunk azon, hogy idejött ez a fószer, hisz meghívást kapott keringőre. – válaszolt dühösen
Ez egy szabad ország, és, attól, hogy hozzád mentem, én még szabad akarattal rendelkező nő vagyok! Ha ki akarom oldani a bikini felsőm, kioldom, és ez nem azt jelenti, hogy idegen férfiak társaságára vágyom. Egyszerűen csak nem akarok csíkosan lebarnulni! Nem hoztam rád szégyent, nem látta senki a melleim. Én csak napoztam, más is megteszi, ugyanezt!
Ha napozni akarsz, arra ott van a jacht. Ami azt illeti indulunk is. – mordult rám, és, elkezdte összeszedni a cuccom, vissza a strandtáskámba. Csak pár cuccot rakott bele, a naptejem, a pendrive-om, napszemüvegem, a törölközőm. Ahogy duzzogva felálltam a napozóágyról, a melleimet kezdte el vizsgálgatni, vagyis inkább a fürdőruhámat,majd húzott rajtuk kettőt, hogy még nagyobb területet fedhessen el az amúgy sem nagy poliamid anyag.
Holnap kapsz egy normális fürdőruhát! Peter, a Kamillára megyünk.  – vakkantott oda Robert az öltönyben gőzölgő férfinak, aki, elfordulva, motyogni kezdett valamit, az öltönygallérjának.
Robert a kezem fogta meg, és a kikötött jetskikhez indultunk. Peter pedig jó testőrként hozta a strandtáskám, amit Robert hozzávágott, amint mindent bepakolt.
Robert háta mögé ültem, és átkaroltam, a motor pedig pillanatok alatt felbőgött.
Robertnek friss illata volt. Teste megfeszült karom alatt, fejemet hátának döntöttem. Bár haragudtam rá, nem tudtam ellenállni annak, hogy ne érjek hozzá. Pár perc alatt kiértünk a Kamillához, a jachthoz, amit rólam nevezett el. A hajó délcegen ringatózott az Adriai tengeren. Robert , és a személyzet felsegített a fedélzetre, én pedig bosszankodva vonultam el a hálóba.
Felhajtottam laptopom, és megpróbáltam elfoglalni magam. Sorozatok után kutattam, de nem találtam ínyemre valót. Megnéztem a facebookom, de, arra is hamar rá untam. Az emailfiókom is üres volt. Végül  az esküvői fotók kötötték le a figyelmem.  Elmélyülten kattintgattam a nyers fotók között, és egyik pillanatról a másikra elszorult a torkom. Elérzékenyültem attól, ahogy Robertet láttam azokon a fotókon. Nem a beállítottakra gondolok, nem... azokon  a  Mr. Pattinson maszkot viselte. A lesi fotók voltak azok, amik annyi érzelmet tükröztek. A szemei, az ajka állása, olyan áhítattal pillantott felém, amit imádok látni rajta, és ebben a percben éreztem igazán, hogy jól döntöttem, mikor a szívemre hallgattam.
Buta dolog, én mégis azon kaptam magam, hogy visszafojtott hangon zokogok, azon mennyire szeretem ezt az embert. Mennyi mindenen mentünk keresztül ez alatt az egy év alatt... hány borzalmas alkalmunk volt már elveszíteni a másikat.
Puha ujjak érintése riasztott meg. Összerezzentem egy pillanatra, és azonnal törölni kezdtem a könnyeim.  Éreztem, amint az ágyra ül, és testünk összeér.
- Bocsáss meg szerelmem. – hallottam meg Robert hangját hátam mögül
Robert felé fordultam. Bántotta, hogy ilyen állapotban lát engem, pedig nem is ő tehet erről. Vagyis nem az, ami a parton történt.  Egyszerűen csak elragadtak az érzelmek. Lesöpörtek, megadásra kényszerítettek. Ilyen erőt még sosem éreztem. Ilyen hatalmas szeretet soha, senki iránt nem éreztem még. Felültem, és szomorkás szemeibe néztem.. Emlékszem, az első találkozásunkkor, mit láttam a szemeiben. Keserűséget, és rengeteg fájdalmat.
Enyhén borostás arcára tettem kezem,amitől behunyta szemeit. Végig húztam hüvelykujjam vékony ajkán, és kisimítottam homlokából egy hajtincset. Közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam. Édes volt az íze. Robert hajamba túrt, és az ágyra döntött. Hosszan csókolóztunk, gyengéden, érzelmesen. Öleltük egymást, simogattuk egymást. Robert kioldotta piros színű fürdőruhám, a hátamnál, majd a nyakamnál is, és a földre ejtette. Hosszú másodpercekig csak nézett, úgy, ahogy azokon a képeken is. Az oldalára feküdt, fejét kezével támasztotta, és engem figyelt.
Tudja mit jelent nekem Mrs. Pattinson? – súgta
Azt hiszem, ugyanazt , mint ön nekem, Mr. Pattinson. – feleltem elcsukló hangon
A fényt, a sötétségben? A levegőt a végtelen űrben? A vizet, a kietlen sivatagban? Az életető szerelmet? – nézett rám gyötrelmes arckifejezéssel. – Sosem fogok betelni önnel Mrs. Pattinson. Sosem fogom megunni a tüzességét, és az ártatlanságát. Örökké szerelmes leszek önbe. Az idők végezetéig.
Könnyek szöktek szemeimbe, de, ő mindet lecsókolta. Újra fölém tornyosult, majd lassan leereszkedett , hogy arcunk csak pár centire legyen egymástól.
Szerelmem, az öné az életem. A legdrágább kincsem. A végzetem. Pusztít, és egyben életet.
Megcsókoltam őt. Szorosan tapasztottam számat szájára, és engedtem, hogy vigyen a szenvedély. A gyönyörű , csodás élvezet, amit ő nyújtott számunkra.
Robertről is hamarosan lekerült a ruha. Szerettem őt így érezni. Éreztem magamon minden porcikáját, ami csak még inkább feltüzelte bennem a vágyat. Könnyedén olvadtunk össze. Mint két puzzle darab. Nekem ő volt a párom, én pedig az övé. Lüktetett érte  a testem. Többet, és többet akartam érezni belőle. Gyengéden kezdte szívogatni mellbimbóm, amitől bizseregni kezdett csiklóm. Intenzív volt, minden érintése. Mintha lángoltam volna az érintése alatt. Halkan nyögtem fel,miközben lábaimmal átkaroltam csípőjét, és még beljebb kényszerítettem őt. Alsó ajkába haraptam, majd gyengéden beszívtam. Robert a térdére ült, kezével megfogta csípőm, és emelni kezdett. Az ölébe ültem, és átöleltem. Robert csókokkal árasztotta el ajkaim. Éjszakába nyúlóan szeretkeztünk.
A nap lehanyatló sugaraira ébredtem fel a fülledt szobába. Kikászálódtam Robert alól, felhúztam a bikinim, amit a földön találtam meg, és a fedélzetre mentem. Bár már jócskán sötét volt, nem akartam megkockáztatni egy kellemetlen találkozást a személyzet bármely tagjával. Az öböl gyönyörűen ki volt világítva. Látszódott az éttermek különböző lámpásainak világítása, ami meghitt hangulatot varázsolt az emberek számára.  Ragadtam az izzadtságtól. Az első gondolatom az volt, hogy lezuhanyzom, de, úgy döntöttem, inkább úszom egyet. Hívogatott a víz hangja. Felkapcsoltam a kinti lámpákat, a fedélzeten, majd a hajó végébe sétáltam, és a vízbe csobbantam. Kellemesen hűs volt. A  vízre feküdtem, és hagytam, hadd lebegjen a testem a víz felszínén. A kezemmel evezgettem picit, de, ez nem akadályozott meg abban, hogy a Roberttel való szeretkezésünkre gondoljak. Fantasztikus, filmbe illő volt. Vajon hány évig lesznek ilyen pillanataink még? Remélem örökre. Remélem ugyanígy fogjuk egymást szeretni, még 50 év múlva is. Hangok törték meg a csendet. Idegeskedő hangok, amiket kapkodó mozdulatok kísértek. A jacht kapitánya volt, és Robert. 
Nem, uram, most vettük észre a radaron. – válaszolt Christian a kapitány. Aggódva úsztam közelebb a hajóhoz, és felkiáltottam. 
Minden rendben? – a két férfi, aki most már a vizet kémlelte, felém kezdtek el jönni
Asszonyom, a frászt hozta ránk! – sóhajtott fel a kapitány 
Mégis mit csinálsz? – kérdezte éles hangon Robert 
Melegem volt, úsztam egyet. – néztem rájuk értetlenül. – Mégis mi a baj? – ráncoltam homlokom 
Az éjszaka közepén, fogod magad, és szó nélkül kiugrasz a hajóból, még kérdezed? -förmedt rám Robert,
De, nincs bajom. - kuncogtam el magam 
Asszonyom, nem szerencsés felhevült testtel a hideg vízbe ugrani, baj is lehetett volna. – szólt közbe Christian 
Sajnálom, nem akartam senkit felébreszteni, emiatt nem szóltam senkinek. 
Asszonyom a legénység a nap 24 órájában a szolgálatára áll, kérem, legközelebb szóljon nekünk.
Úgy lesz.- bólintottam
–  Kijönnél végre? 
Nem, azt hiszem, úszkálok még kicsit. – kuncogtam el magam 
Kamilla, olyan vagy, mint egy rossz gyerek. – morogta, és lesétált a lépcsőn, egészen a hajó aljáig
Te meg olyan vagy, mint egy szigorú apa. Köszönöm, abból nem kérek... van már kettő. – gúnyolódtam, és kijjebb úsztam. Robert félmeztelen teste láttán újra beindult a fantáziám. Imádtam őt, lezser ruházatban látni, vagy éppen hiányosban. És, ez... kétségkívül az volt. 
Kamilla, ideje kijönnöd a vízből. 
Sajnálom, nem értem mit mondasz. – kuncogtam  el magam, és még hátrébb úsztam, közelebb a part felé
Robert motyogva lehúzta nadrágját, majd a földre hajította, és a víz elé lépett. Lehajolt, bevizezte testét, tarkóját,  majd, amint végzett, a vízbe ugrott, és felém úszott.  Gyors volt, nagyon gyors. Pillanatok alatt ott volt , és magához vont. A szívem a torkomban dobogott, amint magához rántott. Éreztem merev férfiasságát, és ahogy csípőmbe markolt, szinte elállt a lélegzetem. 
Miért vagy ilyen engedetlen? – mordult rám 
Élvezem, amikor így viselkedik, Mr. Pattinson. – néztem rá boci szemekkel, 
Most mégis mit csináljak veled? – sziszegte és még erősebben rántott magához, hogy csiklóm keménységének ütődött.
Büntessen meg. – mosolyodtam el 
Örömömre szolgálna, kedves Kamilla, de ma már szó sem lehet róla. 
Ugye nem akar így itt hagyni? Elnézné, hogy a felesége kielégületlenül fekszik ön mellett az ágyban? – sóhajtottam fel sóvárogva 
Hát neked soha nem elég? – mordult fel, miközben, én alsónadrágjában kezdtem el matatni. 

Rosszul lét keltett fel. Erős hányinger gyötört. Félre hajítottam a takarót magamról, és a fürdőbe siettem, de csupán csak öklendeztem. Összegörnyedve markoltam a wc csészét, és enyhülés után sóvárogtam.
Minden rendben, bébi? – szólt a hálóból Robert, de, válasz helyett inkább csak az ajtót löktem be. Percekig szenvedtem a mosdóba, aztán, amint úgy éreztem, jobban vagyok, fogat mostam. Mélyeket lélegeztem, még fésülködés közben is.
Azt hiszem, ki kellene hagynunk Poseidon barlangját. – nézett rám aggódó tekintettel Robert, majd egy pohár vizet nyomott a kezembe.
Nem, dehogy. – ráztam meg fejem. – Ez az utolsó napunk ezen a csodaszép helyen. Ki akarom élvezni.
De, nem vagy jól. – simította meg arcom.
Csak egy kis gyomorrontás. Tudod, mondtam, hogy nem esett jól tegnap az a rákos nyavalya. Gusztustalan volt. – borzongtam bele a tegnapi étel emlékébe. – Mire indulunk, rendben leszek. – bólintottam mosolyogva.
Biztosan csak ez a ?
Persze. – bólintottam, majd ruha után kutattam. Egy sortot húztam fel, és egy trikót, hajamat pedig lófarokba kötöttem. Mire elkészültem, Robert mát a hajó fedélzetén várt, és narancs levet töltött mindkettőnknek.
- Örömmel látom, hogy már sokkal jobban vagy. – mosolygott rám
Igen, és farkaséhes is vagyok. – bólintottam, majd mohón beleharaptam az egyik kikészített pirítósba. Békésen reggeliztünk, de a szívem szakadt meg közben, mert eszembe jutott, hogy három nap múlva már újra vissza várnak minket a szürke hétköznapok.
Bánt valami? – nézett rám, felvont szemöldökkel Robert, és összehajtotta a kezében lévő újságot.
Csak sajnálom, hogy vége ennek a szép hétnek. – mormoltam, majd egy újabb falatot vettem a számba, az időközben megvajazott pirítósból.
És, mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy maradunk még egy hetet.
Tényleg? – vigyorogtam rá ezer wattos mosollyal, és felpattantam a székemből, hogy aztán az ölébe köthessek ki. Robert nevetni kezdett, aztán folytatta. – Persze, attól még holnap reggel tovább állunk, de, az titok, merre is vesszük az irányt.
Olyan csodálatos vagy. – öleltem át nyakát.


Igen, az vagyok. – bólintott önelégülten. – De, attól még a tegnapi napot nem felejtettem el. És...ma meg is kapod érte a büntetésed. – vigyorgott rám, miközben vadász tekintete rám csillogott.