2016. december 25., vasárnap

101. fejezet

Sziasztok

Kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket! Remélem jól telnek a napjaitok, és ehhez én is hozzá tehetek picit.

:)
XoXo , Lills



Mámorító illat lebegett körül minket. Kamillának most más, érdekes , édeskés illata volt. Végig futtattam izmos hátán ujjaim, amitől éreztem, libabőrössé vált.   Fantasztikus érzés volt őt a hitvesemként a kezemben tartani. Büszkeség töltött el,amiért a feleségemként tudhatom őt. Kamilla kiszakadt ölelésemből, amint az egyik kislány, Lora, - Hunter kislánya – átkarolta a lábait, és a szoknyája alá igyekezett bújni. Nevetésre késztetett mindenkit. Kamilla csiklandozni kezdte a kislányt, és magához ölelte. A zenekar, amint befejezte az aktuális dalt, egy számomra ismeretlen gyerek dalba kezdett, amitől minden gyerek táncolni kezdett. Kamilla hol az egyiket, hol a másikat pörgette, egészen, míg már  segítségkérő mosollyal arcán, rám nézett. Furcsa érzés kerített hatalmába. Sosem tudtam bánni a kölykökkel, azt hiszem kissé féltem is tőlük.  Talán még félek is...neki pedig annyira természetesen jön az egész. Olyan idillien szép , hogy már-már hihetetlen. Épp indultam, hogy belevessem magam a sok kis Rómeó közé, és megmentsem a feleségem tőlük, mikor egy ismerős arc suhant át a szemeim előtt. Megtorpantam egy pillanatra, és keresni kezdtem az imént látott arcot, de, a gyerekek szülei a parkettre jöttek, és elvesztettem.

–  Hé… mi az? – termett ott előttem Kamilla , és kisimított egy tincset az arcomból.
– Megijedtem picit a kölyköktől. – sütöttem le szemeimet mosollyal álcázva, az iménti elképedt ábrázatom. Kamilla megnyalta alsó ajkát, és beleharapott. Megmozdult a nadrágomban szunnyadó férfiasságom. Csillogó ajkára fókuszáltam csak, és elképzeltem, ahogy egész éjjel csókolom duzzadt, édes ajkait.
– Ugye tudod, hogy most már nem bűn, ha megcsókollak. – kuncogta szemérmesen. – Most már a férjem vagy. – mormolta, és mellkasomhoz bújt. Tetszett a megmozdulása, kezem a fenekére csúsztattam, aztán meglátva apja dühös tekintetét, feljebb húztam ujjaim a derekáig. – Szóval, ha ilyen cukiságokat mondasz, úgy érzem , meg kell, hogy csókoljalak.
A nép a tányérját kezdte el csörömpöltetni, miközben csókot követeltek tőlünk. Nem volt nehéz teljesítenünk a dolgot. Örömmel olvadtam össze Kamillával. Forró szenvedélyes csókjai csak egyre inkább tüzeltek. 
– Türelem Mr. Pattinson...hamarosan megkap. – súgta oda ajkaimnak kipirult arcával
– Nem győzöm kivárni, Mrs. Pattinson. – simítottam meg őt, és egy apró csókot még adtam neki.
–  Szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy a házaspárnak már csak egy órája van a násznéppel, és aztán elindulnak első közös útjukra. – vonta figyelmét magára az esküvőszervező, amit nem is bántam, mert így megmarkolhattam kicsit Kamilla fenekét. –    Kérek mindenkit, hogy, aki még nem tette meg, helyezze a kint látható Mr. és Mrs. Üvegekbe jókívánságaikat, hogy aztán magukkal vihessék őket.
A tekintetem mamára terelődött. Szája kissé lekonyult, ujjaival pedig kapkodva törölgette könnyeit. Elképedve néztem őt, és Kamillához hajoltam. 
– Bocsáss meg egy percre. – súgtam fülébe. Bólintásával útnak eresztett.
Aggódtam mama miatt. Gyors léptekkel közelítettem meg az asztalát, és leültem mellé. Meglepte, ahogy mellé ültem, zavarban volt. 
– Mi a baj mama?
– Ezt meg hogy érted? – mosolygott rám, és úgy csinált, mintha nem értené a kérdésem
– Miért sírsz?
– Ne beszélj már butaságokat kisfiam. Miért sírnék? – legyintett. – Ki vagyok kissé melegedve, ennyi az egész. Az egyik barátod úgy megtáncoltatott, hogy még most is pihegek. – legyezte magát mama, és poharáért nyúlt, hogy kortyolhasson borából.
– Arra a gyerekdalra gondolsz, az imént? – néztem rá megrovó pillantással. – A sminked elkenődött, a szempilláid nedvesek. Miért próbálsz átverni?
– Nincs semmi baj, Robert. Tényleg.- fogta meg kezem, és az imént felvett álarc, amit már olyan jól ismerek, végre eltűnt. Az őszinte nővel ültem szembe. – Tudod, most ébredtem rá, hogy egyedül maradtam. Annabell holnap után vissza utazik Franciaországba, és apád… túlságosan is hozzá szoktam ahhoz, hogy gondoskodjanak rólam. És, most, hogy apád már nincs velünk, és te is elmész...nos, kissé elkeseredtem. – vékonyodott el hangja, majd felkapta az asztalról ruhaszalvétáját, és újra törölgetni kezdte szemeinek sarkát. Megfogtam vékonyka kezeit, és megsimítottam kézfejét.
– Mama, egy hétre megyek csak el. Kamilla és én nagyon szeretünk téged. Akármikor szívesen látunk majd nálunk. És, Annabellel is tarthatod a kapcsolatot skypon. Attól, hogy Kamilla az életembe lépett te nem lettél kevesebb a számomra, sőt, azt hiszem, ő közelebb hozott minket egymáshoz. Tudom, hogy hiányzik apa...akármilyen is volt. És, hidd el, nekünk is hiányzik. Annabell arcán is látom.  De erősnek kell lennünk.
– Igen. – bólintott, és mosolyt erőltetett arcára
– Pattinsonék soha nem adják fel. – mosolyogtam rá, mire elnevette magát.
– Igen, ez igaz. Ha apád látná, hogy így pityergek, biztosan morogna velem, amiért közönség előtt műsorozom. Aztán oda jönne, és szorosan átölelne.
– Khm… elkérhetném ennek a csodás hölgynek a kezét egy tánc erejéig? – lépett oda Mike, és kezét nyújtva mamára pillantott.
– Csak, ha megígéred, hogy a kezeid nem csúsztatod illetéktelen helyekre! – néztem rá dühösen Mikera.
– Hm, nem lesz egyszerű eleget tennem ennek a kérésnek egy ilyen gyönyörű nő esetében, de igyekszem. –  bólintott Mike, majd mamára kacsintott. – Mehetünk hölgyem? – mama rám nézett, majd mosolyogva megrázta fejét.
– Na, menj csak! Érezd jól magad, de tízre haza gyere!  – biccentettem fejemmel Mike felé
– Olyan bolondok vagytok. – kuncogta el magát mama, majd arcon puszilt, és Mike karjába karolva elhagyták az asztalt. Mike vissza fordította fejét, én pedig egy köszönöm-öt eltátogva bólintottam.
Elvettem egy pohár pezsgőt az egyik közeledő pincértől, és Kamillához igyekeztem. De, amint belekortyoltam a savas italba, újra észre vettem az arcot, amit szinte csak egy pillanatra láttam meg, ugyanúgy, mint a táncparketten tíz perccel ezelőtt. Tudtam, hogy ismerem, tudtam, mégsem akartam elhinni. Főleg amiatt, mert, egy szempillantás alatt eltűnt. Olyan volt, mintha az agyam kreálta kép lett volna. Egy szellem, egy látomás, egy déjà vu...mintha az elmém játszott volna velem. Az egyik asztalra tettem a pezsgőt, és átverekedtem magam a vendégeken. Kerestem őt, de csak sejtetve jelent meg újra, és újra a szemeim előtt, hogy aztán felcsigázva tovább csalogasson egészen ki a kertből. Az ösvényt csak a kis lámpások világították meg, amik egészen a házig adtak fényt. Amint a ház teljes egészében látható volt, már egész alakjában láttam őt hátulról. Futva követtem őt, egészen a házig, az emeleti dolgozó szobáig. Hallottam, amint nyikorogva csukódik résnyire az ajtó, így tudtam, melyik szobában van. Halvány fény szűrődött ki a helyiségből. Megnyálaztam alsó ajkam, majd belöktem az ajtót, és beléptem a szobába. 
– Apám. – szólalt meg a szám, s kis ideig fel sem tűnt, micsoda képtelenség, hisz ő meghalt. Mégis előttem állt, kezében whiskys pohárral.
– Robert. – bólintott, szemei pedig bohó mosolygást sugároztak felém. Azt hiszem, még sosem láttam őt ilyennek. Percekig csak álltam a velem szemben álló alakkal, aki egyre inkább kezdett élővé válni. A mozdulatai, a hangja, az arckifejezése...mind élővé tették őt. Cseppet sem tűnt halottnak. Tehát, emiatt nem találták meg a testét. – Élek, fiam. – bólintott, a fel nem tett kérdésemre.
– Hol voltál? Hogy jutottál ki? – vizsgálgattam őt szemeimmel, hátha találok egy árulkodó jelet. Talán még sem ő az...csupán egy elmaszkírozott ember.
– Ez maradjon az én titkom. Jobb, ha semmiről nem tudsz. El kellett tűnnöm, gondolom ezt megérted. Magamra haragítottam az egész maffiát. És, ami azt illeti, tartok attól is, hogy te is, és a lányok is veszélyben vagytok….
– Ó, igen? Talán nekünk is el kellene játszanunk a halálunkat? – kaptam fejemhez a dühtől, amit egyre erősebben éreztem
– Igazad van. – sóhajtott mélyet
– Eltemettünk téged, apa! Meggyászoltunk téged! Nem jöhetsz ide, csak így! Az esküvőm napján, meg pláne! – sziszegtem mérgesen
– Robert, fiam, kérlek… én nem tönkretenni akartam ezt a napot. Én…
– És, anya? Anya tudja? És, Annabell?
– Még nem, de, úgy tervezem, hogy elviszem őket. Európába megyünk anyáddal, az esküvő után. Foglaltam két jegyet, a két nap múlva induló franciaországi gépre.
– És, miért most? Miért nem tüntetek el akkor, mikor felrobbant az a kurva hotel? Ne… ne is mondj semmit. – emeltem fel kezem a levegőbe, hogy belé fojtsam a szót. – Túl nyilvánvaló lett volna, hogy megrendezted a halálod.
– Pontosan. – bólintott apám, és lesütötte szemét. – Nézd, fiam. Tudom, hogy nem így kellett volna végig csinálnom a dolgokat. De, nem tehettem másként. Meg kellett védjelek titeket. A sajtó, és a rendőrség, épp elég port kavart, hogy kis ideig a figyelem középpontjában legyetek anyátokkal. De, már eltelt annyi idő, hogy aggódjam a maffia bosszúja miatt.
– Kérlek, fiam. Kérlek, bocsáss meg nekem. Nem mondhattam el. Nem bírtad volna végig nézni anyád szenvedését. Nem bízhattam a véletlenre.
– Értem. – bólintottam. A szavait hallgatva, végig gondoltam én mit tettem volna a helyében, és valószínűleg, ugyanezt. Ő jól van, és él, ez a lényeg. Nem ragadhatok meg a múltam fájdalmain. Apám haja talán még őszebb, mint mielőtt eltűnt. Az ing, amit hord, kisebb, mint, amit szokott, és az arca is beesettebb. - Fogytál.
– Igen, khm… lement pár kiló. De, jól vagyok. – bólintott, és a szemei őszinteséget sugároztak.
– Vissza kellene mennem. Kamillának fel fog tűnni, hogy eltűntem. – mormoltam
– Igen. Kamilla, ő, ő, nagyon, khm… nagyon szép. Igazán, jól választottál.
– Biztos, jól vagy? – néztem rá furcsálló tekintettel. – Megváltoztál. Már nem vagy olyan…
– Kemény? – néma bólintással válaszoltam a kérdésre. – Volt időm gondolkodni Robert. Volt időm szembesülni avval a rengeteg szörnyűséggel, amit veled, és a családdal tettem. Csak reménykedni tudok abban, hogy valaha is megbocsájtotok nekem. – vonta össze gondterhelten szemöldökét. – Szeretlek fiam.
– Talán...majd egyszer sikerül. Jó kezdet volt, hogy megmentetted az életem. – bólintottam, és az ajtó irányába fordultam .
– Megölelhetlek, mielőtt újra eltűnök? – szólalt meg apa, hátam mögül. A földbe gyökereztek a lábaim, és, ami eddig távozásra késztetett, most megálljt parancsolt. Azt hiszem, az, amit fél perccel ezelőtt mondott nekem, végre igazán eljutott a tudatomig. Ökölbe szorítottam kezeimet, és alsó ajkamba haraptam. Visszafordítottam fejem a vállam felett, és apámra néztem. Közelebb lépett hozzám, aztán megállt előttem. A vállamra tette kezét, én pedig engedtem a bennem rejlő gyereknek, és a karjába vetettem magam.
– Sosem mondtad még, hogy szeretsz. – mormoltam vállszirtjének.
– Ó, dehogyisnem! Csak sosem engedtem, hogy meghalld.

Hangosan zúgott a helikopter rotorja, ahogy leszállt a ház előtti füves területre. Kamilla az apja nyakát szorongatta, miközben én mamától, és Annabelltől búcsúzkodtam. Kamilla királykék ruhát viselt, haja is leengedve volt. A sminkje árulta csak el, hogy pár órája egy igen fontos eseményen vett részt. Az esküvőnkön. Kamilla kezembe adta az egyik üveget, amiben kis cetlik gördültek egymásra, majd megcsókolta mamát, és Annabellt is. Megfogtam a kezét, és a helikopterre segítettem.  Bekapcsoltam az övét, és a kezébe adtam a fejhallgatót. Én is gyorsan beszálltam mellé, és az ölembe raktam az üveget. 
– Indulhatunk, Mrs. Pattinson?
– Igen! – válaszolt nevetve, mire megpaskoltam a pilóta vállát.

Az éjszaka kissé hűvössé vált. Kamilla libabőrössé vált, amint kiszálltunk a helikopterből. A zakómat ugyan ráterítettem de,  a vékonyka ruhája alatt tökéletesen látszott keményedő mellbimbója. Megnyaltam alsó ajkam. Mikor érezhetem őket végre a számban? Kamilla a haját igyekezett rendbe rakni,amint felléptünk a magángép fedélzetére. 
– Üdvözlöm önöket, Msr. és Mr. Pattinson. Gratulálok önöknek a személyzet nevében. A nevem Gail, én fogom kísérni önöket az út során. Óhajtanak egy pohárka édes pezsgőt?
– Igen, azt hiszem, az most jól esne. – bólintott Kamilla. – Köszönöm Gail.
– Köszönjük Gail, egyenlőre nem lesz szükségünk önre.
– Rendben, csak hívjanak, ha szükség van rám. – mosolygott, a szőke hajú, magas hölgy, aki kék uniformisban feszített velünk szemben.
– Nos, mennyi ideig is leszünk a levegőben, Mr. Pattinson? – vonta fel szemöldökét Kamilla, amint Gail magunkra hagyott. Belekortyolt a pezsgőjébe, és ízlelgetni kezdte.
– Úgy 15 órát.- feleltem, amint az órámra pillantottam. 
– Ez esetben, egy percet sem akarok ön nélkül eltölteni. – válaszolt kajánul, és megragadt a nyakkendőm. Elvettem kezéből a poharat, és a tálcára tettem, amit Gail egy kis asztalra helyezett.
Megcsókoltam Kamillát, és átvettem az irányítást. A karomba vettem, és a hálóba vittem. Lerúgta cipőit, miközben harapdálni kezdtem alsó ajkam. Felmordultam ingerlésére. A földre tettem őt. Hajába túrtam, és megmarkoltam a hajtöveit. Felsóhajtott, és hátra vetette fejét. Szabad volt a nyaka, amit kedvemre ízlelgethettem.  Hány hete is nem szexeltem vele? Egek! Megörülök! Mohón markoltam mellét, ruhája alatt,majd sietősen félresöpörtem a vékonyka anyagot. Érezni akartam a bőrét. Érezni akartam, ahogy újra megkeményedik a mellbimbója a tenyerem alatt. Nem bírtam sokáig. Megfogtam ruháját, és lefejtettem róla. A bugyijával sem szórakoztam, meztelenül akartam őt látni. Letérdeltem, és lehúztam a bugyiját, hosszú combjain. Halkan nyögött fel, amint elkezdtem belsőcombját csókolgatni. A lábai közé bújtam, megfogtam a derekát, és felállva emeltem fel. Mélyet szippantottam mámorító illatából. Kamilla halk sikoly kíséretében kuncogni kezdett. Az ágyra fektettem, felcsúsztattam lábait, és végre megízleltem őt. Ó, mennyire hiányzott már az íze!  Belemélyesztettem ujjam, szűk hüvelyébe, és elmerültem benne. Izgattam forró testét, amitől teljesen kikészültem. Képtelen voltam annyi időt eltölteni odalenn, amennyit szerettem volna. Túl rég nem érezhettem már őt.Kikapcsoltam az övem, és szabaddá tettem magam, hogy hozzá férhessek.  Olyan szűk, és nedves volt, hogy meg kellett állnom, hogy ne élvezzek el azonnal. Kamilla lábaival sürgetett. Húzott magába, én pedig próbáltam csillapítani a majd szétvető erekciómon. Mély levegőt szívtam magamba, és akaratlanul is felmordultam. De, ez csak még inkább tüzelte őt. Hullámzó teste majd megőrjített, és, még az ajkait is harapdálta. Megemeltem csípőjét és még mélyebbre férkőztem. Felsikoltott, markába gyűrte a huzatot, lábait pedig csípőm köré fonta. Felemelkedett, és a tarkóba kapaszkodva magához húzott. Forrón csókolt , szinte falta ajkaimat. Lihegtem, alig bírtam visszatartani az orgazmust, de nem akartam addig elmenni, amíg ő el nem élvezett. 
– Szeded a fogamzásgátlót? – kérdeztem zihálva, de mintha meg sem hallotta volna. – Bébi. – súgtam ajkainak, de, a következő pillanatban éreztem, ahogy hüvelye egyenletesen rándul össze. Közel jár már. Gyorsabban mozogtam forró kis puncijába,  aminek meg is lett az eredménye. Hamarosan görcsbe rándult az egész teste, és mélyről jövő sikollyal omlott össze alattam. Megharaptam alsó ajkát. Kamilla a hajamba túrt, miközben csípőjével igyekezett tempót diktálni. Többet akart. Maga alá    fordított, majd rám ült. Megfogtam csípőjét. Kamilla lábait, lábaim alá helyezte, így még mélyebbre férkőztem. Lassan mozgott eleinte, de, az a lassú mozgás inkább kínzó gyönyör volt.
– Nem bírom sokáig. – ziháltam. – Túl rég voltunk együtt. – sziszegtem, de mintha meg sem hallotta volna. Átvette az irányítást, és szinte hajszolta az orgazmust. Neki sem kellett sok, még így sem, hogy pár perce élvezett el csupán. Képtelen voltam tovább tartani. Csiklóját kezdtem masszírozni, amitől szinte azonnal robbant, és vele együtt én is.
Izzadtan hanyatlott mellkasomra Kamilla. 
- Azt hiszem, jó döntés volt önhöz mennem , Mr. Pattinson. - kuncogta el magát, majd a következő pillanatban már halkan, egyenletesen szuszogott. 

3 megjegyzés:

  1. Sürgősen MÉÉÉÉÉÉÉG!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Szia ! Nagyon jó minden rész !!!:)Ismét csak gratulálni tudok ! Kamilla hogy-hogy igent mondott ? Az előző részben nekem nagyon az volt az érzésem hogy nem lesz esküvő ! Nagyon kíváncsi vagyok, vajon miért bocsájtott meg Robertnek ?:) Már nagyon várom a következő részt !:) Utólag is BÚÉK !:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm ,neked is Boldog Új Évet!
      Hm, hogy miért mondott igent? Talán mert a szíve nyert az esze helyett ;) És, ki fog derülni a következő részből, mi volt az ,ami még arra ösztönözte, hogy igent mondjon. Elvileg vasárnap estére meg is érkezik az új rész ! Örülök, hogy írtál, jól estek a szavaid :)
      XoXo
      Lills

      Törlés