2016. augusztus 19., péntek

94. fejezet

Telefonom rezgése ébresztett fel. Egy üzenet a légitársaságtól. A gép, Kamilla családjával sikeresen felszállt. Szóval pár óra múlva kezdetét veszi az igazi őrület. Esküvő láz kezdett rajtam is úrrá lenni. Elvégre nem csak arról van szó, hogy gyűrűt húzok Kamilla ujjára, és végérvényesen a magamévá teszem. Segget kell nyalnom. Kőkeményen! De, hisz ez megy neked Pattinson! Az üzletben hányszor megtettem már. Viszont, ez most más! Most nem milliókról, vagy milliárdokról van szó. Most Kamilláról van szó. Boldognak akarom látni őt. Elégedettnek. Azt akarom, hogy elfogadjon a családja. Az anyjától kezdve az utolsó kis unokaöcsiig. Feleségül akarom venni. Soha, semmi nem töltött el ilyen elégedettséggel, mint az a gondolat, hogy Miss. Pintérből, Mrs. Pattinsont csináljak. Kell nekem! Mindene kell! A teste, a lelke. A szerelme!
Elmerültem az elmúlt éjszaka képeiben, amitől azonnal begerjedtem. Éreztem húsos ajkát a fogaim közt. A forró leheletét, ami kéjes hangjával távozott torkából. Akarom őt. Annyira kívánom, hogy szinte szét durranok.
Kamilla hason feküdt. Párnáját átölelve pihentette fejét azon. Hosszú haja vállára, és hátára terült el. Meztelen feneke hívogató volt. Bele akartam harapni finom bőrébe, és aztán végig nyalni őt, egészen azokig az érzéki mellbimbókig. Oh, bébi! Még érezni lehetett bőrén a szex illatát. Csak pár órája váltunk el. Teljesen kimerülve hanyatlott az ágyra, a harmadik orgazmusa után. Az utolsónál egyszerre élveztem el vele. Gigantikus volt, amint puncija pulzálva élvezett el farkam körül. Vissza feküdtem a hátamra, és mélyet sóhajtottam. Neki is nagy napja lesz, pihennie kell. Ráhúztam meztelen bőrére a lepedőt, és a mobilomért nyúltam. Felhívtam a légitársaságot, majd a pilótát.

  • Tiszta az idő? Légörvény… . - kezdtem bele, és elindultam, hogy vegyek, egy forró zuhanyt. Automatikusan indultam a fürdő irányába, csak hogy falba ütköztem. Persze, hisz itt csak egy fürdő van. Bassza meg! Halkan nyitottam ki az ajtót, és meglepődve vettem észre, hogy nem én vagyok az egyedüli éber ember a lakásban.
  • Nem, uram, nem kell aggódnia. Az utasaink teljesen jól vannak. Az ég tiszta. - vágott szavamba Richard
  • Rendben, akkor hamarosan találkozunk. Bármi van… - Lea álmos szemei azonnal kipattantak ,amint szembe találta magát velem. - hívjanak. - tettem hozzá, majd letettem a telefont.
  • Jó reggelt. - vigyorodott el, és aztán tekintete alsó testrészem felé vándorolt. - Ó, te jó ég! - sóhajtott fel halkan. Farkam elé kaptam kezem, és szúrós pillantásokkal felhívtam a figyelmét-
  • Ha ezt bárkitől is vissza hallom…
  • Ne… ne aggódjon, Mr. Pattinson, azt hiszem, ezt megtartom magamnak. - mosolyodott el kacéran. Micsoda pimaszság! Még csak fel sem háborodott.
  • Remélem szereztem egy kellemes napot önnek Lea. Most pedig , szeretnék lezuhanyozni. - válaszoltam szúrósan
  • Megmoshatom a hátát, ha szeretné. – hallottam meg a hátam mögül, mire rácsaptam az ajtót. - De , Millát is beküldhetem. - kuncogta az ajtó mögül.

Na, persze, most már behívnád, mi? Az előbb meg úgy bámulta a farkam, mintha nyalóka lenne. Cseszheted picim, ez a farok már mást szolgál. Megnyitottam a csapot, és lemostam magamról az éjszaka aromáját, lecserélve az old spise egyik illatára. Mekkora szerencsém volt, hogy nem Kamilla anyja jött ki a fürdőből. Neki még sem mondhattam volna azt, hogy remélem szereztem egy kellemes napot. Hmmm, vajon hogy reagált volna? Megnevettetett a dolog. Törülközőt csavartam csípőmre, amint elkészültem, és a konyhába indultam. Női hangok kuncogását hallottam, és egy férfiét. Mikét. Régi barátom épp olyan nőfaló hírében állt, mint én. Calvin Klein alsónadrágot viselt csupán. Haja kissé kócosan állt, barna bőre alatt megfeszültek izmai, fogai pedig csillogó fehérségűek voltak. Mint egy kicseszett modell!

  • Látom,nem bíztad a véletlenre. - nevettem el magam magabiztosan, és a falnak dőltem
  • Á, nem. Most rólad van szó Adoniszom, és a méretes dákódról.
  • -Lea, nem félti kicsit sem az állását? Ami egyébként már várja magát! - vontam össze szemöldököm, miközben a kávés bögréjét harapdáló , mosolygós szemű nőre néztem
  • Sajnálom. Nem tudtam magamban tartani. - harapott alsó ajkába, miközben pironkodva nézett rám, és megrántotta vállait. A pultra tette kávés bögréjét, majd Mikehoz lépett. Mosolyogva sustorgott a fülébe, majd puszit nyomott az arcára.
  • Látom te sem unatkoztál az éjjel. - vigyorogtam Mikera
  • Úgy hallottam te sem. - válaszolt, és mosolygós szájjal a pirítósába harapott, mire lesütött szemmel szélesre húztam ajkaim. Kissé kellemetlen volt ezt Márta előtt megvitatni.
  • Ne is törődj vele Robert, csak féltékeny. - legyintett Kamilla anyja, és a kezembe nyomott egy bögrét, benne forró kávéval.
  • Köszönöm.- bólintottam, és magamban megjegyeztem, mennyit fejlődött Márta angol tudása az elmúlt hetek alatt. - Jut, eszembe, nem rég hívott a pilóta Richard Boyl, hogy sikeresen elstartoltak a budapesti reptérről.
  • Áh, a rokonok. Elza nénitől a frász kerülget sokszor, jobb, ha rápihenek még egy kicsit.
  • Oké. Ebéd után indulunk a birtokra, ha gondolod, beszólok , hogy legyen időd elkészülni. - feleltem előzékenyen
  • Ó, megtennéd? - nézett rám meglepődött arccal
  • Persze. - bólintottam, majd letelepedtem Mike mellé, aki némán tömte a fejét
Mike és én már közel hat éve ismerjük egymást. A szobatársam volt a koleszban. Az ő családja is vagyonos volt már akkor is. Mike mégis csórónak számított a köreinkben. Dolgoznia kellett az egyetem mellett , magának finanszírozta a szórakozásait. A szülei nem halmozták el a legújabb cuccokkal, elektronikai kütyükkel, autóval, vagy jachttal, ellenben mindig írtak neki, és hetente kétszer telefonon is beszéltek. A szülei büszkék voltak a jogtant hallgató kis Mikera, és Mike , ezt szerette is. Az egyetem mellett egy bárban pultoskodott, ahonnan persze, minden éjjel más nővel távozott. Mike amolyan tipikus szépfiú volt már akkor is. Hosszúkás, vékony arca, mélyen ülő, barna szemei voltak. Sosem aggodalmaskodott reggelente, hogy lője be a haját, bele túrt párszor zselés ujjaival, és készre fésülte a séróját.
Szerettem Mike közelében lenni. Olyankor valahogy mindig könnyebbnek tűnt az élet. Mellette könnyű volt elfelednem apám zsarnokoskodását. Az anyám folytonos rikácsolását, és Thomast. Mike mellett szabadnak éreztem magam, és hétköznapinak.

- Szóval, akkor ma este megejtjük a dolgot? - húzogatta kajánul szemöldökét
- Igen. Benne vagyok. - bólintottam, és hátra dőltem székembe
- Már visszajeleztek páran. Jön Arnold, hívtam az unokaöcséd Davidet, és Huntert. - számolgatta ujjaival a felsorolt neveket. - És , a nagybátyád, Sean.
- Akkor mindannyian tudnak jönni? - kérdeztem bizakodóan
- Naná. Öregem, el sem hiszem, hogy nősülésre adod a fejed… annyi csaj után. - rázta meg fejét, miközben lapockám veregette meg.
- Ez van… talán neked sem ártana kicsit komolyodnod.
- De mégis, hogy vett rá? - hajolt közel hozzám, és bizalmaskodó hangon tovább kérdezett. - Terhes?
- Mi? Dehogy! - nevettem el a képtelen ötleten magam
- Akkor pisztolyt tartott a fejedhez? Megfenyegetett?- darálta a képtelen ötleteket. - Úgy értem, jó ég! Te voltál Pattinson a puncifaló.
- Csak utánad. - böktem rá mutató ujjammal. - És, egyszerű a válasz. Szerelmes vagyok. - rántottam meg vállaim elégedetten. Mike hátra dőlt, és úgy tűnt megelégedett az információval, még arca tűnődővé vált.
- Tudod, ezt még nem mondtam, és, tudom, hogy most rohadtul utálni fogsz, de , mikor Veronika és te, bejelentettétek, hogy esküsztök, mi, Hunter, és a fiúk, fogadtunk.
- Mire fogadtatok? - ráncoltam homlokom
- Arra, hogy meddig húzzátok együtt.
- Faszok vagytok. - ráztam meg fejem hitetlenkedve. - És, legalább nyertél valamit a dolgon?- kérdeztem epésen
  • Á, vesztettem három rongyot. – legyintett. – Egy hónapot adtam nektek. Ellenben az apád…. Mindent vitt.
  • Nem lepődöm meg a dolgon. – válaszoltam savanyúan. – Mindig is utálta Veronikát.
  • Igen. Savazta rendesen. - bólintott , majd lesütötte szemeit. - És, a menyasszonyod, km…
  • Kamilla.
  • Igen, Kamillát. Őt ismerte?
  • Igen. - bólintottam, és mosoly húzódott arcomra, amint a szüleim házában eltöltött vacsorára gondoltam. - Szóval, apám, azt hiszem emberére talált Kamilla személyében.
  • Egyre kíváncsibb vagyok rá. Tegnap úgy eltüntetek, mint szürke szamár. Én meg szórakoztathattam három nőt egymagam. - színlelt felháborodást
  • Ne haragudj, hogy nem mutattam be neked, csak egyszerűen, ha a közelében vagyok, annyira nehéz ellenállnom neki. Kívánom , minden percben. De, lesz még időd megismerni őt. Ami azt illeti , ő is kíváncsi már rád.
  • Rám mindenki kíváncsi. - válaszolt pökhendi stílusban, mire a képébe dobtam a megrágott kenyerem egy részét, ő pedig kinyitott szájjal várta a következő falatot.
    Kaptam az alkalmon, és dobáltam még párat. Vagy az ötödik falat dobásánál járhattam mikor, egy halk morgás, és hangos csoszogás keltette fel a figyelmem. Kamilla lehajtott fejjel, közelítette meg a konyhát, miközben halántékát masszírozgatta. Hosszú hajzuhataga mögé bújt a fény elől, és újra felmordult. Egy trikót, és egy bugyit viselt, igazán szexi volt, még így másnaposan is. A konyhaszekrényhez csoszogott, és kotorászni kezdett benne. Mike elégedetten mordult meg, miközben feje bólogató ritmust vett fel. Ekkor vettem csak észre, hogy Kamilla formás fenekét nem takarja szinte semmi. Az előbbi mulattató szituáció, most kissé kínossá vált, így felpattantam a székről.
  • Fejezd be! – sziszegtem Mikera, és tarkón vágtam.
  • Jó reggelt, bébi. – öleltem meg hátulról Kamillát
  • Hm? Te itt vagy? – tette fel a kérdést, rekedtes, álmos hangján
  • Igen, khm… és, nem vagyok egyedül. - válaszoltam, mire Kamilla kérdőn fordult felém, hátra fésülte ujjaival haját, és átnézett a vállam felett.
  • Ó, szia. - lépett ki , hogy Mikera nézhessen, és intsen neki. - Bocsáss meg, nem vettelek észre titeket. Nem igazán sikerült még magamhoz térnem. - ráncolta fájdalmasan homlokát
  • Sok volt a pezsi az éjjel, mi? - vigyorgott Mike, miközben kaján vigyort ragasztott a képére, és rángatni kezdte szemöldökét.
  • Nem igazán bírom a piát. - rázta meg fejét Kamilla komoran, majd vissza fordult, hogy tovább keresgéljen. - Nem láttad a fájdalomcsillapítót?
  • Bébi, menj, vegyél fel valami nacit, majd én megkeresem az aszpirint. - feleltem meleg hangon, és csupasz fenekére tettem kezem. Kamilla megdermedt, és kitágult szemeit rám meresztette.
  • Szép, formás. - hallottam meg Mike elégedett hangját, amitől igazán kezdett viszketni a tenyerem
  • Mike, átléped a határt. - sziszegtem, miközben Kamilla mögém bújt, és szinte pajzsként szorított magához.
  • Fordulj el! - rikácsolta hátam mögül, mire Mike nevetve ugyan, de eleget tett a kérésének.

Kamilla egy lökéssel elindított, én pedig elindultam. Hamarosan kislisszolt mögülem, és kis idő múltán hallottam, amint hangos puffanással becsapódik az ajtó. Vissza mentem a konyhába, és mérgesen Mike-ra néztem.

  • - Ez nem volt szép dolog.
  • - Szóval, azt mondod, nem voltam úriember? - kérdezte kacéran
  • - Igen, azt! - sziszegtem, és én is neki láttam a keresgélésnek. Az alsó fiókba nyúltam, és kivettem egy advilt, majd egy pohár narancslevet töltöttem neki, meg persze egy csésze kávét.
  • - Na, ne legyél már ilyen. - bokszolt a vállamba.
  • - Tudod milyen vagyok, ha a dolgaimmal szórakozol? - vakkantottam oda neki, miközben ő a vállam püfölte rendületlenül , csak úgy, mint egy kutyakölyök, aki az anyja fülét rágja a játékért. - Kamilla a menyasszonyom, azt akarom, hogy így is tekints rá! Tabu, a számodra, minden tekintetben! - szögeztem le a dolgot, és megfogtam az egyik ökölbe szorult karját.
  • - Oké, értettem. - sóhajtott fel
  • - Ajánlom is kisgyerek!- paskoltam meg elégedetten arcát, mire ő megragadta az ujjam , és hátracsavarta
  • Szitkozódva próbáltam kiszabadulni a fogásából,aminek a vége bunyó lett. De, túl kicsinek bizonyult a konyha. A csörömpölő , és ripityára törő dolgok hallatától erre tudok következtetni. Hiányzott ez. Hiányzott a felhőtlen, őrültség a barátommal.


Épp oda értünk a birtokra, mikor befutott a Kamilla családját szállító két limo. Kamilla izgatottan toporgott mellettem, széles vigyorral arcán. Mama, pedig karomba kapaszkodva várakozott. Ideges volt, vagyis inkább izgult, úgy, mint én. Nem tudom, mit várt, de, azt hiszem, megkönnyebbülés hangját véltem felfedezni, mikor mindenki kiszállt az autókból, és kulturált csevej hangját hallotta meg. Kamillát először az öccse Áron ölelte meg, akinek vissza kellett utazni, az apja esküvője után. Majd jöttek a nagynénik, nagymamák, nagypapa, és pár unokatestvér. A kötelező bemutatkozó puszik, és kézfogások után kezdtem kissé kiborulni. Szükségem lenne egy szál cigarettára, és egy pohár whiskyre.

  • Bébi, azt javaslom, mutassuk meg mindenkinek a szobáját.
  • Igen, igazad van. Biztosan kimerültek a hosszú út során. - bólintott , és aztán oda fordult a családjához, és elkezdte beterelni a népet

Az idegességemet egész jól lepleztem, ebben már profi voltam. Mégis, úgy éreztem, nyitott könyvként állok ezek előtt az emberek előtt.
Fojtogatott ez a sok ember, akik mind Kamilla körül legyeskedett. Mike mellém állt, és motyogni kezdett.

  • Csak nyugi haver.
  • Nyugodt vagyok. - bólintottam határozottan, és zsebre csúsztattam ökölbe szoruló ökleimet
  • Francokat vagy jól. Rád férne egy erős pia. Este úgy bebaszunk, mint még soha.- kuncogta el magát, de , amint Kamilla egy idős hölggyel közeledett felénk magába fojtotta.
  • Fiúk, ő itt a nagymamám, Aranka. - tette kezét nagymamája vállára Kamilla, majd magyarul kezdett beszélni a nagyihoz. A nagyi alacsony, pufók hölgy volt, aki teli szájjal vigyorgott ránk. Megfogtam kezét, és megcsókoltam a kézfejét. Keze ápolt volt, és puha, ujjain pedig egy pecsétgyűrű. Felkacagott, amint azt mondtam neki, örülök a találkozásnak, majd magához szorított, és esküdni mernék rá, hogy megroppant pár csontom az ölelésétől. Hallottam Mike kuncogását, de, amint Aranka mama elengedett Mike sem menekült. Megragadta Mike nyakkendőjét, és magához rántotta, és így ölelte magához. Aranka kipirulva engedte el Mike-ot, majd Kamillához beszélt.
  • Husikám, ezek a fiatalemberek, mind nagyon jó képűek. Ha csak húsz évvel fiatalabb volnék… – kuncogta orra alatt, mire Kamilla ó-t formált szájából, és szörnyülködve nézett rá, majd ránk. Kamilla arca is pirulni kezdett, majd szemérmesen rám mosolygott. Istenem, milyen csodaszép volt!
Percekig a hatása alatt álltam, és azon kaptam magam, hogy el is felejtettem, mennyire ideges voltam.
Kamilla irányított, társalgott, mindenkire mosolygott. Hogy létezhet ilyen tökéletes nő? Kis koromban éreztem már egyszer ezt az érzést. Mikor Mama estélyeket adott otthon. Gyakorta volt a haja begöndörítve, amolyan 40-es évekbeli frizurája volt. És mindig vörös rúzst használt. Gyönyörű ruhákban jelent meg. Arcáról sütött a báj. Büszke voltam Mamára. Büszke voltam arra, hogy az én anyukám ilyen gyönyörű, és azt hiszem ezt kerestem a nőkben.

  • Szívem, segítenél a bőröndökkel? - szólt oda Kamilla
  • Hogyne. - indultam felé, és kikaptam a kezéből két jól megtermett bőröndöt. - Sosem hívtál így. - mosolyodtam el. - Tetszik.
  • Azt hiszem, nekem is tetszik. - mosolyodott el szemérmesen.- Na menj. - hessegetett kuncogva

A hatalmas házat zsivaj töltötte meg. Gyerekek futkároztak körülöttem, és amerre csak néztem , emberek voltak. Az emeletre vittem a bőröndöt, és oda adtam egy fiatal lánynak, aki Kamilla mellett állt, és velem együtt elindult. Belöktem az egyik vendég szoba ajtaját, és letettem a bőröndöket, majd a lányra néztem. Kezet nyújtottam a sárga fodros ruhás, szőke lánynak, aki fülig érő mosollyal nézett rám.


  • Robert vagyok. Örülök, hogy találkoztunk.
  • Rita. - mondta ki a nevét kuncogva, gyorsan megrázta a kezem, majd kiment a szobából. Hiába, még mindig oda vannak értem a lányok.
    Amint vissza értem a lépcső tetejéhez, Kamilla hangját hallottam meg. Magyarul beszélt.
  • Akkor fél óra múlva találkozunk az étkezőben.- mondta, mire a csendből újra morajlás lett.
  • Mi a helyzet? - fogtam meg derekát, amitől egy kicsit összerezzent.
  • Ne osonj így mögém. - mosolygott rám, majd folytatta. - Édesanyád megkért, hogy tolmácsoljak. Fél óra múlva vacsora.
  • Szóval, már csak 36 óra, és a feleségemként köszönthetlek?
  • Igen. - mosolyodott el.