2016. június 18., szombat

92. fejezet

Sziasztok! 
Mint azt már írtam a chat ablakban, mostanában elég sok dolog jött össze, Rengeteg hivatalos ügyben kellett közben járnom, ami közre játszott a sztori írásának menetelében is. Sajnálom. 

Most itt vagyok, és hozom a friss részt! Remélem a szünet, és az Eb mellett rám is marad egy kis időtök ;) 
XoXo 

Mezei virágokkal kirakott folyosón sétáltam végig a menyasszony szobájáig. Pánikra jellemző hangok szűrődtek ki a szobából. Kissé izgultam, és egy mély levegő beszívásával igyekeztem higgadtságot erőltetni magamra. Lenyomtam az aranyozott kilincset, és beléptem Rachel szobájába. Pongyolába ült a pipere asztala előtt. Hajába épp egy tiarát illesztett bele a fodrász. Spanyol kontya igazán gyönyörűvé tette élesen metszett arccsontját. Igéző szemei pedig csak arra vártak, hogy kezelésbe vegyem őket, és még szebbekké váljanak. Melanie kezében egy irattartóval idegesen járt kelt fel s alá, miközben próbált mindent a kezében tartani. Halvány rózsaszín ruhája kissé sápasztotta az amúgy is fehér bőrét, de még így is gyönyörű volt. Koszorúslányok sürögtek forogtak körülöttünk. Az egyik cérnát keresett, a másik a csokorért, és a menyasszonyi ruháért volt felelős.
Rachel rám nézett a tükörben, amint a fodrász sok sikert kívánva odébb állt. Mosolyra húzódott a szám, ahogy neki is.

– Sikerült kialudnod magad? – kuncogtam el magam, mire bólintott.
– És neked? Nem kaptál ki nagyon? – húzta fel pajkosán szemöldökét.
– Egy kicsit. – nevettem el magam, miközben hüvelyk és mutatóujjammal imitáltam a tegnapi veszekedésünk nagyságát. Persze, azért kicsit csaltam.
– Csoda szép vagy. – bólintott elismerően
– Köszönöm. Te is az vagy, és csak még szebb leszel, miután kezelésbe veszlek, és rád kerül a ruha. – válaszoltam, és magam felé fordítottam a székével együtt.
– Kedves tőled, hogy elvállaltad. Mel már kezdett pánikba esni.
– Igen, azt vettem észre. Mikor felhívott, hogy a sminkesnek lebetegedett a gyereke, és nem tud jönni, azt hittem szívrohamot kap. – bólintottam, miközben a továbbra is pattogó lányt próbáltam a szemeimmel követni
– Na jó, legyen! De többet ne késsen! Pontosan 14: 00- kor el kell kezdenünk a ceremóniát! Mégis, mit gondol, ha maga nem ér ide avval a kúrva hattyúval, mi lövi ki azt a temérdek mennyiségű pezsgőt, egy pisilő kisfiú? Pontban egy órára érjen ide az a szökőkút, vagy istenemre esküszöm a fejét veszem! – sikoltozta, majd lecsapta a telefont
– Szökőkút? – vontam fel szemöldököm értetlenül
– Ne! – emelte fel kezeit a levegőbe, hogy megállítsa a további kérdéseimet. – Ne kérdezz többet. Megyek, és leiszom magam! – fordult meg, és a kilincsért nyúlt. – Negyed óra múlva itt vagyok, és öltözünk!
– Értettem admirális!- tisztelgett Rach Melanienak, aki mély levegőt véve kiment a szobából. Furcsamód mindenki eltűnt a szobából. Nevetni kezdtünk rajta mindketten, majd megemeltem ujjaimmal az arcát, hogy jobban érje a fény. – Azt hiszem sok feladatot akasztottam a nyakába. – mormolta aggódó hangon
– Ne nyugtalankodj emiatt. Ő ezt élvezi. – mosolyogtam rá. – Szóval, megnéztem pár videót, és összegyűjtöttem minden smink cuccom, és Melaniét is, szóval, csak sikerül valamit összehoznunk. Arra gondoltam, hogy nem rakok rád erős sminket, mivel, a szemeiden kívül nem igazán sminkeled magad.
– Igen, azt akartam is kérni.

Rachel arcának alapozásával kezdem. Mogyoró illata volt, amit mélyen magamba szívtam, majd gondos mozdulatokkal oszlattam el az arcán a krémet. Korrektorral tüntettem el az apróbb bőrhibákat, amit aztán egy kis púderrel fedtem el. Erősen koncentráltam, hogy a legjobbat tudjam ki hozni Rachelből.

– Tudod…
– Ne beszélj. – mormoltam elmélyülten
– De, ezt el akarom mondani, mielőtt elszáll az ihlet.
– Ugye, tudod, hogy már csak öt percünk maradt, mielőtt Szörnyella beront azon az ajtón, és leveri rólunk a port is, amiért nem vagy még kész.
– Ne aggódj, csak egy perc. – kuncogta el magát
– Oké. – dőltem neki a pipereasztalnak. – Hallgatlak.
– Mielőtt összeházasodom apáddal, szerettem volna elmondani neked, mennyit jelent ez nekem. A kezdet nagyon nehéz volt mindkettőnk számára Milla. – ráncolta homlokát. – És, sok álmatlan éjszakám volt, a veszekedéseink miatt. Tudod, én nem akarom elfoglalni Márta helyét. Én nem akarok az anyád lenni, és tudom, hogy nem is lehetnék. Én mindamellett, hogy apád felesége leszek, a barátod is szeretnék lenni. Olyan, akivel megosztod a gondjaidat, a félelmed, a titkod, az örömöd. Szeretném szorosabbra fűzni veled a kapcsolatunkat. Mit gondolsz, benne lennél?
– Ó, hát persze! – bólogattam meghatottan, és szorosan megöleltem őt, majd, amint meghallottam a szipogását, eltávolodtam tőle. – Ne, ne merj sírni, elkenődik a sminked! -
– Igazad van. – nevette el magát. A hátam mögé nyúltam, és kihúztam egy papírzsepit a dobozból. – Köszönöm. – bólintott
– Folytassuk. – emeltem fel az ecsetet, és a sminkpalettát. Hamarosan befejeztem Rachel sminkét, és elégedetten emeltem felé a tükröt.
– Ó, ez mester munka. – bólintott elismerőn Rachel, s ebben a pillanatban lépett be Melanie
– Á, kész vagytok! Remek! – válaszolta kapkodva, majd leakasztotta a menyasszonyi ruhát a szekrényről, ami kitudja mikor, de bekerült a szobába. Felénk indult, de, amint Rachelre nézett, megtorpant. – Ó, anyu, de gyönyörű vagy! – bökte ki elgyengült hangján
– Köszönöm. – mosolygott Rach
– Gyorsan, a ruhát! – sürgettem Melaniet, mert már alig győztem kivárni

Rachel egy A vonalú, ekrü ruhába bújt bele. Felső része vállpántokkal volt ellátva, dekoltázs alatt enyhe szűkítéssel. Csipkeanyagú szoknyarésze pedig a földig omlott. Királynőként tündökölt köztünk, kedves bája pedig, még elbűvölőbbé tette. Melanie gondosan öltöztette édesanyját, miközben én videóztam, és fotót készítettem e nemes pillanatról. Kopogás zavarta meg a végkifejlet utolsó pillanatait. Miután Melanie engedélyt adott, Robert lépett be az ajtón.

– Bébi, nem találjuk apád mandzsettáját. – motyogta, miközben a virágot kezdte el igazgatni a zakója zsebénél.
– A komódra tettem. – mormoltam elfoglaltan, miközben Melaneit videóztam, amint Rachel fátylát tűzte fel a konytba
– Nem, ott nincs. – válaszolt, én pedig kiléptem Rachel mögül, és Robertre fordítottam a figyelmem. – Segítene valaki? Ez a nyavalyás tűző nem tartja meg a … – Robert elhalkult, amint bosszankodásában ránk pillantott. – Istenem, de gyönyörű vagy! -ejtette ki ámulva a szavakat. Robert szemei rám szegeződtek, de, amint észbe kapott megköszörülte a torkát, és folytatta. – Rachel. Gyönyörű vagy. – bólintásával pedig nyomatékosította véleményét. – Daniel nagyon szerencsés ember. – mosolyodott el, majd újra rám nézett.
– Nagyon édes vagy Robert. – kuncogta el magát Rachel. – De, azért a koszorúslányaim is nagyon szépek, nem igaz?
– De még mennyire. – bólintott Robert, még mindig engem vizslatva. Nehéz volt megszólalnom a reakciója láttán. Finoman beharaptam alsó ajkam, hogy elrejtsem mosolyom. Azt hiszem, ez volt a legfantasztikusabb bók, amit valaha is kaptam.
– Menj, segíts a fiúknak. Mi megleszünk most már. – legyintett Rachel
– Ne feledkezz meg a kezdésről! Pontban 13:50-kor a lépcső tetején álltok Roberttel, Áron és Isabell mögött. Aztán jön Marcus, Katevel, és aztán meg… kijön? Ki jön Marcusék után? Úristen, elfelejtettem! – nyafogott, és magában idegesen mormolni kezdett.
– Te, jössz, és Liam. – kuncogtam el magam.
– Valóban. Csak el ne felejtsem magam.
– Nyugalom, negyed óra múlva, kint leszünk a folyosón. – tettem kezem pihegő vállára, széles mosoly kíséretében. Mielőtt kiértünk a folyosóra, még hallottam a két nő sutyorgását, de, már nem törődtem vele. Robertre koncentráltam, aki kint várt rám a folyosón.
– Csukd be a szád Don Juan, még a végén kellemetlen vendéged lesz. – kuncogtam el magam Roberten, aki ismét elárulta magát viselkedésével. Gondosan megigazgattam a zakóján lévő kis virágcsokrot, és megsimítottam öltönyét. Szexi volt, mint mindig. Enyhe borosta fedte élesen metszett arccsontját, haja kissé kócos, mégis stílusos formát öltve állt.
– Ha ebben a silány kis ruhában ilyen gyönyörű vagy, milyen leszel majd az esküvőnkön? A menyasszonyi ruhádban. Mrs. Pattinson. – mosolygott rám, és tarkómra helyezte tenyerét, hogy aztán hüvelykujjával arcom simogassa. – Még kimondanom is részegítő érzés.
– Modortalanság a menyasszonynál szebbnek lenni, vagy azt feltételezni, hogy más szebb lehet nála. Ez az ő napja. Ezen a napon ő a legszebb.
– Nehéz még csak kimondanom is neki a szavakat, amiket neked szeretnék. Hisz, te vagy a legszebb. – súgta ajkaimnak, majd megcsókolt. – Szeretlek Kamilla.
– Szeretlek. – súgtam én is
– Mi lesz már? Ne édelegjetek! – szakított félbe minket az öcsém méltatlankodva. A fiúk szobájában is nagy volt a sürgés – forgás. Bár, ők azért nyugodtabban viselték a dolgot. Apu már szinte kész volt. Elállt a lélegzetem, amint megpillantottam. Soha nem láttam még ilyen elegánsnak.
– Ó, apu!
– Tudom, dögös vagyok! – emelte meg mindkét szemöldökét, miközben szexis pillantásokkal próbálta fokozni kinézetét
– Nagyon csinos vagy. – bólintottam elégedetten
– Te is kicsim. – mosolyodott el, és amint oda értem hozzá, átöleltük egymást
– Ah, a mandzsetták. – toltam el finoman aput, mert tudtam, kevés időnk maradt a kezdésig. – Itt vannak a komódon. – mormoltam, oda sétáltam, és a váza mellé nyúlva, kezembe vettem a dobozt.
– Ezek végig itt voltak? – ráncolta homlokát furcsállva Áron
– Majd a szemed bökte ki. – mormoltam csipkelődve, majd Áron kezébe nyomtam a dobozkát. Áron, és apu nagy összhangban voltak. Rég találkoztak már. Áron nagy tervei közt van, hogy követ engem, és kiköltözik Amerikába. És, bár örültem, mikor megkérdezte aput, mit szólna ahhoz, ha oda költözne hozzá a nyáron, szomorúság is eltöltött. Mi lesz anyuval, ha Áron is eljön otthonról? Félek, összetörik majd. Nehéz volt elfogadnia azt is, hogy eljöttem otthonról, és, azt hiszem, az sem könnyű neki, hogy apu összeházasodik Rachellel. Mert, hisz ő apu, és anyu. A szikra mindig is ott volt, és ott is lesz közöttük. Emlékszem, mikor apu megtudta, hogy anyunak fiúja van. A hangja elakadt, és hosszas percekig meredt maga elé. És, tudom, anyu, és apu új életet kezdtek, még most is szerelmesek egymásba...még, ha nem is mondják ki egymásnak. Liam felsegítette apura az öltönyt, amitől apu elnyerte végleges formáját. Igazán szexis pasivá varázsolták aput. Ő is elégedetten nézett a tükörbe, ami megmosolyogtatott. Vajon Robert is így fog nézni a tükörbe két hét múlva?
– Induljunk. – szólt Robert az órájára pillantva. – Ha egy percet is késünk, félek Melanie dühbe gurul. – mosolyodott el
– Jó leszek így? – kérdezte idegesen apu
– Elalél a menyasszony, ha meglát.- kacsintottam rá, és csak úgy a szokás kedvéért megigazítottam apu nyakkendőjét
– Ez esetben, azt hiszem indulhatok. – fújt egyet apu
– Az oltárnál találkozunk. – bólintottam, és arcon csókoltam. A fiúk mind szerencsét kívántak neki. Még Roberttel is fesztelenül fogtak kezet, ami melengette a kicsi lelkem. Robert karjába kapaszkodtam, és ránéztem. Boldognak tűnt, és ez engem is jóleső érzéssel fogott el. És, bár nem az én esküvőmre igyekeztünk, a korábbi nyugodtságom kezdett szertefoszlani, és helyét az idegeskedés átvenni.
A folyosón gyülekezve várakoztunk. Melanie még mindig beszélt az arca elé lógó mikrofonba, majd, amint kiértünk a kertbe elhajította azt, és végre azt tette, amit kellett. Koszorúslány lett. Láttam apun, mennyire izgul. Keze hol ökölbe szorult, hol elernyedt. A násznép mosolyogva tekintett hátra, hogy minél hamarabb szemrevételezhessék a menyasszonyt. Amint az oltárhoz értünk, Robert arcon csókolt, és ketté váltunk. A fiúk apu oldalán sorakoztak, a lányok pedig Rachel oldalán. Amint Rachel apuhoz ért összefonták kezüket. Boldogság, és szeretet sugárzott szemeikből, és ekkor megnyugodtam. Talán bele is törődtem kicsit. Anyu, és apu, útjai már soha nem lesznek közösek, még akkor sem, ha a szerelem egymás iránt nem múlt el. Tovább léptek. Mindketten. Nekem is ideje volna. Mégis, mikor gyűrűt húztak egymás ujjaira nagyot nyeltem. Aztán felnéztem Robertre, aki szintén rám nézett. Arca fagyottan meredt rám. Értetlenné vált ábrázatom, mire Robert némán válaszolt.
– Az orrod. – olvastam le szájáról a szavakat. Orrlyukamhoz értem ujjbegyeimmel, amik véressé váltak. Egy pillanatig visszanéztem Robertre, aki zakója zsebéből húzta el a zsebkendőt, és épp oda akart jönni, mikor némán megráztam fejem. Nem akartam tönkre tenni apu és Rachel pillanatát. Ujjaim tapasztottam az orromra, és megvártam azt az egy percet, míg megcsókolják egymást, és az atya a násznépnek kiáltva gratulál a párnak. Ezután hátraléptem, és Melanienak jelezve elbújtam a feldíszített kapu mögé. Robert kezét érezve felnéztem, és elvettem tőle a zsebkendőt.
– Mi történt? – kérdezte aggódva
– Biztosan csak a vérnyomásom. Mindjárt elmúlik. – feleltem, és próbáltam megnyugtatni Robertet
– Döntsd előre. – felelte.- Észre sem vetted, hogy vérzel?
– Nem. Elgondolkodtam. – válaszoltam, és a zsebkendőre néztem. Kivadásztam egy tiszta részt, majd orromhoz nyomtam. Megvizsgáltam újra a zsebkendőt, és nyugtáztam, hogy elállt, végre a riadalomnak. – Látod, már nem is vérzik. – mosolyogtam Robertre, miközben felmutattam a félig véres pamut anyagot.
– A francokat nem. – mordult rám, és egy gyors mozdulattal az orrom elé tolta a zsebkendőt. – Hozok egy széket, várj egy percet. – folytatta fontoskodva, és eltűnt.
– Basszus Milla, mi történt? – hallottam meg öcsém hangját
– Semmi. Menj csak vissza, és, ha apu keresne, csak mondd meg, hogy pár perc múlva ott vagyok. – adtam ki az utasítást, miközben a levegőbe legyintgetve próbáltam elhessegetni.
– Vérzik az orrod? – guggolt le, és kukucskált fel. – Nem kellene hátradöntened a fejed?
– Ha nem akarsz hányást takarítani, jobb lesz, ha előre lógatja. – szólt közbe Robert, és már ültetett is le a székre. Sokkal kényelmesebb volt így. – Hadd nézzem. – kérlelt lágy hangon, majd az állam alá nyúlt, és fel emelte a fejem.
– Hát, ez még mindig vérzik. – szólt Áron, majd odanyújtotta ő is a zsebkendőjét
– Basszus, lemaradok mindenről. – morgolódtam, majd elkaptam az öcsém zsebkendőjét
– Hozz légy szíves hideg borogatást.
– Nem vagyok lázas. – mormoltam, amint eltűnt az öcsém
– A tarkódra tesszük. Nem érzel mást? Nem szédülsz, nem fáj a fejed? – kérdezte mellettem guggolva
– Nem, semmi bajom. – ráztam meg fejem

Miután az öcsém visszért a hideg borogatással, hamarosan elapadt a vérzés. Robert arca nyugodtabbá vált, de szemei továbbra is fürkésző, és vizsgálódóak voltak. Természetesen Rachelen kívül mindenki tudott arról, hogy valami történt. Apu is csak kedves arája miatt nem jött oda, de emiatt nem neheztelhetek rá. Az este fantasztikusra sikerült. Robert féken tartotta minden alkalommal magát, mikor egy másik férfival táncoltam, és szerelmes szavakat sugdosott minden alkalommal a fülembe, akárhányszor tehette. A torta finom volt, és a hattyú szökőkút is megérkezett, ami kellemesre hűtötte a pezsgőt. Melanie végre Melanie volt, Áron nem vesztette el a gyűrűket, és mindenkiről lekerült a nyomás. Beesteledett, mikor apu oda jött hozzám, és felkért. Andalgós szám vette kezdetét, így hamar beadtam a derekam. Megöleltem aput, és a fejem a vállára fektettem.

– Jól vagy kicsim?
– Persze, apu. – motyogtam fáradtan
– Megijesztettél.
– Sajnálom. Nem akartam elrontani a napotokat.
– Dehogy. Semmit nem rontottál el. – nevette el magát apu, és homlokon puszilt. – Boldog vagyok, hogy itt vagy velem. Csak, most olyan nehéz lesz elmenni. Itt hagyni, evvel a…
– Apu! – emeltem fel fejem figyelmeztetve
– Robert, Robertet akartam mondani. Szóval, nehéz lesz itt hagyni. – csuklott el hangja
– Apu, ez a nászutatok lesz. Ne miattam aggódj. Élvezd a mézesheteket. – kacsintottam
– Milla, tudod, hogy mindig aggódni fogok érted. Ez ellen nem tehetek semmit. – rántotta meg vállait mosolyogva
– Szeretlek apu. – tettem vissza fejem a vállára
– Szeretlek, kicsim. – felelt, majd kis idő elteltével újra megszólalt. – Szóval két hét, ha? Két hét múlva már nem lesz többé kicsi lányom.
– Mindig is a kicsi lányod leszek… most mondtad. – mosolyodtam el
– De, többé már nem úgy. Át kell adjalak neki, és nem leszek az aki voltam. – válaszolt szomorú hangon
– Semmi nem változik, mindig is az leszel, aki voltál. Az apám. Ezen nem változtat semmi, és senki! – válaszoltam, majd arcon pusziltam. – Másfél hét múlva jöttök haza. Spanyolország, biztos gyönyörű hely lesz. Ne rám gondolj, hanem a csinos feleségedre, és, hogy végre kiengeded a gőzt. Mi itt megleszünk.