2016. május 26., csütörtök

91. fejezet

Sziasztok.
Sikerült megírnom a kövi részt, szóval, jó olvasást nektek ;)
XoXo

Dübörgött a mellkasomban a zene. Fülledt levegő tódult a tüdőmbe. Sikolyoktól volt hangos az épület. Mintha egy drogtól fűtött partira érkeztem volna. Tesztoszteron lebegett a levegőben, amitől a nők szinte megőrültek...amitől kezdtük mi is egy kicsit elveszteni az önuralmunkat. A két rendőrruhába bújtatott férfi a színfalak mögé vezetett minket, egyenesen a függöny mögé. A magasabbik srác Melanihoz közelített, és beszélni kezdett hozzá. Nem értettem semmit abból, amit beszéltek, de, azt láttam, ők nem most látják először egymást. Azt hiszem, Melanie szervezte ezt így. Az egész estét. A bulit, a hangulatot. Mindig is tudtam, hogy Mel leleményes lány, és, most sem hazudtolta meg magát.
Egy pillanatra rám néztek, Mel, és a srác, majd újra beszédbe elegyedtek egymással.

– Lányok! – intett Mel, mire mindannyian köré gyűltünk. – Úgy volt, hogy sikerül most itt megnéznünk az egyik számukat, de, a főnökük átszervezte a dolgot. Szóval, most az lesz, hogy lemegyünk a színpad elé, és majd kicsit később körbe vezetnek minket, megismerjük a többi dögös pasit. – kacsintott kajánul. – Addig is, ne legyetek fukarok. – nyomott mindenki kezébe egy köteg pénzt.
– Király! – sikoltott Kate
– Akkor induljunk is. – legyintett Mel, és terelni kezdte a lányokat. -Már kikértem a koktélokat.
– Hogy kértél piát, hisz el sem mozdultál mellőlünk? – mormoltam értetlenül, inkább magamnak, mint neki, majd követtem én is lányokat.

Az italok tényleg az asztalokon voltak. Láttam, amint a színpad mellett lekúsztunk a lépcsőkön. Kockahasú pincérek jártak az asztalok között. Fekete nadrágot, és egy csokornyakkendőt viseltek csupán. Az asztalunknál áfonyás vodkák sorakoztak. Úgy cuppantunk rá a pohárra, mintha a sivatag közepén egy oázisra leltünk volna. Éreztem, amint az alkohol szétárad az ereimben, és elzsibbasztja az agyam. Kezdtem túl jól érezni magam. A szavak kiejtése egyre kacifántosabbá vált, és amint lement egy- egy elég komoly fellépés, további italok érkeztek az asztalunkra. Annyi pénzt szórtunk a színpadra, és dugtunk a férfiak bugyijába, amennyit nem szégyelltünk. A legjobb helyen ültünk, benne voltunk a sűrűjében. Felajzott, kiéhezett lányokként sikoltoztunk a fellépő pasik után. ÉS, ittunk, ittunk, sosem volt üres a poharunk. Épp kiittam az utolsó kortyot a pohárból, mikor elsötétül a terem. Semmit nem láttunk, amitől fokozódott bennem az izgalom. Evvel nem csak én voltam így, hiszen a lányok, sikoltottak. Miért is ne? Én is sikoltottam teli torokból. Nem sokkal később reflektor fénye gyulladt fel, ami a színpad közepére irányult.

- Ohh, hölgyek! Minden előadás alkalmával lenyűgöztök bennünket, de, ez a mai… ez valahogy, túl tesz mindenen. – dorombolta a mikrofonba egy cowboy ruhába öltözött fickó. – Ilyen szexis, gyönyörű lányokkal ezer éve nem találkoztam. Gyönyörűek vagytok! – sikoltozás vetett véget, a nem kicsit isteni pasi szónoklatának. – Akkor, most jöjjön amire egész este vártatok! Curtis, és George! – ordította a mikrofonba a srác, mire újra elsötétült minden.

Sikoltoztunk, ahogy csak a tüdőnkön kifért. Mély, dübörgő hang vette kezdetét, és újra visszatért a fény a színpadra. A tömeg újra őrjöngni kezdett. Két férfi állt a színpadon. Arcukat kendő fedte, farmert, és trikót viseltek. Táncolni kezdtek. Pár percig táncoltak. Hip hop, vagy utcatánc … talán vegyítve, a lényeg nem az volt, hanem, hogy fantasztikusan csinálták. Az egyik egy szaltóval, levetődött a színpadról, követte a másik is, és egyenest az asztalunkhoz kúsztak. Fűszeres parfüm illat csapta meg az orrom. Melanie kezébe a telefonja, miközben sikoltozva mutogatott Rachel felé. Az egyik férfi felkapta Rachelt székestül, és a színpadra vitte. Rachel sikoltozva nevetett. Az arca rákvörössé vált, de, látszott rajta, hogy élvezi. A másik Kate kezét kapta el, de, Mel rám mutatott.

– Mi? Nem, nem! – ráztam meg fejem. A férfi hozzám hajolt, és a fülembe súgott.
– Ne aggódj, élvezni fogod!

Emelkedtem a székkel, és nem sokkal később Rachel háta mögött ültem. A szívem úgy vert, hogy attól tartottam, a túlzott élvezetben kapok szívrohamot. A pasinak rövid haja volt, talán szőke. Nehéz lett volna megmondani, a fények miatt. Megfogta mindkét csuklóm, és a testére helyezte. Végig ízlelgettem mellkasának izmait, ami tökéletes mértékben volt kidolgozva. Gyönyörű volt a teste. Robertté sosem volt ilyen izmos. Olyan gyorsan mozgott előttem, hogy néha nehéz volt követnem a mozdulatait. Az egyik pillanatban, még a földön kúszott, a combjaim feszítette szét, a másik pillanatban már az arcomban lihegett. Lehúzta a kendőt képéről, és elhúzva mellkasát arcom előtt, a csípőjét táncoltatta meg ölemben. Váltott a zene, és letépték magukról a trikót. Végig simíttatta minden kockáján tenyerem. Váltottak a fények. A székeinket elhúzták, velünk együtt, így, egymás mellé kerültünk. A két férfi a földre döntött minket, és fölénk emelkedtek. Éreztem a testét, ami kissé rám nehezült. A férfiassága egyenesen az arcomba meredt, és én is éreztem az arcát, combjaim között. Talán egy perc sem volt, és már a levegőben lógtam, fejjel lefelé. Combjaim a vállain, kezei a fenekem alatt, én pedig szorosan karoltam derekát. Megfordított, és letett, de a következő pillanatban, a keze a tarkóm alatt volt, és szó szerint ledöntött a lábamról. A hátamon fekve néztem őt, amint hullámzó mozdulatokkal újra rám veti magát, és egy gyors mozdulattal megpördít, hogy aztán a hajamba markolhasson, és úgy is „megdughasson”. Esküszöm, ennek a chippandel számnak a kamaszútra volt az alapja.
Úgy dobált, és mozgatott, mintha húsz kilós volnék csupán. Dagadtak az izmai, és a fények, szó szerint megcsillogtatták a bőrére kiülő izzadságcseppeket. Istenem, annyira szexi volt, hogy a végén ,már nem esett nehezemre, hogy megfogjam egyes testrészeit. A földön térdelve, a csípőjéhez emelte a kezem. Ujjaim nadrágja szélébe csimpaszkodtak. Lihegve vártam a folytatást, de, akkor megláttam Robert amint felbőszülten felénk tart, és aztán csatt! A férfi a földre terült. A sikolyok, ezúttal nem a vágytól voltak hangosak, hanem az riadtságtól. Ijedten néztem a földön heverő férfira, és oda csúsztam hozzá.

– Jól vagy? – kérdeztem remegő hangon, és magam felé fordítottam az arcát. A fiú orra betört, de, még csak segíteni sem tudtam rajta, mert a következő pillanatban Robert vállán lógtam, és egyenest a tömegen át szánkáztam át.
– Tegyél le! – vertem öklömmel a hátát sikoltozva. Miért nem állítja meg senki? Hiszen, épp most rabolt el! – Tegyél le, azt mondtam! – vertem továbbra is a hátát, és, mire újra elordítottam volna magam a földön landoltam. Hűvös levegő csapta meg az arcom. Eddig észre sem vettem, mennyire megizzadtam odabenn.
– Szállj be! – morogta Robert
– Azt lesheted! – vakkantottam oda duzzogva, mire Robert megfogta a karom, és az ajtó elé vont.
– Választhatjuk a nehezebbik utat is. – válaszolt fagyosan
– Nem megyek veled! – nyomatékosítottam, és trappolva elmentem mellette.
– Esküszöm Kamilla, ha nem ülsz be ebbe a kúrva kocsiba, a vállamra fektetlek, és hidd el… kibaszottúl viszket a tenyerem! – sziszegte. Dünnyögve ültem be az autóba. Az ajtóhoz húzódtam, hogy minél nagyobb távolságot biztosítsak kettőnk között. A kerekek csikorogva indultak el. A visszapillantóba láttam, amint Melanie, és Rachel, kiszaladnak a klub ajtaján, és a kocsi után néznek. Könnycsepp szaladt le a szememből, amit gyors mozdulattal töröltem le.
Rá sem akartam nézni Robertre.
Az autó csak úgy szelte a kilométereket. Egyre gyorsabbá vált. Úgy éreztem magam, mint egy playstation játékban, amiben tövig nyomod a gázpedált, és nem érdekelnek a akadályok. Hát Robert is tövig nyomta.

– Hagyd abba! Lassíts már! – bőgtem el magam félelmemben
– Nem tudok! – morogta
– Hagyd abba, félek! – sikoltottam el magam
– Jó volt? – sziszegte, miközben tekintetét hol rám, hol az útra kapta el. – Élvezted, ahogy a fejét a puncidba fúrta? Hogy a farka az arcodba lógott? – kérdezte ridegen
– Te meg miről beszélsz?
– Válaszolj! – ordította el magát
– Ez egy chippamdele show, Robert! – emeltem fel én is hangom. – Ez csak egy erotikától túlfűtött tánc.
– A lószart!
– Befejeznéd? Ez már beteges! Azt mondtad megbízol bennem Robert! Erre, idevágtatsz, és mint, egy ősember leütsz egy férfit, és elrángatsz a barlangodba! Ez a normális viselkedés szerinted? A legénybúcsún mégis mit fogsz csinálni? Kártyázol, és a tőzsdehíreket olvasgatod majd a puncivadász barátaiddal?
– Ez gyenge kifogás kisasszony! Én egy nőhöz sem nyúltam hozzá, mióta együtt vagyunk. – morogta
– Ó, valóban? És, Veronika?
– Hogy jön most ide Veronika? – kérdezte pár oktávval feljebbi hangon
– Erre tőled várom a választ Robert. Hogy jön ide Veronika? Mégis ki ez a nő? Miért bukkan fel folyton az életedben? Én faggatlak vele kapcsolatban? Nekem el kell fogadnom, hogy ő van, és nem tudok róla semmit. Nem tudom, milyen kapcsolatban álltok egymással, mi volt köztetek. Semmit nem tudok róla, csak, hogy komoly múltatok volt, és nagyon úgy tűnik számomra, hogy nem adtátok még fel ezt a dolgot.
– Ezt nem most fogjuk megbeszélni! – sziszegte
– Ó, persze! Ennek, most nincs itt az ideje!- vágtam rá epésen. – Nem a bizalomról van most szó? – förmedtem rá újra
– Arról van szó, hogy az a faszi, majdnem a magáévá tett, ott a színpadon! – ordította el magát. – És, te hagytad.
– Hagytam, mert tudtam, hogy semmi nem fog történni!
– Még élvezted is, igaz? Élvezted, ahogy fogdosott. Fel is izgultál? – kérdezte őrült módon, és, kezével erőszakosan a combom feszítette szét, hogy a ruhám alá nyúlhasson.
– Te megvesztél? – csaptam erősen a kezére. – Mi a francot képzelsz magadról?
– Az enyém vagy, a kúrva életbe is! – taposott a fékbe, én pedig kaptam az alkalmon, és kiszálltam a kocsiból.
– Nem mehetsz el! – kiáltott utánam, és ő is kiszállt a kocsiból
– Ó, dehogyisnem!
– Azt hittem tudod mit vállaltál. Tisztáztuk Kamilla! Ha velem vagy, senki mással nem vagy! Az enyém vagy, mindenféle módon! – trappolt utánam
– A tiéd a szerelmem Robert! De, a gondolataimtól nem foszthatsz meg. A lényemet nem veheted el, nem irányíthatod! – ordítottam a képébe, és megnyomtam a lift gombját. Bele sem gondoltam, hogy az amúgy húsz-huszonöt perces utat, nem egész tíz perc alatt megtettük. Így még félelmetesebbnek hatott az a sebesség, amit Robert diktált az Infinitivel.
– Nem is szándékozom, csupán emlékeztetni akarlak rá, hogy nem egy hétköznapi ember jegyese vagy. Két hét múlva összeházasodunk Kamilla!
– Ó, igen! El is felejtettem, hogy Mr. Pattinson alávetettje vagyok! – feleltem epésen, majd a hálóba trappoltam. A hálóingemért nyúltam, és a köntösömért.
– A fotósokra gondolok, az újságírókra, akik alig várják, hogy… te meg mit csinálsz?- kérdezte döbbent hangnemben
– Kihasználom ezt a két hetet, és őrzöm még egy kicsit a szabad akaratom. – válaszoltam dacosan
– A másik szobában akarsz aludni? – nyelt nagyot
– Ó, elfelejtettem megkérdezni… Pattinson bácsi, ugye megengedi, hogy a másik szobában aludjak? – váltottam gúnyos, kislány hangnemre.
– Nem, ami azt illeti, nem engedem!
– Leszarom. – mormoltam, és elmentem mellette
– Bébi…
– Hagyj békén! – vakkantottam hátam mögé. – És figyelmeztetlek, nagyon sokat ittam!

Becsaptam hátam mögött a vendégszoba ajtaját, és zokogásba törtem ki. Annyira haragudtam rá, hogy legszívesebben törtem-zúztam volna.
Az ágyra vetődtem, és a párnába fúrtam arcom, úgy bőgtem. Sokáig. Aztán, amint sikerült kiadnom magamból dühöm nagy részét , felhívtam Melaniet. Hamar felvette, az volt az érzésem, a telefon mellett ült, és a hívásomra várt.

– Kérlek, mondd, hogy jól vagy, és nem bántott, az az ősbunkó! – hadarta dühösen Mel a telefonba. Jól esett az aggódása , mosolyt csalt az arcomra.
– Nem, dehogy. Sosem bántana. – válaszoltam
– Nos, szerencséje, mert már azon gondolkodtam, hogy kapok el a tökeit holnap, és morzsolom szét őket.
– Annyira sajnálom Mel. Tönkre tettem ezt a remek estét. – remegett meg hangom, mert a sírás újra kezdett feltörni belőlem
– Nem, nem a te hibád. Az idióta, féltékeny, irányítás mániás pasid tehet az egészről. Holnap, úgy beolvasok neki, hogy megemlegeti! Csak kerüljön a kezeim közé! – morogta dühösen
– Ne aggódj, tőlem is kapott egyet s mást. Szóval, a srác… hogy van? – érdeklődtem finomkodó hangon
– Képzelheted, eltört az orra, és avval fenyegetőzik, hogy feljelenti Robertet. A központi kórházban fekszik.
– Azt hiszem illene bemennem hozzá.
– Az őrült pasidnak kellene bemennie. - mormolta Mel, továbbra is dühösen
– Mel, elhoznád holnap a cuccomat, az esküvőre?
– Persze.
– És, kérlek, kérj bocsánatot Racheltől is.
– Ő, nem haragszik. Emiatt ne aggódj. – felelt meleg hangon
– Megyek lefekszem. – mormoltam kimerülten

Kötelességemnek éreztem bocsánatot kérni. Melanie sokat dolgozott azért, hogy ez az este szuper legyen. Ő, és Rachel tökéletes lezárást érdemeltek volna. És, a két srác… csak a munkájukat végezték… szórakoztatták a közönséget.
Visszahelyeztem a kagylót az éjjeli asztalra, és elnyúltam az ágyon. Könnyen jött az álom, de nem tartott sokáig. Mozgolódást éreztem, és pár másodperc múlva kezek öleltek át.

– Menj el. – mormoltam álmosan
– Nem. Nem tudok nélküled aludni. – súgta Robert
– Nem érdekel. – fordultam el jobb oldalamra
– A menyasszonyom volt. Veronika. – folytatta, úgy, mintha kérdeztem volna. Meg kellett fordulnom a hír hallatán. Őszintén szólva, csak egy kérdés jutott eszembe, amint kimondta a menyasszony szót… volt olyan nő, akit szeretett rajtam kívül? Kis féltékenységet is felfedeztem ott legbelül. Azt hiszem, így már minden világos.
– Szóval, nem csak egy név a sok közül. – mormoltam nyugodt hangon
– Azt akartam, hogy az legyen. – bólintott kissé, és láttam, amint elmerül az emlékeibe
– Szóval, még mindig szereted őt. – állapítottam meg halkan, és kezdtem úgy érezni, mintha gyomorszájon vágtak volna. Akaratlanul is a jegygyűrűt mozgattam ujjammal.
– Az egyetlen nő, akit szeretek, az te vagy Kamilla. – kúszott oda hozzám, és ráfeküdt a feje alá gyűrt párnára. Arca pár centire volt csupán az enyémtől. Szemeimbe nézett. Komoly volt. De, nem olyan komoly, mint egy üzleti tárgyaláson. Ez valahogy, olyan mély volt. Érzelmekkel átitatott mélység, és komolyság.
– Miért hazudtál nekem ? Annyiszor rákérdeztem. – vontam össze szemöldököm
– Mert sokáig képtelen voltam lezárni magamban őt.
– Mi történt?
– Ott hagyott az oltárnál. Azt mondta, megijedt a Pattinson névvel járó felelősségtől. És...inkább meglépett. Egy másik faszival.
– Sajnálom. – válaszoltam, és próbáltam elképzelni , milyen borzasztó lehetett neki akkor.
– Én nem. – mosolyodott el aprón. – Most már nem.
– Vajon akkor is találkoztunk volna, ha, összeházasodtok? - tettem fel elmélkedve a kérdést
– Még belegondolni is rossz lenne...hogy akkor a repülőgépen ne találkozzunk. Életem legfantasztikusabb pillanati közé tartozott, mikor megláttalak. Gyönyörű voltál, és pimasz. – jegyezte meg epésen
– Köszönöm. – bólintottam elismerően, mire elnevette magát
– Bébi. – nézett rám újra komoly arckifejezéssel.
– Hm?
– Sajnálom, hogy ennyire elvesztettem az önuralmam.
– Az nem kifejezés! Holnap az első dolgod az lesz, hogy felkeresed a fickót, Melaniet, és Rachelt, és mindenkitől bocsánatot kérsz! – adtam ki az utasítást
– Nem lehet. – rázta meg fejét. – Az első dolgom az lesz, hogy szeretkezzem a menyasszonyommal. – búgta, és felém közeledve lassan megcsókolt
– Nem mondtam, hogy megbocsátok! – húzódtam el tőle
– Kérlek. Olyan szörnyű egyedül feküdni abban a hatalmas ágyban. Nélküled, képtelen vagyok aludni.
– Szerencséd, hogy túl fáradt vagyok, az ellenkezéshez. - motyogtam
– Maradhatok ? – mosolygott rám
– Csak, ha addig simogatsz, míg el nem alszom.
– Gyere ide. – tárta ki jobb karját, én pedig mellkasára feküdtem. Finom volt, meleg, és biztonságos. Robert ujjai cirógatni kezdtek, amitől azonnal libabőrössé váltam. – Itt szereted, igaz? – kérdezte, miközben derekam kényeztette.
– Szeretem, hogy mindent tudsz rólam. – mormoltam, és lehunytam szemeim

– Szeretem, hogy mindent tudok rólad. Szeretem a gondolatát annak, hogy hamarosan a feleségemként ölelhetlek át.  

2 megjegyzés:

  1. Imádtam, Imádtam, Imádtam!!!! :)
    A jelenet hozzá tartozik a Magic Mike-hoz is nem?

    De nagyon jó lett, tipikus Rob, nem is lehetett volna tőle mást várni, kezdtem félni is hogy nem lép közbe, de hát nem csalódtam, megint fantasztikus részt írtál.
    Tényleg a véredben van az írás. :)

    És az is tetszik hogy még mindig meg tudunk valami újat Rob életéről, vagyis nekünk nem teljesen új, de Kamillának igen, és olyan jó hogy néha egy kicsit le van sokkolva de mindig is szeretik egymást és eddig is mindent megoldottak.

    Már nagyon várom hogy az ő esküvőjüknek a részét írd meg, meg a leány és legénybúcsút. De előtte van még egy esküvő ami eddig nagyon jónak ígérkezik, hajrá csak így tovább már nagyon várom a következő részt!!!! :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D

    VálaszTörlés
  2. Nagyon cuki vagy😙 köszönöm.
    Igen, nem tagadom, hogy felhaaználtam az ott látottakat, és gondoltam is,hogy fel fogjátok ismerni. Az a helyzet, hogy bármennyire is úgy hiszitek,hogy könnyű megírni egy-egy ilyen részt, sajnos nem úgy van. Értelmes ez a mondat😒? Szóval, igen, nekem nem mindig könnyű. Az embernek bele kell élnie magát a dologba, nem árt, ha kicsitfel is van izgulva 😝 akkor azért könnyebben íródnak a sorok😉 és mivel nekem nem volt még ilyenben részem (sajnos) így valahonnan merítenem kellett egy kis ihletet. Hamarosan neki kell állnom a friss résznek,de bevallom még csak pár gonsolat fogalmazódott meg bennem. 😞

    VálaszTörlés