2015. október 2., péntek

74. fejezet

Sziasztok!
Ekészültem a friss résszel ;)
Jó olvasást !
XoXo


Kínzóan lassan telt az idő. Egész délelőtt azon voltam, hogy elkerüljem Robertet. Vagy tíz hívás után, írtam neki egy sms-t, hogy nem akarok beszélni vele, de azért óránként megejtett egy csörgést.  Melanieval töltött ebédem csak fél órás volt, így a terhesség dolgot nem említettem neki. Épp elég volt a reggel félbehagyott beszélgetésünket helyrehozni, és megegyezni abban, hogy este nekilátunk a programnak, vagyis a leánybúcsú kidolgozásának.

Kezembe vettem az új Blackberry aktáját, és a tulajdonságait kezdtem el vizsgálgatni. Összevetettem a korábbi modelleket, a legújabbal, és közben a reklámot, az arculatot próbáltam meghatározni.  Ceruzával kezdtem firkálgatni a gondolatokat, amik felötlöttek bennem, mikor megcsörrent a telefonom, az íróasztalon.

-          Kamilla Pintér, marketing. – mormoltam unottan
-          Itt Fox. Milla, kérem, jöjjön be az irodámba.
-          Máris, uram. – válaszoltam határozottan, és letettem a kagylót

Becsaptam az előttem heverő aktát, és felállva, meghúzogattam a szoknyám, amit még reggel vettem ki a szekrényemből. Vész eseti, tartalék szoknya volt ez, és most örültem is annak, hogy lapult egy ilyen a szekrényemben. Beleléptem a magas sarkúba, amit ugyanígy itt bent tartogatok, ha esetleg kitörne a sarka a cipőmnek, vagy a melegebb napokon papucsban érkeznék. Egy nőnek mindig kell, hogy legyenek ilyen rejtett tartalékai, ezt anyu már a középiskolában beleverte a fejembe.

A lifthez sétáltam, és megnyomtam a gombot. Csak kétemeletnyit kellett, hogy feljebb menjek, de lusta ember lévén , a liftet jobbközlekedés formának gondoltam,mint a lépcsőzést. Döbbenet ült ki arcomra, amint megláttam a lifttel utazó férfit. Fekete szövetkabátot, és kalapot viselt. Most is fess volt, mint mindig. Azt hiszem, ez a Pattinson férfiak átka, mindig, minden körülmény között képesek szexi, és szemrevaló férfiak maradni.
-          Üdvözlöm, Thomas. – bólintottam apró mosolyt ragasztva arcomra.  Bár a legutóbbi találkozásunk óta nem sikerült még tisztáznunk a dolgokat
-          Milla. – biccentett ő is

Thomas mellé álltam, és megnyomtam az emeltszámot. Kényelmetlenül éreztem magam a társaságában, és ez valószínűleg annak a pofonnak köszönhető, amit a kórházban kapott tőlem.

-          Roberthez jött? – tettem fel a kérdést, hogy oldjam kissé a kettőnk közé ülepedett szikrázó hangulatot
-          Igen. Ön is hozzá tart?
-          Nem. A főnökömhöz, Mr. Foxhoz. – ráztam meg fejem
-          Á, értem. – mormolta, de valahogy továbbra sem akaródzott rám néznie
-          Mr. Pattinson. Eddig nem volt még alkalmam elnézést kérni a kórházban történtekért.  Sajnálom, én nem is tudom, mi ütött belém. Túlkomplikáltam a dolgokat akkoriban, azt hiszem. – sütöttem le szemeim egy pillanatra, hogy lássa, valóban szégyellem a tettem
-          Igen, a nőknek megvan ez a különleges képességük. – nevette el magát kínosan. A lift kinyílt, én pedig megfogtam, hogy addig tartsam, míg lezárjuk a beszélgetést
-          Meg tud nekem bocsátani?
-          Természetesen. – bólintott 
-          Mit szólna hozzá, ha a hétvégén velünk vacsoráznának Ariaval? Főznék valami finomat. – mosolyogtam rá, a kimért férfira, aki velem szemben állt
-          Egyelőre nem tudom, hogy itthon leszek e, a hétvégén. Egyeztessünk még evvel kapcsolatban. – szegte fel állát Thomas.  - Most pedig, ha kérhetem. – pillantott kezemre, ami a liftet tartotta
-          Ó, persze. – rántottam el kezem a liftről, és hátrébb léptem egy lépést. – Akkor, várom a hívását. – böktem még oda, mielőtt elhúzódhatott volna az ajtó
Utál engem. Ez tisztán látszik. A megfelelési kényszerem pedig kezdte lehetetlenné tenni emiatt a perceimet. Akármennyire is bíztattam magam a felől, hogy Thomasnak ilyen a stílusa, nem sikerült békére lelnem. Fox, privát irodájába eddig csak egyszer jártam, mikor interjún voltam. Úristen, az az interjú! Még most is beleremegek abba, ahogy felidézem Robert állatias nézését. És, aztán a lift…
Fox irodája, azóta sem változott, csak a képkeretek lettek többen. Vajon kik lehetnek a képeken?  Majd megölt a kíváncsiság. Biztos a családja. Mr. Fox, most is fess, rendezett volt. Igazi üzletember, olyan, mint Robert. Olyan, amilyennek meg követeli a szakma.

-          Milla. Üljön le.
-          Igen. – bólintottam, és helyet foglaltam Foxszal szemben
-          A legújabb megbízás miatt hívtam fel. Kíváncsian várom, a fejleményeket. – dőlt hátra bőr fotelébe Fox, és mellkasa előtt fonta össze két kezét
-          Nathan, elkezdtem már, de egyelőre semmi sorsdöntőre nem jutottam. Több ötletem is van, de szeretném részletesebben kidolgozni őket, mielőtt felhoznám. De, még időben vagyok, ugye? Csak tegnap előtt kaptam meg az aktát. – folytattam aggódó hangnemben
-          Van még ideje rá. Viszont, avval számolnia kell, hogy a büdzsébe, 20 %-kal kevesebb kerül.
-          Ugye, most csak viccel? – nevettem el magam
-          Nem. – rázta meg fejét Nathan határozottan
-          Mr. Fox, már így is alig tudtam megállapodni az…
-          Sajnálom Milla. Úgy számoljon, hogy 20 %-kal kevesebb jut most erre a reklámra. Keressen új forrásokat.
-          De, már leadtam a kérelmet két nagyobb csatornánál. Megbeszéltük, hogy 2 hónap múlva lemegy a 1.5 perces reklám a Blakberryről. – pattantam fel dühösen
-          Akkor, majd szépen elmegy pár helyi tévéhez, és velük köt szerződést.
-          De, azt nem tehetem. – hüledeztem
-          Miért? Ugye, nem azt akarja mondani, hogy aláírta a tévétársaságokkal a szerződést? – nézett rám dühösen Nathan
-          Nem, dehogy. Minek néz, amatőrnek? – háborogtam. – De, így hatalmasat veszít a Blackberry a presztízséből.
-           Milla, már megállapodtunk a tulajdonosokkal. Ennyi a költségvetés, és nem több. Én saját zsebből nem fogom finanszírozni…
-          Oké, értem. – vágtam szavába dühösen. – Így viszont félek, nem tudom megadni nekik, azt, amire várnak. Ennyi pénzből képtelenség.
-          Tudom, hogy bízhatok magában, emiatt adtam önnek a megbízást. – bólintott Nathan
-          Van még valami, Mr. Fox? – húztam fel szemöldököm
-          Nincs, elmehet. A jövő hét elején várom a jelentését.

Dühösen baktattam vissza a helyemre, és aztán az akta fölött görnyedve igyekezetem kihozni valami szerény költségvetésű, de annál ütősebb reklámot. Órákba telt, míg végre valami kézzelfogható dolgot kiragadtam a többi gondolatból, és elindulhattam a cselekményen.  Két óra rendületlen munka után úgy döntöttem, megérdemlek egy bögre kávét, így a konyhába sétáltam.  A kávéból egy 3 az 1-ben kapucsínó lett, amit végül az asztalomnál kezdtem el kortyolgatni.  Levezetésként el kezdtem kigyűjteni a helyi tévétársaságok marketing, és programing területek felelőseinek elérhetőségét.  Épp az NBC weblapját böngésztem, mikor Robert hangját hallottam meg.

-          Hajlandó vagy végre szóba állni velem? – kérdezte nyugodt hangon
-          Az attól függ. – mormoltam duzzogva, és csak fél pillantást eresztettem meg felé
-          Mitől? – kérdezett vissza, az asztalomon támaszkodva
-          Hogy hány percig vagy képes türtőztetni magad. – kattintgattam tovább a weblapon, de már cseppet sem tudtam a munkámra koncentrálni
-          Bébi, tudom, hogy kissé kiborultam reggel, de…
-          Nem, nem Robert. – ráztam meg fejem dühösen, és hátradőltem székemben, hogy szemébe nézhessek. - Nem kissé borultál ki. 
-          Igen, nagyon. Nagyon kiborultam. És, a helyzet az, hogy az egész napom avval telt, hogy ezen rágódtam. Csináltál már tesztet?
-          Még nem. – ráztam meg fejem.
-          Akkor induljunk, és csináljuk meg végre. A bizonytalanságnál nincs rosszabb. – válaszolta türelmetlenül
-          Nem, te nem leszel jelen. – ráztam meg fejem
-          Mi? Már hogyne lennék ott! Melletted fogok ülni miközben, rápisilsz arra a műanyagra! – válaszolta ellenkezést nem tűrő hangon
-          A fenéket fogsz! Nem fogom még egyszer végig csinálni a reggelit. – ráztam meg fejem, és halkra tekertem a hangom. - Ha kiderül, hogy pozitív, te szívrohamot kapsz.
-          Nem, minden rendben lesz.  Jó fiú leszek. – emelte fel levegőbe két kezét
-          Megígéred? – húztam fel szemöldököm gyanakvóan
-          Megígérem. Induljunk már!
-          Jó. - sóhajtottam mélyet. –  Végül is, mára talán végeztem.
Összecsaptam a mappám, a fiókomba helyeztem, és kikapcsoltam a számítógépem. Elővettem a nadrágom, és a bakancsom, amiben reggel érkeztem.
-          Takarj el. – mormoltam Robertnek
-          Miért? – vonta össze szemöldökét, és, amint meglátta, hogy lehúzom szoknyám cipzárját azonnal elém állt.
-          Félre ne érts, imádnék veled szexelni az irodádban, de, sajnos, elég nyitott. – nézett körbe
-          Félnél, hogy valaki meglát minket? – nevettem el magam
-          Attól félnék, hogy valaki a meztelen testeden legeltetné a szemét. – mordult fel, miközben mélyen szemeimbe nézett. – Az enyém vagy, csak én, láthatlak meztelenül.
-          Imádom, mikor elhatalmasodik rajtad a birtoklási vágy. – jegyeztem meg epésen, és közben belebújtam farmeromba. Felálltam, felhúztam farmerom a derekamra, majd begomboltam, becipzáraztam. – Kész vagyok. – fújtam ki magam. Robert lazított feszült testtartásán, és, amint én lehuppantam a székembe, hogy felhúzzam a bakancsom, megfogta állkapcsom, és szemeimbe nézett.
-          Ha nem lennénk ilyen helyzetben, most berángatnálak a mosdóba, és ott tennélek magamévá. – sziszegte, és megcsókolt. – Hiányzik a reggeli szex.
-          Nem vagy evvel egyedül. – haraptam be alsó ajkam, ahogy a reggeli masszázsra gondoltam

A szokásosnál jóval gyorsabban hagytuk el a cég épületét. Túl akartunk lenni azon a nyavalyás teszten, és meg tudni valóban terhes vagyok e. Ezúttal nem volt sofőr. Robert vezetett, így előre ültem mellé, az anyós ülésre. Szerettem nézni, ahogy vezet, nem utolsó sorban, többet is lát az ember a szélvédőn keresztül.

-          Holnap kiengedik Oskart a kórházból. – törte meg a csendet Robert
-          Ó ez fantasztikus! Menjünk el érte. – fickándoztam örömömbe
-          Rendben. Szólok Peternek, hogy vigyen el. – bólintott mosolyogva, és kezét combomra helyezte
-          Miért, te nem tudsz eljönni? Tárgyalásod lesz? – fagyott arcomra a mosoly
-          Ami azt illeti, el kell utaznom Seattlebe .   
-          Seattle? De, hisz az az államok másik felében van. – néztem rá értetlenül. – És, mikor indulsz? És, miért csak most szólsz? – folytattam dühösen
-          Három óra múlva indul a gépem. Apámmal ebédeltem ma, és ő kért meg, hogy tartsak vele, egy fontos tárgyaláson. Mennem kell.
-          Ó. Értem. – hajtottam le fejem
-          Két nap múlva itthon vagyok. – szorította meg kezem, és egy mosolyt eresztett meg
-          Rendben. – bólintottam, és igyekeztem elhessegetni a rossz gondolatokat, amik azonnal felütötték fejüket az agyacskámban. – Két nap. Csak két nap, mi rossz történhetne annyi idő alatt? – kacarásztam idiótán. – Lezuhan a géped, hurrikán tör ki Seattlebe. Árvíz, cunami, földrengés.
-          Bébi, figyelj rám! – fogta meg két kezével az arcom. Ekkor döbbentem csak rá, hogy nem fogja a kormányt, sőt, az autó egy helyben áll a ház előtt. Mikor érkeztünk meg? -  Hagyd abba a kombinálást! Nem történik semmi baj. Peter állandó felügyelete alatt leszel, és én is fogok telefonálni.
-          Én… én nem is tudom mi ütött belém. Csak annyira rossz érzésem van. – görbült le a szám
-          Kamilla, minden rendben lesz. – nevette el magát Robert, épp úgy, mintha egy kislányt próbálna megvigasztalni. – Most pedig menjünk, mert már alig bírok uralkodni magamon.

Robert vámpír gyorsasággal ért oda az anyósoldali ajtóhoz, hogy aztán végül segíthessen kiszállni. Bezárta az autót, és szinte húzott a lépcsőházba. Nem izgatott volt, inkább ideges. Bármennyire is igyekezett leplezni a dolgot, látszott rajta, hogy ki van a gondolattól is, hogy terhes lehetek. Topogva várta meg, míg kinyitom a lakás ajtaját, és, amint beléptünk, már vette is le a kabátom.  Megfogta karom, és a fürdő felé húzott, mint egy türelmetlen kisfiú.
-          A mosdón hagytam a dobozt. – bökött fejével a mosdó felé, én pedig kezembe vettem, és kinyitottam
Gondosan elolvastam a tájékoztatót, mialatt Robert majd felrobbant, de, nem szólt egy szót sem. Várt, már majdnem szó nélkül. Majdnem.
-          Azt mondd meg, hogy lehet mosolygós fejet tenni a pozitív oldalra!
-          Van, akinek ez az esemény, nem tragédia. – pillantottam fel a tájékoztatóról
-          Kész vagy már?  Mi olyan bonyolult? Rápisilsz, ha mosolyog, akkor pozitív, ha görbül a szája, negatív. Bár én, most szívesebben megcserélném ezeket a kurva smilekat.
-          Megígérted, hogy féken tartod magad! – rivalltam rá
-          Igen, igen, de ha tovább húzod az időt, tényleg szívrohamot kapok, de nem az eredménytől, hanem a várakozástól. – morgott
-          Jól van, csinálom. – sóhajtottam fel, és letoltam a nadrágom

A WC-re ültem, és a megfelelő helyre igazítottam a tesztet. De semmi. Folyton Robert fel –alá járkálását láttam, és a vörösödő fejét, ami már inkább hasonlított egy rákéhoz, mint emberéhez.
-          Nem megy. – nyögtem fel.  – Így nem tudok pisilni. Menj ki.
-          Oké, de, igyekezz! – morogta, azzal kihúzott a fürdőből

Becsuktam a szemem, és lehajtottam a fejem. Próbáltam elhessegetni Robert cikázó jelenlétét, és valami nyugodt dologra gondolni.  Végül a patak csobogása hozta meg a várt sikert. Bár az elején féltem attól, hogy minden pisis lesz, a végeredmény megdöbbentően jóra sikerült. Rátaláltam a mintavételi helyre. Elégedetten tettem vissza rá a kupakot, és vártam.
-          Na, kész vagy? – kopogott be Robert türelmetlenül
-          Igen. – motyogtam, mialatt mindvégig a két kis ablakocskát figyeltem a teszten, aminek fehér színe rózsaszínné változott
-          Mi a helyzet? – térdelt le mellém, és a tesztet bámulta
-          Még semmi. Azt írta egy percbe telik, míg elkészül.

A szívem a torkomban dobogott, és tudom, hogy evvel Robert is ugyanígy volt. Féltem mindkét választól. Féltem attól, hogy mi lesz, ha mosolygós fej jön elő, mert avval az egész életem megváltozik. Járhatok terhes gondozásra, szedhetem a vitaminokat, vérvételek sokasága, amit utálok. Nem utolsó sorban, úgy meghízok, mint egy tehén. Aztán ott van a pelenkázás, büfiztetés, az éjjeli sírás, és ezek csak a bemelegítő monológok. Hisz egy gyerek életébe rengeteg verzió létezik.  És, ugyanúgy féltem attól is, hogy szomorú fej jön elő. Féltem tőle, mert a gondolat, hogy terhes vagyok, hogy Robert gyermekét hordozom magamban, mindennél csodásabb érzést adott.
És, a végeredmény, szomorú fej.
-          Negatív. – súgtam, inkább magamnak, mint Robertnek
-          A legjobb hír, amit kaphattam ma. – sóhajtott fel, és megpuszilta fejem búbját

Csalódottan ültem a WC-n. Talán, jobban akartam ezt a babát, mint képzeltem volna? Meg kellett volna könnyebbülnöm, a hír láttán, épp úgy, mint Robertnek. De, akkor miért nem történt meg?  

Kukába dobtam a tesztet, majd miután összeszedtem magam, lehúztam a WC-t, és kezet mostam. Robert elégedett fejével találtam szemben magam, amint épp a telefonját piszkálta.

-          Még a reptéren felhívom Dr. Bishopot. Remek nőgyógyász. Holnap pedig elmész, és íratsz fel fogamzásgátlót.
-          Én, nem akarok nőgyógyászhoz menni. – mormoltam
-          Mi, miért nem? – nézett rám értetlenkedve. – Bébi, ezt már az elején meg kellett volna ejtenünk. Megvizsgál, és ír fel neked tablettát. Ez a legbiztosabb védekezési módszer.
-          Én félek. Nem voltam még, soha nőgyógyásznál. – sütöttem le szemeim
-          Soha? De, az meg hogy lehet? – lépett oda hozzám, és meg is ölelt
-          Anyu kért időpontot, még 17 voltam. Úgy volt, hogy elkísér, de, aztán váratlanul behívták a munkahelyére, és egyedül kellett volna elmennem. De, az osztálytársaim közül páran azt mondták a legrosszabb élményük volt a nőgyógyász. Szóval…
-          Ellógtad. – fejezte be helyettem a mondatot
-          Igen. – bólintotta
-          Akkor épp itt az ideje, hogy megtörténjen. Holnap szépen elmész Melanieval Bishophoz. Ő az egyik legjobb nőgyógyász a városban.
-          Honnan tudod, hogy remek nőgyógyász? Voltál már nála? Felfeküdtél már arra a boncasztalra, és széttetted a lábad, hogy aztán beléd dugjanak egy olyan fém izét? – hadartam dühösen
-          Bébi, ezt muszáj megtenned, az egészséged érdekében. Nincs kifogás. Tudnunk kell, miért késik a menstruációd, és miért vagy mostanában rosszul. És, ha már itt tartunk, felhívom Dr. Williamst is. Jó lenne egy teljes látkép.
-          Úgy érzem, túlzol kissé. – húztam el szám, mert cseppet sem tetszett az ötlet
-          Ha rólad van szó, nem ismerem azt a szót, hogy túlzás. – búgta, és megölelte csípőm. – Szeretlek. Tudod, mit jelent nekem ez a szó.
-          Én is szeretlek. – biggyesztettem le a szám
-          Nincs még itt az ideje, bébi. – fogta meg arcom tenyerével. – Te is tudod. Ennek, nem most van itt az ideje. – rázta meg fejét
-          Én csak… - csuklott el hangom 
-          Had szeresselek még egy kicsit! Had legyenek az enyémek az éjszakáid! Szeressen a szíved még kicsit, csak engem. Mosolyogjon az ajkad, csak rám. Ragyogjanak a szemeid, még egy kicsit rám. Ne keljen megosztanom mással az ölelésed érzését. – remegett meg hangja, mialatt mindvégig szemeimbe nézett
-          A legjobb dolog a szeretetben, hogy semmibe nem kerül. Mindig, mindenkinek jut, és nem kell lemondanod a másikról. Ez a bébi, akármikor jöhet, én tudom, hogy készen leszünk arra, hogy adjunk a szeretetünkből. – mosolyogtam Roberte

2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett ez a rész is. :D

    Gondoltam hogy nem lesz még terhes, de arra kíváncsi leszek majd hogy mi lesz a diagnózis hiszen biztos vagyok benne hogy valami.
    Talán kiújul a betegsége???

    Remélem gyorsan itt lesz a következő.

    Valamint hogy elutazik 2 napra ott is biztosan lesz majd valami gubanc legalábbis nekem olyan érzésem van hiszen nagyon ki lett hangsúlyozva hogy nem lesz majd semmi baja, ez nekem ott már gyanús.

    Várom nagyon a következő részt, remélem hamar itt lesz majd a nap amikor felteszed nekünk. :D

    VálaszTörlés
  2. :-D jó,hogy így gondolkodsz sztorin. Örülök neki. ;-) Györgyi, annyit árulhatok el,hogy eseménydúsra tervezem a következő részeket ;-)
    Köszönöm,hogy írtál,mint legutóbb is,most is nagyon vártam.
    XoXo :-*

    VálaszTörlés