2015. július 30., csütörtök

69. fejezet

Sziasztok!
Ezer bocss, a késés miatt , sajnos nem tudtam gép elé ülni tegnap.
De, most itt van, szóval olvassátok,és reagáljatok :D
XoXo


Megébredtem. A szemeim úgy pattantak ki az éjjel közepén, mintha napokat aludtam volna. Kipihentnek éreztem magam, pedig alig aludtam 3 óránál többet. Járt az agyam. Reggel az első dolgom az lesz, hogy bemegyek, újdonsült barátomhoz, Wasilijhez. Látnom kell, beszélnem kell vele. Felültem az ágy szélére, és combjaimra könyököltem. Tenyereimbe temettem arcom, mintha a láthatatlan levegő, felérne egy könnyű hűsítő arcmosással. Frank, és Wasilij, honnan ismerték egymást? Frank, vagyis William bérelte fel őt? William...folyton a családjáról beszélt. Az asszony... mondta, de a nevét sosem ejtette ki.  Volt egyáltalán családja ennek az embernek, vagy arról is csak hazudott? Ezernyi kérdés, és találgatás kavargott bennem. Azon kívül, hogy Frank, vagyis William a bará...a menyasszonyom életére tört,és engem is ki akart nyíratni, egy általa felbérelt fazonnal, avval is meg kellett birkóznom,hogy én öltem meg. Életem során, már nem egy embert öltem meg, de a francba is, ő a féltestvérem volt. Ha másként alakult volna, talán még... Felpattantam az ágyról. Képtelen voltam tovább nyugton ülni, és hallgatni a saját hangom, amint épp lehetetlen dolgokat latolgat. Amint felálltam ő rá pillantottam. Kamilla nyugodtan hevert az ágyon, a takaró átfonta mezítelen testét. Gyönyörű volt, és a menyasszonyom volt. Tetszett ez a megnevezés. Ő, a menyasszonyom. Még a gondolatra is idióta vigyor húzódott számra, de ezúttal nem bántam.  Szóval hosszú lesz a napom, mert mindamellett, hogy fejembe vettem, mindent elkövetek, hogy Wasilij beszéljen, szándékomban állt Daniellel is szorosabbra fűzni a kapcsolatunkat, ha lehet ezt így mondani a mi esetünkben. Megkérem holnap Kamilla kezét, és így vagy úgy, de gyűrűt húzok az ujjára. Jobban örülnék, ha Daniel igent mondana a lánykérésre,- már csak Kamilla miatt is- de, mint tudjuk, cseppet sem vagyok a szíve csücske. Kamilla mocorogni kezdett. Lecsusszant feszes fenekéről a takaró. Akaratlanul is alsó ajkamba haraptam, annak gondolatától, hogy pár órája még a kezeim között volt az a finom kis fenék.  Erős nyilallást éreztem vállamban,és rögtön bevillant,majd beszartam,ahogy felkaptam Kamillát a vállamra. De, büszke voltam magamra, egy szisszenés sem szökött ki ajakim közül, hiszen, akkor hova lenne az imidzsem ? Imponált, az, ahogy kiéhezetten rám vetette magát. Tüzes kis vadmacskát faragok belőle, ez nem kérdés. A fürdőbe sétáltam, mert bár igazán ínyemre volt az elém tárulkozó kép, még egy csepp nyálat sem sikerült összegyűjtenem a számban, annyira ki voltam száradva. Tompított fényt kapcsoltam a fürdőbe, és megnyitottam a csapot. Már-már hangtalanul folyt a víz  csapból. Tenyerem összefogtam, és vizet engedtem bele, hogy a szomjamat csillapítsam. Nem értem, miért ezt a "puritán" megoldást választottam, mikor a nappaliban kacsó,és palackozott víz is volt,most jól esett,hogy bőrömet éri a víz. Megmostam az arcom is, és a tükör előtti, üvegpoharat töltöttem meg a hűsítő folyadékkal. Lekapcsoltam a lámpát, és a szobába indultam, azonban egy pillanatra megtorpantam. Ziháló hang ütötte meg a fülem. Amint beljebb léptem, megláttam mi, vagyis inkább ki adja ki magából, a rémisztő, fuldokló hangot. Kamilla teste görcsösen rángatózott az ágyon, miközben kezei valami láthatatlan dolgot fogtak nyaka körül. A pohár, tompa puffanással esett ki kezemből a szőnyeggel borított padlózatra, én pedig, mint egy kilőtt puskagolyó ugrottam Kamilla mellé. Gyors mozdulattal nyomtam fel az éjjeliszekrényen várakozó lámpát, hogy láthassam Kamilla arcát. Epilepsziás rohamra gyanakodtam, de a szája nem habzott, a pupillái reagáltak a fényre, és nem minden testrésze rángatózott, csupán a lábai, és a törzse, de a kezei, és a feje nem. Olyan volt,mintha...mintha fuldokolna. Mivel epilepszia alatt nem ajánlatos lefogni az alanyt, én sem piszkáltam Kamillát, csak beszéltem hozzá. Közel hajoltam, és beszéltem. Megpróbáltam megnyugtatni, elmondani neki, hogy biztonságban van, és mellette vagyok. Vagy fél perc elteltével ujjai szétnyíltak szorításukból, és úgy ugrott fel az ágyon, mintha épp a tenger mélyéről úszott volna fel. Levegőért kapkodott, szinte már sípolt, ahogy betódult a levegő tüdejébe.- Kamilla. - súgtam nevét,és én is feltérdeltem mellé. Nem volt magánál. Motyogott. Két szót tudtam csupán kivenni. Oscar. Köszönöm. Megfogtam Kamilla vállát,és visszafektettem. Szorosan öleltem magamhoz a lányt,aki úgy aludt,mint a tej. Csupán izzadt teste árulta el,hogy pár perce még kinzó álmok közt vergődött.
*
Felöltözve találtam Kamillára, amint visszaértem a futásból a hotel fittness terméből. Tökéletes alakján egy fekete miniszoknya, és egy fehér blúz feszült.  Táskáját rendezgette épp. Indult valahová, ez tisztán látszott abból, ahogy sürgött forgott a szobában.
  • De korai vagy. - fogtam át csípőjét. - Készülsz valahova? - vontam össze szemöldököm
  • Igen, dolgozni. - bólintott, és felém fordulva, egy gyors puszit nyomott döbbent arcomra
  • Azt gondoltam még pihennél kicsit. - válaszoltam csalódottan, és  megfogva pólóm szegélyét, bele töröltem izzadt cseppjeim homlokomról.
  • Már így is sokat hiányoztam. Rengeteg munka várhat az asztalomon. - mosolygott rám, majd csizmáját kezdte el rendezgetni
  • Én nem tartom jó ötletnek, hogy ma bemenj. Pihenj még pár napot, és majd hétfőn bemész. - ráztam meg fejem
  • De, ma van hétfő. - nevette el magát
  • Jövő héten, vagy utána héten. - válaszoltam egyszerűen, majd lerántottam magamról a nedves pólót és újra felé közelítettem
  • Ugye most csak viccelsz?-  kuncogta el magát, ahogy mellkasomra tette kezét
  • Nem. Tényleg így gondolom. Azok után, ami az éjjel történt, én azt hiszem...
  • Várj, mi történt az éjjel? - nézett rám furcsálló tekintettel,és beharapta alsó ajkát. - Az, ami a kórházba történt? Bántottalak? - tette fel zaklatottan a kérdést
  • Nem emlékszel semmire? - húztam össze szemöldököm
  • Nem,de mondd már mi volt! - parancsolt rám. - Tettem valamit?
  • Nem, dehogy. - érintettem meg arcát tenyeremmel. - Csupán rosszat álmodtál. - erőltettem nyugodt mosolyt arcomra
  • De, akkor miért beszéltél így? Mintha azt akartad volna sugallni, hogy történt valami, valami...
  • Semmi nem történt. - szakítottam félbe, még mielőtt ki is mondaná azt, amit összekombinált  a kis fejében. - Csupán kimerültnek tűnsz, és zaklatottnak. ami természetesen érthető is. Szeretném, ha még pihennél kicsit. A combodnak is bizonyára jól esne, ha...
  • Te bemész dolgozni? - vágott szavamba kissé dühösen, és karjait mellkasa előtt fonta össze
  • Természetesen. - nevettem el magam az abszurd kérdésen.
  • Nos, az, hogy ma bemegyek dolgozni, számomra épp olyan természetes, mint számodra. Ha te bemész, én is bemehetek.
  • Figyelj, és mit szólnál ahhoz, ha körülnéznél a hirdetések között? - öleltem át derekát,és csábító, búgó hangom vetettem be,hogy levegyem lábáról. - Délután, akár meg is látogathatnánk egy- két házat.
  • Ez jó ötletnek tűnik. - mosolygott rám. - Ebéd szünetben ránézek majd párra. - bólintott mosolyogva
  • A francaba is evvel a makacskodással! - mordultam fel. -  Legalább a mai napon maradj itthon, és pihentesd a lábad.
  • Az én lábamnak kutya baja sincs. Nézd, már egész jól tudok menni! - sétált el a hálószoba ajtajáig, kissé bicegve. - Ellenben a te válladdal, hisz neked egy golyó lyuggatta át a vállad, nekem pedig csak egy karcolásom volt. - rántotta meg vállát, miközben arcára elégedett mosoly jelent meg. Mulattatott a magabiztossága.
  • A karcolás, ami majdnem artériát ért? - ráncoltam homlokom. - Miért csinálod ezt? Nem volt még elég? Nem bizonyítottam már számtalanszor  a.... Hajj, azt akarom,hogy itt maradj a szállodába,és pihenj! Szükséged van rá!
  • Értsd meg, ha itt maradok egyedül, megőrülök. - remegett meg hangja, miközben ujjait tördelte. - Folyton őt látom, az emlékeket. - harapta be alsó ajkát, hogy a fájdalommal leküzdje  feltörő érzelmeit. - Muszáj dolgoznom, muszáj elfoglalnom magam, mert, ha van, akár egy perc is, mikor nem foglalkozom valamivel, az a nap  jut az eszembe.
Ledöbbenve álltam Kamilla előtt. Az éjszakából kiindulva, már sejthető volt, hogy nem múlt el nyomtalanul az a nap, - és itt, most nem a testi sérülésekre gondolok - mégsem gondoltam volna, hogy az egyedüllét ennyire megviseli őt.
  • Rendben. - sóhajtottam fel, majd odasétáltam hozzá, a hálószoba ajtajához, és finom csókot nyomtam ajkaira. - Szeretlek, és, ha te úgy gondolod, ez tenne most jót neked, támogatni foglak.
  • Köszönöm. - bólintott. majd rám nézett.  Láttam barna íriszében a könnycseppeket, amiket nem engedett ki szemeiből.
  • Rendben, készülődj. Elmegyek zuhanyozni. - nyomtam puszit feje búbjára, majd elengedve őt, a fürdőbe mentem. Jól esett a zuhany, a reggeli futás után, teljesen megizzadtam. Miközben arcomba engedtem a meleg víz cseppeket, a Wasilijjel való találkozásomat latolgattam. Már csak egy óra a találkozásig, és a bennem gyülemlő feszültség egyre növekedett. Találkozni avval az emberrel, aki hónapokig figyeltette, és figyelte Kamillát, és, aki meg akart ölni...legszívesebben a szart is kivertem volna belőle, még élveztem is volna.,de, tudtam, odabenn jó kezekben van. Az embereimnek köszönhetően, Wasilij már részesült a cella avató bulin, szóval, remélem, nem ütközünk semmiféle ellenállásba, és kedves barátom, úgy dalol majd, mint a pacsirta.  Sötétkék öltönybe bújtam, amint végeztem a tisztálkodóssal. Hosszú hajamra olajat oszlattam szét, hogy kezelhetőbbé váljon. Jobban szerettem ezt, mint a waxot, vagy zselét, azoktól mindig megkeményedik, és összeragad a hajam. Úgy terveztem, Wasilij után elmegyek és megnyiratkozom. Méltó kinézettel akarok Daniel elé állni, hogy megkérhessem tőle Kamilla kezét. Kamilla amúgy sem szereti a hosszú hajat, jobban kedveli, ha  szabad a tarkóm, és rövid a hajam. Mennyire hétköznapi gondolat, az, hogy megnyiratkozom, a kedvesem kedvéért. Talán, most már végre normális, hétköznapi életünk lehet. Wasilij börtönben van, Frank, vagyis William meghalt, én pedig hamarosan kiválok a maffia köreiből. Veszünk egy hatalmas házat Kamillával, és aztán összeházasodunk. Boldogság érzete töltött el, ezekre a gondolatokra.
  • Indulhatunk? - lépett be a hálóba Kamilla
  • Igen. - fordultam felé, és aztán puha csókot nyomtam rúzsozott ajkaira. – Elviszlek a P&F-be.
  • Na,és te? Te, nem jössz? Vagy be kell menned a Pattinson vállalathoz? - vonta össze szemöldökét
  • Van egy kis dolgom még. - mosolyogtam rá, és meghúztam nyakkendőm.
  • Miféle dolgod van? - kérdezett vissza gyanakodva.
  • El kell intéznem valamit, üzleti ügy, - rántottam meg vállaim, és igyekeztem úgy tenni, mintha semmiség lenne az egész, pedig valójában, még én is remegtem  a dühtől, mind inkább a félelemtől, vagy bármiféle hasonló alantas érzéstől.
  • Ne hazudj nekem,Pattison! - rivallt rám, és egy lépést hátralépett. Dühösen pillantott rám, miközben összeszorította ajkait. - Hova mész? - tette fel éles, csípős hangon a kérdést.
  • Wasilijhez. - sóhajtottam fel. - Nem akartalak felzaklatni. - folytattam, és aztán csak fagyott arcára meredtem. Váratlanul érte a válaszom.
  • Nem akarom, hogy annak az embernek a közelébe menj! - rázta meg fejét kislányosan.
  • Ezt már megbeszéltük, bébi. - motyogtam. - Meg kell tudnunk a részleteket, ahhoz, hogy lezárjuk ezt az egészet, és mindent a hátunk mögött tudhassunk. - folytattam. - Felhívlak, amint végeztem. - húztam apró mosolyra szám.
  • Félek. - sóhajtott fel. Arcára aggodalom ült ki,és tudom, az enyémen ugyanez az ábrázat látható.
  • Most már minden rendbe jön.-simítottam meg arcát. - Wasilij börtönben,Frank pedig meghalt. Senki sem bánthat többé.  - ráztam meg fejem,majd gyengéd csókot nyomtam ajkaira. - Menjünk, ha nem akarsz elkésni.
Kamilla némán bólintott,majd összeszedte magát,és elindultunk a hotel garázsába. Miközben a liftben várakoztunk, felhívtam Petert,hogy elmondjam,nem lesz szükségem a mai nap a szolgálataira. Néma csend telepedett ránk az autóban is, azt hiszem a feszültség mindkettőnk bőre alatt megbújt. A hóvihar nyomai már csak foltokban voltak láthatóak. Fák ágairól csöpögött az olvadó csapadék,amit a Nap oly készségesen melegített. Élveztem,ahogy a  még gyenge sugarak cirógatják bőröm. Tavaszra vágytam már. Szerelmes voltam, napsütés, virágok illata, éledező természet után áhítoztam. Legszívesebben gyalog kísértem volna el Kamillát a P&F-be, de akkor biztosan elkésem a börtönből. A felhajtóra álltam,és Kamilla combjára tettem kezeim. Enyhén megszorítottam finom kis combját,hogy tekintetét magamra vonzzam.Enyhe mosolyt erőltetett arcára, de láttam szemei inkább szomorúságot sugároztak felém.
  • Bébi, úgy csinálsz,mintha háborúba mennék. - nevettem el magam,és hajába túrtam ,hogy tarkóját maszírozhassam.
  • Úgy is érzem. - remegett meg hangja,és boci szemeivel az enyémekbe nézett.
  • Hé,boldognak kellene lenned. - hajoltam közel hozzá. Pisze orrára tévedt tekintetem,ami szinte hívogatta ajkaim egy puszira.- Végre beadtam a derekam, és teljesül az álmod. Feleségül veszlek.
  • Hogy te mekkora... - fújta fel magát döbbent arckifejezéssel,és gyomron legyintett bal kezével. -  Inkább megtisztelve érezhetnéd magad,amiért végre igent mondtam neked. - görbítette fel szája szélét.
  • Milyen igaz. - bólintottam mosolyogva. - A legszerencsésebb idióta vagyok,amiért elnyertem a kezed. - kuncogtam el magam, mire egy újabb ütést éreztem gyomrom tájékán,majd meghallottam Kamilla kuncogását. - Na, ezt már szeretem. Végre nevetsz..- forrón csókoltam meg őt, meg is kívántam kissé. Beharaptam alsó ajkát,és megszívtam, mire ő válaszként felnyögött. Kezdtem megmerevedni, és fejem vörös köd kezdte ellepni. - Ha lenne még egy kis időm, te már rég az ölemben ülnél, úgy mint az éjszaka. -morogtam a vágytól felhevülve. Elhúzódtam tőle. Baromira nehezemre esett, de muszáj volt észhez térnem.. Kívántam a finom kis punciját. Érezni akartam,ahogy körül öleli a farkam,és megfeszül egy-egy lökésre reagálva.
  • Hagyd abba. - súgta fülembe. Bőrömön áram ütésként száguldott végig leleheltének csiklandozása,és ettől csak még inkább megmerevedtem.
  • Ha nem szállsz ki egy percen belül, lehajtok a sötét parkoló házba,és magamévá teszlek.- morogtam felajzva. Kamilla pajkos pillantást vetett rám. Ajkai elhúzódtak,megvillantva fehér fogsorát.
  • Én is kívánlak. - súgta ajkaimnak, majd megcsókolt. Égettek ajkai. Perzselte bőröm ujjainak érintése. - Hívj,ha végeztél. - folytatta,majd hüvelyk ujjával ajkam szélét kezdte el törölgetni. - Csak a menyasszonyod meg ne tudja. - kuncogta el magát,majd kinyitotta az ajtót,beengedve a hűvös levegőt,és kiszállt.
Csúnya, rossz dolgokra gondoltam,hogy  ágaskodó farkamtól egyáltalán ,meg bírjam mozdítani a lábaimat. Hogy kívánhatom ezt a nőt,minden pillanatban ennyire?  
A börtön világ sosem tartozott a kedvenceim közé. Jártam már itt párszor,és ezen kívül az állam több börtönét is sikerült párszor meglátogatnom. Volt ügyfeleket,és üzlet társakat kellett meglátogatnom,akiknek sajnos nem úgy jöttek össze a dolgaik,mint azt tervezték. Szerencsére,én még sosem álltam a rácsok mögött. Ezeknek köszönhetően remek kapcsolatokra tehettem szert,ami most is jól jött. Egy szobába kísért be az egyik rendőr. Csak a szokásos,két szék egy asztal felállás volt a kihallgató szobába, de ez pont elég volt. Gyűlöltem a csevegő szobában lenni. jobb szerettem személyesen, testközelből kihallgatni,szóra bírni beszélgető partnerem,és ez most sem volt másként. Csak pár percet kellett várakoznom,míg végre megérkezett Wasilij. Lassú léptekkel közelítette meg a széket,és úgy ült le,mint egy aranyeres kismama. Arcát ütéstől származó hegek borították, szeme alján lila duzzanat volt.
  • Látom sikerült  barátokra szert tenned. - mosolyogtam rá.Előre hajoltam,alkarom az asztalra tettem. - Mondtam én neked,hogy nem fogod magad sokáig egyedül érezni idebenn. - válaszoltam elégedetten.
  • Ez a te műved! - morogta dühösen,és az asztalra vert öklével.
  • Miből gondolod,hogy bármi közöm is van ahhoz ,ami veled történt? - fontam össze két kezem mellkasom előtt.
  • Hagyjuk a szarakodást! Mit akarsz? - tette fel a kérdést flegmán.
  • Mindent! - hajoltam közel hozzá. - Tudni akarok mindent. William Parkerről, arról, kikkel dolgozott, vagy szövetkezett! Mit akart Kamillától? Mit akart tőlem, az apámtól? Mik voltak a tervei ? - hadartam a számomra már monológgá laposodott kérdéseket.Wasilij arca semmit nem árult el. Egy izom sem rándult meg, kezei egymáson pihentek, lábai úgyszintén. Semmit nem mutatott ,amivel elárulhatott volna bármit is, arról, mi jár a fejében, vagy,hogy a kérdéseim bármit is megmozgattak volna benne. Higgadtan ült székében, és ez rohadtul zavart.
  • Lószart se mondok,míg ki nem viszel innen! - rázta meg fejét makacskodva.
  • Te hülye vagy! - nevettem el magam. - Mégis,hogy hoználak ki?
  • Old meg! - rántotta meg vállait.  Hátradőlt székében,ujjait ,mellkasa előtt kulcsolta össze. Túlságosan is biztonságban érezte magát.Tudta, hogy bármit megtennék , a birtokában lévő információért. Elárultam magam, a viselkedésemmel, a tekintetemmel, a rugózó lábammal,ami azóta nem áll meg, hogy leültem ebbe a tetves székbe. Meg akartam ölni! A kúrva életbe is, legszívesebben átnyúlnék azon az asztalon,  megragadnám a torkát, és addig szorítanám, míg már elkékül a feje. De, nem tehettem, még nem. Terveim között van ez az opció, de, csak miután mindent megtudtam. Le kell nyugodnom, különben mindent elcseszek.Ez egy üzlet. Úgy kell gondolkodnom, mint egy üzlet nyélbeütésénél. Higgadtnak kell lennem. Mosolyt erőltettem arcomra, hátradőltem székemben én is, és bal lábam, a másikra helyeztem.
  • Túl jól érzed magad idebenn. Hányan is vagytok egy cellában? Hárman?  
  • Azt hiszed, evvel szóra bírsz? - kacagott. - Nézz rám!- folytatta, és magára bökött. A düh úgy robbant szét ereimben, mint egy gázbomba. Nem bírtam tovább, evvel a köcsöggel szemben türtőztetni magam. Felugrottam székemből,és torkon ragadtam. Szorítottam a torkát,és azon voltam, hogy minden oxigén foszlányt kipréseljek belőle. Wasilij a szoba tükrözött falára pillantott. - Nem jön senki Wasilij.Lefizettem az őröket, hogy hagyjanak magunkra.
  • Mi...t gondolsz, ha, me...g ölsz, megúszod? - krákogta, miközben kezem alatt vergődött
  • Igen. - nevettem el magam. -És, te is biztos lehetsz abban, hogy egy napot nem ülnék a börtönben  miattad. - folytattam elégedetten. - És,  most jól figyelj, te szarházi! - sziszegtem, és kitáguló pupilláit vizsgálgattam. - Azt hiszed, ezalatt a pár  nap alatt megtapasztaltad a legrosszabbat, csak mert megdugott egy- két strici? Ez csak egy kis ízelítő volt Wasilij. Ha nem beszélsz, életed hátralévő részét,amit ezekben a koszos cellákban töltesz el, úgy megkeserítem, hogy sírva alszol el minden éjjel. - morogtam.- Te leszel .az egész börtön kúrvája. Mindenki ráfanyalodik majd arra csinos ki szőke fejedre,és addig dugják a farkukat a szádba,míg már  nem kapsz levegőt. - morogtam,és tovább fojtogattam. - Igen, így érzed majd magad minden áldott nap. És, akkor ott vannak még a análba dugott pengék, a ... -  Wasilij hevesen bólogatott,még mielőtt igazán bemelegethettem volna. Elengedtem vörösen izzó torkát,amit szinte azonnal felváltott a saját keze. Fulldokolva köhögött,és levegőért kapkodott. Szabad kezével az asztalnak támaszkodott,majd rámpillantott.
  • Beszélsz végre? - kérdeztem meg újra,undorral hangomban.
  • Rendben. - nyelt nagyot. - Elmondok mindent, csak szerezz nekem egy cellát.Egy egy személyes cellát. - lihegte,mire elégedetten bólintottam,és felállítottam a lendülettől eldőlt széket.
  • Vedd úgy,hogy el van intézve. - mentem bele az egyezkedésbe, és közben helyet foglaltam. - Na, akkor, kezdhetnénk az elején. - mosolyogtam rá
  • Nem, nem igy csináljuk. - rázta meg fejét.
  • Az előbb nem tűnt fel, hogy nem a te...
  • Ha elmondok mindent, eszedbe sem jut felmenni az igazgatóhoz,hogy megbeszéld vele a dolgot. Ha,most mindent elmondok, nem lesz semmim, amit akarhatnál tőlem. Állítsd le az embereidet, adj nekem egy cellát,és mindent elmondok ,amit csak akarsz. - bólintott,és mélyen szemeimbe nézett. Őszintén beszélt, ezt láttam rajta, így belementem a dologba.
  • Holnapra mindent elintézek. Délután háromkor itt vagyok nálad, és mindent elmondasz! - nyomatékosítottam, és megragadtam sárga overáljának gallérját,hogy magamhoz ránthassam. - Megértetted? - morogtam,és igyekeztem nem megérezni kellemetlen szagát. - Ha hazudsz, vagy elhallgatsz valamit is, kicsinállak!
  • Minden tiszta. - válaszolta. Mivel azt mondta,amit hallani akartam, megpaskoltam arcát,és az asztal melletti aktatáskámért nyúltam. - Holnap háromkor.


Amint kiléptem a szobából,intettem az őrnek,aki bement Wasilijért. Miután telefonon sikerült megegyeznem az igazgatóval a cella ügyében,rágyújtottam. Úgy kellett ez a cigaretta,mint az égető sebre a jeges víz. Mióta Kamillával vagyok, egyre kevesebbet dohányzom. Valahogy nem gondolok a cigarettára.De,most nagy szükségem volt rá.
Amint sikerült lenyugodnom ,beültem a kocsiba, kihajtottam a parkolóból,és az egyik legkedveltebb ékszerészemhez indultam. Armando üzlete egy eldugott kis utcácskában volt,a belvárostól nem messze. Igaz vagy egy órányi utazásba telt ,míg beverekedtem magam az üzletéhez, de megérte. Izgatottan léptem át az üzlet küszöbét. Megnyikordult lábam alatt a lakozott hajópalló,és az ajtó feletti csengő is megcsörrent ,amint benyitottam. Egy ősz hajú öregúr lépett ki a hátsó helyiségből,az ékszerekkel teli üveg pult mögé.Viktoriánus stílusú bútorokkal volt berendezve az üzlet. Kényelmesnek tűnő székekkel,fotelekkel körülvett hatalmas dohányzó asztal felé intett Arnoldó,ahogy meglátott.
  • Robert,mindig örülök,mikor benézel. -veregetett vállon az elegáns ruhájú férfi
  • Én is nagyon örülök,hogy láthatlak Arnoldo. - viszonoztam mosolyát
  • Kérlek, ülj le.- intett a székek felé. - Mesélj, mi járatban vagy?
  • Nos, eljegyzési gyűrűt keresek. - válaszoltam,amint kényelembe helyeztem magam az egyik fotelban.
  • Ó. - nézett rám lepődötten.- Hát újra nősülésre adod a fejed?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése