2015. február 26., csütörtök

53. fejezet

Sziasztok!
Örültem a visszajelzéseknek az előző fejezethez.És, mivel kértétek,hogy legyen Robert szemszög a folytatás, így azt hoztam ;)
 
Kíváncsian várom a véleményeteket!
Jó olvasást!
XoXo
 
 
Robert szemszög:
 
 
Az  ágyra löktem. Lassú mozdulatokkal kúszott feljebb a sötét szaténon. Izmai gyengén feszültek meg. Kigomboltam nadrágom,és ahogy sikerült megszabadulnom tőle, az  ágyra térdeltem,hogy végig simíthassam tenyeremmel hosszú combjain. Felsóhajtott, ahogy combtövénél megszorítottam a húst. Hátravetette fejét, és alsó ajkába harapott. Vágyott rám, épp úgy, ahogy én vágytam rá.  Fölé emelkedtem, és megcsókoltam.
-           Örök vágyakozásra ítélnélek, ha tehetném. - mormoltam ajkainak
-           Ne, kérlek ne. - sóhajtott fel, miközben csípőjét ringatta
-           Megérdemelnéd. - válaszoltam, és aztán könyörtelenül vájtam fogaim nyakába
Felnyögött, én pedig folytattam. Annyira forró volt a bőre. Lüktetett nyakán a verőere, én pedig majd megvesztem azért, hogy a vérét ízlelhessem.  Nyelvem végig siklott artériáján, egészen álláig, ahol aztán újra beléharaptam. Újra felnyögött, majd tarkóm kezdte el masszírozni.
-          Nem érhetsz hozzám. - mormoltam, és kezét lefejtettem nyakamból
Megfogva két csuklóját a feje mellé emeltem kezeit, majd fojtattam, amit elkezdtem.  Nyelvemmel kemény mellbimbóit kezdtem el izgatni, miközben könyörtelenül markolásztam azokat, Imádtam a melleit. Imádtam, hogy formájuk tökéletesen illeszkedett tenyerembe, és mindig kemények, és feszesek voltak. Megharapdáltam mindkét mellbimbót, majd lejjebb haladtam. A bőre libabőrőssé vált, ahogy elhagytam melleit. Belevájtam fogaim mindkét oldalába, és mindkét belső combjába. Hallottam, amint szaggatottan vette a levegőt, ahogy arcommal puncijához értem, miközben finom combjait harapdáltam. Ahogy lejjebb haladtam légzése újra a régi volt. Számba vettem lábujját, mire elkuncogta magát. Megcsókoltam talpát, és abba is beleharaptam. Elrántotta, és elnevette magát.
-           Viccesnek találod?- mordultam rá, ahogy fölé emelkedtem
-           Csiklandós volt. - mosolygott továbbra is
-           Ha tudnád, mik járnak a fejemben, nem kuncognál így. – morogtam
-           Mondd el!- lehelte, és megfogva arcom forrón csókolt
-           Mit mondtam neked?- fogtam meg torkát
-           Hogy nem érhetek hozzád. - válaszolta visszafojtott lélegzettel
-           Tedd fel a kezeid! - parancsoltam rá, és forró puncijához nyúltam.
Kamilla engedelmeskedett. Középső két ujjammal punciját kezdtem el izgatni. Nedves volt. Szinte csöpögött a vágytól,és ez baromira begerjesztett. Kihúztam ujjaim forró öléből, és csípőjénél fogva megpördítettem. Felsikoltott a hirtelen mozdulattal.

- Térdre! - morogtam, és ő teljesítette. - Feljebb a feneked!- csaptam hátsójára, mire felszisszent. - Ennyit ér neked az én szavam?- morogtam dühösen, és újra ütöttem
- Sajnálom. - nyöszörögte
- Sajnálhatod is. - sziszegtem, miközben belemarkoltam hosszú hajába, és újabbat csaptam fenekére. - Legszívesebben úgy elfenekelnélek, hogy ülni sem lennél képes. - morogtam
- Robert...
- De e helyett... - ereszkedtem le hátára, hogy fülébe súghassam. - Könyörtelenül megduglak. Addig hajszollak, míg már könyörögni fogsz azért, hogy elélvezhess!
- Kérlek,kérlek ne. - zihálta
- Tudod milyen rossz, igaz? - mordultam fel, majd farkam nedves réséhez illesztettem, és gyors rántással belé hatoltam. Felsóhajtott, és a szürke szatént markolászta. - Válaszolj!- ütöttem újra fenekére
- Igen, tudom. - válaszolt zihálva
- Mégis ellenezel velem!- szűrtem meg szavaim dühömben. - Ellenkezz csak Kamilla, az kúrvára dühit,és...és beindít. - morogtam, miközben hajszoltam magunkat a forró öntudatlanság irányába


Leálltam, ahogy megéreztem összehúzódó hüvelyét. Nem engedtem,hogy elélvezzen. Ujjbegyeim közé szorítottam mellbimbóit, és csipkedni kezdtem. Haját eltűrve, nyakába haraptam, amitől minden porcikája megremegett. Lihegve vette a levegőt, miközben csípője állandó mozgásban volt.

- Az enyém vagy!- súgtam fülébe, és újra mozogni kezdtem benne
- Igen. - válaszolt vékony hangon, és kezét tarkómra helyezte
- Megint nem fogadsz szót!- mordultam rá, és kirántottam farkam forró puncijából. - Fordulj meg! - parancsoltam rá, majd lemáztam az ágyról

A bilincsekért mentem,és a pálcáért. Megfogtam csuklóját, és rákattintottam a fém zárat.

-   Örülnék, ha ezúttal nem kelnél ki magadból. - néztem mélyen szemeibe, mire ő       válaszként a másik csuklóját nyújtotta. - Jó kislány. - mosolyodtam el. - De, ez nem ment fel a büntetés alól.

Kibilincseltem másik csuklóját is, és kezembe vettem a pálcát. Talpára csaptam vele, mire felszisszent.
-          És, most? Csiklandós volt?
-          Nem. – rázta meg fejét
-          Tudod, mit kell mondanod, ha nem bírod?
-          Igen. - sóhajtott fel
-          És, ez? - suhintottam meg combját a pálcával. - Ez milyen érzés?
-          Csípős. - nyalta meg alsó ajkát
-          Ezt...Kamilla. Élvezed?- mormoltam, és puncijára ütöttem.
A bilincsek csörgő  hangot hallattak, ahogy Kamilla teste felemelkedett az ágyról. Újra rá ütöttem, és újra, és újra, miközben ő kéjes sikolyokkal  válaszolt kérdésemre. Nem bírtam sokáig. A látvány, amit ő nyújtott, az, ahogy teste ívbe feszül minden ütésemtől, az, ahogy kéjes hang tör elő torkából, és nedves puncijának látványa felforrósította vérem. A földre hajítottam a pálcát,és megragadva mindkét combját közel nyomultam hozzá. Egészen, míg már nem volt köztünk egy milliméter távolság sem. Kamilla a bilincs láncaiba kapaszkodott, miközben én egy rántással belé hatoltam. Felhördültem az észveszejtő érzésre. Annyira kívántam, és annyira el akartam menni. Megállás nélkül dolgoztam azon, hogy elélvezzen, és aztán én is szétrobbanhassak. Nem is kellett sokat várnom rá, hisz már teljesen ki volt éhezve.
-          Robert! - sikoltotta el magát, és teste egyszeriben féktelen remegésbe tört ki
Leszedtem Kamilla bilincseit, amint sikerült magamhoz térnem az agyzsibbasztó élvezettől. Megcsókoltam, de képtelen volt viszonozni. A fürdőbe mentem,és vizet engedtem. Felnyaláboltam Kamilla elernyedt testét, és a fürdő felé indultam vele.
-          Hova...hova viszel?- mormolta bágyadtan,mellkasomnak
-          A fürdőbe. - mosolyodtam el
-          Fázom.
-          Nem csoda, hisz teljesen megizzadtál. A víz majd felmelegít.
A fürdő jó volt. Mind kettőnknek jól esett. Kamilla feje végig mellkasomon pihent, miközben hagyta, hogy megmosdassam.
-          Nem akartalak feldühíteni. - szólalt meg fáradtan
-          Pedig megtetted. - mormoltam
-          Ha egyértelmű választ adtál volna, nem jutott volna eszembe, hogy elmenjek otthonról.
-          Ha bíztál volna bennem, nem mentél volna el. És, mégis, mi a francért találkoztál vele?
-          Hogy megmondjam neki, jobb, ha felkészül rád. És, hogy tudja, köztünk nem lesz semmi, mert...
-          Mert? - vontam fel szemöldököm
-          Mert szerelmes vagyok beléd. - válaszolt visszafojtott hangon
-          Ó, Kamilla. - mormoltam halkan nevét, és kezem arcára helyeztem. - Én...nem tud...
-          Semmi baj. - vágott szavamba. - Tudom, hogy fontos vagyok neked. - húzta apró mosolyra száját
-          A világon a legfontosabb. - bólintottam, és gyengéden megcsókoltam
Kamilla szemszög:
Sajgó fenékkel ébredtem fel. Álmatagon léptem ki az ágyból, és nagyot nyújtóztam, hogy ernyedt végtagjaimba egy kis életet leheltessek. Robert mély álomba burkolózva aludt, magára tekerve a takarót. Nem szólt az ébresztő, talán kinyomhatta. A fürdőbe mentem,és megmostam a fogam. A tükörbe nézve egy meggyötört nő nézett vissza rám. De, ez csak az éjszakázás miatt volt. Minden idegszálam összerándult, ahogy az éjszaka képei felvillantak. Akaratlanul is megnyaltam alsó ajkam. Talán még soha nem éltem át ilyet azelőtt. Ilyen fantasztikusan gyötrő élvezetet.
A konyhába sétáltam. A hatalmas ablakok láttatni engedték, mekkora hó esett le az éjjel. Méterekben mérhető volt a magassága. Szinte minden kint parkoló autót ellepett a hó,ami még jelenleg is szállingózott.
Felemeltem a telefont, hogy ebédet rendelhessek Robert kedvenc étterméből,de az teljesen süket volt. Kinyitottam a hűtőt, és kutakodni kezdtem benne. Tojást vettem ki belőle,és angol szalonnát. A gyomrom úgy korgott, mintha legalább egy hete nem ettem volna semmit. Olajt tettem egy serpenyőbe, és melegíteni kezdtem.
-          Persze. Írjon egy közleményt a munkatársaknak a mai napról. De, holnap kifogás nélkül várok mindenkit a helyén. - mormolta Robert, majd letette a telefonját
Félmeztelen volt. Egy farmert viselt csupán. Szívdöglesztően szexi volt. Órákig képes volnék így nézni őt.
-          Milyen korai vagy ma. - mosolygott rám
-          Éhes voltam. - sóhajtottam fel, és tovább vertem a tojást a tálba
-          Én is éhes vagyok. - morogta mély hangon
-          Igen? Mindjárt kész a tojás. - fordultam a pult felé, ahogy megéreztem a könyörtelen bizsergését ölemnek
-          Igen. De  én mást ennék ma reggel. - mormolta fülembe, ahogy hátam mögé lépett
-          Mit...mit ennél? - lihegtem a kérdést, amint megéreztem Robert ujjait csikómon
-          A puncid. - lehelte a választ, és ujjaival belém hatolt
Csörömpölve esett ki kezeim közül a tál a pultra. Robert izgató ujjai, csak úgy jártak bennem. Magához rántott. Éreztem kemény férfiasságát,és ez csak még inkább elvette az eszem. Mellkasának dőltem, és tarkójára emeltem egyik kezem. Robert másik kezét nyakamra tette,így tartott.
-          Itt akarlak megdugni, a pulton. - mormolta fülembe, és aztán kihúzta belőle ujjait
-          Ó, Istenem! - nyögtem fel
-          Nem Kamilla. Isten nincs most veled. - mosolygott ördögien, és megfogva két combom,a hideg pultra emelt
A földre söpört mindent, ami a pulton volt, és lefektetett. Aztán egy mozdulattal pattant fel ő is a pultra. Széttépte ingem, és mohón csókolta melleim.
 
-          Ó, bassza meg! - mordult fel hirtelen Robert 
-          Mi?- tértem magamhoz egy pillanatra
-          Az apám. Itt van. - pattant le a pultról, majd egy rántással leemelt engem. - Öltözz fel, siess!- paskolta meg fenekem, és felrántotta nadrágját
-          Oskar, nem kell körbe vezetnie, ismerem az utat. - hallottam meg egy kimért férfihangot a bejárat felől
-          Apa.
Sietve mentem a szobába, ahol aztán kihúztam azt a fiókot, amit Robert ruhákkal töltött meg. Fekete farmerba bújtam, és egy kék ingbe. Aztán megálltam egy pillanatra, hogy kifújhassam magam, és erőt gyűjtsek az apjával való találkozásra.
Robert apja magas volt, és vékony testalkatú. Látszott rajta a kor, mégis nagyon jól tartotta magát. Sármos volt, még annak ellenére is, hogy nem volt már fiatal.
-          Látom, nem vagy egyedül. - mormolta Robert apja
-          Jól látod. - bólintott Robert,én pedig majd elsüllyedtem melltartóm láttán,amit előző este a nappaliban hagytam
-          Szép melltartó. - bólintott Robert apja, ahogy közelebb értem
-          Köszönöm. - pironkodtam
-          Apa,ő itt a barátnőm Kamilla Pintér.
-          Kamilla, ő az apám Thomas Pattinson.
-          Örülök, hogy megismerhetem, Mr. Pattinson. - nyújtottam kezet
-          Én is, de félek, nem sokáig élvezhetjük ezt az  ismeretséget. - rázott velem kezet. -  A fiam, nem sokáig hajlandó megmaradni egy nő mellett sem.
-          Apa. - mordult rá Robert
-          Így van ez fiam. Úgy váltogatja a nőket az ágyában, mint mások a zoknit.
-          Kamilla más.
-          Igen, azt látom. - mormolta gúnyosan
-          Mit akar evvel mondani?- néztem rá értetlenül
-          Emiatt jöttél ide, vagy van valami más is? - lépett elém Robert, mintha csak védeni akarna
-          Azért jöttem, mert az anyád már napok óta próbál elérni téged, te pedig cseszel vissza hívni őt!
-          Elfoglalt voltam.
-          Olyannyira, hogy a saját anyádat sem voltál képes visszahívni? - vonta kérdőre Thomas Robertet
-          Rendben, este felhívom.  - bólintott Robert
-          Nem, este haza jössz, és velünk vacsorázol!
-          Nem tudok. Tárgyalásom lesz. - rántotta meg vállait Robert
-          Rendben, akkor holnap.
-          Holnap sem jó. - ellenkezett Robert
-          Este hétkor kezdjük a vacsorát. Ne késs!- mormolta, majd fejébe húzta kalapját, és elment
-          Úristen!- sóhajtottam fel, ahogy kitette lábát a lakásból.
-          Most már látod, miért nem olyan egyszerű a helyzetem. - mormolta Robert, miközben az ablakon bámult ki 

2015. február 20., péntek

52. fejezet

Sziasztok
 
Köszönöm, az előző fejezetekhez a pipákat, és csillámpóni kommentjét. Nagyon örültem neki.
Most mindkét fél részéről olvashattok egy-két sort. REmélem, véleményezitek majd ;)
Jó olvasást !
XoXo
 
Robert szemszög:
 
Előhúztam zsebemből a cigarettám. Kényelmes mozdulattal csúsztattam számba a dohány illatot árasztó cigarettát, és elegáns mozdulattal nyitottam fel, ezüst színű Zippo öngyújtóm fedelét.
-          Örültem ennek a találkozónak Robert. Annak pedig különösképp,hogy igent mondott a meghívásomra. - nyújtotta kezét a Polgármester
-          Én is így érzek Polgármester úr. - bólintottam,és kezet ráztam vele
-          Akkor jövő héten. - nézett rám a deresedő hajú férfi, én pedig elkísértem irodám ajtajáig
-          Viszlát.
Mélyet szívtam a cigarettából, és megnyomtam a vezetékes telefonon az egyik gombot.
-          Margaret, mikor várható a következő megbeszélés?
-          Uram, most akartam értesíteni önt,hogy a kétórai megbeszélést lemondták, a rendkívüli hó helyzet miatt. - szólt bele a telefonba Margaret
-          Értem.  Margaret...- mormoltam elgondolkodva nevét
-          Igen, uram?
-          Ha végzett a munkájával, haza mehet.
-          Ki akar rúgni?- hallottam meg ledöbbent hangját
-          Nem. Miért akarnám kirúgni?- kérdeztem vissza értetlenül
-          Mert hazaküldött.  Eddig soha sem engedett el egy perccel sem hamarabb. Talán valami gond van a...
-          Margaret. Melegen ajánlom, hogy holnap 7-re a helyén ülve találjam. - mormoltam
-          Igen, uram. Köszönöm.
Magamra húztam kabátom, és sálat kötöttem nyakamba. Kezembe vettem aktatáskám,és elindultam, hogy végre Kamillával tölthessem a maradék időt.
A sűrű hópelyhek, amiket a szél hordott magával szemtelenül csapódtak arcomba, jeges, hideg érzetet biztosítva. Nagyon vártam már a Kamillával való találkozásomat. Túl akartam lenni ezen a kínos beszélgetésen, és megtudni végre, Wasilij mit akarhatott Kamillától.
 A szokásos 10 perces út, a hó miatt sokkal hosszabb volt. Az autók lépésben haladtak előttem,a látási viszonyoknak,és a csúszós utaknak köszönhetően. Nem szerettem hóban vezetni, de, kénytelen voltam elengedni Frankat a fiáért az iskolába.
Ez a gyengém. Az ismert gyengém. A gyerekek.
Leparkoltam a kocsit,a ház alatti parkolóban,és lehívtam a liftet. Semmi kedvem nem volt kint parkolni, hogy aztán utána takaríthassam a havat a szélvédőről.
Kilépve a liftből, Melanieval futottam össze.
-          Hello. - mormoltam
-          Szia. Te kihez jöttél? - vonta össze szemöldökét
-          Micsoda kérdés ez? - nevettem el magam. - Kamillához.
-          De, ő nincs itthon. - rázta meg fejét furcsállva
-          Hogyhogy nincs otthon? - néztem rá értetlenül
-          Azt mondta el kell intéznie valamit, és, siet haza. - rántotta meg vállait
-          Mikor volt ez? - szűrtem meg fogaim közt a szavakat
-          2 órája.
-          Azt ígérte nem megy el otthonról. - morogtam
-          Nagyon zaklatott volt, de nekem nem mondott semmit. - válaszolta elgondolkodva Melanie
-          Csak egyszer fogadna szót! Csak egy kibaszott, kúrva alkalommal fogadna szót! - dühöngtem
-          Valami baj van? - nézett rám elképedve Melanie
-          Remélem, hogy nincs. - mormoltam, majd zsebemből előhúztam a telefonom
Kamilla telefonja kisípolt. Annyira feldühített, hogy azonnal a földhöz vágtam volna azt a kúrva mobilt. Másodjára Oskart hívtam.   Meghagytam neki, hogy  Chang segítségével nézzen utána, merre van Kamilla.
-          Te hova készülsz? - néztem a sporttáskát cipelő lányra
-          Anyuhoz. Állítólag hatalmas vihar várható az éjjel. Mondtam Kamillának,hogy jöjjön velem, így legalább a faterja is megnyugszik,de lerázott az "utánad megyek,ha végeztem" dumával.
-          Kúrva jó. - morogtam
-          Pedig könyörögtem neki. Az apja pedig tuti, hogy ki fog nyírni, amiért nélküle állitok be. - sóhajtott fel
-          Mondd neki azt, hogy velem van.
-          Már, hogy mondanám, mikor nincs?-  nézett rám értetlenül Melanie
-          Ne aggódj, előkerítem a föld alól is. - mormoltam dühösen
-          Rendben. De, kérlek, mindenképp hívj, amint megtaláltad.
-          Hívlak. - bólintottam, majd újra hívni kezdtem, de ezúttal is csak a sípoló hang szólalt meg a telefonban
Dühösen vezettem el hazáig. Ötletem sem volt, mégis merre mehetett Kamilla. Talán Wasilij-al találkozik? Talán ő nem is az áldozat, mind inkább... nem, ez hülyeség. Kamilla soha nem árulna el.  Remélem, nem csinál semmi hülyeséget. Ahogy gondolatban kimondtam az utolsó szót, telefonom csengésbe kezdett. Oskar volt az.
-          Mit találtatok?- érdeklődtem feszülten
-          A Columbus Ave-n találkozott egy férfival.
-          Milyen férfival Oskar? - kérdeztem vissza, miközben a düh majd szétvetett. - Az orosszal?
-          Nem, uram. Mr. Hupperttel.- válaszolt halkan Oskar
-          Menj el érte,és hozd ide. Jelenleg még járhatóak az utak. - morogtam
-          Értettem.
-          És,Oskar.
-          Igen, uram?
-          Ha nem hajlandó beszállni abba a kúrva  kocsiba, a hajánál fogva rángasd el. - szűrtem meg fogaim közt a szavakat
-          Értettem.

 
      Kamilla szemszög:
 
-          Emiatt akartál velem találkozni?- vonta össze szemöldökét Nicolas
-          Igen. - bólintottam
-          Roberttel már évek óta vetélytársak vagyunk Kamilla. Ez számomra nem volt meglepetés. - mosolygott rám
-          Rendben. - sóhajtottam fel, majd elkezdtem öltözködni. - Én csak... csak nem akartam,hogy miattam bármi bajod...
-          Féltesz engem?- nézett rám gyengéden, miközben keze arcomra simult
-          Nem akarom,hogy bárkinek is baja essen miattam. - ráztam meg fejem
-          Tetszettek a rózsák, Kamilla?
-          Igen. Mind nagyon szép volt. – bólintottam. - De azt hiszem kissé túlzásba vitted.
-          Akár a csillagokat is lehoznám neked, csak, hogy boldognak lássalak. És, tudod az előző este...a randevúnk. Annyira bántott, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. - húzta össze szemöldökét
-          Én hoztam magam ilyen helyzetbe Nicolas. Az én hibám volt. - mormoltam, majd arcomról leemeltem, meleg kezét - Ami azt illeti, el sem kellett volna fogadnom ezt a vacsorát. - motyogtam
-          Miért mondod ezt?
-          Nicolas, én nem tudom viszonozni az érzéseidet. - válaszoltam kissé  félve
-          Pattinson miatt, igaz? - nézett rám kemény tekintettel. - Nem probléma. Van időnk. Annyit kapsz, amennyit csak akarsz. És, hidd el, mindent megteszek annak érdekében, hogy elfelejtsd őt.
-          Nem, Nicolas.-  ráztam meg fejem. - Én nem akarom elfelejteni őt. - motyogtam, majd a kávézó pultjára pillantottam, jelezve a pincérnek, fizetnék.- Köztünk sosem lesz semmi. - folytattam, majd felálltam az asztaltól
-          Ezt meg hogy érted? - ragadta meg csuklóm
-          Engedj el!- néztem a csuklóm szorongatta kezére
Nicolas rám nézett, majd a körülöttünk lévő néhány emberre. Vonakodva ugyan, de elengedte kezem,és dühösen babrálni kezdett a kabátja zsebébe.
-          Fizetnék. - léptem a pulthoz, majd, ahogy megkaptam a számlát, borravalóval együtt egyenlítettem azt
Összehúztam kabátom cipzárját, majd jól fejembe húztam barett sapkám. Kilépve az utcára, erős szél, és hó csapott az arcomba. Az órámra pillantottam, majd kiléptem a járda  szélére, hogy taxit fogjak magamnak.
-          És, most csak így lelépsz?- fogta meg karom Nicolas dühösen
-          Nem sokára ideér a vihar Nicolas. Haza kell mennem,és neked is.
-          Szarok rá a viharra! Szarok rá a világra, nekem csak az számit, ami veled kapcsolatos!
-          Hagyd ezt abba Nicolas. - kérleltem
-          Mégis mi kell ahhoz, hogy akarj engem? - fogta meg másik karom is,és magához rántott
-          Nem tudsz olyat tenni Nicolas. - ráztam meg fejem. - Szerelmes vagyok belé. - folytattam kissé vonakodva
-          Mégis miért? Mit tud ő, amit én ne tudnék? Parancsolgatni? Kiosztani? Dúrva lenni? Keményen szexelni?- morogta
-          Hagyd ezt abba! - löktem el magamtól
-          Én is tudok ilyen lenni Kamilla. Neked ez kell? Akkor megkapod!- morogta, majd a következő pillanatban magához rántott, és szorosan számra tapasztotta száját
-          Te meg mit képzelsz?- löktem el magamtól, és lendületből pofon vágtam
-          Valami gond van, Miss. Pintér?- lépett elő a semmiből Oskar
-          Oskar. - néztem rá lepődötten
-          Ne kotnyeleskedjen bele mások dolgába vénember!- mordult rá Nicolas
-          Ez a vénember történetesen fekete öves karatés. És egész könnyen fel tudom frissíteni a tudásom, ha szükség van rá. - válaszolt kimért angol stílusban Oskar
-          Ugye, most nem fenyeget?- nevette el magát Nicolas
-          Nem, uram. Eszemben sincs. - rázta meg fejét mosolyogva Oskar. - Mehetünk kisasszony? - nézett rám sokat sejtetően Oskar
-          Hm, igen. - bólintottam, majd a kocsi irányába indultam el
-          Nehogy azt hidd, hogy evvel minden le van zárva. - fogta meg karom Nicolas
-          Engedje el a hölgy kezét uram!- szólította fel Nicolast, Oskar
Nicolas elengedte a karom,én pedig kapva az alkalmon, szinte bevetődtem a biztonságot nyújtó autóba,és magamra zártam az autót. Oskar pár pillanattal később csatlakozott hozzám, majd beindította az autót.
-          Honnan tudta, hol vagyok?- nyeltem szárazon
-          Mr. Pattinsonnak mindenhol van szeme, hölgyem. - nézett a visszapillantó tükörbe Oskar
-          Nagyon haragszik rám?- húztam el szám félve
-          Meglehetősen. - bólintott az előttem ülő férfi
-          Francba. - mormoltam orrom alatt
-          Kérdezhetek valamit, hölgyem?
-          Természetesen. - bólintottam
-          Mégis mit gondolt, mi fog történni? És, tulajdonképp, miért találkozott Mr. Hupperttel?
-          Kedves Oskar... hármat,és könnyebbet. - sóhajtottam fel ,és kinéztem az ablakon. - Mindenesetre, köszönöm a segítségét. - folytattam pár másodperc elteltével
-          Nem tesz semmit, hölgyem.- mosolyodott el diszkréten a férfi
Gyomorgörccsel léptem ki a liftből. Robert öltönyben feszített. A kanapénak támaszkodott, és úgy nézett rám.
-          Szia. - köszöntem félszegen, és lassan közelítettem felé
Nem szólt. Csak nézett. Azt nézte, ahogy felé közeledem. Ajkai vékony csíkká préselődtek össze. Ujjait pedig a kanapé anyagába vájta bele. A tekintete... ó, a tekintete olyan tüzes volt. A lélegzetem is elakadt tőle. Félelmetes volt, ugyanakkor borzalmasan izgató is. Felállt, ahogy a közelébe értem, és a szobák felé indult..
 
-          Robert, meg akarom magyarázni. - nyeltem szárazon
-          Vetkőzz le! - parancsolt rám rideg hangon, majd ledobta zakóját, és az ingét kezdte el kigombolni
-          Mindent? - kérdeztem vissza félve
-          Mindent! - válaszolta, miközben nadrágjából kirántotta fekete, bőr övét. - A hálóban várlak.
 
Minden idegkötegem összerándult erre a képre. Legszívesebben elfutottam volna . De tudom, előle nincs menekvés. Így vetkőztem. Ledobtam magamról a kabátom, lehúztam csizmám cipzárját, és egymás mellé rendeztem őket. Kigomboltam nadrágom, majd bokámig toltam azt kézfejemmel. Végül mutatóujjam használva a zoknit is letoltam. Kikerestem a nadrágszárából a hóemberekkel mintázott zoknikat,és azokat is a kanapéra dobtam. Pólóm alá nyúltam, és kicsatoltam a melltartóm, és kibújtattam kezeim a pántokból. A pólót magamon hagytam. A háló felé sétáltam. Mindenem remegett, és ezen a hideg márványpadló cseppet sem segített. Robert hálója ajtaja csukva volt. Mielőtt beléptem volna letoltam bugyim, és a pólómtól is megváltam. Az ajtó mellé dobtam. Teljesen meztelen voltam, és ez nagyon zavart.
 
Robert az ablak előtt állt. Félmeztelen volt. Kezében whiskys pohár, amiből az utolsó kortyot itta ki , mikor beléptem.
-          A hajad. - mormolta, pedig még csak rám sem nézett
Az éjjeli szekrényhez léptem, és kihúztam a fiókját. Gyors mozdulattal vettem ki belőle, egy vékony gumit, és lófarokba kötöttem hajam, egészen a  fejem tetejére. Sosem szerette, ha nem tudja megcsókolni nyakam, a hajam miatt.
-          Cipő. - fojtatta, ahogy megtettem, amit mondott
Az ágy mellé már ki volt készítve a magas sarkú. Eddig csak egyszer kellett használnom, akkor is az ágyhoz kötözött. Attól félek, ez most sem lesz másként. Nagyot nyelve ugyan, de beleléptem a cipőbe.
-          Sétálj az ágyhoz. - adta ki az újabb parancsot, én pedig teljesítettem azt. - Fordulj meg. - Úgy álltam, hogy csak a falon lógó festményt láttam, a haloványan megvilágított szürke szobában.
Éreztem, ahogy Robert elhalad mögöttem. Fiókot nyitott ki. Sosem láttam melyiket is. Akárhányszor belenéztem azokban a fiókokban csak fehérnemű, és nyakkendő volt bennük.
 
-          Húzd ki magad!- csapott fenekemre egy pálcával
-          Robert...- remegett meg hangom
-          Megengedtem, hogy beszélj? - sziszegett fülembe
-          Nem. - ráztam meg fejem
-          Tudod, miért kapod ezt? - lehelte a kérdést fülcimpámnak
-          Igen.
-          Emeld fel a kezeid!
 
Robert bilincset csatolt mindkét csuklómra, végüket, pedig az ágy  baldachinjához rögzítette. Hidegek voltak a bilincsek, és kissé kényelmetlenek.  
-          Egy bőr pálca van a kezemben. Tizenöt ütést mérek a fenekedre, és te fogod számolni. Megértetted Kamilla?
-          Igen. - válaszoltam halkan
-          Szét a lábakat! - parancsolta, és közben a pálcával paskolgatta belső combjaim
Ahogy széttettem lábaim, jött az első ütés.
-          Egy. - kezdtem bele a számolásba
Inkább csípett a pálca, mint fájdalmat okozott volna. Nem adott nagy ütéseket, de minden egyes csapás, ugyanazon a ponton ért véget. Ugyanazon az égető ponton, ami a végére már fájdalmassá vált. Ő nem szólt. Csak a csattanás, és az én hangom volt, ami megtörte a csendet a szürke szatén szobában.
Próbáltam tartani magam. Egészen addig, míg már az utolsónál, elsírtam magam. 
-          Tizenöt.
Robert visszatette a pálcát a fiókba, majd lecsatolta bilincsimet. Letöröltem könnyeimet, és egyenes tartással álltam továbbra is az ágy előtt. Robert a hátam mögé lépett,majd leguggolt. Megcsókolta a fájdalmas területet, én pedig felszisszentem a fájdalomtól. Újra megcsókolta, majd áttért a másik felemre, és beleharapott.
Mindenem bizsergésbe kezdett szája érintésétől. Mellbimbóm megkeményedett tőle, testem pedig libabőrössé vált. Robert felállt, és nyakszirtem csókolta meg, majd maga felé fordított. Egy mozdulattal kibontotta hajam, és beletúrt.
-          És, most ájulásig foglak dugni. - morogta ajkaimnak, és hevesen megcsókolt