2015. január 10., szombat

47. fejezet

Sziasztok !

Elkészültem  a kövi résszel.
Nagyon örültem a sok visszajelzésnek az előző fejezetnél ;)

Jó olvasást  XoXo

  
Kamilla meredten nézett rám. Kételkedést véltem felfedezni tekintetében. Én pedig tudatni akartam vele, hogy csak rá vágyom. Csak őt akarom.

-           Hazudsz. Most is úgy hazudsz nekem, mint a legelső találkozásunkkor. És, azóta is folyamatosan. - válaszolta, és szeméből egy ártatlan könnycsepp zuhant le alsó ajkára. 
-           Mit gondolsz, az hazugság volt, mikor a liftben kielégítettelek? Vagy, az, mikor az interjún alig bírtam magammal, mert, ahogy rád néztem folyton az járt a fejemben, mennyire akarlak? 
-            Én csak szexre kellettem neked!- fakadt ki őrjöngve. Kezeit  még erősebben fogtam, és testét még szorosabban tartottam. 
-           Igen. Csak szexre. Éjjelente a tested térképeztem fel. Találgattam, mi bújhat meg a szatén blúz, és a combig érő szoknya alatt. Elképzeltem, minden egyes átkozott pillanatban, hogy foglak megdugni. Durván, nedvesen. - válaszoltam, miközben lángvörössé vált arcát néztem 
-           Hagyd abba! - hunyta be szemeit. - Nem érdekel. 
-          És, igen. Izgattad a fantáziám. Be akartalak törni.  Betörni, akár egy zabolátlan, vadlovat. Ó, Kamilla, az egyik legnagyobb kihívás voltál az életemben. 
-           Megkaptad, amit akartál. Szerelembe ejtettél egy újabb csitrit. Begyűjtöttél egy újabb skalpot. - nézett rám dühös pillantásokkal
-           Csak, egy valamivel nem számoltam... - válaszoltam, miközben éreztem, ahogy eltorzul az arcom a mellkasomat szorító érzéstől
-           Elég volt a hazugságokból Pattinson. - rázta meg fejét 
-           Hát nem érted? Soha nem hazudtam neked! - morogtam dühösen, majd megcsókoltam 

Kamilla heves kapálózásba kezdett. Mindent megtett, hogy kiszabaduljon, de én nem engedtem neki. Tudtam, csak a makacssága tartja vissza őt. Mindig is jobban tudtam, mire vágyik, mindig is éreztem, amit ő mélyen elnyomott magában. 

-           Ne ellenkezz, kérlek!- mormoltam ajkainak 


-           Menj el! Menj el!-  rebegte
-           Soha. Soha többé nem hagylak magadra! - válaszoltam, és újra megcsókoltam 

Elengedtem kezeit, és mindkét combját megfogva felemeltem. Kamilla  átkulcsolta lábait csípőm körül, majd beletúrva hajamba, rám nézett.

-           Bízz bennem bébi. 

Tudtam, hogy eljátszottam a bizalmát, és nehéz volt ez az érzés. Arra, vágytam, hogy minden olyan legyen, mint rég. Azt akartam, hogy forrón csókoljon, hogy vágyjon rám.

 A hálója felé vittem. Sötét volt benn, de a vanília illat mindent betöltött. Ritkán voltunk itt nála, de olyankor szerettem, ezt az illatot magamba szívni. Biztonságérzetet adott.

Pólója alá nyúltam. Felnyögött, ahogy formás mellét megmarkoltam. Én pedig annyira vágytam rá... annyira kívántam, hogy percek tartottak csak vissza attól, hogy szétrobbanjak. Érezni akartam, minden porcikáját. Uralni akartam a testét, a lelkét. Az egész lényét. Vissza akartam kapni a jogot arra, hogy uralhassam.

Bevetetlen volt az ágya, amit eddig még sosem láttam. Félre löktem egyik lábammal az ágyon heverő takarót, és lefektettem az ágyra. Mohón csókoltam minden porcikáját, ajkaitól kezdve egészen vénuszdombjáig.

-           Ne! - sikoltott fel
-           Mi? - néztem fel rá bódultan
-          Hagyd abba! – válaszolt összeszorított szemekkel, majd kiszabadította lábait kezeim fogságából
-          Mi a baj?- haraptam türelmetlenül alsó ajkamba
-          Nem fogsz megint mindent elintézni a szexel. - válaszolta dühösen
-          Kamilla...
-          Nem, Robert! Nem evvel fogod visszanyerni a bizalmam. Nem, emiatt fogok neked megbocsátani. - rázta meg fejét, és felállt az ágyról
-          Mit akarsz?
-          Az igazságot! Azt, hogy bizonyíts!
-          Elmondtam már Kamilla. Nem nyúltam hozzá, ahhoz a lányhoz.  - válaszoltam, és közben én is felálltam, és odaléptem hozzá. - Nem nyúltam egy nőhöz sem, mióta veled vagyok. - simítottam félre hosszú haját, hogy aztán megcsókolhassam nyakát
-          Miért tűntél el? - nézett rám gyanakvó szemekkel
-          Ez bonyolult. - ráncoltam össze homlokom
-          Képes vagyok felfogni. - fonta össze két kezét mellkasa előtt
-          Tudod, mennyi mindenben érdekelt vagyok Kamilla. - nyeltem nagyot, miközben ő bólintott. - Az egyik cégem támadás érte, erről is tudsz.
-          Igen. - bólintott
-          Nos, ennél a támadásnál, kaptam egy fenyegető üzenetet. - mormoltam
-          Mi volt ez az üzenet? - vonta össze szemöldökét
-          Rólad szólt. Veled fenyegettek. - nyeltem szárazon
-          Mi? - nézett rám hitetlenkedve
-          Azt hittem, hogy képes vagyok magam távol tartani tőled. Azt hittem, ha azt hiszik elhagytalak, majd felhagynak a figyeltetéssel, és én ez alatt az idő alatt kideríthetem, mégis, ki az, aki ezt műveli. Emiatt készültek a képek is. - magyaráztam, miközben kezeimmel hadonásztam. - De, egyszerűen képtelen voltam téged elhagyni.
-          Ha erről tudtak a rendőrök, mégis, engem miért nem értesítettek? - nézett rám félve. -  És különben is egy pár vagyunk. Ennek arról kellene szólnia, hogy együtt, nézünk szembe a gondokkal.
-          A rendőrök nem tudtak róla. - sóhajtottam fel
-          Nem tudtak róla?  Nem…nem mondtad el nekik?  - nevette el magát
-          Nem. – sütöttem le szemeim
-          Mégis, mit képzeltél? Kinek az életével játszadozol? – hadarta kérdéseit, elvékonyodott hangon
-          Hidd el, nem így terveztem. Ezt az egészet nem így terveztem! – válaszoltam dühösen
-          Egész idő alatt azt hittem, ezek az emberek, akik, mindenhova követtek, a te embereid.  Napokig követtek. Figyeltek a munkahelyemen, a lakásomon, az utcán. Mindenhol ott voltak.
-          Tudom. De, a mai naptól a kezembe veszem az irányítást. - bólintottam
-          Nem Robert. Holnap elmész a rendőrségre, és befejezed a magán akcióid. - bökött dühösen mellkason. - Most pedig tűnj el! - bökött az ajtó felé
-          Kamilla...
-          Azt mondtam... tűnj el!- szakított félbe, csendesen. -  Nem akarlak ma már látni. - hunyta be szemét.

Egy nőnél a legtöbbet eláruló viselkedés, amikor, mindenféle dühkitörés nélkül küld el a fenébe. Az már bajt jelent.
-          Holnap hívlak. - bólintottam
-          Nem leszek elérhető. - válaszolta, fagyos hangon
-          A kúrva életbe, ne csináld ezt! - sziszegtem dühösen
-          Jó éjt, Robert. - sétált ki a hálóból, egészen a bejárati ajtóig

Fortyogott bennem a düh. Vissza akartam kapni Kamillát. Arra számítottam, végre vele tölthetem az éjszakát. Meg kellett volna bocsátania. Elmondtam neki, hogy számomra csak ő létezik. Ennek az egésznek nem így kellett volna történnie.

Összezavarodva léptem át a lakás küszöbét. Kamilla, a szemembe nézett még mielőtt becsapta volna az ajtót. Láttam bennük a megtörtséget, és , ha az lehetséges, ettől csak még inkább dühös lettem.

Hideg csapta meg az arcom, ahogy kiléptem a hideg éjszakába. Előhúztam a fegyverem, nadrágom tartásából, és ahogy megláttam a kopasz fazont felém közeledni, azonnal golyót röpítettem a fejébe.

-          Marcus!A picsába! - hallottam meg hátam mögül egy kétségbe esett férfi hangját
-          Ahogy megfordultam, egy gyors mozdulattal torkon vágtam a felém rohanó férfit. Azonnal elterült a földön ütésem erejétől. Fejének szegeztem a fegyvert, és az elterülő test mellé térdeltem.
-          Kinek dogozol? - kérdeztem gépies hangon
-          Ne öljön meg! - kezdett könyörgésbe. - Kérem, Mr Pattinson, ne...
-          Kinek dolgozol? - tettem fel újra a kérdést
-          Én, ne...nem tudom. - dadogta
-          Ne hazudj, baszki !- morogtam, és kiélesítettem a fegyvert
-          Esküszöm önnek! Marcus tartotta a fickóval a kapcsolatot, én még csak beszélni sem beszéltem vele soha.
-          Akkor, kapsz három másodpercet, hogy valami használható információt mondj. Egy...
-          Annyi tudok még, hogy orosz volt a fickó. Minden alkalommal oroszul dumáltak. Fogalmam sincs miről. Akárhányszor kérdeztem Marcust,miről beszélnek, ő, annyit mondott, nekem ahhoz semmi közöm. - válaszolta remegve
-          Szóval orosz? - vontam össze szemöldököm
-          Igen.- bólogatott hevesen
-          Mi a neve?
-          Nem emlékszem pontosan. Macus  csak egyszer említette a nevét. Valami Vladimir talán.
-         Nem inkább Wasilij?- ráncoltam homlokom
-          De, de, Wasilij.- helyeselt
-          Azt akarom, hogy keresd meg, et a Wasilijt. Vedd fel vele a kapcsolatot, és mondd meg neki, hogy visszatértem. - sziszegtem. - Megértetted? - kezdtem torka fojtogatásába
-          I...igen.  - krákogta
-          A te érdekedben remélem, hogy nem tűnsz el. Mert megkereslek,de, akkor nem kerülsz ki élve a kezeim közül.
-          Nem fogok. - rázta meg fejét, már amennyire képes volt rá
-          Most pedig takarítsd össze  a haverod hulláját, és tűntesd el! - engedtem el torkát
Rágyújtottam egy szál Marlborora, és mélyen letüdőztem a nikotint. Beszálltam a kocsimba, és a lakásom felé hajtottam. Ideje újra mindent az irányításom  alá venni. Kamilla mellett túlságosan is elengedtem a gyeplőt. Ez többé nem történhet meg.

3 megjegyzés:

  1. Juhhuuuj! Hamar koviiiit, kerleeek!

    VálaszTörlés
  2. Jo lett nagyon, es varom a kovit, remelem hamar tudod hozni! :)
    Udv.: d.

    VálaszTörlés