2014. október 5., vasárnap

43. fejezet

Sziasztok !

Meghoztam a friss fejezetet. Nehezen ugyan,d e megszületett :)
Ezer bocsánat, a késésért.

Robert szemszöget olvashattok. Nehéz volt beleélnem magam most az ő helyzetébe, remélem, azért ez nem fog nagyon látszódni a sztorin.

Ui.: Köszöntöm kedves Klaut, a rendszeres olvasók körében, örülök, hogy ide találtál :)

Kívánok mindenkinek jó olvasást !
XoXo

Jócskán beesteledett, mire hazaértem.  Azok az idióta rendőrök, órákon keresztül vallattak, legalább, úgy, mintha én akartam volna ártani a saját cégemnek.  Kimerülve bontottam ki az órák óta szorongató nyakkendőt, és dobtam a nappaliban lévő egyik fotelre.  Whiskyt töltöttem, és nagyot kortyoltam a bársonyos italból.  Kibaszottúl dühös voltam. És, nem csak az dühített, hogy rengeteg munkát kidobhatok az ablakon, hanem, hogy még mindig nem jöttem rá, ki akar ennyire alám rakni.
-          Uram, a felvételek. – hallottam meg hátam mögül Frank hangját
-          Mutasd. – mormoltam, és megfordulva Frank mellé ültem 

Frank elindította a felvételt, majd pörgetni kezdte. Percekig csak a szokásos dolgokat láthattuk.  Amanda, a helyettesem, tárgyalt pár japán fickóval, majd Lea volt látható a felvételen, amint elviszi az üres teás csészéket.  Aztán hosszú ideig semmi. Semmi kézzel fogható, amíg meg nem láttam, az ismerős női sziluettet.

-          Tekerd vissza!

Frank úgy tett, ahogy kértem, aztán nem sokkal később végre kiderült, ki tört be az irodámba. A lányon bőr bokacsizma volt. Nadrágja szorosan tapadt vékony lábaira, úgy, mint a bőrdzseki, formás melleire. Haja fekete  volt, Kleopátra fazonra nyírva. 

-          Jó bőr. – mormolta Frank
-          Az. – bólintottam, miközben  a nő arcát vizsgáltam. – De, az arcát erről a felvételről képtelenség kivenni. - morogtam.
-          Chang meg tudná…
-          Egyre gondoltunk. – vágtam szavába, és már pattantam is fel a kanapéról. -  Hozd az Infinitit.

Frank belépett a liftbe, én pedig Kamilla telefonját kezdtem el csörgetni. Napközben nem hívtam fel, pedig megígértem, és ez, kúrvára zavart. Idegesen nyomtam ki a telefont, ahogy az, a  legalább egy perces csengés után sem válaszolt.  Tipródtam még pár másodpercig, aztán elindultam én is.  Hosszú időnek tűnt, míg a Pattinson Compony épület küszöbét átléptem. Igyekezetem fegyelmezettnek mutatni magam.  Az irodában ezernyi telefon csengett egyszerre, az embereim pedig minden erejükkel azon voltak, hogy az ügyfeleket megnyugtassák. Nem volt gond a túlóra , és ezt szerettem a munkásaimban. Mindig tudták hol a helyük.  Frankkal egyenesen az informatikára mentünk. Chang , akit pár órája sikerült hivatalosan is alkalmaznom, már javában ütötte a gépet, és igyekezett minden további információt blokkolni , az illetéktelenek számára.

-          Mi a helyzet Chang? – léptem mögé
-          Nos, Robert, megváltoztattam a jelszavakat, felállítottam egy hatékonyabb tűzfalat, és megpróbáltam a törölt adatokat visszanyerni a törzsből.
-          És, sikerült? – dugtam zsebemre kezeim
-          70 %- át, igen.  De, a többi… - nézett rám tanácstalanul. – Csak fájl nevek. Olyan kárt tett a gépekbe, hogy csoda, hogy nem bénult le az egész rendszer.  
-          Miért nem tette? Miért nem blokkolta az egész hálózatot? – ráncolta homlokát Frank
-          Mert béna volt. Ezt a lányt felbérelték.  Utána néztem a felvételeknek. Begyűjtöttem a város összes kamerarendszerének felvételét. Egyelőre nem volt még időm analizálni az egészet. Amit megtudtam, hogy a  lány, egy fekete Sedan hátsó üléséről szállt ki két sarokkal arrébb. Egy fekete laptop táskát cipelt magával.  
-          És, tudjuk, ki ez a lány? – néztem a hatalmas képernyőre, amire a nő arca volt kimerevítve. - Ebben szemüvegben van. A biztonsági felvételen nem volt rajta szemüveg
-          Igen, és, ez a mi nagy szerencsénk. – bólintott Chang, majd ellökte magát  a gurulós székkel, és, egy másik klaviatúrát kezdett el ütni ujjaival. – Az egyik biztonsági őr ugyanis neki ment a lánynak, amint egy nagyobb csomagot segített berakni Andreasnak a portás bácsinak, az egyik taxiba. – válaszolt, és pár pillanattal később már láthattuk is a felvételt. -  A biztonsági őr, Bill, rálépett a szemüvegre. Bill bocsánatot kér a nőtől, aki annyira sietett, hogy végül, a szemüveget is ott hagyta.
-          És, most hol van ez a….
-          Már elküldtem a laborba. – válaszolt Chang, mintha csak a gondolataimban olvasott volna
-          Nem is tudtam, hogy laborunk is van. – válaszolt eltűnődve Frank
-          Azért, mert nincs. – néztem Frankra összeráncolt szemöldökkel
-          A testvérem besegít egy kicsit… gondoltam, nem lesz gond, ha elküldöm egy - két vizsgálatra. Persze, átadhattam volna a rendőröknek is…
-          Nem Chang, semmi gond. - legyintettem  
-          Szóval, most ott tartok, hogy a nő belöki a zárat, mire megszólal a riasztó. Villámgyorsan a gép elé ül. Behelyez egy lemezt, és egy adathordozót, amivel feltör minden védelmet, és aztán pötyög még párat, majd hipp- hopp… minden lényeges adat a hordozón van.  Sajnos, ahhoz még idő kell, hogy beazonosítsam a lányt. Elég nagy a rendőrségi adatbázis, időbe fog telni, mire az arcot egyeztetem a névvel. 
-          Arra semmi szükség Chang…- válaszoltam elhűlve, ahogy kinagyította a képet. –  Alice.
-          Ismered? – nézett rám érdeklődve Chang
-          Az a drogos kúrva. – morogtam dühösen, és éreztem, amint a forró, izzó düh szétárad a testemben
-          Alice Montgomery. – mormolta a nevet Frank, telefonjába
-          Mit ír a falra? – hajoltam közelebb a hatalmas képernyőhöz
-          Nem volt semmi a falakon, uram. - válaszolt Frank
-          Valamit mégis kúrvára odaírt. – ordítottam dühösen Frankra nézve
-          A felvételt, most sikerült pár perce beolvasnom. Már átfutottam rajta, de még nem volt időm lemenni, megnézni.  – pattant fel székéből Chang 
Idegesen húztam elő zsebemből a mobilom, amint az irodám felé mentünk. Kamilla nevére nyomtam, és hívni kezdtem. De, nem vette fel. A következő a listán Melanie volt, majd Oskar, aki végre szóba állt velem.
-          Ott vagy már? – kérdeztem feszülten
-          Dugóba kerültem uram.  Itt állok a 7. sugárút közepén, de már tíz perce meg sem moccan a sor.
-          A lányok veled vannak?
-          Nincsenek uram. Hívtam a kisasszonyt, de nem vette fel a telefont.
-          Oskar a koncert egy óra múlva kezdődik. Nem akarom, hogy egyedül menjenek el. – mormoltam
-          Értettem uram. – válaszolta Oskar  

Ahogy beléptünk az irodába, aminek az ajtaja előtt két biztonsági őr várakozott, letettem a telefont. Az irodából szinte minden technikai eszközt elvittek. A digitális órán kívül más nem maradt az asztalon.

-          Tényleg nem látni semmit. – mormoltam
-          Kapcsoljuk le a villanyt. – nézett Frankra, aki egy karnyújtással megtette, amire Chang kérte.
-          UV fény. – állapítottam meg, ahogy Chang a fal elé emelte a kis lámpát, ami a zsebében is elfért.
-            Mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe, saját életük kárára ólálkodnak. Így jár minden haszonleső: tulajdon életét veszi el.
                                                                                                       1:18”
-          Ez meg mit akar jelenteni?- nézett rám idegesen Frank
-          Még én sem tudom. – válaszoltam eltűnődve
-          Talán többet kellene forgatnod a Bibiliát. – bökte oda Chang
-          Mondjuk úgy, én és Isten… sosem álltunk közel egymáshoz.
*
Aggodalom kezdett uralma alá venni. És, ezen nem segített sem a doboz cigaretta, amit röpke egy óra alatt elszívtam, sem, a hozzá adagolt tömény szesz. Tudtam, hogy baj van… éreztem a csontjaimban. Átjárta a zsigereimet.  Telefonomat pörgettem ujjaim közt, miközben Chang mellett ülve a videó felvételeket néztem.  Telefonom, csak nem kipördült ujjaim közül, amint erős rezgésbe kezdett. A gyomrom összerándult a szorító görcstől,amint megláttam, Oskar nevét a kijelzőn.
-          Oskar, mondd, hogy veled vannak a lányok!
-           Nincsenek uram. A portás szerint elindultak a koncertre. De, ne aggódjon, azonnal utánuk megyek.
-          Hogy a francba ne aggódjak, vén idióta? - ordítottam a telefonba. - Azonnal kerítsd elő őket!- zártam le a beszélgetést
-          Uram, Alicet a New Bagelben látták. - lépett mellém Frank, kezében a mobiljával
-          Az egy saroknyira van a Madisontól. - néztem fagyott arccal Frankra. - Induljunk.

Tele volt a farkam evvel az egésszel. Tudni akartam végre ki baszakodik velem, és mit akar tőlem. Belenézni a szemébe, és kettétörni a lelkesedését. Megszorongatni a torkát, és diadalittasan rámosolyogni. Kezem önkéntelenül is ökölbe szorult, miközben lábaim nyughatatlanul mozogtak egymás mellett. És Kamilla. Hol a francba lehet? És, miért nem veszi fel azt a kúrva telefont? 
-          A hátsó ajtónál várakozzon két ember, én bemegyek a főbejáraton. Frank, te, várakozz a bejárattal szemben. - adtam ki az utasítást a kocsiban ülő embereknek. - Lambert pedig gondoskodjon a többi vendégről.
Alice türelmetlenül várakozott az egyik megterített asztalnál. Egyik pillanatban jobbra, másik pillanatban balra nézett. Ideges volt. Lábai épp úgy jártak az asztal alatt, mint nekem, az elmúlt percekben, a kocsiban. Cigarettát vett elő, és feszült mozdulattal szájába nyomta. Jól nézett ki. Nem hasonlított, arra a drogtól kiéhezett ribancra, akit utoljára láttam. 
Türelmetlen, és elégedetlen morajlás hallatszott a hátam mögül, majd Lambert a pultra csúsztatott egy vaskos borítékot.

-          Elnézést hölgyem, de tilos a dohányzás. - lépett mellé az egyik férfi pincér
-          Picsába. - sziszegte dühösen Alice
-          Kedves Alice, nem tudtad, hogy a dohányzás súlyosan károsítja az egészséget? - vettem ki szájából a cigarettát mosolyogva
-          Robert. - ejtette ki nevem félelemmel, majd a következő pillanatban már pattant is fel a székéből
-          Ülj csak le. Nem sietünk sehova.
A földre dobtam az összetört cigarettát, és leültem Alice-el szembeni székre. Alice alsó ajkába harapott, és az ajtó felé fordította fejét.
-          El kell tűnnöd! - válaszolta, majd újra elővett egy szál cigarettát, és meggyújtotta azt
-          Mr. Pattinson, mivel szolgálhatok? - lépett mellénk a pincér fiú
-          Egy fekete teát kérek. - bólintottam
-          Máris hozom. - válaszolt előzékenyen, majd a velem szemben ülő nőre nézett szúrósan. - Kérem...
-          Tiltja a szabályzat, uram. Ha ellenőrzést kapunk, megbüntetik a ...
-          Hozzon egy hamutálat a hölgynek, és a büntetés miatt ne aggódjon, mindent elintézek.
-          Rendben uram. - bólintott, majd egy pillanat alatt eltűnt 
-          Kérem, a hordozót, Alice. - néztem rá a zaklatott nőre velem szemben
-          Már nincs nálam. - válaszolta, és kivette szájából az imént rágcsált ujját
-          Kinél van?
-          Nem...nem tudom. - dadogta
-          Ne szarakodj velem Alice. - sziszegtem, miközben közelebb hajoltam hozzá. - Több milliós kárt okoztál. Kinél van a hordozó? - kérdeztem mélyről jövő hangon
-           Bazd meg Pattinson, nem mondok semmit! - pattant fel az asztaltól, mire én is ugyanígy tettem, és torkon ragadtam a vékony csontozatú nőt
-          Nem vagy abba a helyzetbe, hogy így beszélj velem. - morogtam. - Hol van a hordozó? - sziszegtem, egészen közel a nő arcához
-          Meg...megfulladok. - krákogta, miközben kezeivel ujjaim igyekezett lehámozni nyakáról
-          Csak egy rántás kicsi Alice, és nem fuldokolsz többet. És, hidd el, nem esne nehezemre. - mormoltam dühödten
-          Tisztában...va...vagyok vele.- krákogta ujjaim között. - Ezért is, ezért is biztosítottam be magam. - folytatta, miközben hatalmasakat nyelt
-          Miről beszélsz? - vontam össze szemöldököm
-          A kis barátnődről. - válaszolta, mire dühömben visszalöktem a székébe
-          Uram, a teája. - lépett mellénk a pincér, remegő kezében pedig egy csészét szorongatott
-          Na, idefigyelj, te ribanc. - sziszegtem, ahogy a pincér elkotródott az asztalunktól. - Ha, ezt akarod játszani, játsszuk. - válaszoltam, és magam is előhúztam zsebemből a doboz Marborlót. Meggyújtottam a cigarettát, és mélyen letüdőztem a nikotint. - Szólj Franknak, hogy indulhatnak. Vigyék őket a tízes dokkhoz, és egyesével lőjék őket agyon. - fordultam hátra Lamberthez, aki szó nélkül kiment a kávézóból
-          Mit csinálsz? - kérdezte zavartan Alice. - Hova küldted, kiért megy? - folytatta zaklatottan
-          Épp, most írtad alá a családod halálos ítéletét. - fújtam ki tüdőmből a cigaretta füstjét
-          Ne, ne! Robert, kérlek! - térdelt le elém pánikszerűen, miközben kezeimért kapkodott. - Hívd fel! Hívd fel, hogy ne bántsák őket. - könyörgött már könnyező szemekkel
-          Miért húzol velem újat Alice? Tudod nagyon jól, mire vagyok képes. Tudod, nagyon jól... mekkora hatalmam van. - néztem rá furcsállva
-          Már rég nincs akkora, mint, te azt gondolod Robert. - nézett mélyen szemeimbe
-          Miről beszélsz? - nevettem el magam
-          Nem hiszem el, hogy eddig nem vetted észre. - rázta meg fejét.
-          Mégis, mit kellett volna észrevennem Alice? - nyomtam el a csutkára szívott cigarettacsikket 
-          Hogy belülről bomlasztják a királyságod. Mégis mit gondoltál, miért írtam azt az üzenetet?
-          Ki az? - néztem mélyen szemeibe
-          Nem mondok semmit, míg fel nem hívod a gorilláid. - rázta meg határozottan fejét
-          Lambert. - szóltam az időközben visszaért férfihoz
Lambert füléhez emelte a telefont, és motyogott bele valamit. Várakozva néztem Alicere, aki tépelődő tekintettel nézett vissza rám.
-          Beszélj! - parancsoltam rá
-          Ne itt. - rázta meg fejét, miközben idegesen a bejárati ajtóra pillantott 
-          Itt maradsz a kúrva életbe, és elmondasz mindent! - csaptam az asztalra ordítva, mire Alice teste összerándult
-          Egy hónapja keresett meg egy fickó.  - remegett meg hangja
-          Mi a neve?    
-          Wasilij.
-          Mit akart? 
-          Hogy kémkedjek utánad, figyeljelek...téged, és a barátnőd, cserébe védelmet nyújt a családomnak, és egy kis anyagot.-  remegett meg hangja. – Azt mondta, más idők jönnek. Természetesen nevetve elhajtottam. De, ő, csak azt hajtogatta, hogy tudja, hogy szükségem lesz rá, és a kezembe nyomott egy telefonszámot. Azt mondta, akármikor hívhatom.
-          És te hívtad.- mormoltam lemondóan. - De, mégis, miért Alice? Nem bántam veled jól? 
-          Ő nem akart bedugni mindenféle intézetbe. - csattant fel Alice 
-          Most ugye rosszul hallok? - néztem rá hitetlenül.-  Fizettem, azt a kibaszott rehab központot, hogy a nyomorult, életed, jobb legyen, és te ezért árulsz el? A kibaszott anyagért? - keltem ki magamból 
-          Két kiló heroin Robert... és  a családom biztonsága.
-          Két hétig bírtad volna Alice, aztán túladagolva találtak volna meg az egyik sikátorban. Aztán következett volna a családod, egy-egy golyóval a fejükben. De, kit érdekel a nyavalyás életed? Folytasd! Térj, a lényegre! Kinek adtad a hordozót? - sürgettem 
-          Nem láttam az arcát. Sötét volt. Egy fehér kígyóbőr cipőt viselt, és sötét ruházatot. A kezembe nyomta az anyagot, és, ahogy megkapta az adathordozót, már el is ment. - válaszolt visszaemlékezve Alice. - Robert... - nézett rám könnyes szemekkel. - Ha tudom, mire készülnek, esküszöm nem tettem volna meg.
-          Talán, még a segítségemre is lehetsz Alice. 
-          Túl sokat tudok. - rázta meg fejét
-          Meg tudlak védeni. - válaszoltam határozottan 
-          Robert, a cégeid, a vagyonod... már nem sokáig lesz a kezedben. - súgta. - Elveszíted, épp úgy, ahogy a lányt is. 
-          Hogy? Hogy akarják ezt elérni, és, mégis ki? - keltem ki magamból 
-          Robert, meg fogják ölni. - súgta, közel hajolva hozzám, mire a következő pillanatban egy vörös lézer fény jelent meg Alice mellkasán. 

A másodperc töredéke alatt történt minden. Csak egy pillanatra hunytam be a szemem, a következő pillanatban pedig már fröccsent is rám Alice édeskés vére. A földre rántottam Alicet, és az asztalt felfordítva mögé húzódtam. Elhúzott a fejünk mellett még pár golyó, amire Lambert hangos dörrenésű lövésekkel válaszolt. 

-          Alice. - emeltem fel felsőtestét 
-          Védd meg...a családom. - nézett rám könnyben úszó szemekkel 
-          Kórházba viszlek. - emeltem fel 
-          Figyelj,figyelj rám! - fogta meg arcom véres kezével. - Kamilla... 
-          Alice... Alice, mi van Kamillával? 

Alice feje hátrahanyatlott, majd szemei üveggolyóként néztek rám. Szinte felfogni sem volt időm, ami történt csupán pár óra alatt. A tudat, hogy minden, amit eddig elértem, és megszereztem egy pillanat alatt elveszhet, kikészített. De, korántsem annyira, mint az, hogy Kamilla az egyik kiszemeltjük. 
Mindenkit magam mögött hagyva ültem be az autóba, és indultam el. Alice vére, még ragadt a bőrömön. Az ingem átázott tőle... mintha , az enyém volna. Mintha már most golyótól sebzett volna a mellkasom... de, ez nem csak a látszat volt. Valóban így is éreztem. Elárultak. Egy kibaszott pisztolycsövet nyomtak a hátamnak, és meghúzták a ravaszt.