2014. augusztus 19., kedd

40. fejezet

 Sziasztok. 

Elkészült a friss rész. Remélem tetszeni fog, és kapok némi visszajelzést. 

Jó olvasást! 
XoXo


Hideg érzetére ébredtem fel. Fáztam. Melegre vágytam. A testem mégis bizsergett. Mozdulni akartam. Magamra húzni a takarót, és Roberthez bújni, csakhogy mozdulni sem voltam képes. Nehezen voltam képes kinyitni a szemeim. Pár pillanatig azt hittem, csupán a mély alvás miatt vagyok képtelen mozgásra bírni a testem. Egészen addig gondoltam így, míg, meg nem éreztem a szorítást mindkét csuklómon. Szinte kipattantak szemeim, és kezeimre néztem. Mindkét csuklómat vastag kötelek ölelték, olyan szorosan, hogy bármennyire is próbáltam kiszabadítani őket, képtelen voltam.

-          Mi ez? - lihegtem a félelemtől
-          Lazíts. - válaszolta, majd felém emelkedett, hogy láthassam. - Ha tovább rángatod a kezed, ronda lesz.
-          Engedj el! Mit csinálsz? - kérdeztem hisztérikusan
-          Teret engedek a vágyaimnak. - búgta fülembe, miközben keze torkomra szorult
-          Robert, engedj el! Nem bírom a bezártságot, azonnal engedj el! - parancsoltam rá
-          Bízz meg bennem bébi. Élvezni fogod. - válaszolta, és csókolni kezdett
-          Ne. Nem tudom így elengedni magam! Engedj el, kérlek! - könyörögtem neki
-          Ó, Kamilla. Annyira szeretem, mikor így vergődik a tested. - morogta 
-          Robert. Kérlek,kérlek! Azt, mondtad, nem fogsz olyat tenni velem, amit én nem akarok! Hagyd abba! Ezt nem akarom!
-          Az enyém vagy! Engem szolgálsz!  - lehelte fülembe. - Engem szolgál a tested ribanc!- markolt hajamba 
-          Engedj el! - ordítottam el magam, és, egy hatalmasat rúgtam a lába közé

Robert összegörnyedve, szitkozódva szállt le az ágyról. Hallottam, amint kinyílik a fürdő ajtaja, és villanyt kapcsol. Percekig a mosdóban volt, miközben én mindvégig azon voltam, hogy kiszabadítsam a kezeim. Rángattam a kötelet, próbáltam, kicsúsztatni, de minden próbálkozásom felesleges volt. Aztán nem sokkal később megláttam, ahogy engem figyel. Egy olló volt a kezében. Az arca fagyott volt. Szemei pedig dühöt sugároztak. Ajkai elvékonyodtak, szinte összeszorította őket. Mellém lépett. Csak az alsónadrágját láttam, aztán egy pillanattal később, éreztem, amint lazul a szorítás. Elvágta a köteleket, én pedig, ahogy szabaddá váltam, azonnal az ágy másik felére húzódtam, hogy minél távolabb legyek tőle. A ruháimért nyúltam, amik a földön hevertek. Egy heves szeretkezést megelőzően kerültek oda, ami fantasztikus volt. Mintha, egy teljesen más emberrel történt volna. Fel sem foghatom…
 Magamra rántottam a nadrágom, és a pólóm, miközben mindvégig szemmel tartottam Robertet. Éreztem, amint a könnyeim továbbra is csorogtak le az arcomon. Egyszerűen képtelen voltam megnyugodni.

-          Ne menj el. - törte meg a csendet. - Alszom a másik szobában.
-          Haza megyek. - sajtoltam ki magamból a szavakat, és kikerülve az ágyat, és őt, kirohantam a szobából
-          Kérlek, Kamilla!- jött utánam
Nem bírtam, még csak ránézni sem. Az illatától felfordult a gyomrom, egyszerűen rettegtem tőle. Felhúztam a sportcipőm, és megnyomtam a lift gombját.
-          Szólok Oscarnak, és hazavisz.
-          Nem kell. Majd fogok egy taxit.- utasítottam el az ajánlatát
-          Nem engedem, hogy ilyenkor taxiba ülj. Éjjel van Kamilla, kitu...
-          Nem vagy abban a helyzetben, hogy megszabhass nekem bármit is.- vágtam szavába, majd beléptem a liftbe

Mivel a ruháimon kívül mindenem ott hagytam nála, így végül, kénytelen voltam gyalog hazamenni. Nem volt gond, hiszen, csak pár saroknyira laktam tőle. És, még jót is tett, az őszi szellő. Egészen hazáig azon töprengtem, mi a franc üthetett belé? Miért csinálta ezt velem? A csontjaimig hatolt a félelem hűvössége. Alig vártam, hogy hazaérjek, és a saját ágyamba bújhassak. Az éjszakai portás készséges volt. Lehívta a liftet, majd egy megértő pillantással, jó éjszakát kívánt. Sötétre számítottam, mégis, fényben áradt  lakás fogadott.

-          Jaj, de jó, hogy végre hazaértél! - ugrott idegesen nyakamba Melanie
-          Mi a baj? Mi történt? - kérdeztem értetlenül
-          Azt inkább neked kellene elmondanod. Robert már egy órája hívogat, és teljes pánikban van. Azt mondta, eldurvult az éjszaka, te pedig elrohantál. Ott hagytad a táskád, meg a kulcsaid, és teljesen ki van készülve a gondolattól, hogy nem jutsz be a lakásba. De, hol voltál ennyi ideig?- hadarta
-          Gyalog jöttem. És, nem siettem. - sóhajtottam fel
-          De, mégis mi történt?
-          Nem tudom. - ráztam meg fejem. - Azt hiszem, próbált beavatni valami elvetemült szexjátékba.- motyogtam

Mel, egy pohár meleg kakaót nyomott a kezembe. A nappaliban ültünk, takaróba burkolóztunk, és úgy beszélgettünk. Fokozatosan nyertem vissza a nyugalmam, de, ahogy megszólalt Melanie telefonja, azonnal görcsbe rándult a gyomrom.

-          Ő, az. - nézett rám Mel. - Mit mondjak neki?
-          Hogy ne aggódjon, épségben hazaértem. - bólintottam
Mel felvette a telefont, én pedig nagyokat kortyolgattam a kakaóból, és próbáltam elfeledkezni arról, ami történt. Mel motyogva beszélt a telefonba, talán még el is fordult kicsit, hogy ne halljam, amiről beszélnek. De, ez most cseppet sem zavart.
-          Veled akar beszélni. - nézett rám Mel
-          Nem. Nem szeretnék. Ma nem. - ráztam meg fejem.

Kellett egy kis idő, míg feldolgozom ezt az egészet. Míg rá tudok úgy nézni, hogy ne a félelem fogjon el. Addig képtelen volnék tisztán gondolkodni, vagy egy épkézláb mondatot összerakni. Mel, nagyon hevesen kezdett beszélni, de, csupán csak ez jutott el hozzám. Ahogy gesztikulál, a kezeivel hadonász, és az erőteljes hang, amit kiadott magából. Amit mondtam Robertnek...az, hogy szeretem, az igaz volt. És, még most is igaz. Mégis, van egy oldala, amitől félek. Ami rettegéssel tölt el, ha látom, csupán egy szikráját is a szemében. És, ezen az éjjelen, nem csak szikra volt, a teljes állatiasság bújt ki belőle. A tekintete démoni volt. Élvezte, ahogy a kezei között vergődök, és könyörgök neki. Láttam. Láttam, hogy felizgatta, az, ahogy látott engem, és ettől a frász tör ki bennem.Sírva aludtam el a kanapén, és gyűrötten ébredtem fel a telefon csengésére. Égett, és dagadt szemekkel csoszogtam oda az ajtóhoz.

-          Igen? - szóltam bele álmatagon a kaputelefonba
-          Kisasszony, Oskar Wilde keresi önt.
-          Kérem, engedje fel. - motyogtam

Köntösért mentem a fürdőbe, és kinyitottam az ajtót. Oskar, mint mindig, most is fess volt. Makulátlan öltönye úgy állt rajta, mintha vele született volna, a bőrén élt volna. Oskar ,még most is megnyerő volt, úgy vélem, ez fiatal korában még inkább így volt.

-          Kisasszony. - bólintott Oskar. - Köszönöm, hogy fogadott.
-          Jó reggelt Oskar. - mosolyogtam rá
-          Mr. Pattinson megkért, hogy hozzam el önnek a holmiját. Bizonyára szüksége lesz, a személyes holmijára mielőtt elindul a munkába. - nyújtotta a becsomagolt dolgaim
-          Köszönöm, hogy elhozta. - nyújtottam kezem a csomagért. - Bejön egy csésze kávéra? Épp, most akartam lefőzni egy adagot. - tártam ki magam mellett az ajtót
-          Nem akarom feltartani.
-          Nem tart fel. Van még elég időm, hogy elkészüljek.
-          Ez esetben elfogadom. Köszönöm. - mosolygott rám, és belépett a lakásba

Oskarnak mindig lélegzetelállító illata volt. Adott a higiéniára, de, ezt Robert el is várta tőle szerintem. Robertnek is mindig nagyon finom illata volt... Még most is érzem magamon. Szemeimből könnyek kezdtek folyni, amik szinte már égettek.

-          Kisasszony nem akartam felzaklatni.
-          Nem, dehogy. Csak...annyira jó az illata. - sóhajtottam fel, hogy visszaszoríthassam a feltörőben lévő zokogási rohamom
-          Ha, szeretné, én többé nem tisztálkodom. Csak, kérem, ne sírjon.
-          Jaj, ne. Nem erről van szó. - mosolyogtam idétlenül. - Jöjjön, üljön le.
Oskar az egyik bárszékre ült fel. A munkalapra tette a kocsi kulcsait, és aztán várt. Megnyugtatott a jelenléte.
-          Feketén, ha kérhetem. - szólt oda, még mielőtt beönthettem volna a tejet a csészébe
-          És, mondja csak Oskar, mennyire van köze magának az íróhoz?
-          Bevallom... van némi rokoni kapcsolatom vele. - válaszolt, amolyan félszeg módon, miközben ujjaival babrált
-          Szóval maga ír. - bólintottam, és a mosoly már természetesen húzódott fel az arcomra
-          Ír, és angol. - bólintott mosolyogva
-          Sejtettem, hogy nem amerikai.
-          Mégis miből? - vonta fel szemöldökét
-          Az egész lénye, a viselkedése, a kiállása. Nem akarom megbántani Oskar, de....mind, olyan,olyan felsőbbrendű.
-          Igen, sokszor megkaptam ezt már. - nevette el magát Oskar
-          Ezt, most úgy mondja, mintha csak rossz tulajdonsága volna. - néztem rá lepődötten
-          Konok, és akaratos. Nem a legjobb párosítás.
-          Úriember, és előzékeny. - mosolyogtam rá. - Megértem, miért bízik magában annyira Robert.
-          Nagyon kedves kisasszony. Minden erőmmel azon vagyok, hogy a Pattinson családot maradéktalanul kiszolgáljam.
-          Meséljen róluk kicsit. Robert sosem beszél róluk.
-          Tudja, a Pattinson család, mindig is előkelő vérvonal volt. És, tudja kisasszony, a szokásaik, a habitusuk, ezek alapján formálódott az évek alatt.
-          Tehát sznobok. – bólintottam, mire Oskar elmosolyodott
-          Robert úrfi, évekig igyekezett kitörni ebből az életvitelből. Megpróbálta felvenni a családjával a harcot, átformálni kicsit a szokásokat, feszegetni a határait. Csakhogy, minden próbálkozása hasztalan volt. Az apjával szemben, sosem ért el sikereket. Ő, egy igazán keménykötésű ember volt mindig. Sosem ismerte a tréfát. Viszont igazságos volt, mindig, minden körülmény között. A családjáért tett meg mindent, és, ezt Roberttől is elvárta, még a mai napi is elvárja.
-          A saját képére formálta. – motyogtam elgondolkodva
-         Igen. Amennyire csak képes volt rá. Átadta a Pattinson vállaltot az úrfinak, és minden ügyét, amin valaha is dolgozott. Az úrfinak nem volt választása.
-         Értem. - bólintottam. - És, az édesanyja? 
-         Mrs. Pattinson, pedig, amolyan jó lélek. Rengeteg adománygyűjtő estet szervez meg. Több alapítványt létrehozott, a beteg, és árva gyermekek segítésére. Mindent megtesz, hogy jobbá tegye a létüket. Ez az életcélja, azt hiszem. Jól kijönnek majd, ha megismerik egymást. Ő is ott lesz a bálon ma este.
-         Ó. A bál. - motyogtam magam elé
-         Úgy tudom, hogy elkíséri Mr. Pattinsont.- nézett rám furcsállva 
-         Igen, úgy volt. Csak elég rondán összezördültünk az este, és nem tudom, hogy...
-         Mr. Pattinson, nagyon várja az estét. Napok óta erről beszél, ugye nem akarja cserbenhagyni? 
-         Nem, cserbenhagyni semmiképp. Épp csak azt nem tudom, hogy viszonyuljak hozzá, a tegnapi után. - ráncoltam homlokom 
-         Egy kapcsolatban mindig adódnak problémák. És, ezeket a legkönnyebben úgy tudják leküzdeni, ha nyitottak egymásra, és mindent megbeszélnek egymással, félelmek, és aggodalmak nélkül. Beszéljen az úrfival, kérem. 
-         Azt hiszem kedves Oskar, hogy mint nagyon sok dologban, ebben is igaza van. - sóhajtottam fel. - Nem futhatok el Robert elől, ha problémánk akad. 
-         Ez esetben, én most elindulok. Sok dolgom van még a bál előtt, és önt sem akarom tovább feltartani. - mosolygott rám. - Köszönöm a kávét, igazán jól esett. 
-         Én is köszönöm. - bólintottam 
-         Ugyan mit? 
-         A tanácsot. Szép napot Oskar. 
-         Önnek is kisasszony. - válaszolta, avval távozott 

Oskarral való beszélgetés után sokkal derűlátóbb lettem. Beszélni fogok Roberttel, és nem hagyom, hogy az elmúlt éjszaka kettőnk közé álljon. Így indítottam a napom. Elhatározással, és erőltetett derűlátással, annak reményében, hogy az éjszakát újra békében tölthetjük együtt.  Sűrű napom volt. Még csak gondolni sem volt időm arra, mégis, mit fogok majd Robertnek mondani. Csak túl akartam jutni a pénteki hajtáson, és végre megbeszélni vele a dolgokat, főleg, hogy napközben sikertelenül ugyan, de keresett. A Nicolassal való munka volt, az, ami teljesen elszigetelt a külvilágtól. Vele fejezetem be a napot.  Egy kedves kis kávézóban találkoztunk, majd az irodájába mentünk, hogy aztán az utolsó simításokat is végrehajtsuk a kampánnyal kapcsolatban. 

-         Itt vannak a javítások, amiket kértél.. Ez nem a végleges, még a mai nap tudunk változtatni rajta, ha szeretnél, de szerintem jók lettek. - nyújtottam oda a mappát Nicolasnak 
-         Ez meg mi? - vonta össze szemöldökét gyanakvóan
-         Mire gondolsz? Valami nem stimmel? 
-         Mi történt a csuklóddal? - ragadta meg hevesen kezem, és felhúzta gyapjú, fehér felsőm ujját
-         Megszorította a karkötő. - rántottam el karom kezei közül 
-         Mind a kettőt? - kérdezett vissza vádlón 
-         Már megbocsáss Nicolas, de nem vagyunk olyan kapcsolatban, hogy bármiről is be kelljen neked számolnom. Főleg nem arról...
-         Bántott téged?- nézett rám 
-         Nicolas! 
-         Képes rá. Nem ez volna az első alkalom. - morogta 
-         Mi? Te...te meg miről beszélsz? - néztem rá ijedten 
-         Kamilla, szépen kérlek. - fogta meg mindkét karom. -  Lépj ki ebből a kapcsolatból. Tedd meg, míg nem késő. 
-         Nem bántott. És, tudom, hogy soha nem is tenné. Kérlek, erezd el a karom. - néztem rá határozottan 
-         Nem tudod még mire is képes ő. 
-         Akármire...Nicolas. - lépett be az ajtón Robert. - Akármire képes vagyok, azért, aki az enyém. - folytatta jeges tekintettel. Az arca pedig olyan fagyott volt, mint egy jól megmunkált jégszoboré. Mindig félelemmel töltött el, mikor ilyennek láttam őt. Elérhetetlennek, kimértnek, és félelmetesnek. - Engedd el! - sziszegte Robert, s, csak ekkor vettem észre, hogy  Nicolas, még mindig a karom szorongatja   
-         Bántottad őt? - nézett rá gyilkos tekintettel Nicolas Robertre 
-         Ahhoz, hogy mi folyik, kettőnk között neked igazán semmi közöd sincs. - válaszolt kemény hangon.
-          Nem beszélt neked róla, ugye? – pillantott rám
-          Mégis kiről? – vontam össze szemöldököm
-          A vörösről. Nem mondta el, mi történt, ugye?
-          Fejezd be Nicolas! – sziszegte
-          Nem engedem, hogy Kamillával is azt tedd, amit vele!
-          De, mégis mit? Miről van szó? – néztem a két feldúlt férfira értetlenül
-          Tudod, mi lesz ennek a vége! – mordult rá Robert  Nicolasra.
-          Mi? Mi lesz a vége? – tettem fel Nicolas helyett a kérdést
-          Kamilla, végeztetek? - vetette rám pillantását, ugyanúgy, mint Nicolasra
-         Azt hiszem. - bólintottam. - Később beszélünk. - pillantottam Nicolasra 
-         Hamarabb, mint gondolnád. - bökte oda, mire Robert közelebb lépett a sötét hajú férfihoz, és dühödten morgott rá
-         Fenyegeted? 
-         Ígértem. - mordult vissza Nicolas is, és, azt hiszem, ha nem húzom el Robertet, másodpercekkel később már egymásnak ugrottak volna 

A gyomrom lüktetett, a szívem pedig úgy  kalimpált, amennyire csak képes lehet egy szív verni.   Robert karon fogott, úgy vezetett végig az épületben, egészen az Infiniti ajtajáig. Szó nélkül ültem be a New Yorkban is kitűnő luxusautó hátsó ülésére. Arrébb csúsztam, hogy ő is mellém ülhessen, majd kissé összekucorodtam. 
-          A lakásomra Oskar.- törte meg a csendet Robert jéghideg hangja. Istenem, ilyenkor mennyire távol érzem magam tőle! 

Robert whiskyt töltött a frappánsan elhelyezett mini bárból, majd elővette cigarettás dobozát, és rágyújtott. Ez volt a második alkalom, hogy a társaságomban rágyújtott, és ez most is, felettébb zavart. Némán bámultam ki az ablakon, és néztem a látszólag gondtalan arcokat, amik elhaladtak az autóval párhuzamosan húzódó járdán. Szerettem volna, most a helyükben lenni. Utáltam ezt az érzést. Utáltam, hogy utálok a bőrömben élni. Azt viszont szerettem, hogy hosszú, dús hajam mögé akármikor elbújhattam. Zavartank éreztem magam. Nem értettem semmit abból, amit Nicolas félszavakkal megemlített. Kérdések milliója szóródott szét a fejemben, és borzalmasan nehéz volt megállnom, hogy ne tegyem fel ezeket a kérdéseket Robertnek. A vörös hajú lány. Veronika.  Hosszú ujjú felsőm felhúzódott, ahogy kicsit elengedtem magam, mire, zavartan, de annál diszkrétebben igyekeztem a csuklómon húzódó vörös csíkot elrejteni. Leengedtem az ablakot, hogy  a kocsi utasterét belengő cigaretta füst, könnyebben távozhasson.  Legalább ettől a zavaró tényezőtől meg akartam szabadulni.

-          Zavar? 
-         Igen. - bólintottam, lesütött szemekkel, mire Robert elnyomta a cigarettát, és egy hörpintéssel lehúzta a borostyán színű italt. -  Vissza kell mennem, dolgozni. Van még pár dolog, amit tegnap félbe kellett hagynom. 
-         Elkértelek Foxtól. Nem lesz gond.
-         Nem csinálhatod ezt.- ráztam meg fejem. - Nem kezdheted újra 
-         Az enyém vagy Kamilla. Azt csinálok veled, amit akarok. - válaszolt éles hangon 
-         Oskar. Kérem, álljon meg! 
-         Nem tehetem hölgyem. - nézett együtt érzően Oskar a villapillantóba 
-         Ki akarok szállni!

Robert arcára démoni vigyor ült ki, és ez igazán bosszantott. A Nap már jócskán súrolta a horizontot. Ahogy megállt az autó, és végre kiszállhattam, azonnal menekülőre fogtam. Robert elkapta a karom, és magához rántott. 
-         Hova ilyen sietősen?- lehelte fülembe 
-         Tudod, hogy, amit most követsz el, az emberrablásnak minősül? - sziszegtem fogaim között 
-         Ha tudnád Kamilla hányszor hallottam ezt már? - nézett rám komoly tekintettel 
-         Mit akarsz? - remegett meg hangom 
-         Elmenni a bálba. Veled. 
-         Ahhoz, otthon kellene lennem, hogy készülődhessek. 
-         Mindent meg találsz nálam is, amire szükséged lehet. - mosolygott rám. - Most pedig indulj. - mormolta, és újra megfogta karom, hogy, aztán a lifthez vezethessen.
-         Robert. Kérlek. - rebegtem, miközben őt néztem, egészen, míg fel nem értünk a lakására 
-         Most elmehetnek. Majd szólok, ha szükségem lesz önökre. - szólt oda a négytagú teamnek, akik a nappaliban várakoztak. Mindenki azonnal felpattant, és egy szempillantás alatt eltűnt a lakásból. Ahogy magunk lettünk, Robert megragadott, és a lift melletti falhoz lökött. Kezét fülem mellé tapasztotta, másikkal pedig hátraszorította két kezem. - Na, ide figyelj...- morogta ,egészen ajkaimnak. - Az enyém vagy! Az enyém a tested, a lelked, az egész lényed. - morogta. - Ezt elfogadtad, mikor elkezdtük ezt az egészet. Olyan, mint egy vérszerződés. Örök érvényű, és félbeszakíthatatlan.  Én irányítok. Szükségem van rá! Akarom! És, kúrvára meguntam, hogy te diktálsz! Szerettem a kemény szexet, és akarom, veled is. Úgy akarok elélvezni, hogy szinte szétrobban az agyam, és a farkam, miközben a téged duglak! Meg akarom mutatni neked, hogy más is létezik, a nyálas szexen kívül is. Felsőbb szintre akarom emelni azt, ami kettőnk között van, hogy ájulásig élvezhess. Úgy, mint, mikor az irodámban voltunk. Ezt el kell fogadnod Kamilla. Mert ez is én vagyok. És, nem bírom tovább türtőztetni magam. - morogta, majd megcsókolt 

Az egész lényem beleremegett abba, ahogy viselkedett velem. Abba, ahogy, és amiket mondott. Ziháltam, a bennem feltörő félelem, vágy, és izgalom egyvelegétől. Robert kettétépte pamut felsőm, amiket virágos gombok fogtak össze, és belemarkolva melleimbe erőteljesen szívogatni kezdte azokat. Azt sem tudom, mégis, mikor és, hogy kerültünk a hálószoba ajtajához, de, ahogy észbe kaptam teljesen ledermedt a testem. 

-         Gyere. - húzott Robert 
-         Bántani fogsz?- remegett meg hangom 
-         Csak, ha akarod. - mosolygott rám démoni tekintettel 
-         Nem akarom, hogy fájjon. 
-         Bébi, a fájdalom, nem mindig olyan rossz. Lehet az valami olyannak a kezdete, ami hatalmas élvezettel ér véget. Bízz meg bennem, nem fogom elveszíteni a fejem. 



Azt mondja, bízzak benne… de hogy is tehetném, mikor titkokkal burkolja körül magát. Áttörhetetlennek tűnő, súlyos titkokkal. 

6 megjegyzés:

  1. Szia!

    Par napja talaltam ra a blogodra es meg kell mondanom h magaval ragadott! Eloszor mikor lattam h Robertes torit irsz tokre megorultem, utana viszont meglattam h nem Kristen a masik foszereplo, raadasul Nina Dobrevet valasztottad... na akkor ugy voltam vele h el sem kezdem olvasni a sztorit... Aztan oldalt megtalaltam az ismertetot ami nagyon megtetszett es ugy voltam vele h beleolvasol, egy probat meger... Elkezdtem olvasni es szinte faltam a sorokat!!! Alig birtam abbahagyni az olvasast! Azt hiszem 2 v. 3 nap alatt olvastam el az eddigi reszeket, es most h latom ez a legujabb es nincs tobb resz, elszomorodtam :(
    Ahogy a mondas is tartja: Ne a boritojarol itelj meg egy konyvet!
    Hat ez most is beigazolodott! Amennyire nem tetszett az elejen h nem Kristen Stewart a masik szereplo, most annal jobban megszerettem a tortenetet! Marmint Kamillat/Ninat meg nehez elfogadnom, de ez van. Nagyom varom a kovi reszt, remelem hamar jon! :)
    Es nagyon szeretnek egy vadabb szex jelenetet Rob szemszogebol olvasni! Hasonlot v vadabbat mint mondjuk - ha jol emlekszem - a 34. fejezetben volt! ;)
    Varom a kovit!!!
    Udv.: d.

    VálaszTörlés
  2. Szia D.

    Igen, most kicsit visszacsappantak a részek. Elég sok gondom akadt, ami miatt másra kellett koncentrálnom. Örültem, hogy írtál :) Nagyon jól estek a soraid.
    Semmiképp nem akartam Kristent női szereplőnek, ugyanis ennek semmi köze az Alkonyathoz, vagy bármelyik más könyvhöz/filmhez. Ez az egész engem mutat, az ,ami bennem kavarog. Robertet sem akartam , de, mikor elképzeltem a férfi főszereplőt, valahogy az ő arca ugrott be. Pedig kerestem mást is, de senki nem volt olyan jó ,mint ő :D
    Szóval, igyekszem hozni a kövi részt, ma reggel már sokat gondoltam rá, miként is folytatódhatna :)

    Remélem sokáig olvasol még :) XoXo Lilla

    VálaszTörlés
  3. Szia Lilla!

    Egyre jobban kíváncsi vagyok arra, hogy ki az a vörös, illetve Robert múltja. Meg most Kamillát egyből be akarja vezetni a kemény szex birodalmában, vagy azért lesz annyi esze, hogy csak fokozatosan? Mi történt vele, hogy most ilyen "bekattant" (démoni) lett az uraság?
    És ezek a kérdések csak a töredéke annak, amik megfogalmazódott bennem az olvasás során :)

    Kíváncsian várom a folytatást! :)

    Üdv:
    Liri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Liri :-)
      Hmmm.... meg tudsz kicsit többet Veronikáról a kövi részbe ;-)
      És talán inkább Robert akkor lenne furcsa ,ha egyik napról a másikra csak úgy eldobná a régi énjét csupán Kamilla érzékeny lelke miatt. Idáig sikerült elnyomnia magában a dolgot,de ,most besokalt.
      örültem,hogy megint írtál és kitartóan olvasol még mindig . XoXo

      Törlés
  4. Szia Lilla! :)
    Jó lett volna, ha Kamilla belemegy a játékba, szívesen olvastam volna, hogyan írod meg a jelenetet :D Remélem a következő részekben olvashatunk valami hasonlót :D
    Már hiányoltam Robert rossz fiús viselkedését, és jó lenne egy picit többet megtudni az alvilági életéről. Veronikára már nagyon kíváncsi vagyok, de csak épphogy elejtve egy-egy infót, hogy mindenkit továbbra is érdekeljen :D
    Jó rész volt, tetszik, hogy Milla kitart amellett, amit ő akar (de ahogy az elején mondtam, kíváncsi lennék egy ilyen jelenetre, csak Robertnek meg kellett volna beszélnie vele)
    Várom a következő részt!! :D
    Puszi :))

    VálaszTörlés
  5. Szia Lilla :-)
    Ideje volt már , hogy kicsit előtérbe kerüljön a régi jó Robi fiú :-)
    Igyekszem a kövi részbe belecsempészni egy kis erotikát , és pár dolog kiderül Rob rejtett dolgairól is :-)
    Örülök,hogy írtál ' XoXo

    VálaszTörlés