2014. június 20., péntek

35. fejezet

Sziasztok ! 

Sajnálom, hogy megint ennyit kellett várnotok a következő részre. Mint már írtam előzőleg, ez még egy hónapig eltart. Bár , a visszajelzések láttán elég erősen gondolkodom azon, hogy nyárra bezárom a blogot, és szeptembertől nyitom meg újra. Természetesen kíváncsi vagyok a véleményetekre, így csinálok egy közvélemény-kutatást, a jobb oldal sávban találhatjátok meg. Úgy döntöttem , hogy 20 véleményt számítok minimumnak, tehát ,ha 20 alatti választ kapok, akkor, úgy veszem, mintha, nem szavaztatok volna, vagy esetleg a nem-re nyomtátok volna a voksotokat. 

Nem lett hosszú ,ez a fejezet, de ,most két hét szabin vagyok, szóval , akármire is jutunk a szavazással kapcsolatban, még egy következő (hosszabb ) részt hozok nektek. 
Nem is húzom tovább a dolgot. Kívánok mindenkinek jó olvasást. 

XoXo 

Nicolassal gördülékeny volt a munka. Úgy ment vele minden, mintha évek óta dolgoztunk volna együtt. Kitaláltuk egymás gondolatait, amik újabb ötletek kutatására sarkalltak minket. Az első órákban kissé feszengve álltam hozzá, de, a közvetlensége, és a lazasága engem is azzá tett.

-         Tessék, egyél. - nyomott orrom elé nyammogva egy dobozt
-         Rendeltél kaját? - néztem fel rá izgatottan
-         Muszáj volt. Akárhogy is céloztam arra, hogy végre kimehetnénk kajálni, minden alkalommal leoltottál valamivel.
-         Ez egy elég rossz szokásom. Könnyen meg tudok feledkezni dolgokról, miközben dolgozom.
-         Meg kell tanulnod lazítani. Most, pedig bedobsz minimum három szelet pizzát, mielőtt lefordulsz nekem a székről.
-         Hm... jó ötlet. Milyen jó az illata. - hümmögtem, és az előttem heverő dobozba nyúltam. - Imádom a pizzát.
-         Szóval mesélj. - mormolta, miközben helyet foglalt a velem szemben lévő székbe
-         Miről? - vontam össze szemöldököm, és beleharaptam a pizzámba
-         Rólad, és Pattinsonról. - ejtette ki nemes egyszerűséggel Robert nevét, amitől hirtelen hátra szívtam a pizzán lévő kukoricát
-         Hogy... mi...- krákogtam közbe , és minden erőmmel azon voltam , hogy ne fulladjak meg.

Szokatlan volt számomra, hogy egy lapon említenek Roberttel. Szokatlan volt az érzés, hogy könnyen beszéljek arról, ami velünk történik. Arról, hogy együtt vagyunk. És, bár még nem változtattam meg a facebook adatlapom státuszát, a mai naptól hivatalosnak számít a kapcsolatunk.

-         Jól vagy? - pattant fel Nicolas. - Igyál egy kortyot. - tolt elém egy pohár vizet.

Jól esett, ahogy lement a kukorica, és végre levegőt is kaptam. Letöröltem a fuldoklás közben kicsordult könnyeim, és kiegyenesedve, felsóhajtottam.

-         Sajnálom, ha kényes témára tapintottam.
-         Kényes téma? - vinnyogtam. - Kinek kényes? Nekem nem… nem abszolút nem kényes. - hadartam, mire Nicolas kisfiús mosolyt villantott rám
-         Most már értem, Pattinson mit lát benned. Te, annyira más vagy, mint Veronika.
-         Ezt meg, hogy érted? - néztem rá értetlenül
-         Ez, amolyan férfi dolog. - rántotta meg vállait mosolyogva, és visszaült a helyére
-         Együk a pizzát. Jó ez a pizza. - mormoltam, és kezembe vettem a gyilkos tészta maradékát, hogy újra számba tömhessem azt

Nem akartam forszírozni a dolgot, ellenkezőleg. Örültem, hogy ejtettük a témát, és nem a Roberttel való kapcsolatunk van porondon. Már jócskán benne voltunk a délutánba, és ezt, csak, akkor vettem észre, mikor az utolsó szeletet is megettem. Nicolas ledobta mellényét, és feltűrte ingujjait. Barna kezein dudorodtak az erek, s, csak ekkor néztem meg igazán, mennyire feszül rajta a halványkék ing. Nicolas apró, göndör fürtjeit, fekete hajpánttal tűrte el. Mélyen ülő szemei vidámságot sugároztak, ami annyira más volt, mint Robertté. Igézően nézett szemeimbe, úgy, ahogy gyakran Robert is teszi. Vékony ajkait összeszorította, és amint tekintete már máshol járt, ajkába harapott. Zavarba ejtett a viselkedése, éreztem, amint elvörösödöm, viselkedése, és megfeszülő izmai láttán.

-          Akkor, ezeket leküldöm a titkárnőmnek, ő, majd továbbítja az illetékeseknek. - vette ki kezemből lassú mozdulattal a megírt anyagot
-          Jó. - bólintottam. - Akkor, majd hívj, ha megérkeztek a…
-          Mit szólnál egy üveg borzhoz?- vágott szavamba meleg hangjával
-          Sajnos vissza kell, hogy utasítsalak Nicolas...
-          A hölgy foglalt Huppert, úgy emlékszem, ezt tisztáztuk még reggel. – hallottam meg Robert fagyos hangját az ajtóból
-          Robert. - néztem rá ijedten. - Nem gondoltam, hogy bejössz.
-          Nem vetted fel a telefont. Aggódtam érted. - nézett rám rideg tekintettel
-          Belefeledkeztem a munkába. A táskámban hagytam a mobilom. - magyarázkodtam
-          Egy pohár bor, még talán nem számít bűnnek. - dugta zsebre kezét Nicolas
-          Nem, bűnnek nem, de elég okot ad rá, hogy...
-          Akkor, mindent megbeszéltünk Nicolas. Majd hívj, ha tovább tudunk haladni. – szakítottam félbe Robertet, feszengő szavaimmal
-          Fogalak hívni. - bólintott mosolyogva
-          Indulhatunk. - mormoltam Robertnek, és szapora léptekkel indultam felé
-          Viszlát, Pattinson. - intett Nicolas önelégült vigyorral

Robert villámokat szórt szemeivel, mégis szájára mosoly húzódott. Megfogtam kezét, és indulásra késztettem. Láttam rajta, hogy komoly erőfeszítésébe kerül visszafognia magát. Frank kinyitotta az infiniti ajtaját, mi pedig szó nélkül szálltunk be. Percekig csendben ültünk egymás mellett. Robert merev arccal bámult maga elé, miközben öklét, hol marokba szorította, hol pedig kiengedte. Nem tudtam mit tegyek. Megérintsem? Megszólítsam? Mégis, mit kellene tennem? Hisz nem tettem semmi rosszat.
Végül kezem cselekedett, és lassú mozdulattal Robert combjára siklott, egészen végig az infiniti hideg bőrülésén.

-          Az őrületbe kergetsz evvel a viselkedéssel. - szűrte meg fogai közt a szavakat
-          Mit tettem?
-          Hol van a kúrva mobilod, mikor hívlak? Megmondtam, hogy délben hívlak. Áruld el, mi gátolt meg abban, hogy odamenj, és kivedd a táskádból, azt a kúrva mobilt? - kezdett el dühöngeni
-          Sajnálom, kiment a fejemből, hogy...
-          Akarsz egy noteszt, amiben felírhatod, mégis mikor foglak felhívni? - vágott szavamba
-          Robert, ne csináld, ezt kérlek. Épp ez elől menekülök. Emiatt vesztem össze apámmal, és emiatt költöztem el otthonról. Nem tudok így élni...nem tudok láncon létezni. - fakadtam ki
-          Kamilla. Tudod, nagyon jól, milyen érzéseket vált ki belőlem Huppert. A képembe nevetett. Fölényben érzi magát. Azt gondolja, megkaphat téged.
-          De te tudod, hogy nem. Tudod, hogy nem így van, ugye?
-          Te. Az. Enyém. Vagy. - tagolta, mintha, csak ettől könnyebben megérthetném, amit mondani akar. - És, soha, senkinek nem engedem, hogy elfelejtse ezt. Sem neked, sem Huppertnek, sem más kispöcsü rohadéknak, aki rád néz.
-          Arra, nincs szükség, hogy engem erre emlékeztess Robert. És, azt szeretném, ha evvel te is tisztában lennél. Szorítsd háttérbe, ezt a fékezhetetlen féltékenységed, mert ez nem normális. - mormoltam
-          Te, pedig végre figyelj oda arra, amit kérek, és közlök veled. Ha azt mondom, hogy felhívlak délben, akkor az, azt jelenti, hogy pontban-délben hívni foglak, és vedd fel azt a rohadt telefont! Szükségem van arra, hogy tudjam, mi a helyzet, mert legszívesebben veled tölteném az egész napot, de nem tehetem. És, attól, hogy más férfiakkal vagy, attól megőrülök. Egész nap ezen kattog az agyam. Vajon ki ér hozzád? Vajon, hány férfi kívánja meg, az édes kis puncid, vagy a formás feneked? Hány rohadék, képzeleg arról, hogy szexxeltek?  És, mégis, mennyi...
-          Ne is fojtasd... - vágtam szavába. - Bele sem gondoltam ebbe az egészbe. - ráztam meg fejem. Éreztem, amint szavaira, elönt a forróság. A nézéstől pedig kezdek bizseregni.  - Megígérem, hogy jobban odafigyelek rád. - sóhajtottam fel
-          És, nem dacolsz velem annyit.
-          Csak, ha szükséges. – folytattam

Robert nehezen ugyan, de bólintott. Aztán csend. Némaság telepedett rá, és, ezáltal rám is. Fürkészni kezdtem őt. Megpróbáltam kitalálni, ő mégis mire gondolhat. A bizsergés, amint az imént éreztem, már szinte teljesen elmúlt. Kemény volt, és elérhetetlen, akár egy szikla. Az arca merev lett újra, szemei pedig, mintha mást látnának épp, mint, ami a valóság. Vékony ajkairól Nicolas jutott eszembe, és egy név. Veronika, akinek kiléte, most mindennél jobban izgatta a fantáziám.

-          Robert...- nyeltem nagyot
-          Igen?- nézett rám, elszakítva magát saját világától
-          Ki az a Veronika?
-          Veronika? Nem… nem rémlik ez a név. - ráncolta homlokát, mintha gondolkodna. Majd elfordítva fejét, kinézett az ablakon.
-          Fontos volt számodra? - törtem meg a közénk telepedő pár másodperces csendet
-          Nem.- rázta meg fejét. - Csak egy lány volt, úgy, mint a többi. - erőltetett mosolyt arcára
-          Miért hazudsz?
-          Kamilla, én sosem hazudok neked. - villantotta felém fogait. - Ez az igazság. - bólintott
-          Mégis, mást látok rajtad. - tettem arcára kezem
-          Csak ezerfelé jár az eszem. - rázta meg fejét. - Mint például?
-          Mint például azon, hogy téged már türelmetlenül vár egy szőke lány.
-          Melanie ! Te jó ég, teljesen kiment a fejemből! - hűltem el
-          Nyugalom, már gondoskodtam róla. - simította meg arcom. – Gyere… - tárta ki karját
-          De, oda kellene mennem. Meg kell vennünk a lakásba való cuccokat. – néztem rá kétségbeesve
-          Oda megyünk. – bólintott. - De, most bújj ide. Érezni akarlak. – mormolta, mire én szó nélkül engedelmeskedtem neki

Robert gond nélkül terelte el figyelmem a témáról. Ehhez értett, hisz üzletember volt. Nem is akármilyen üzletember. A tenyeréből etetett bárkit. Azt hiszem, ez esetben, velem is próbálkozik.

-         Ugye tudod, hogy nekem akármit elmondhatsz. – mormoltam, nyakához dugva orrom
-         Mindent elmondok neked, amit szeretnél. - húzta apró mosolyra száját
-         Robert… ugye emlékszel arra, amit kértem tőled?
-         Mire gondolsz? – ráncolta homlokát
-         Az őszinteségre.
-         Kamilla, te vagy jelenleg az egyetlen nő az életemben. És úgy tervezem, ez az állapot, még hosszú ideig eltart. – húzta mosolyra száját

Hitetlenül néztem rá. Tudtam, hogy valamit titkol előlem. Éreztem, láttam rajta.
Feszült volt, és a gondolatai teljesen máshol jártak. Talán épp Veronikán

5 megjegyzés:

  1. Szia Lilla!
    Nahát, ki a fene ez a Veronika? Feltételezem egy régi szerelem, aki megsebezte Robot. Vagy olyasvalaki, mint Grey életében Elena. Bocsáss meg, hogy nem tudok elvonatkoztatni, de én tényleg borzasztóan örülök, hogy valaki Christian-Robosra veszi a figurát. Tudom, hogy nem adaptáció, de, hát... *.* nagyon szexuális ez a pasas. Vagyis... pasasok!
    Na, most, figyelj csak... azt hiszem, jobb, ha nem fenyegetsz itt minket a bezárással, biztos vagyok benne, hogy itt minden olvasó hirtelen haragú! (Főleg én) Nyilván, az ember, a kevés visszajelzés, ihlethiány, barátok, barátnők, suli, anya, apa, kutya, macska, meg úgy az élet miatt, nem mindig tud ide is szaladni. Meg is értem. De, szerintem ne zárkózz be. Írod, amikor időd, kedved engedi, de... tapasztalat, hogy a pár olvasódat is nehéz lesz visszaszerezni, ha bezársz. Nagyon szuper blog ez, jól is írsz, szóval, ne add fel.
    Talán egyszer megértik az olvasók, hogy (ha már publikálja az ember), fontos a véleménynyilvánítás. Kell az, hogy azt mondják, tetszett, vagy nem tetszett, de miért nem? Nem feltétlenül azért, mert író akar lenni az, aki blogot nyit, de, ha már jönnek ezek a dolgok, hogy: "Mikor hozod már? Olyan türelmetlen vagyok!" mondatok, legalább 1-2 sor hozzászólással dobjuk már az írót. Ha, már annyira várjuk... Nem beszélve arról, hogy ez igen jót tesz annak, hogy minőségibb részt olvashassunk és ne úgy érezze az író, hogy kötelesség írni, hanem, élvezet. Na, mindegy, nem hisztizni akarok itt a nevedben, csak én is úgy gondolom, hogy kell a visszajelzés :)
    Nagyon várom a frisst, meg a szerelmesek további kibontakozását!
    Puszi, Laura

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Laura !
      Nagyon gyors voltál :)

      Nem nem bezárni akarom a blogot, inkább szüneteltetni. Nem is fenyegetésként gondoltam ezt az egészet,csak látom, hogy, most sok olvasó, elfoglalt, talán nem is tudja olvasni a friss fejezeteket. Emiatt gondoltam, hogy , talán a blog is elmenne nyári szünetre. Ennyi az egész.

      Szóval Veronika... ő, már volt említve az egyik részben Oskar által, szóval , valami kis sejtése lehet az olvasónak, hogy mégis ki ez a nő. Még magam sem tudom a dolog végkimenetelét, csak elképzeléseim vannak a Robbal való kapcsolatukról, de, most , hogy szabin vagyok ,több időm lesz a sztorira koncentrálni ;)
      Örülök, hogy megértesz, és, hogy kitartóan írsz :)
      XoXo

      Törlés
  2. Szia Lilla!

    Ki az a bizonyos Veronika? Már korábban is volt említve a hölgyemény és arra rájöttem, hogy komoly részese volt Robert életének. Mikor fogunk megtudni róla több mindent? Mi lett vele?

    Szerintem Nicolasszal még gondok lehetnek. Neki meg Robnak volt korábban valami incidensük, összetűzésük vagy csak Kamilla miatt van köztük feszültség?

    Kíváncsian várom a folytatást! :)
    És lehetőleg ne zárd be a blogot nyárra, elvonási tüneteim lesznek. :D

    Üdv:
    Liri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Liri :)
      Hogyhogy ide írtál :) ? Ne érts félre nagyon örülök neki, csak szokatlan.
      Igen , nagyon ügyes vagy, és örülök, hogy ennyire figyelsz, az apróbb részletekre... Veronika már említve volt, nem is akármilyen körítéssel. Szóval abból ,azért lehet következtetni bizonyos dologra/dolgokra :) És, azt is jól sejted, hogy Nicolas, és Rob, nem biztos, hogy "csak" Kamilla miatt vannak ilyen viszonyban egymással.

      Sokan visszajeleztek az oldalsávban, (eddig 16-an ) 2-en voksoltak a bezárásra. Szóval, remélem, azért összegyűlik a 20 igen , és akkor folytatom. Nekem is lennének elvonási tüneteim, ugyanis, minden fejezet feltételénél izgatottan nézek fel a blogra a reakcióitokat lesve :) nekem ez hiányozna nagyon :)
      XoXo ;)

      Törlés
    2. Szia Lilla!

      Jött egy gondolat, és így ide írtam. Néha kell a változatosság ;)

      Mostanság én is megcsúszva olvasom a frisst, kicsit sűrű volt a május-június. A munkák ilyenkor szeretnek feltolódni :)
      Örülök, hogy összegyűlt a 20 igen szavazat. Hát ha akiknek vége lett a sulinak most kicsit aktívabbak lesznek :)

      Üdv:
      Liri

      Törlés