2014. június 9., hétfő

34. fejezet

Sziasztok,

Megérkeztem  a következő résszel. Sajnos, most egy hónapig biztos lesznek még ilyen csúszások , remélem megértitek. Igyekszem,minél hamarabb hozni a kövi részt. sokszor, az idő hiánya miatt az ihlet sem jön könnyen.

Ez a fejezet 18+-os lesz, Robert szemszögéből íródott a nagy része, de pár gondolatot olvashattok majd Kamillától is.

Kíváncsian várom a kritikákat, véleményeket ;)

XoXo


Robert szemszög:

 A nyálkás, nyirkos idő sem tántorított el attól, hogy elinduljak futni. Edző cipőt, bermudát, és egy pólót húztam magamra. És, bár soha semmi miatt nem halasztottam volna el a reggeli edzés valamilyen formáját, ahogy Kamillatekergő, mezítelen testére néztem, erős vágy kezdett uralma alá venni. Hosszú haja, háta közepéig ért, pár tincs, pedig arca egyes részleteit takarta. Takarót gyűrt hosszú combjai közé, elrejtve, finom kis szeméremdombját. Formás feneke, olyan hívogató volt, hogy legszívesebben azonnal beleharaptam volna. Borzalmasan megkívántam őt. 
Mély levegőt vettem, hogy úrrá tudjak lenni keményedő farkamon.  Gyors puszit nyomtam finom vonalú vállára, és, gondolkodás nélkül indultam neki futni. A Central Park, mindig megfelelő volt erre a célra. Friss levegő, megannyi formás fenék, és meredező mellbimbó. Emiatt különösen szerettem ősszel, esetleg tavasszal futni.   Fülembe nyomtam a fülhallgatót, és a napi híreket kezdtem el hallgatni. A reggeli műsorban beszámolnak különböző gazdasági ügyekről.  80 % -ban megtudhatok mindent a reggeli futásom alatt, amiben érdekeltségeim vannak. Tőzsde, olaj, autóipar, és egyéb dolgok. Ezután váltok át a másik frekvencián lévő adásra. Mindent meg szoktam hallgatni. Pletyka, közélet, politika. Sok esetben fontos információkat tudok meg, és persze, nem egy gálán, partin szükséges a napi felkészültség.  A hideg esőcseppek késztettek arra, hogy ránézzek az órámra.  Egy óra, tíz perc, és teljesített a 15 km-es táv. Így mindig jól indul a reggelem. Elázott ruhába futottam haza. Éreztem, hogy kezdek igazán átfázni. Megremegett a testem, ahogy a lift ajtaja elhúzódott. Türelmetlenül nyomtam meg az emelet számot, és míg felért, kicsit megnyújtottam a testem. Minden alkalommal nyújtok, futás, és edzés után is. Most, mégis, kisfiús várakozás kerített hatalmába, emiatt nem voltam elég alapos. Zene szűrődött át a lift ajtajának résein.  Nem ismertem az előadót, sőt még a számot sem. Lerúgtam cipőm, ahogy kiléptem a liftből, és mellé dobtam átnedvesedett zoknim is.  A hálóba mentem, hogy megkeressem őt, de már nem feküdt az ágyban. A lakás többi felét is átkutattam, végül a nappaliban találtam rá. Teste tekergett, akárcsak egy kígyó. Egy nagyon kecses, és kívánatos kígyó. A zene ütemére mozgott. Szenvedélyesen táncolt az egyik pillanatban, a másikban pedig összeakadt lábakkal botladozott el egy biztos pontig. Nagyon suta volt, mégis, annyira szexi. Feszes jóganadrágot viselt, és egy sportmelltartót. Tökéletesen látszottak izmai, amit az ügyetlen mozdulatok ellenére is elég jól megmutatott. Ahogy haját előre dobta, a tegnap éjjeli képek villantak be. Mintha, csak egy filmet néztem volna, úgy láttam magunkat, szenvedélyesen szexelni. 

-          Jaj! – sikoltott fel, felébresztve evvel merengésemből

Kamilla előttem állt meg. Haja még mindig elől lógott, kezével pedig, türelmetlenül babrálta azt. Azonnal felé indultam, hogy segítsek neki. Az asztalon heverő távirányítóért nyúltam, és kikapcsoltam, a már másodjára végig hallgatott dalt.

-          Jól vagy? – léptem oda hozzá
-          Te… én azt hittem, már rég elmentél. – nyavalyogta
-          Rég elmentem, de, csak a parkig. – nevettem el magam, a vicces látványon
-          Beakadt a hajam a cipzárba. – mormolta, és sietős mozdulattal kezdte húzni a haját
-          Ne, várj! Teljesen becsomóztad. – mormoltam, majd  eltűrtem a felesleges hajzuhatagot, és, a becsomósodott haját próbáltam kiszabadítani a kisméretű cipzárból
-          Ha, tudom, hogy itt vagy…
-          Nem kezdesz őrült hajdobálásba? – nevettem el magam.
-          Igen. Asszem ’.
-          Ezt le kell vágni. – sóhajtottam fel
-          Nem…nem,nem ! Egy centit sem vágsz a hajamból! – tiltakozott hevesen
-          Jól van, nyugi. – nevettem el magam, és a következő mozdulattal, megszabadítottam a cipzártól. – Csak húztalak.  
-          Köszönöm.  – mormolta, és hajának végét kezdte el vizsgálgatni. – Ugye nincs olló a kezedben. Nem vágtál le a hajamból. 
-          Nincs. – emeltem magasba két kezem.  – Egyszerűen, ilyen ügyesek a kezeim.
-          Igen, igen, azok. – bólogatott, de szemeivel, már rég nem a szemeimbe nézett. - Esett… az eső? – nyelt nagyot
-          Eleredt, de, talán eláll, mire elindulunk. – mormoltam, és úgy csináltam, mintha észre sem vettem volna, milyen reakciót váltottam ki belőle.
-          Én, most elmegyek, lezuhanyozom. - válaszolt két oktávval feljebbi hangon

Megszaporázott, apró létekkel indult a háló felé. Automatikusan megnyaltam szám, ahogy formás feneke mozgását megláttam. Megkívánt. Láttam, ahogy rám nézett, és, ahogy kicsit gyorsabban vette a levegőt.  Utána mentem, de nem siettem el a dolgot. Lassú léptekkel indultam felé. Meztelenül akartam látni. Úgy, ahogy tegnap éjjel.

Kamilla már a zuhanyzó fülkéjét nyitotta ki.  Olyan volt, mintha művész rajzolta volna le a legtökéletesebb női alakot elém. Kemény lettem, annyira forrt utána a vérem, hogy minden erőmet be kellett vetnem annak érdekében, hogy ne dugjam meg, így hátulról.  Ahogy becsuktam az ajtót magam mögött, hátra fordult.

-          Folytatni akarod az éjjelit? – mormoltam
-          Nem Robert. Egyedül szeretnék fürdeni. – rázta meg fejét, és hangja, most már határozottabb volt, mint a nappaliban
-          Láttam, hogy reagáltál, mikor levettem a pólóm. – húztam kaján vigyorra szám
-          Sajnos túlságosan is mérges vagyok rád, ahhoz, hogy szexeljek veled. – szegte fel az állát, és belépett a zuhanyzóba
-          A nappaliban nem tűntél annak.
-          Nem volt elég időm felkészülni rád. – mormolta, pilláit rebegtetve
-          Rám fel kell készülni? A nélkül nem tudsz haragudni rám? – mosolyogtam meg
-          Igen, bizonyos esetekben fel kell készülnöm rád.  Ellen kell állnom neked, különben, mindent az irányításod alá veszel.
-          Ilyen a természetem.  Irányítok. Te, pedig…
-          Behódolok?- fejezte be a mondatot helyettem
-          Mondhatjuk így is. - bólintottam elégedetten
-          Na, azt lesheted. – morogta. - Szeretnék lezuhanyozni. – folytatta, és összehúzta a kabin ajtaját

Nagyon feltüzelt, az ellenkezése.  Ez a nő az eddigi legnagyobb kihívás számomra.  Az, ahogy dacol. Az, ahogy magával küzd. Az, ahogy ellenem küzd. Imádom, minden rohadt percét.  Dühít, mégis izgat, az ellenkezése. Megváltam felesleges ruhadarabjaimtól. Éreztem, ahogy minden izomkötegem megfeszül, ahogy elhúztam a fülke ajtaját.

-          Robert, csak egy lépést tégy… esküszöm, lelocsollak! – kezdett bele a reménytelen fenyegetésbe

Nevetni lett volna kedvem az ostoba fenyegetőzésén.  Tudta, hogy nem állíthat meg. Tehet akármit. Sikoltozhat, vergődhet, ellenkezhet, az ellen, amire ő maga is vágyik.  Én, úgy is erősebb leszek nála… ügyesebb, és gyorsabb leszek, és rávezetem, a saját vágyaira.
Természetesen, a következő pillanatban az arcomba irányította azt a kúrva vízsugarat. Kikaptam kezéből a zuhanyfejet és a tálcára dobtam. Kamilla egyre hevesebben vette a levegőt, és ez igen csak a kedvemre volt. A beáramló hűvösebb levegőtől, a bőre libabőrös lett, a mellbimbója pedig megkeményedett.

-          Nem oldhatsz meg minden problémát a szexel. - rebegte
-          Milyen problémáról beszélsz, bébi?  Csak egyről tudok. – mordultam rá összeszorított fogakkal, miközben csípőjét ágyékomhoz rántottam. – És, az nem más, mint, hogy a farkam még mindig, nem a puncidban van.
-          Ne… nem akarom! – rázta meg fejét
-          A tested, mégis mást mondd Kamilla.- súgtam ajkainak. –  Ugyanúgy hullámzik, mint az éjjel.
-          Hagyj elmenni. – válaszolta törékeny hangon, és elfordult tőlem
-          Emlékszel még? – mormoltam fülébe, miközben kezem az ajtóba tettem. – Emlékszel még, hogy könyörögtél, hogy végre elélvezhess?
-          Hagyd abba! Ne beszélj erről! – ordította képembe
-          Miért? – üvöltöttem én is el magam. – Mert kúrvára felizgat a dolog?
-          Elég! Nem akarok erről beszélni! – válaszolta, könnyes szemekkel
-          Miért szégyelled a vágyaid? – mormoltam fülébe. – Érzem, hogy kívánsz. – folytattam, és duzzadt csiklóját kezdtem masszírozni. 
-          Ne… ne érints meg. – remegett meg hangja, és megpróbált eltolni magától

Ujjaimmal duzzadt hüvelyébe nyomultam. Annyira nedves volt, és forró. Annyira vágyott a farkam után…

-          Még mindig azt akarod, hogy abba hagyjam? – sziszegtem, és ujjaimmal izgatni kezdtem
-          Igen. – nyöszörögte
-          Igen, mi? –morogtam, és hátra rántottam, megmarkolt haját
-          Igen, akarom. – ráncolta össze homlokát 
-          Hogy megdugjalak?- mormoltam ajkainak-  Hogy kemény legyek veled? – folytattam, és könyörtelenül izgattam tovább
-          Robert…- remegtek meg ajkai
-          Ne gondolkozz… csak azt mondd, amit érzel.
-          Igen. – válaszolta halkan, lesütött szemekkel

Kihúztam ujjaim remegő puncijából, és az üvegfal elé állítottam.  Kezeit a falnak támasztotta, én pedig széles terpeszbe állítottam lábait. Végig simítottam homorú hátát, és hajába markoltam. Magamhoz rántottam hullámzó testét, és szabad kezemmel végig simítottam vágyakozó testét.

-          És, most Kamilla… - hörögtem fülébe. – Olyan kemény leszek veled, amennyire, csak szeretnéd. Ha túl sok, szólnod kell nekem. Megértetted? 
-          Igen. - bólintott aprót
-          Azt akarom, hogy élvezz! Azt akarom, hogy megnyílj, és élvezd. Olyan gyönyört akarok neked adni, ami, csak lehetséges. – lihegtem fülébe. – De, ehhez, neked is segítened kell. Érted, amit mondok?
-          Igen.
-          Csak, annyit kell mondanod, túl sok.  Ha kimondtad, azonnal abbahagyom.  Rendben?
-          Rendben. - válaszolt, és megnyalta alsó ajkát

Magam felé fordítottam, és forrón csókolni kezdtem. Könyökömmel lenyomtam a vízcsapot, és ölembe kapva Kamillát, a szoba felé vittem őt.

Kamilla szemszög:

Még, most, hogy Robert mellkasán fekszem, is nehezen tudom elhinni, azt, ami az elmúlt órában történt velem.  Sajgó, nedves ölem, az, ami folyton emlékeztet arra, hogy ez az egész nem álom volt. Trágár szavak, csípős ütések, és az elélvezéstől, szinte eszméletlenné váltam.  Ez az egész annyira más világ. Különös, erős érzelmek, és érzések.  Minden mozdulatot az erotika jár át. A vad, és szenvedélyes erotika, ami, mintha bármikor kisodródhat. Félek attól, amit minden egyes szexelésünkkor  Roberrtel tapasztalok meg.

-          Min jár az eszed? – csókolta meg homokom
-          Semmin. - mormoltam
-          Kamilla. Amit csinálunk, az nem rossz. Nem elítélendő dolog.
-          Rendben. - bólintottam
-          Élvezted?
-          Igen. - válaszoltam lesütött szemekkel
-          Akkor meg mi a baj? – vonta össze szemöldökét
-          Úgy érzem, mikor ezt csinálod velem… elveszik a lelkem egy darabkája. - nyeltem nagyot
-          Ó, anyám! Ekkora hülyeséget még nem hallottam. – nevette el magát

Nagyon bántott, hogy nem értett meg. Kinevetett, mintha, csak egy kis gyerek volnék.  Elfordultam tőle, és felültem az ágyra. Az órára pillantottam, ami fél 9-et mutatott. Fáradtan álltam neki az öltözködésnek. Újra lezuhanyoztam, és aztán kosztümbe bújtam. Enyhe sminket dobtam fel magamra, és belebújtam fekete magas sarkúmba.  Mire végeztem, Robert már öltönybe feszítve várt a lift előtt.

-          Indulhatunk? – vonta fel szemöldökét
-          Igen. – bólintottam lesütött szemekkel, és beszálltam a liftbe

Jóleső hűvösség csapta meg arcom, ahogy kiléptünk a parkolóba.  Nem Oskar várt minket az autónál, ami kis csalódással töltött el. Kezdtem megkedvelni őt, és úgy érzem, ő sok esetben megért engem.

-          Jó reggelt, uram.
-          Frank. – mondta ki hűvös hangon a sofőr nevét Robert
-          Jó reggelt kisasszony. – bólintott
-          Jó reggelt Frank. – bólintottam én is, és elfogadva a kinyitott ajtót, beszálltam az Infiniti hátuljába

Robert távolságtartó volt velem. Egymás mellett ültünk, mégis, mintha méterek választottak volna el minket. Robert a laptopján kezdett el dolgozni, én pedig, bambán bámultam ki a lesötétített ablakon.  Nem telt bele húsz percbe, és az irodaház előtt voltunk. Frank kinyitotta az ajtót, én pedig kiszálltam az autóból. Robert egy pillanat alatt mellettem termett, így indultunk fel a lépcsőn.  Kezét derekamra ejtette, ahogy beléptünk a forgó ajtón, és megpillantotta Nicolast.

-          Jó reggelt Kamilla. – köszöntött mosolygósan Nicolas
-          Jó reggelt. – bólintottam
-          Látom, sikerült kipihenned magad.
-          Fogjuk rá.
-          Igyekeztem mindent megtenni, ennek érdekében. – szólt közbe Robert
-          Indulhatunk? – vonta fel szemöldökét Nicolas
-          Lehozom a kigyűjtött anyagokat az asztalomról, és mehetünk. – bólintottam
-          Rendben. Megvárlak.
-          Huppert.- mormolta Robert keményen Nicolas nevét
-          Viszlát, Robert.

Robert kezét újra derekamra tapasztotta, és szorosan magához vont. Egy centi sem volt közöttünk. Megnyomta a lifthívó gombját, majd rám nézett. Szeméből sütött a féltékenység, és a düh.

-          Elárulnád hova a fenébe mentek? – kérdezte dühösen, ahogy bezárult a lift ajtaja
-          Van egy irodája, amiben minden felszerelést megtalálni, a tervezéshez.
-          Itt is van ilyen…
-          Robert… kérlek. – vágtam szavába
-          És, mégis hányan lesztek? Lesznek grafikusok, vagy tervezők? – folyatta tovább a faggatózást
-          Nicolas ért hozzá, és én is valamelyest. Meg fogjuk tudni oldani. – sóhajtottam fel
-          Persze, azt nem kétlem. – bólintott dühösen.
-          Robert, kérlek, bízz bennem! – válaszoltam fáradtan. - Lefutottuk ezeket a köröket már egyszer.
-          Veled már lehet. – mormolta
-          Ezt meg hogy érted? – néztem rá érdeklődve
-          Megérkeztél. –válaszolta, majd magához rántott, és forrón megcsókolt

A lift ajtaja épp elhúzódott, mikor elváltunk egymástól.  Gyakran feleszmélni is alig van időm. Robert olyan gyors, sokszor, annyira váratlan. Egyik pillanatban még ki van akadva, a következőben pedig, már észveszejtően csókol.  Nehéz felvennem vele a lépést.

-          Milla, ismeri az órát? – lépett asztalom mellé Nathan
-          Elnézést kérek uram.  Most lesz egy megbeszélésem Mr. Hupperttel, fel kellett készülnöm rá. – nyeltem nagyot
-          Végre sikerült elérnie? – nézett rám kíváncsian Nathan
-          Igen, tegnap összefutottunk, és tudtunk kicsit beszélni. – bólintottam
-          Ne szúrja el Milla. Bízom magában. – mormolta. – Ha végeztek, jelentést kérek.
-          Nem fogom, uram. - sóhajtottam fel

Kezembe vettem a mappámat, és kissé feszülten ugyan, de visszaindultam Nicolashoz.  A lift nem váratott sokáig magára. Két perc alatt leértem a földszintre. A bejáratnál várakozó Nicolas, már nem volt egyedül. Robert feszülten magyarázott valamit neki. Minden arcizma nyugodtságot sugallt, mégis, a testtartásából, és az ökölbe szorított kezéből ítélve, felszült volt. Huppert látott meg először. Ahogy közelebb értem hozzájuk, Robert is felém fordult. Mosolyt erőltetett arcára, és zsebére dugta két kezét. 

-          Valami baj van? – néztem a két feszengő férfire
-          Nincs. – válaszolták egyszerre
-          Délben hívlak. – súgta oda Robert, és egy apró csókot nyomott számra

Tehát elkezdődött… Robert fejében lévő harc, a féltékenység, az összes férfira nézve, és, a világ előtti kinyilatkoztatása a kapcsolatunknak.  Mosolyt erőltettem arcomra, mintha, az, hogy mások előtt megcsókolt, a legtermészetesebb dolog volna.


-          Jól gondolom, hogy Robert nem pusztán főnöki státuszban van jelen az életedben? – vonta össze elgondolkodva szemöldökét Nicolas  

2 megjegyzés:

  1. Szia Lilla!
    Mint mindig most is nagyon jó volt olvasni soraid! Ez a Robert igen akaratos egy jószág! És, ez nekem annyira tetszik! Szeretem, mikor egy férfi határozott, persze, Rob ezt kicsit mintha túlzásba vinné, de hát, nem hiszem, hogy bármelyikünk megorrolna rá, ha mondjuk velünk ilyen lenne... persze az elején, mert nyilván ez tönkre tud tenni egy kapcsolatot. De, maga a jelleme, hogy tudja, mit akar, az lehengerlő. Az ilyen pasikat szeretem... *.* remélem, azért egy következő szeretkezésnél semmilyen lélekdarabja nem szakad le Kamillának! Jó, most így poénosnak hangzik,de valahogy megértem. Egy olyan életstílust folytatni, amihez nem szokott hozzá, sőt, úgy alapjába véve nem is volt még előtte nemi kapcsolata senkivel, nyilván ijesztő lehet. Főleg, mert Kamilla jelleméből kiindulva, kicsit rózsaszínűbbre gondolhatta az első kapcsolatát. Így a mély vízbe dobva is, szerintem egész jól kezeli a dolgokat. Arra leszek kíváncsi a jövőben, hogy Roberttel tart-e a szado-mazo világba, vagy önmegtartóztatásra készteti Robot ezt az életstílust illetően. Igazából, ilyen pasinál, én nem gondolkodnék! *.* Persze, én nem Kamilla vagyok :D
    Nagyon várom a folytatást, meg itt ez a farokméregetés, úgy hiszem fog még okozni gondokat a jövőben!
    Puszi, Laura

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Laura, nagyon örülök, hogy tetszett ez a fejezet is. Nos, Robi fúi elég nehezen viseli, ha nem úgy történnek a dolgok,ahogy azt ő megálmodta. De, hát mit lehet tenni .. :D
      Igen, nekem sem okozna gondot behódolni neki ;)
      Kamillával kapcsolatban is jól látod a dolgokat. Nem lehet könnyi mindjárt, egy kicsit ferdébb hajlamú pasival elkezdeni a dolgot. Főleg, hogy a szülei elég konzervatívok e tekintetben... de erről majd később lesz még szó .
      Jó alapnak tűnik ez a kakaskodás a két macsóval, szóval biztos lesz még konfliktus belőle ;)
      Sietek a kövi résszel ;)
      Örülök, hogy írtál
      XoXo

      Törlés