2014. június 20., péntek

35. fejezet

Sziasztok ! 

Sajnálom, hogy megint ennyit kellett várnotok a következő részre. Mint már írtam előzőleg, ez még egy hónapig eltart. Bár , a visszajelzések láttán elég erősen gondolkodom azon, hogy nyárra bezárom a blogot, és szeptembertől nyitom meg újra. Természetesen kíváncsi vagyok a véleményetekre, így csinálok egy közvélemény-kutatást, a jobb oldal sávban találhatjátok meg. Úgy döntöttem , hogy 20 véleményt számítok minimumnak, tehát ,ha 20 alatti választ kapok, akkor, úgy veszem, mintha, nem szavaztatok volna, vagy esetleg a nem-re nyomtátok volna a voksotokat. 

Nem lett hosszú ,ez a fejezet, de ,most két hét szabin vagyok, szóval , akármire is jutunk a szavazással kapcsolatban, még egy következő (hosszabb ) részt hozok nektek. 
Nem is húzom tovább a dolgot. Kívánok mindenkinek jó olvasást. 

XoXo 

Nicolassal gördülékeny volt a munka. Úgy ment vele minden, mintha évek óta dolgoztunk volna együtt. Kitaláltuk egymás gondolatait, amik újabb ötletek kutatására sarkalltak minket. Az első órákban kissé feszengve álltam hozzá, de, a közvetlensége, és a lazasága engem is azzá tett.

-         Tessék, egyél. - nyomott orrom elé nyammogva egy dobozt
-         Rendeltél kaját? - néztem fel rá izgatottan
-         Muszáj volt. Akárhogy is céloztam arra, hogy végre kimehetnénk kajálni, minden alkalommal leoltottál valamivel.
-         Ez egy elég rossz szokásom. Könnyen meg tudok feledkezni dolgokról, miközben dolgozom.
-         Meg kell tanulnod lazítani. Most, pedig bedobsz minimum három szelet pizzát, mielőtt lefordulsz nekem a székről.
-         Hm... jó ötlet. Milyen jó az illata. - hümmögtem, és az előttem heverő dobozba nyúltam. - Imádom a pizzát.
-         Szóval mesélj. - mormolta, miközben helyet foglalt a velem szemben lévő székbe
-         Miről? - vontam össze szemöldököm, és beleharaptam a pizzámba
-         Rólad, és Pattinsonról. - ejtette ki nemes egyszerűséggel Robert nevét, amitől hirtelen hátra szívtam a pizzán lévő kukoricát
-         Hogy... mi...- krákogtam közbe , és minden erőmmel azon voltam , hogy ne fulladjak meg.

Szokatlan volt számomra, hogy egy lapon említenek Roberttel. Szokatlan volt az érzés, hogy könnyen beszéljek arról, ami velünk történik. Arról, hogy együtt vagyunk. És, bár még nem változtattam meg a facebook adatlapom státuszát, a mai naptól hivatalosnak számít a kapcsolatunk.

-         Jól vagy? - pattant fel Nicolas. - Igyál egy kortyot. - tolt elém egy pohár vizet.

Jól esett, ahogy lement a kukorica, és végre levegőt is kaptam. Letöröltem a fuldoklás közben kicsordult könnyeim, és kiegyenesedve, felsóhajtottam.

-         Sajnálom, ha kényes témára tapintottam.
-         Kényes téma? - vinnyogtam. - Kinek kényes? Nekem nem… nem abszolút nem kényes. - hadartam, mire Nicolas kisfiús mosolyt villantott rám
-         Most már értem, Pattinson mit lát benned. Te, annyira más vagy, mint Veronika.
-         Ezt meg, hogy érted? - néztem rá értetlenül
-         Ez, amolyan férfi dolog. - rántotta meg vállait mosolyogva, és visszaült a helyére
-         Együk a pizzát. Jó ez a pizza. - mormoltam, és kezembe vettem a gyilkos tészta maradékát, hogy újra számba tömhessem azt

Nem akartam forszírozni a dolgot, ellenkezőleg. Örültem, hogy ejtettük a témát, és nem a Roberttel való kapcsolatunk van porondon. Már jócskán benne voltunk a délutánba, és ezt, csak, akkor vettem észre, mikor az utolsó szeletet is megettem. Nicolas ledobta mellényét, és feltűrte ingujjait. Barna kezein dudorodtak az erek, s, csak ekkor néztem meg igazán, mennyire feszül rajta a halványkék ing. Nicolas apró, göndör fürtjeit, fekete hajpánttal tűrte el. Mélyen ülő szemei vidámságot sugároztak, ami annyira más volt, mint Robertté. Igézően nézett szemeimbe, úgy, ahogy gyakran Robert is teszi. Vékony ajkait összeszorította, és amint tekintete már máshol járt, ajkába harapott. Zavarba ejtett a viselkedése, éreztem, amint elvörösödöm, viselkedése, és megfeszülő izmai láttán.

-          Akkor, ezeket leküldöm a titkárnőmnek, ő, majd továbbítja az illetékeseknek. - vette ki kezemből lassú mozdulattal a megírt anyagot
-          Jó. - bólintottam. - Akkor, majd hívj, ha megérkeztek a…
-          Mit szólnál egy üveg borzhoz?- vágott szavamba meleg hangjával
-          Sajnos vissza kell, hogy utasítsalak Nicolas...
-          A hölgy foglalt Huppert, úgy emlékszem, ezt tisztáztuk még reggel. – hallottam meg Robert fagyos hangját az ajtóból
-          Robert. - néztem rá ijedten. - Nem gondoltam, hogy bejössz.
-          Nem vetted fel a telefont. Aggódtam érted. - nézett rám rideg tekintettel
-          Belefeledkeztem a munkába. A táskámban hagytam a mobilom. - magyarázkodtam
-          Egy pohár bor, még talán nem számít bűnnek. - dugta zsebre kezét Nicolas
-          Nem, bűnnek nem, de elég okot ad rá, hogy...
-          Akkor, mindent megbeszéltünk Nicolas. Majd hívj, ha tovább tudunk haladni. – szakítottam félbe Robertet, feszengő szavaimmal
-          Fogalak hívni. - bólintott mosolyogva
-          Indulhatunk. - mormoltam Robertnek, és szapora léptekkel indultam felé
-          Viszlát, Pattinson. - intett Nicolas önelégült vigyorral

Robert villámokat szórt szemeivel, mégis szájára mosoly húzódott. Megfogtam kezét, és indulásra késztettem. Láttam rajta, hogy komoly erőfeszítésébe kerül visszafognia magát. Frank kinyitotta az infiniti ajtaját, mi pedig szó nélkül szálltunk be. Percekig csendben ültünk egymás mellett. Robert merev arccal bámult maga elé, miközben öklét, hol marokba szorította, hol pedig kiengedte. Nem tudtam mit tegyek. Megérintsem? Megszólítsam? Mégis, mit kellene tennem? Hisz nem tettem semmi rosszat.
Végül kezem cselekedett, és lassú mozdulattal Robert combjára siklott, egészen végig az infiniti hideg bőrülésén.

-          Az őrületbe kergetsz evvel a viselkedéssel. - szűrte meg fogai közt a szavakat
-          Mit tettem?
-          Hol van a kúrva mobilod, mikor hívlak? Megmondtam, hogy délben hívlak. Áruld el, mi gátolt meg abban, hogy odamenj, és kivedd a táskádból, azt a kúrva mobilt? - kezdett el dühöngeni
-          Sajnálom, kiment a fejemből, hogy...
-          Akarsz egy noteszt, amiben felírhatod, mégis mikor foglak felhívni? - vágott szavamba
-          Robert, ne csináld, ezt kérlek. Épp ez elől menekülök. Emiatt vesztem össze apámmal, és emiatt költöztem el otthonról. Nem tudok így élni...nem tudok láncon létezni. - fakadtam ki
-          Kamilla. Tudod, nagyon jól, milyen érzéseket vált ki belőlem Huppert. A képembe nevetett. Fölényben érzi magát. Azt gondolja, megkaphat téged.
-          De te tudod, hogy nem. Tudod, hogy nem így van, ugye?
-          Te. Az. Enyém. Vagy. - tagolta, mintha, csak ettől könnyebben megérthetném, amit mondani akar. - És, soha, senkinek nem engedem, hogy elfelejtse ezt. Sem neked, sem Huppertnek, sem más kispöcsü rohadéknak, aki rád néz.
-          Arra, nincs szükség, hogy engem erre emlékeztess Robert. És, azt szeretném, ha evvel te is tisztában lennél. Szorítsd háttérbe, ezt a fékezhetetlen féltékenységed, mert ez nem normális. - mormoltam
-          Te, pedig végre figyelj oda arra, amit kérek, és közlök veled. Ha azt mondom, hogy felhívlak délben, akkor az, azt jelenti, hogy pontban-délben hívni foglak, és vedd fel azt a rohadt telefont! Szükségem van arra, hogy tudjam, mi a helyzet, mert legszívesebben veled tölteném az egész napot, de nem tehetem. És, attól, hogy más férfiakkal vagy, attól megőrülök. Egész nap ezen kattog az agyam. Vajon ki ér hozzád? Vajon, hány férfi kívánja meg, az édes kis puncid, vagy a formás feneked? Hány rohadék, képzeleg arról, hogy szexxeltek?  És, mégis, mennyi...
-          Ne is fojtasd... - vágtam szavába. - Bele sem gondoltam ebbe az egészbe. - ráztam meg fejem. Éreztem, amint szavaira, elönt a forróság. A nézéstől pedig kezdek bizseregni.  - Megígérem, hogy jobban odafigyelek rád. - sóhajtottam fel
-          És, nem dacolsz velem annyit.
-          Csak, ha szükséges. – folytattam

Robert nehezen ugyan, de bólintott. Aztán csend. Némaság telepedett rá, és, ezáltal rám is. Fürkészni kezdtem őt. Megpróbáltam kitalálni, ő mégis mire gondolhat. A bizsergés, amint az imént éreztem, már szinte teljesen elmúlt. Kemény volt, és elérhetetlen, akár egy szikla. Az arca merev lett újra, szemei pedig, mintha mást látnának épp, mint, ami a valóság. Vékony ajkairól Nicolas jutott eszembe, és egy név. Veronika, akinek kiléte, most mindennél jobban izgatta a fantáziám.

-          Robert...- nyeltem nagyot
-          Igen?- nézett rám, elszakítva magát saját világától
-          Ki az a Veronika?
-          Veronika? Nem… nem rémlik ez a név. - ráncolta homlokát, mintha gondolkodna. Majd elfordítva fejét, kinézett az ablakon.
-          Fontos volt számodra? - törtem meg a közénk telepedő pár másodperces csendet
-          Nem.- rázta meg fejét. - Csak egy lány volt, úgy, mint a többi. - erőltetett mosolyt arcára
-          Miért hazudsz?
-          Kamilla, én sosem hazudok neked. - villantotta felém fogait. - Ez az igazság. - bólintott
-          Mégis, mást látok rajtad. - tettem arcára kezem
-          Csak ezerfelé jár az eszem. - rázta meg fejét. - Mint például?
-          Mint például azon, hogy téged már türelmetlenül vár egy szőke lány.
-          Melanie ! Te jó ég, teljesen kiment a fejemből! - hűltem el
-          Nyugalom, már gondoskodtam róla. - simította meg arcom. – Gyere… - tárta ki karját
-          De, oda kellene mennem. Meg kell vennünk a lakásba való cuccokat. – néztem rá kétségbeesve
-          Oda megyünk. – bólintott. - De, most bújj ide. Érezni akarlak. – mormolta, mire én szó nélkül engedelmeskedtem neki

Robert gond nélkül terelte el figyelmem a témáról. Ehhez értett, hisz üzletember volt. Nem is akármilyen üzletember. A tenyeréből etetett bárkit. Azt hiszem, ez esetben, velem is próbálkozik.

-         Ugye tudod, hogy nekem akármit elmondhatsz. – mormoltam, nyakához dugva orrom
-         Mindent elmondok neked, amit szeretnél. - húzta apró mosolyra száját
-         Robert… ugye emlékszel arra, amit kértem tőled?
-         Mire gondolsz? – ráncolta homlokát
-         Az őszinteségre.
-         Kamilla, te vagy jelenleg az egyetlen nő az életemben. És úgy tervezem, ez az állapot, még hosszú ideig eltart. – húzta mosolyra száját

Hitetlenül néztem rá. Tudtam, hogy valamit titkol előlem. Éreztem, láttam rajta.
Feszült volt, és a gondolatai teljesen máshol jártak. Talán épp Veronikán

2014. június 9., hétfő

34. fejezet

Sziasztok,

Megérkeztem  a következő résszel. Sajnos, most egy hónapig biztos lesznek még ilyen csúszások , remélem megértitek. Igyekszem,minél hamarabb hozni a kövi részt. sokszor, az idő hiánya miatt az ihlet sem jön könnyen.

Ez a fejezet 18+-os lesz, Robert szemszögéből íródott a nagy része, de pár gondolatot olvashattok majd Kamillától is.

Kíváncsian várom a kritikákat, véleményeket ;)

XoXo


Robert szemszög:

 A nyálkás, nyirkos idő sem tántorított el attól, hogy elinduljak futni. Edző cipőt, bermudát, és egy pólót húztam magamra. És, bár soha semmi miatt nem halasztottam volna el a reggeli edzés valamilyen formáját, ahogy Kamillatekergő, mezítelen testére néztem, erős vágy kezdett uralma alá venni. Hosszú haja, háta közepéig ért, pár tincs, pedig arca egyes részleteit takarta. Takarót gyűrt hosszú combjai közé, elrejtve, finom kis szeméremdombját. Formás feneke, olyan hívogató volt, hogy legszívesebben azonnal beleharaptam volna. Borzalmasan megkívántam őt. 
Mély levegőt vettem, hogy úrrá tudjak lenni keményedő farkamon.  Gyors puszit nyomtam finom vonalú vállára, és, gondolkodás nélkül indultam neki futni. A Central Park, mindig megfelelő volt erre a célra. Friss levegő, megannyi formás fenék, és meredező mellbimbó. Emiatt különösen szerettem ősszel, esetleg tavasszal futni.   Fülembe nyomtam a fülhallgatót, és a napi híreket kezdtem el hallgatni. A reggeli műsorban beszámolnak különböző gazdasági ügyekről.  80 % -ban megtudhatok mindent a reggeli futásom alatt, amiben érdekeltségeim vannak. Tőzsde, olaj, autóipar, és egyéb dolgok. Ezután váltok át a másik frekvencián lévő adásra. Mindent meg szoktam hallgatni. Pletyka, közélet, politika. Sok esetben fontos információkat tudok meg, és persze, nem egy gálán, partin szükséges a napi felkészültség.  A hideg esőcseppek késztettek arra, hogy ránézzek az órámra.  Egy óra, tíz perc, és teljesített a 15 km-es táv. Így mindig jól indul a reggelem. Elázott ruhába futottam haza. Éreztem, hogy kezdek igazán átfázni. Megremegett a testem, ahogy a lift ajtaja elhúzódott. Türelmetlenül nyomtam meg az emelet számot, és míg felért, kicsit megnyújtottam a testem. Minden alkalommal nyújtok, futás, és edzés után is. Most, mégis, kisfiús várakozás kerített hatalmába, emiatt nem voltam elég alapos. Zene szűrődött át a lift ajtajának résein.  Nem ismertem az előadót, sőt még a számot sem. Lerúgtam cipőm, ahogy kiléptem a liftből, és mellé dobtam átnedvesedett zoknim is.  A hálóba mentem, hogy megkeressem őt, de már nem feküdt az ágyban. A lakás többi felét is átkutattam, végül a nappaliban találtam rá. Teste tekergett, akárcsak egy kígyó. Egy nagyon kecses, és kívánatos kígyó. A zene ütemére mozgott. Szenvedélyesen táncolt az egyik pillanatban, a másikban pedig összeakadt lábakkal botladozott el egy biztos pontig. Nagyon suta volt, mégis, annyira szexi. Feszes jóganadrágot viselt, és egy sportmelltartót. Tökéletesen látszottak izmai, amit az ügyetlen mozdulatok ellenére is elég jól megmutatott. Ahogy haját előre dobta, a tegnap éjjeli képek villantak be. Mintha, csak egy filmet néztem volna, úgy láttam magunkat, szenvedélyesen szexelni. 

-          Jaj! – sikoltott fel, felébresztve evvel merengésemből

Kamilla előttem állt meg. Haja még mindig elől lógott, kezével pedig, türelmetlenül babrálta azt. Azonnal felé indultam, hogy segítsek neki. Az asztalon heverő távirányítóért nyúltam, és kikapcsoltam, a már másodjára végig hallgatott dalt.

-          Jól vagy? – léptem oda hozzá
-          Te… én azt hittem, már rég elmentél. – nyavalyogta
-          Rég elmentem, de, csak a parkig. – nevettem el magam, a vicces látványon
-          Beakadt a hajam a cipzárba. – mormolta, és sietős mozdulattal kezdte húzni a haját
-          Ne, várj! Teljesen becsomóztad. – mormoltam, majd  eltűrtem a felesleges hajzuhatagot, és, a becsomósodott haját próbáltam kiszabadítani a kisméretű cipzárból
-          Ha, tudom, hogy itt vagy…
-          Nem kezdesz őrült hajdobálásba? – nevettem el magam.
-          Igen. Asszem ’.
-          Ezt le kell vágni. – sóhajtottam fel
-          Nem…nem,nem ! Egy centit sem vágsz a hajamból! – tiltakozott hevesen
-          Jól van, nyugi. – nevettem el magam, és a következő mozdulattal, megszabadítottam a cipzártól. – Csak húztalak.  
-          Köszönöm.  – mormolta, és hajának végét kezdte el vizsgálgatni. – Ugye nincs olló a kezedben. Nem vágtál le a hajamból. 
-          Nincs. – emeltem magasba két kezem.  – Egyszerűen, ilyen ügyesek a kezeim.
-          Igen, igen, azok. – bólogatott, de szemeivel, már rég nem a szemeimbe nézett. - Esett… az eső? – nyelt nagyot
-          Eleredt, de, talán eláll, mire elindulunk. – mormoltam, és úgy csináltam, mintha észre sem vettem volna, milyen reakciót váltottam ki belőle.
-          Én, most elmegyek, lezuhanyozom. - válaszolt két oktávval feljebbi hangon

Megszaporázott, apró létekkel indult a háló felé. Automatikusan megnyaltam szám, ahogy formás feneke mozgását megláttam. Megkívánt. Láttam, ahogy rám nézett, és, ahogy kicsit gyorsabban vette a levegőt.  Utána mentem, de nem siettem el a dolgot. Lassú léptekkel indultam felé. Meztelenül akartam látni. Úgy, ahogy tegnap éjjel.

Kamilla már a zuhanyzó fülkéjét nyitotta ki.  Olyan volt, mintha művész rajzolta volna le a legtökéletesebb női alakot elém. Kemény lettem, annyira forrt utána a vérem, hogy minden erőmet be kellett vetnem annak érdekében, hogy ne dugjam meg, így hátulról.  Ahogy becsuktam az ajtót magam mögött, hátra fordult.

-          Folytatni akarod az éjjelit? – mormoltam
-          Nem Robert. Egyedül szeretnék fürdeni. – rázta meg fejét, és hangja, most már határozottabb volt, mint a nappaliban
-          Láttam, hogy reagáltál, mikor levettem a pólóm. – húztam kaján vigyorra szám
-          Sajnos túlságosan is mérges vagyok rád, ahhoz, hogy szexeljek veled. – szegte fel az állát, és belépett a zuhanyzóba
-          A nappaliban nem tűntél annak.
-          Nem volt elég időm felkészülni rád. – mormolta, pilláit rebegtetve
-          Rám fel kell készülni? A nélkül nem tudsz haragudni rám? – mosolyogtam meg
-          Igen, bizonyos esetekben fel kell készülnöm rád.  Ellen kell állnom neked, különben, mindent az irányításod alá veszel.
-          Ilyen a természetem.  Irányítok. Te, pedig…
-          Behódolok?- fejezte be a mondatot helyettem
-          Mondhatjuk így is. - bólintottam elégedetten
-          Na, azt lesheted. – morogta. - Szeretnék lezuhanyozni. – folytatta, és összehúzta a kabin ajtaját

Nagyon feltüzelt, az ellenkezése.  Ez a nő az eddigi legnagyobb kihívás számomra.  Az, ahogy dacol. Az, ahogy magával küzd. Az, ahogy ellenem küzd. Imádom, minden rohadt percét.  Dühít, mégis izgat, az ellenkezése. Megváltam felesleges ruhadarabjaimtól. Éreztem, ahogy minden izomkötegem megfeszül, ahogy elhúztam a fülke ajtaját.

-          Robert, csak egy lépést tégy… esküszöm, lelocsollak! – kezdett bele a reménytelen fenyegetésbe

Nevetni lett volna kedvem az ostoba fenyegetőzésén.  Tudta, hogy nem állíthat meg. Tehet akármit. Sikoltozhat, vergődhet, ellenkezhet, az ellen, amire ő maga is vágyik.  Én, úgy is erősebb leszek nála… ügyesebb, és gyorsabb leszek, és rávezetem, a saját vágyaira.
Természetesen, a következő pillanatban az arcomba irányította azt a kúrva vízsugarat. Kikaptam kezéből a zuhanyfejet és a tálcára dobtam. Kamilla egyre hevesebben vette a levegőt, és ez igen csak a kedvemre volt. A beáramló hűvösebb levegőtől, a bőre libabőrös lett, a mellbimbója pedig megkeményedett.

-          Nem oldhatsz meg minden problémát a szexel. - rebegte
-          Milyen problémáról beszélsz, bébi?  Csak egyről tudok. – mordultam rá összeszorított fogakkal, miközben csípőjét ágyékomhoz rántottam. – És, az nem más, mint, hogy a farkam még mindig, nem a puncidban van.
-          Ne… nem akarom! – rázta meg fejét
-          A tested, mégis mást mondd Kamilla.- súgtam ajkainak. –  Ugyanúgy hullámzik, mint az éjjel.
-          Hagyj elmenni. – válaszolta törékeny hangon, és elfordult tőlem
-          Emlékszel még? – mormoltam fülébe, miközben kezem az ajtóba tettem. – Emlékszel még, hogy könyörögtél, hogy végre elélvezhess?
-          Hagyd abba! Ne beszélj erről! – ordította képembe
-          Miért? – üvöltöttem én is el magam. – Mert kúrvára felizgat a dolog?
-          Elég! Nem akarok erről beszélni! – válaszolta, könnyes szemekkel
-          Miért szégyelled a vágyaid? – mormoltam fülébe. – Érzem, hogy kívánsz. – folytattam, és duzzadt csiklóját kezdtem masszírozni. 
-          Ne… ne érints meg. – remegett meg hangja, és megpróbált eltolni magától

Ujjaimmal duzzadt hüvelyébe nyomultam. Annyira nedves volt, és forró. Annyira vágyott a farkam után…

-          Még mindig azt akarod, hogy abba hagyjam? – sziszegtem, és ujjaimmal izgatni kezdtem
-          Igen. – nyöszörögte
-          Igen, mi? –morogtam, és hátra rántottam, megmarkolt haját
-          Igen, akarom. – ráncolta össze homlokát 
-          Hogy megdugjalak?- mormoltam ajkainak-  Hogy kemény legyek veled? – folytattam, és könyörtelenül izgattam tovább
-          Robert…- remegtek meg ajkai
-          Ne gondolkozz… csak azt mondd, amit érzel.
-          Igen. – válaszolta halkan, lesütött szemekkel

Kihúztam ujjaim remegő puncijából, és az üvegfal elé állítottam.  Kezeit a falnak támasztotta, én pedig széles terpeszbe állítottam lábait. Végig simítottam homorú hátát, és hajába markoltam. Magamhoz rántottam hullámzó testét, és szabad kezemmel végig simítottam vágyakozó testét.

-          És, most Kamilla… - hörögtem fülébe. – Olyan kemény leszek veled, amennyire, csak szeretnéd. Ha túl sok, szólnod kell nekem. Megértetted? 
-          Igen. - bólintott aprót
-          Azt akarom, hogy élvezz! Azt akarom, hogy megnyílj, és élvezd. Olyan gyönyört akarok neked adni, ami, csak lehetséges. – lihegtem fülébe. – De, ehhez, neked is segítened kell. Érted, amit mondok?
-          Igen.
-          Csak, annyit kell mondanod, túl sok.  Ha kimondtad, azonnal abbahagyom.  Rendben?
-          Rendben. - válaszolt, és megnyalta alsó ajkát

Magam felé fordítottam, és forrón csókolni kezdtem. Könyökömmel lenyomtam a vízcsapot, és ölembe kapva Kamillát, a szoba felé vittem őt.

Kamilla szemszög:

Még, most, hogy Robert mellkasán fekszem, is nehezen tudom elhinni, azt, ami az elmúlt órában történt velem.  Sajgó, nedves ölem, az, ami folyton emlékeztet arra, hogy ez az egész nem álom volt. Trágár szavak, csípős ütések, és az elélvezéstől, szinte eszméletlenné váltam.  Ez az egész annyira más világ. Különös, erős érzelmek, és érzések.  Minden mozdulatot az erotika jár át. A vad, és szenvedélyes erotika, ami, mintha bármikor kisodródhat. Félek attól, amit minden egyes szexelésünkkor  Roberrtel tapasztalok meg.

-          Min jár az eszed? – csókolta meg homokom
-          Semmin. - mormoltam
-          Kamilla. Amit csinálunk, az nem rossz. Nem elítélendő dolog.
-          Rendben. - bólintottam
-          Élvezted?
-          Igen. - válaszoltam lesütött szemekkel
-          Akkor meg mi a baj? – vonta össze szemöldökét
-          Úgy érzem, mikor ezt csinálod velem… elveszik a lelkem egy darabkája. - nyeltem nagyot
-          Ó, anyám! Ekkora hülyeséget még nem hallottam. – nevette el magát

Nagyon bántott, hogy nem értett meg. Kinevetett, mintha, csak egy kis gyerek volnék.  Elfordultam tőle, és felültem az ágyra. Az órára pillantottam, ami fél 9-et mutatott. Fáradtan álltam neki az öltözködésnek. Újra lezuhanyoztam, és aztán kosztümbe bújtam. Enyhe sminket dobtam fel magamra, és belebújtam fekete magas sarkúmba.  Mire végeztem, Robert már öltönybe feszítve várt a lift előtt.

-          Indulhatunk? – vonta fel szemöldökét
-          Igen. – bólintottam lesütött szemekkel, és beszálltam a liftbe

Jóleső hűvösség csapta meg arcom, ahogy kiléptünk a parkolóba.  Nem Oskar várt minket az autónál, ami kis csalódással töltött el. Kezdtem megkedvelni őt, és úgy érzem, ő sok esetben megért engem.

-          Jó reggelt, uram.
-          Frank. – mondta ki hűvös hangon a sofőr nevét Robert
-          Jó reggelt kisasszony. – bólintott
-          Jó reggelt Frank. – bólintottam én is, és elfogadva a kinyitott ajtót, beszálltam az Infiniti hátuljába

Robert távolságtartó volt velem. Egymás mellett ültünk, mégis, mintha méterek választottak volna el minket. Robert a laptopján kezdett el dolgozni, én pedig, bambán bámultam ki a lesötétített ablakon.  Nem telt bele húsz percbe, és az irodaház előtt voltunk. Frank kinyitotta az ajtót, én pedig kiszálltam az autóból. Robert egy pillanat alatt mellettem termett, így indultunk fel a lépcsőn.  Kezét derekamra ejtette, ahogy beléptünk a forgó ajtón, és megpillantotta Nicolast.

-          Jó reggelt Kamilla. – köszöntött mosolygósan Nicolas
-          Jó reggelt. – bólintottam
-          Látom, sikerült kipihenned magad.
-          Fogjuk rá.
-          Igyekeztem mindent megtenni, ennek érdekében. – szólt közbe Robert
-          Indulhatunk? – vonta fel szemöldökét Nicolas
-          Lehozom a kigyűjtött anyagokat az asztalomról, és mehetünk. – bólintottam
-          Rendben. Megvárlak.
-          Huppert.- mormolta Robert keményen Nicolas nevét
-          Viszlát, Robert.

Robert kezét újra derekamra tapasztotta, és szorosan magához vont. Egy centi sem volt közöttünk. Megnyomta a lifthívó gombját, majd rám nézett. Szeméből sütött a féltékenység, és a düh.

-          Elárulnád hova a fenébe mentek? – kérdezte dühösen, ahogy bezárult a lift ajtaja
-          Van egy irodája, amiben minden felszerelést megtalálni, a tervezéshez.
-          Itt is van ilyen…
-          Robert… kérlek. – vágtam szavába
-          És, mégis hányan lesztek? Lesznek grafikusok, vagy tervezők? – folyatta tovább a faggatózást
-          Nicolas ért hozzá, és én is valamelyest. Meg fogjuk tudni oldani. – sóhajtottam fel
-          Persze, azt nem kétlem. – bólintott dühösen.
-          Robert, kérlek, bízz bennem! – válaszoltam fáradtan. - Lefutottuk ezeket a köröket már egyszer.
-          Veled már lehet. – mormolta
-          Ezt meg hogy érted? – néztem rá érdeklődve
-          Megérkeztél. –válaszolta, majd magához rántott, és forrón megcsókolt

A lift ajtaja épp elhúzódott, mikor elváltunk egymástól.  Gyakran feleszmélni is alig van időm. Robert olyan gyors, sokszor, annyira váratlan. Egyik pillanatban még ki van akadva, a következőben pedig, már észveszejtően csókol.  Nehéz felvennem vele a lépést.

-          Milla, ismeri az órát? – lépett asztalom mellé Nathan
-          Elnézést kérek uram.  Most lesz egy megbeszélésem Mr. Hupperttel, fel kellett készülnöm rá. – nyeltem nagyot
-          Végre sikerült elérnie? – nézett rám kíváncsian Nathan
-          Igen, tegnap összefutottunk, és tudtunk kicsit beszélni. – bólintottam
-          Ne szúrja el Milla. Bízom magában. – mormolta. – Ha végeztek, jelentést kérek.
-          Nem fogom, uram. - sóhajtottam fel

Kezembe vettem a mappámat, és kissé feszülten ugyan, de visszaindultam Nicolashoz.  A lift nem váratott sokáig magára. Két perc alatt leértem a földszintre. A bejáratnál várakozó Nicolas, már nem volt egyedül. Robert feszülten magyarázott valamit neki. Minden arcizma nyugodtságot sugallt, mégis, a testtartásából, és az ökölbe szorított kezéből ítélve, felszült volt. Huppert látott meg először. Ahogy közelebb értem hozzájuk, Robert is felém fordult. Mosolyt erőltetett arcára, és zsebére dugta két kezét. 

-          Valami baj van? – néztem a két feszengő férfire
-          Nincs. – válaszolták egyszerre
-          Délben hívlak. – súgta oda Robert, és egy apró csókot nyomott számra

Tehát elkezdődött… Robert fejében lévő harc, a féltékenység, az összes férfira nézve, és, a világ előtti kinyilatkoztatása a kapcsolatunknak.  Mosolyt erőltettem arcomra, mintha, az, hogy mások előtt megcsókolt, a legtermészetesebb dolog volna.


-          Jól gondolom, hogy Robert nem pusztán főnöki státuszban van jelen az életedben? – vonta össze elgondolkodva szemöldökét Nicolas