2014. május 8., csütörtök

31. fejezet

Sziasztok ! 
A laza munkahétnek köszönhetően, sikerült bepötyögnöm a következő fejezetet :) 
Szóval nem kell egy hétig várnotok, hogy olvashassátok. 

Sajnos az utóbbi időben , nagyon megcsappant a fejezetekhez a visszajelzések. Gondolok, itt a pipákra, és a kommentekre. 
Nem értem, nem jó ,amit olvastok? Hiányoltok valamit? Vagy az érettségi, és a suli vége miatt vagytok ,most ennyire inaktívak? Az a probléma, hogy evvel engem elbizonytalanítotok. Nem tudom mi a probléma, remélem, nem az ,ahogy írok. 

Ez a fejezet, egy kicsit "lájtosabb" lesz, de néha ilyenekre is szükség  van ;) 

Kívánok mindekinek jó olvasást ! 
XoXo






  • Ó, szétmegy a lábam! - kezdett bele a nyavalygásba Melanie, és zsákként huppant le az egyik bárszékre
  • Én is kivagyok. - sóhajtottam fel, és mellé ültem
  • Egy gintonikot kérek. - nézett a pultosra mosolyogva
  • Egy pohár tejet...- javítottam ki. - Még nincs 21. - néztem rá az értetlen pultosra
  • Milla. - pirított rám. - Ne hozz már ciki helyzetbe!
  • Legyen két alkoholmentes koktél. - sóhajtottam fel, egy erőltetett vigyor előtt
  • Már csinálom is. - mosolygott ránk a srác
  • Szóval? Mit gondolsz?
  • Nekem az utolsó tetszett a legjobban. Tágas nappali, két fürdőszoba, három háló... álmaim lakása. - nézett rám merengve Melanie
  • Mel, az kettőnknek nagyon nagy lenne. Nincs szükségünk ekkora lakásra, a számláiról nem is beszélve.
  • Két koktél, a két csinos lánynak. - csúsztatott elénk két poharat a pultos
  • Köszönjük. - válaszoltuk egyszerre ,és, mintha három napos szomjazás után ,kaptuk volna meg az első pohár vizünket, úgy csaptunk le az ananász alapú italra
  • Azt kérdezted, melyik tetszett. - folytatta, az első nagy korty után Mel. - Nekem , pedig ez tetszett a legjobban.
  • Hogy őszinte legyek, engem egyik sem fogott meg. - mormoltam lehangoltan
  • Na, ne legyél már ennyire búval bélelt! - noszogatta meg vállam játékosan
  • Csak azt reméltem, a napokban sikerül lezavarnunk ezt a költözést. Otthon, egyszerűen kibírhatatlan. - szűrtem meg fogaim közt a szavakat
  • Nem sikerült tisztáznotok a helyzetet apáddal? - nézett rám együtt érzőn Mel
  • Nem. Sőt, ha lehet , még rosszabb a helyzet. Már egymáshoz sem szólunk. - lógattam fejem szomorúan.
  • Anyuval is nagyon távolságtartó. Haragszik rá, mert, úgy gondolja, asszisztált neked, ehhez az egészhez. - mesélte, miközben kunkori szívószálával játszadozott
  • Pedig, ehhez neki, tényleg semmi köze. - ráztam meg fejem. - Úgy érzem, nem fog megoldódni ez a helyzet míg otthon vagyok. - mormoltam ,és újabbat kortyoltam a koktélból
  • És, anyád? Hogy reagált?
  • Ne is mondd. - forgattam meg szemeim, ahogy visszaemlékeztem a beszélgetésnek, távolról sem nevezhető kommunikációra, ami köztünk zajlott le tegnap este. - Szabadságot akart kivenni, hogy ide jöhessen ,és végre mindent újra a kezébe vehessen a felügyeletemmel kapcsolatban.
  • Ne haragudj, hogy ezt mondom, de anyád nem normális. - kuncogta el magát Mel
  • Nem volt mindig ennyire parás. - ráztam meg fejem. - Ahogy kiderült a betegségem, minden megváltozott. - mormoltam lehangoltan
  • De, ideje volna végre megérteniük, hogy meggyógyultál,és felnőttél. Nincs szükséged arra, hogy megmondják milyen színű a fű.
  • Ha tudnád, hány ilyen vitám volt már a családommal emiatt. - vettem mély levegőt, azt remélve, az majd segít kicsit jobban éreznem magam
  • És, Robert tud már róla? Meséltél már arról, hogy , ühm, hát, hogy…
  • Rákos voltam? - fejeztem be az elnyújtott mondatot , mosolyt erőltetve arcomra, hogy megnyugtassam Melaniet afelől, cseppet sem feszélyez ez a téma
  • Igen. - fújta ki a levegőt
  • Nem. Eddig még nem került szóba a dolog. Nem is , nagyon értem , hogy kellene ennek nekiállnom. Igazán, csak két alkalom volt, hogy más témánk is volt a szexen, és a munkán kívül. - vontam össze szemöldököm
  • Igazán csak most kezdtétek el ezt az egészet komolyan csinálni. Szóval biztos lesz majd alkalmad rá. - válaszolta , mintha, csak olvasott volna a gondolataim között
  • Igen, biztos emiatt. - bólintottam
  • Gyere, induljunk. Van még egy lakás, amit nem néztünk meg. - szürcsölte fel az utolsó kortyot poharából
  • Nem, végig jártunk már mindent, amit kinéztünk. - vontam össze szemöldököm
  • Az egyik ismerősöm, pont árulja a lakást, üm este beszéltem vele.
  • Igen? - néztem rá furcsállva
  • Nem mondtam ?
  • Nem. -vágtam rá ,és én is megittam az utolsó kortyot. - Elfáradtam, és,hogy tudd, csak amiatt megyek ,most veled,mert jelenleg mindenhol jobb,mint otthon. A hátam közepére sem kívánom már...- nyöszörögtem
  • Gyere csak, jó lesz.- fogta meg kezem, és húzni kezdett

Melanieval taxiba ültünk, és elindultunk, hogy megnézhessük a lakást. Későre járt már, talán nyolc óra is lehetett, és kicsit kínosnak kezdtem érezni , a késő látogatást.

  • Figyelj, biztos nem gáz, hogy ilyenkor állítunk ide? - böktem oldalba Melt, ahogy a forgóajtón beléptünk.
  • Nem, nincs itthon , szóval …
  • Ha nincs itthon , hogy jutunk be? - vontam össze szemöldököm
  • Jó estét hölgyeim, miben segíthetek? - köszöntött minket egy szívélyes öregúr
  • Jó estét. Lakásnézőbe jöttünk. Elvileg a tulajdonos már szólt önnek. - válaszolt Mel hebrencs módon
  • Á, igen ! Mr. P...
  • Igen, igen! Ő lesz az! - vágott idegesen a bácsi szavába. - Mr. P...Peabody.
  • Peabody? - vontam össze szemöldököm. - Szegény szerencsétlen. - válaszoltam szörnyülködve.
  • Erre tessék. - tárta ki karját az öreg úr, és liftbe szálltunk.

A második emeletig mentünk csupán. Követtük az öreg urat, aki a folyosó végén lévő ajtónál állt meg. Kinyitotta az ajtót, és aztán elnézésünket kérve magunkra hagyott. Furcsa volt ez a belénk vetett bizalma, de , ahogy megláttam a lakást, már nem is izgatott a dolog. Első látásra beleszerettem, és bár nem volt teljesen belakva, mégis otthonosnak éreztem. Világos pasztell színekre festett falak, és fehér illetve beige színű bútorok voltak a lakásba. Két háló szoba mindegyikhez fürdőszoba, egy közepes nagyságú konyha, és egy kuckós nappali volt,amit kínált a tulaj. A nappali üveges ajtaja mögött, pedig egy párnégyzetméteres terasz bújt meg. Maga volt az álom. Megfogta a lelkem, és, abban a pillanatban ,- mikor az utolsó zugig bejártam a lakást- éreztem, bármibe is kerül, kiveszem a lakást.

  • Na? Mit szólsz? - sóhajtott fel izgatottan Mel
  • Kell.- bólintottam vigyorogva. - Mikor tudunk beszélni az ismerősöddel?
  • Hagyd csak rám. - legyintett.- Én mindent elrendezek.
  • Minél hamarabb költöznék, akár már holnap. A bútorok maradnak, vagy, vinné őket?
  • Nem tudom, majd megkérdezem. - vonta meg vállait érdektelenül
  • Mert, ha vinné, nem gond. Már alig várom hogy berendezhessem. - kezdtem apró tapsolgatásba izgalmamban
  • Jól van, nyugi. - paskolta meg vállam Mel
  • El sem hiszed, mennyit jelent nekem ez a lakás! Végre szabad leszek! - sóhajtottam fel
  • És, hatalmas házibulit csapunk, szabadságunk tiszteletére. - bólintott Mel határozottan .- Ideje volna bepasizni végre.
Ez volt a végszó. Mel kezébe vette a kulcsot, és legnagyobb bánatomra, bezárta álmaim lakásának ajtaját. Bár a költözés gondolata felvillanyozott, ahogy beszálltunk a taxi hátsó ülésére, úgy éreztem minden erőm elhagyott. Zűrös volt ez a mai nap, lelkileg ,és testileg is kifárasztott. Nem vágytam másra , csupán egy gyertyákkal megvilágított fürdőszobára , és meleg vízzel teli kádra.

  • Szia. - köszöntem apunak, belépve a nappaliba
  • Szia. - mormolta, és, belekortyolt kezében melegedő sörébe
  • Apu...- kezdtem bele, hogy elmeséljem, találtunk lakást
  • Elmegyek, lefekszem. - mormolta, és anélkül, hogy akár csak rám nézett volna, kikapcsolta a plazmát, és otthagyott a nappaliba
Még a könnyem is kicsordult, a viselkedésétől. Nem voltam hozzá szokva ahhoz, hogy bármelyik szülöm is, így bánjon velem. Tudom , hogy csalódást okoztam apunak, mégis , keménynek éreztem a büntetést. Utána mentem, és míg felértem az emeltre , megpróbáltam összegyűjteni minden bátorságom, hogy beszélhessek vele.

  • Apu, kérlek, beszéljük meg a dolgot. - remegett hangom a sírástól, miközben beléptem a szobájába
  • Csalódtam benned Kamilla. - mormolta
  • Tudom. És, hidd el, hogy sajnálom. Nem ezt akartam.- magyaráztam
  • Megbántad amit tettél, vagy ,csak azt bánod, hogy kiderült ? - nézett rám szigorú tekintettel apu
  • Azt bánom, hogy fájdalmat okoztam neked.
  • Tehát, még csak meg sem bántad, azt ,amit tettél? - emelte fel hangját
  • Mégis, mit kellene megbánnom apu? 25 éves nő vagyok, olyan nagy baj, ha lefekszem egy férfival,akivel kölcsönös a vonzalmunk? - keltem ki magamból
  • Ne is fojtasd! Nem akarom ezt hallgatni! - rázta meg fejét
  • Apu, ne kezelj már kislányként, kérlek!
  • Anyáddal nem így neveltünk. Teljesen kifordultál önmagadból. Mondtam neked, már az elején, hogy ez az ember , rossz hatással lesz rád. Nem hozzád való! És, nem nyugszom bele ebbe, soha! Minden erőmmel azon leszek , hogy elválasszalak tőle! Egyszer még majd hálás leszel érte! - kezdett bele a fenyegetésbe
  • Szóval, ez a véleményed. - néztem rá ledöbbenve. - Rendben, legyen. - bólintottam, és egy pillanattal később már indultam is a szobámba, hogy összepakoljak pár cuccot
Kisebb bőröndöt húztam elő a szekrényemből. Beledobtam pár holmit, tisztálkodó szert, és Nyuszi pufit. Taxit hívtam, és míg vártam, lélekben megpróbáltam elköszönni a szobámtól. Kibőgött szemekkel rongyoltam le a taxihoz, ami negyed órán belül megérkezett a házunk elé.

  • Hova vihetem? - nézett hátra a férfi az első ülésről
  • Még nem tudom. Vigyen New Yorkba, szállodába. - mormoltam
A sofőr a grand hotelhez vitt. Nem vágytam luxus szállodára,- nem mintha megtehettem volna- csak egy ágyra, ahova végre lehajthatom a fejem. Még a fürdő gondolata is teljesen kimerített, pedig, fél órával ezelőtt még, talán öltem is volna érte. Szerencsére a sofőr is fáradtnak bizonyult, ahhoz , hogy egész úton a száját jártassa, így miután végre kiböktem, hova akarok menni, csendben haladtunk a végállomásig.

  • Köszönöm. - nyomtam kezébe a pénzt.
A sofőr bólintott, és, kipattanva a kocsiból, segített kivenni a csomagtartóból a bőröndöm. Regisztráltam a recepciónál,és felbaktattam a szobámig. Lehúztam a kártyát a mágneszáron, és, úgy csaptam be az ajtót magam mögött, mintha attól a gondok odakinn maradtak volna. Lerúgtam magamról a cipőim, ledobtam táskám, és levetkőztem. Előkotortam még telefonom a táskámból, hogy beállítsam az ébresztőt, és gyorsan bebújtam a fehér huzatú ágyba. Ahogy feloldottam a billentyűzárat , észrevettem, hogy több nem fogadott hívásom is volt.

  • Robert...- ejtettem ki nevét halkan
Fáradtan hanyatlott fejem a párnára, ahogy végre sikeresen beállítottam a reggeli csengést, és ,ahogy engedtem volna szemeim csábításának, telefonom rezgésbe, majd csengésbe kezdett. A Mr. Pattinson név villogott a kijelzőn. Gyomrom azonnal összerándult a neve láttán, és fura izgalom vette úrrá testem.

  • Szia. - szóltam bele,meleg hangon
  • Miért nem vetted fel azt a kúrva mobilt? - sziszegte a telefonba
  • Sajnálom. Nem vettem észre, hogy hívtál. - sóhajtottam fel
  • Mi történt? Hol vagy? - kérdezett idegesen
  • Egy szállodába. - motyogtam
  • Miért vagy szállodában?
  • Majd holnap megbeszéljük Robert. Fáradt vagyok, sok volt ez a mai nap. - motyogtam erőtlenül
  • Látni akarlak! Tudni akarom, mi történt! Mondd el! - parancsolta,mint a legrosszabb elkényeztetett kölyök,akivel valaha is találkoztam
  • Most nem Robert. Jó éjt. - válaszoltam higgadtan, és megszakítottam a vonalat

Lenémítottam a telefont, és a mellettem lévő párnára tettem . Nem volt erőm Robert idióta birtokló játékához. Képtelen volnék ,most bármi értelmeset is reagálni a kérdéseire. Mielőtt elaludtam azon agyaltam mennyi teendőm lesz másnap. Újra felhívni Huppertet, lecuccolni a 9. emeletre, és beleásni magam a kutató munkába.

Mélyen aludtam. Éreztem abból, ahogy kinyitottam szemeim, a hangokra,amik megütötték fülem. Motoszkáló hangok voltak,amik közvetlenül mellőlem hallatszottak. Pár pillanatig ,csak győzködtem magam arról, hogy kinyissam szemeim, aztán végül győzött a kíváncsiság ,és megtettem.
Ijedten ültem fel az ágyban , ahogy tudatosult bennem , nem vagyok egyedül a szobában. Lesokkoltam a félelemtől.

  • Ne ijedj meg. Én vagyok az.
  • Mit keresel itt? - kapkodtam levegő után
  • Tudnom kellett, hogy jól vagy. - ült le mellém az ágyra
  • Hogy jutottál be a szobámba? És, honnan tudtad, hogy itt szálltam meg? - vontam kérdőre, és felkapcsoltam az éjjeli asztalon lévő kislámpát
  • Milliomos vagyok. - mosolygott rám , és letolta nadrágját
  • Most nincs kedvem hozzá. - mormoltam sértődötten , és visszafekve az ágyba, nyakig betakaróztam
  • Csak gondoltam, kényelmesebben aludnék alsónadrágban. - válaszolta meleg hangon, és mellém bújt
  • Itt akarsz aludni? - ráncoltam homlokom
  • Természetesen. - bólintott, és felhúzta takaróm. - Bújj ide. - tárta ki karját, szabaddá téve mellkasát
Annyira jó érzés volt hozzá bújni. Megnyugtató volt, biztonságot,és vigaszt nyújtott. Mélyen magamba szívtam illatát, és szorosan átöleltem. 

  • Miért jöttél ide? Holnap is beszélhettünk volna.- kérdeztem ,megtörve a csendet
  • Nem akartam. Lefeküdtem aludni, de ,csak forgolódtam az ágyban. - mormolta álmatagon
  • Most, mégis, mindjárt elalszol.- válaszoltam apró mosollyal arcomon, ahogy megláttam csukott szemeit
  • Mert így jó. - motyogta
  • Nekem is jó. - néztem rá, s, ahogy kimondtam az utolsó szót, csillogó szemekkel nézett rám
  • Elárulod végre, mi történt? - ráncolta homlokát, és kisimított egy tincset az arcomból
  • Apu...- csuklott el hangom, ahogy kezdtek újra felszínre törni bennem az érzelmek
  • Összevesztetek?
  • Nagyon csúnyán. - bólintottam, és inkább visszafeküdtem mellkasára
  • Ne sírj, minden rendeződni fog.- simította meg vállaim
  • Nem sírok. - válaszoltam ,megacélozott hanggal
  • Akkor a nyálad folyatod rám ? - kérdezett vissza két oktávval feljebb
  • Én nem szoktam nyálazni! - néztem rá felháborodva,mire ő elnevette magát
  • Sosem zavart ha, sírni látok egy nőt. - váltott komolyabb hangnemre, és kezét arcomra tette, hogy hüvelykujjával letörölhesse könnyeim. - Ez, most mégis, valahogy...furcsa érzéseket vált ki belőlem. Annyi új dolgot mutattál meg nekem a tudtod nélkül. - sóhajtott fel
  • Mire gondolsz? - csodálkoztam rá
  • Erre az egészre. Arra, ahogy most egymás mellett fekszünk, és együtt töltjük az éjszakát, anélkül , hogy szexbe fulladna a dolog. Vagy , hogy képtelen voltam otthon maradni, avval a tudattal, hogy tudom ,valami nem oké veled. Ezek...annyira furcsa érzések. - váltott gondolkodó kifejezésre

    Válaszolni akartam. Elmondani , hogy örülök annak, hogy így érez, mégis inkább, visszahajtottam fejem , hogy hallhassam nyugodt szívverését.

  • Miért nem hozzám jöttél fel? Felhívhattál volna, elmentem volna érted. - kezdett bele vállam cirógatásába
  • Nem szeretek nálad lenni. - motyogtam ,és letöröltem a még kósza könnycseppeket
  • Inkább alszol egy szállodában, minthogy felgyere hozzám? - kérdezte furcsálló hangon
  • Inkább, alszom a híd alatt, minthogy egy éjszakát is abban a lakásban töltsek.
  • De, miért? - kezdett ideges mocorgásba
  • Az a lakás olyan, mint egy jégverem. Nyomasztó, személytelen. Rossz kedvem lesz attól a helytől. - magyaráztam, és visszafeküdtem párnámra
  • A múltkor mégis, ott maradtál. - vonta össze szemöldökét
  • A múltkor alig aludtam két óránál többet.
  • Ezt nem mondtad. - ráncolta homlokát
  • Nem kérdezted. - ráztam meg fejem. - Sőt, alig láttalak reggel. Felküldted Oskart, hogy vigyen haza, munka előtt, és nyomtál egy csókot a számra ,mielőtt elindultál. - meséltem ,visszaemlékezve
  • Ez, tényleg így történt. - bólintott. - Időt kell szakítanom rád.
  • Ne, miattam ,ne változtass a szokásaidon. - ráztam meg fejem. - Nem tartunk még ott, hogy azon kelljen aggódnod,hogy...
  • De, én akarom. - vágott szavamba. - Azt akarom, ha akármikor feljössz, jól érezd magad.
  • Örülök, hogy így érzel. - mosolyogtam rá, és odabújva hozzá szájon csókoltam
Robert magára húzott, és felült. Az ölébe ültem, és átöleltem derekát lábammal. Beletúrtam sűrű hajába, míg másik kezemmel tarkóját masszíroztam. Finom volt csókja, gyengéd, és érzéki.

  • Egy hónap múlva, adomány gyűjtési bált adunk. Gyere el velem. - motyogta ajkaimnak
  • Mint az asszisztensed? - húztam szélesre szám
  • Mint a barátnőm. - javított ki , és kíváncsi tekintettel fürkészett. - Nos, mit szólsz?

4 megjegyzés:

  1. szia
    Imádom a blogod, és nagyon tetszik hogy nem a megszokott történet.
    várom a következőt <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Teréz :)
      Igyekszem a következővel ;)

      Törlés
  2. Szia!
    Nagyon jó lett a rész. Nem kell félned attól, hogy rosszul írsz. Én például imádom ahogy fogalmazol. Az előző részhez pedig azért nem írtam mert 2 napon át sport versenyen voltam és beszélni is fáradt voltam. :) Már várom a következő részt!
    Virág♥

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Bocsi, hogy az előző fejihez lemaradt a komi, de sajnos volt némi technikai problémám :( DE most már itt vagyok :D Bevallom őszintén, hogy az előző részben nem tetszett az a rész, ahol Rob fojtogatta Kamillát. Oké, tudom, hogy ez egyfajta perverzitás a szexben, de miután olyan romantikus volt Rob ez nekem éles váltás. Aztán most megint olyan aranyos volt, ahogy megkereste őt, és átment hozzá aludni a szállodába. Kicsit olyan, mintha kettő lenne belőle, de azt is értem, hogy nehéz neki megváltozni. Eddig egészen máshogy élt. Na, de nem szaporítom tovább a szót. Maradjunk annyiban, hogy a történeted továbbra is nagyon jó, és ne add fel, mert biztos vagyok benne, hogy az olvasóknak tetszik.

    Puszi, Mónika

    VálaszTörlés