2014. május 29., csütörtök

33. fejezet

Sziasztok !

Előszőr is avval kezdeném, hogy mindenkitől elnézést kérek, a várakoztatásért. Sajnos /nem sajnos bevállaltam egy tanfolyamot,ami minden másnap van a héten, este 8-ig, és mire hazaérek, hulla vagyok. A melóhelyemen dobtam össze ezt a részt is, szóval legyetek elnézőek velem :D Ott ,azért nehezebben éli bele magát az ember a dolgokba.

Másodszorra pedig: köszönöm a szavazatokat, a versenyhez !!! Harmadik helyezést ért el. A díjakat (mert, hogy közben egy másik versenyen is elért egy harmadik helyezést ) a díjak oldalon megtekinthetitek :)

És, végezetül, a fejezettel kapcsolatban... mindkét szemszöget olvashattok ebben a részben. Kíváncsian várom a visszajelzéseket ;)

XoXo mindenkinek!!!!



-         Szóval ennyire képes a te nagy haverod? Peabody. Egy üzenet, és a kulcsok? – csörgettem meg kezemben a kulcsokat
-         Ő egy nagyon zárkózott ember. – rántotta meg vállait Mel. – De, nézd a jó oldalát, kezünkben a kulcs, és mi rendezhetjük be a kéglit.
-         Csak örültem volna, ha legalább tudom, kinek a lakásába költözöm be.
-         Jaj, ne majrézz már! Inkább ünnepeljük meg, hogy végre teljesen függetlenek lettünk. – viháncolt Mel
-         És, hogy gondoltad megünnepelni? - ráncoltam homlokom gyanakodva
-         Van egy jó kis bár a közelben.
-         Mel, holnap melózom. Nem akarok másnaposan bemenni. – ellenkeztem
-         Csak koccintunk. Végre megszabadulok, az idióta szobatársaimtól. Legalább egy pohár pezsgőt igyunk! – nyaggatott
-         Először is, te nem ihatsz alkoholt. Másodszor pedig, még alá kell írnunk a szerződést. – kezdtem bele a felsorolásba
-         Ami már holnap meg is történik. Menjünk már!- nyaggatott tovább. - Holnap péntek, lazább napod lesz majd neked is.
-         Nem Mel. Holnap bulizunk, most pedig haza viszel. – zártam le a vitát

Mel duzzogva zárta be az ajtót, és egészen addig nem szólt, egy szót sem, míg ki nem szálltam a kocsiból. Igaz, sokszor hálát adnék egy ilyen Melanieval töltött időnek, de ez, most nagyon is zavart.
Beslattyogtam a szálloda forgóajtóján, és fáradt, mégis kedves mosollyal arcomon ,kikértem a szobám kulcsát.

-         Ezt nem értem hölgyem, hisz ön már kijelentkezett. - nézett rám zavartan a recepciós nő
-         Ha kijelentkeztem volna, arról tudnék. - vigyorogtam kellemetlenül
-         A kolléganőm, akivel váltjuk egymást, azt mondta a szobája délelőtt 10 órától szabaddá vált.
-         Akkor hívja fel a kolléganőjét, és kérdezzen rá még egyszer.
-         Máris. – bólintott a fiatal nő
Miután felvette a telefont, kezdtem el gondolkodni. Ha mindenki azt hiszi, hogy én már elhagytam a szállodát, mégis, hol vannak a csomagjaim?  Kezdett egy erős pánikroham a hatalma alá keríteni. 
-         Sajnálom hölgyem, nem tévedtem. - nézett rám aggódó tekintettel a recis nő
-         Adja, ide azt a telefont. – nyújtottam kezem a vezetékesért. – Halló?
-         Hallo.
-         Kamilla Pintér vagyok.  Világosítson, már fel legyen kedves, hogy ha, én kijelentkeztem, mégis hol vannak a cuccaim? – érdeklődtem már ingerülten
-         Hát elvitték. – válaszolta nemes egyszerűséggel
-         Hát persze… elvitték. – kuncogtam el magam dühömben. - És, mégis ki vitte el? Kinek adta ki a csomagjaimat, anélkül, hogy itt lettem volna, vagy egyáltalán felhívott volna? – kezdtem bele
-         A párjának, akivel reggel távozott. Azt mondta, úgy döntöttek, máshol szállnak meg.
-         És, ön meg, mint, aki jól végzi a munkáját kinyitotta az ajtót, és engedte, hogy elvigye a dolgaim?
-         Sajnálom, hölgyem. Én úgy tudtam önök együtt vannak. Kifizette a számláját, és távozott. – válaszolt remegő hanggal a nő
-         Tegyen egy szívességet nekem. – fújtam ki a levegőt
-         Akármit kisasszony. – válaszolt készségesen
-         Válasszon egy másik szakmát. – mormoltam dühösen, és visszaadva a telefont, a nőnek, otthagytam az egész kócerájt.

Dühösen kutattam a telefonom után, a táskámban. Hogy kit is akartam hívni legelőször?  Annyira dühös voltam, hogy még azt sem tudtam előre eldönteni. Az ujjam végül Robert nevénél állt meg. Hezitálás nélkül nyomtam rá a nevére, amitől a kijelzőn a hívás menü jelent meg.  Miután végre abbamaradt a búgás, és vonalat adott, azonnal beleszóltam.

-         Elvitted a cuccaim, anélkül, hogy megkérdeztél volna!
-         Úgy gondoltam, neked is kényelmesebb lenne nálam. És természetesen szóltam volna, ha nem intesz le.
-         Nem teheted ezt Robert! Nem irányíthatod kedvedre az életem! Én nem egy rohadt bábu vagyok! – ordítottam a telefonba
-         Oskar érted megy, és nálam mindent megbeszélünk. – válaszolta nyugodt hangon.
-         Nem megyek Oskarral sehova!
-         Mégis, mit akarsz csinálni? – kérdezte már feszültebb hangon
-         Megünnepelem a szabadságom. - morogtam dühösen, és megszakítottam a vonalat

Úgy kalimpált a szívem, mint még talán soha. Ennyire dühös, még talán nem voltam még életemben. Ahogy végre sikerült levegőhöz jutnom, Melanie nevéhez lappoztam, és felhívtam.

-         Mi a helyzet csajszi? – sóhajtott fel unottan Mel
-         Fordulj vissza, bulizni megyünk. – válaszoltam
-         Király. – sikoltozta örömében. – 5 perc, és ott vagyok.
Ahogy leraktam a telefont, Robert neve villogott a kijelzőn. Dühösen nyomtam ki a telefont, és vártam Melaniet, aki tényleg pár percen belül, begördült a parkolóba.
-         Induljunk. – mormoltam. – Valami ütős helyre menjünk.
-         Mi történt? – nézett rám furcsállva
-         Lehidalsz, ha elmesélem. – válaszoltam, majd feltekertem az éppen hallgatott zenét

Elmeséltem Melanienak mindent, aki elhűlve hallgatta végig azt. Persze, mindenben egyetértett velem, és jó ötletnek találta, hogy megleckéztessem Robertet.  Egy belvárosi szórakozó helyre vetődtünk. Igazán jó helynek tűnt, és nem volt tele.

-         Két dupla vodkát. – adtam le a rendelést a pincér lánynak.
-         És, most az a terv, hogy a sárga földig leiszod magad? – nézett az elénk kerülő vodkás poharakra
-         Az a terv, hogy jól érzem magam. – rántottam meg vállaim, és egy húzással megittam a poharamban lévő alkoholt.
-         Fel kellene zárkóznom, de hát, ugye én még nem vagyok 21. – vigyorgott rám Mel , és kezébe vette ő is a poharat,majd  egy rántással lehúzta az italát
-         Ez az! – válaszoltam vigyorogva. - Még egyet! – csaptam a pultra
-         Ne, Milla, ez nagyon szar volt. Nekem valami enyhébbet!
-         Jó lesz, idd csak! – kuncogtam, és kezébe nyomtam a poharat. - Vállalok minden felelősséget.

Koccintottunk, és újra lehúztuk az égető italt. Mel, rángatózni kezdett a széken, én pedig összeszorított ajkakkal próbáltam túltenni magam a sokkon,amit a vodka, ütős ereje okozott.

-         Na, jó, vegyünk vissza kicsit. - motyogta, és ezúttal már Mel választott
-         Keressünk egy asztalt, és induljunk táncolni. – fogtam kezembe, a Mel által kiválasztott italt
-         Jó ötlet. – helyeselt, miközben szájában egy Oliva bogyót ízlelgette

Ahogy hátrafordultunk vettük csak észre, mennyire sokan is lettek a discoban.  Az egyetlen üres asztalhoz indultunk, de csak pár lépést tudtunk megtenni. A pultot körülvették a szomjazó emberek. 

-         Elnézést. Bocsánat. – mormoltam az előttem megálló embereknek
-         Ne kérj már mindenkitől elnézést. Olyan ciki vagy. – morogta Mel.
-         Mégis mit csináljak, trappoljak át mindegyiken egy szó nélkül? – néztem rá, összevont szemöldökkel
-         Ha mindenkinek a bocsánatáért esedezel, azt az asztalt el is felejtheted. – méltatlankodott
-         Tessék, tiéd a pálya. - engedtem előre, de, ahogy egy lépést is tett volna, egy széles hátba ütközött. – Elengednél?  - vinnyogta dühösen, de a férfi meg sem mozdult. – Hé, égimeszelő! – kocogtatta meg vállát Mel, és, ahogy a férfi felé fordult, darálni kezdte neki a magáét. Olyan gyorsan, hogy még én is alig értettem mit mondd.
-         Bocsáss meg. Nem vettelek észre. - mosolygott rá a számomra már ismerőssé vált férfi
-         Nem gondolja, hogy ilyet mondani egy hölgynek, bunkóságnak számít? – szálltam be én is a beszélgetésbe  
-         Kamilla. Örülök, hogy látom. - szélesedett ki a mosolya arcán
-         Én is örülök. – bólintottam, miközben mosolyom igyekeztem elrejteni orrom alatt
-         Remek. Elfoglalták, az egyetlen szabad asztalt. – pufogott  Mel
-         Csatlakozzatok a miénkhez. – intett a galérián lévő VIP asztalok felé.
-         Ez, most komoly? – derült fel Mel
-         Igen. Ez a legkevesebb, miután…
-         Ez annyira király!!! – vinnyogott Mel, félbeszakítva Nicolast
-         Köszönjük. – bólintottam visszafogottan 

Robert szemszög:

-         Főnök, megtaláltuk az egyiket. - szakította félbe dühödt telefonálgatásamat Frank
-         Hol van? - néztem rá feszülten
-         A külvárosi raktárépületbe vittük. Több kiló heroinnal volt tele a táskája.
-         Gyanítom, az még a múltkor lopott cucc. - mormoltam dühösen
-         Mi legyen vele uram?
-         Puhítsátok meg. Szedjetek ki belőle mindent,amit tudni akarunk. De, a legfontosabb...hol ,és mikor lesz a következő szállítmány átadása.
-         Oké főnök. - bólintott Frank
-         Ezt intézzék most a fiúk. Szeretném, ha kiderítenéd, hol van  Kamilla. A városban lesz, talán valamelyik szórakozó helyen, vagy a barátnőjénél Melanienál.
-         Igyekszem főnök. - válaszolta, és megjegyzés, vagy bármiféle kérdés nélkül kiment az irodából

Ezt szeretem Frankban. Mindig tudja, mit kell,és hogyan kell csinálnia. Nem traktál ostoba megjegyzésekkel, nem okoskodik. Csak hallgat, és teljesít. Ez a különbség Oskar, és Frank között. Oskar az évei miatt, úgy érzi, joga van ahhoz, hogy beleszóljon, esetlegesen megjegyzést fűzzön a döntéseimhez.
Whiskyt töltöttem az egyik kristály pohárba, és fáradtan elnyúltam az egyik bőrkanapén. Le akartam tudni ezt a napot, méghozzá Kamillával. Magam mellett akartam tudni, főleg azután, amit mondott. Rohadtul dühített, amit mondott. Folyton azon kattogott az agyam, amit mondott. Tudnom kell, hogy ezt mire értette. 
Teljesen elmerültem a gondolataimban. Volt, hogy csak néztem magam elé, és próbáltam mindent kitörölni a fejemből. Szeretem a csendet hallgatni. Elmerülni a gondolataimban, vagy csak kiüríteni magamból mindenféle szarságot. És, ahhoz, hogy most tiszta fejjel tudjak gondolkodni erre volt szükségem. Elmélyült, letisztult gondolatokra, és a csendre. Gyakran vagyok egyedül, de ez számomra sosem okozott problémát. Szeretem magamba fogadni. a csendet. Engedem, hogy átölelje a testem. Órákig képes vagyok egy helyben ülni, és hallgatni, a saját hangom. Magamban, legbelül. Ezek a percek is épp ilyenek voltak. Beburkolóztam a némaság leplébe, és élveztem, ahogy az dédelget.

-         Főnök. - hallottam meg Frank hangját hátam mögül
-         Megtaláltad? - kortyoltam újabbat, a már olvadt jégkocákkal teli poharamból
-         Igen. Egy discoban van, csakhogy nem akart velem jönni. - válaszolt feszengve. S, csak ekkor kezdtem el gondolkodni, vajon az a pár perc, míg elmélyültem magamban, tényleg, csak pár perc volt? - Nem akartam erőszakoskodni vele, de, ha gondolja, oda megyek és...
-         Ne, abból semmi jó nem sülne ki. Makacs nő, inkább kiverné a balhét, minthogy veled jöjjön.
-         El tudom hozni feltűnés nélkül is.
-         Nem akarom, hogy bántsd. És, ez most mondom el utoljára. Ennek a nőnek, soha semmilyen körülmények között, nem eshet bántódása. Megértetted? - fordultam Frank felé, hogy a szemébe nézhessek
-         Igen, uram. - bólintottam
-         Majd én oda megyek érte. - mormoltam

Frank megadta a disco címét. Egy jobb hírnevű hely volt. Normál esetben, örülnék annak, hogy ezt a helyet választotta. De nem nélkülem.
A disco, szokás szerint tele volt. House zene tompította az emberek fejét. Fülledt erotika, és vágyakozás érződött a nőkön, és a férfiakon egyaránt. Hosszú perceken keresztül kutattam, a villódzó fényekben, és a füstben. De Kamilla helyett, csak Melaniet találtam meg,aki úgy tekerte magát a tömeg közepén, mint egy kiéhezett ribanc.

-         Hol van Kamilla? - ordítottam fülébe a kérdést, de, ő, csak lesokkolva, bambán nézett rám. - Nem érted? Hol van Kamilla?
-         A galérián. - mutatott fel a VIP asztalok felé. - Várj, mit akarsz tőle? - kapta el karom, ahogy elindultam érte
-         Az nem tartozik rád. - válaszoltam, és kitépve karom kezei szorításából, elindultam a nőmért.

Átszeltem a tömeget,és a VIP asztalok felé mentem. Próbáltam, magam visszafogni, és higgadtságot tükrözni, de, ahogy megláttam kivel ül egy asztalnál, minden kísérletem szertefoszlott. Kamilla, és Huppert úgy csevegtek egymással, mint egy turbékoló pár. Szorosan egymás mellett ültek, és nagyon jól szórakoztak.  Olyan düh vette át az uralmat felettem, hogy minden erőmmel azon voltam, hogy visszafogjam magam.

-         Kamilla. - szólítottam meg
-         Mit keresel itt? - nézett rám ködös tekintettel
-         Érted jöttem. Szedd össze a cuccod, és induljunk. - parancsoltam rá
-         Majd megyek, ha kedvem lesz hozzá. - kezdett bele a dacolásba
-         A hölgy addig marad, amíg szeretne Robert. Láthatóan jól érzi magát. - pofázott bele elégedett képpel Nicolas
-         Igen, láthatólag, sikerült hulla részegre itatnod. - mordultam rá
-         Engem... engem, nem itatott le senki! - pattant fel Kamilla felháborodva
-         Na, idefigyelj. - ragadtam meg karját, és pár lépéssel odébb húztam. - Egy hajszálnyira vagyok attól, hogy ne verjem szét ennek a fasznak a fejét, amiért, leitatott, csak, hogy könnyedén szét tedd a lábad, egy laza baszásra. Szóval azt ajánlom, csináld, amit mondtam, különben meg fogod bánni, hogy nemet mondtál a kényelmes, békés hazaútra. - szűrtem meg fogaim között a szavakat dühömben
-         Erről az egészről te tehetsz, és az irányítás mániád. Ha, nem viselkedtél volna így...
-         Ezt, nem most fogjuk megbeszélni.
-         Robert. - tette vállamra kezét Nicolas. - Majd én hazaviszem Kamillát. Nincs most olyan állapotban, hogy...
-         Vedd le rólam a kezed Huppert, különben egyesével töröm el az ujjaid. - néztem rá, és egy enyhe vicsort erőltettem magamra
-         Nem akarok balhét, csak, hogy Kamillának jó legyen. - emelte magasba két kezét
-         Kamillának, most egy hideg zuhany, és egy ágy segítene. - mormoltam, és felkaptam a táskáját az asztalról. - Indulj. - morogtam fülébe, és megfogva könyökét, levezettem a lépcsőn

A lány járásán is látható volt, hogy részeg. Szemei vörösek voltak, és néha akadozva mondott ki egy-egy szót. Holnap nagyon fogja szégyellni magát… ismerem ár annyira.  Persze rám is ki lesz akadva, amiért ez elől a faszkalap elől rángattam el, de kúrvára leszarom.

-         Ülj be. - nyitottam ki az autó hátsó ajtaját
-         Hagyj békén. Nem megyek veled sehova.- kezdett bele a nyávogásba
-         Megint el akarod kezdeni, ezt a szarakodást? - sóhajtottam fel kínomban. - Ha kell, akkor, újra a vállamra fektetlek, és úgy cipellek haza.
-         Nem akarom! Hagyj békén! - kezdett bele a toporzékolásba.
-         Tudod, hogy megcsinálom Kamilla. Hagyd abba a nyavalygást, és végre viselkedj nő módjára! - sziszegtem dühösen

Kamilla megszeppenve állt előttem, és egy pillanattal később, szó nélkül szállt be az autóba. Én is beszálltam, beindítottam az autót, és elindultunk hozzám. Gyakran belenéztem a visszapillantóba, még úgy is, hogy Kamilla percek alatt elaludt. Jó volt őt nézni, megnyugtatott. Újra rám telepedett a csend. Néha, a külvilág, tompa zaja szűrődött be, de egyébként, csak Kamilla nyugodt szuszogását hallottam.  Bármennyire is haragudtam rá, amiért, nem azt csinálta, amit mondtam neki, ahogy ránéztem, meglágyult minden idegkötegem. 20 perc utazás után, fáradtan parkoltam le a mélygarázsba. Kivettem a slusszkulcsot az indítóból, és felnyaláboltam a hátsó ülésen kidőlt lányt. Az ölembe kucorodott. Fejét mellkasomon pihentette, orrát pedig nyakamhoz dugta. Legszívesebben, örökké így lennék vele. Belöktem lábammal a kocsi ajtaját, és beszálltam a várakozó liftbe. A lakásban, csak a haloványan égő spot lámpák adtak némi fényt. Kamillát, a vendégszobába vittem, és az ágyra fektettem. Lehúztam lábáról, a magas sarkút, és betakartam.

Fáradtan vetkőztem le, és másztam el a fürdőig. Fogat mostam, és megengedtem a zuhanyt. Jól esett a meleg víz, ami a testemre verődött. Megpróbáltam teljesen kikapcsolni az agyam, és, csak élvezni a zuhany, nyugtató hatását. Gőz kezdett el képződni a meleg víztől. Tusfürdőt nyomtam a kezemre, és rutinosan masszíroztam végig testemet. A lefolyóba habos víz folyt le. Hosszú másodpercekig néztem amint eltűnik az utolsó buborék is. Ahogy felnéztem elhúzódott a fülke ajtaja, és a kiáradó gőzben Kamilla alakját véltem felfedezni. Bugyiban, és blúzban feszített előttem, és, ahogy beleharapott ajkába éreztem, hogy kezdek megmerevedni. Kiléptem a kabinból, és hajába túrva magamhoz rántottam. Felnyögött, ahogy megcsókoltam, amire ő is hevességgel válaszolt. Kamilla tolni kezdett. A kabinba léptünk, én pedig szinte teljesen elvesztettem az eszem, attól, ahogy az átnedvesedett, fodros inge a mellére tapadt. Felkaptam az ölembe, és a csempéhez nyomtam. Vágyakozó hang szökött ki torkából, és még hevesebben csókolt. Szorosan ölelt combjával, így elengedtem. Egy rántással téptem szét az átázott blúzt, és mohón csókolni kezdtem formás melleit. Kéjesen vonaglott felsőteste, ahogy bimbóját nyalogattam, és szívogattam. Hatalmas erőfeszítésbe került, hogy ne döfjem belé a farkam azonnal. És, a tudat, hogy ő is vágyik rá, még jobban tüzelt.

-         Kérlek... kérlek. - nyögdécselt fülembe

Gonosz vigyor futott át arcomon. Élveztem, hogy ennyire kíván, annak ellenére, hogy dühös rám.

-         Részeg vagy. - mormoltam
-         Akarlak.
-         Tudod, hogy mit kapsz. - morogtam fülébe. - Tudod, hogy rossz voltál.
-         Csak, mert te is az voltál. – rebegte. - Meg kellett, hogy büntesselek. – sóhajtott fel
-         Akkor, most a te büntetésed jön. - hörögtem fülébe, és félre rántva bugyiját, bele hatoltam, forró kis puncijába.


2014. május 17., szombat

32. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a friss fejezetet :)
Örültem az előző részeknél a visszajelzéseknek!  Kíváncsian várom a mostanihoz is, a véleményeteket.
Kérek mindenkit, aki még nem szavazott a traileremre,a blogversenyen, az tegye meg. Sokat jelentene :)

Kívánok mindenkinek jó olvasást !

XoXo


Meglepett Robert felkérése. Sőt, ami azt illeti, maga Robert, egy meglepetés. Nem tudok kiigazodni rajta, és, azt hiszem, még ő sem képes erre. Másodpercekig csak néztem rá,és próbáltam összegyűjteni a gondolataim.

-          Mire gondolsz? - simította meg arcom
-          Arra, számodra, mennyire volna jó, ha kitudódna a kapcsolatunk? - haraptam alsó ajkamba
-          Tudatni akarom mindenkivel, hogy te az enyém vagy. - nézett rám kemény tekintettel
-          Vagyis Hupperttel?
-          Többek között. - bólintott
-          Nem szükséges, ahhoz a média előtt is...
-          Nem értelek. - rázta meg fejét elgondolkodva. - Eddig az volt a bajod, hogy nem veszem komolyan a dogokat kettőnk között. Ezért vívtuk ezt a harcot. Most meg, meghátrálsz?
-          Szó sincs meghátrálásról, csak emlékszem arra, mit mondtál nekem. Veszélyesnek vélted a kapcsolatunkat. Miért? - ráncoltam kíváncsian homlokom
-          Mert, vannak ellenségeim Kamilla. Nagyhatalmú emberek, akik...
-          Akik, az életemre is törhetnek? - nyeltem nagyot
-          Nem, nem , arról szó sincs. - rázta meg határozottan fejét. - Különben, meg sem fordult volna a fejemben, hogy arra kérjelek, velem gyere erre a bálra. Csak…
-          Csak?- sürgettem
-          Csak úgy éreztem, sebezhetőbb vagyok, így, hogy beengedlek az életembe. - sütötte le szemeit
-          Mindent megteszek, hogy a gyengeséged, az erősségeddé váljon. - hajoltam közelebb hozzá, hogy a fülébe súgjam. Robert felnézett rám, és megcsókolt. - Egy valamit viszont, szeretném, ha megígérnél. - fojtattam
-          Mit?
-          Ne hazudj, és ne titkolózz. Soha. Ha már nem akarod ezt az egészet, ha másik nőre vágysz, akkor, kérlek, mondd el nekem. Nagylány vagyok, nem fogok összetörni. - hadartam el az egészet, szinte egy szuszra
-          Ez nem fog megtörténni. - válaszolt határozottan
-          Robert. Igaz, hogy nem ismerlek még teljesen, de tudom milyen típusú férfi vagy. És te sem titkoltad ezt sosem.
-          Kamilla. Ha tudnád, mi zajlik le bennem, mióta...mióta lefeküdtünk. Nem kételkednél.
-          Áruld el. Áruld el nekem. - búgtam ajkainak, és mire észbe kaptam, már a testem magától hullámzott ölében
-          Mit csinálsz? - vigyorgott rám
-          Nem tudom. - válaszoltam, már – már zihálva
-          Azt mondtad...
-          Tudom, mit mondtam, de, most meghalnék, ha nem csókolnál meg. - mormoltam ajkainak
-          Ne kísértsük a sorsot. - válaszolta vágyakozva, és mohón csókolni kezdett

*

A párnát ölelve ébredtem fel. Az ágy másik fele üres volt. Végig simítottam a helyet, ahol Robert aludt, de az már hideg volt. Szomorúan vettem tudomásul, hogy újra magamra hagyott. Felsóhajtottam, de, olyan kényelmesen feküdtem, hogy nem volt kedvem megmozdulni. Csak meredtem magam elé, és néztem a napfény világította ablakra.

-          Felébredtél? - lépett ki a fürdőből Robert, félmeztelenül
-          Te...itt vagy? - néztem rá lepődötten
-          Tusoltam. - bólintott. És valóban, vizes hajából csepegett a víz, meztelen mellkasára. Hosszú másodpercekig fürdőztem a lehengerlő látványban. - Talán tetszik, amit látsz? - nevette el magát
-          Talán. - rántottam meg vállaim, mintha nem is érdekelne, hogy előttem pózol
-          Csak talán? - morogta, és újra, elővette vadásztekintetét
-          Azt gondoltad, el fogom dobni az eszem, a tested puszta látványától? Vagy, hogy vágyakozó pillantásokkal fogom végignézni, ahogy öltözöl? Nyögdécselve könyörgök, azért, hogy végre a magadévá tégy? - kezdtem bele a felsorolásba, miközben próbáltam leplezni, mennyire igazak rám, az imént említett dolgok. Robert feltérdelt az ágyra, és mellém mászott. Annyira érzékien mozgott, mintha belőle sugározna a puszta erotika.
-          Igen. - bólintott felháborodva. - Igen, legalább az egyikre.

Elkuncogtam maga, mire ő még inkább felmordult. Beletúrt hosszú hajamba, és forrón csókolni kezdett. Alig kaptam levegőt hevességétől, és szó szerint el kellett magamtól tolnom, hogy levegőért kapkodhassak. Felnyögött, ahogy elváltunk, és épp, hogy stabilizáltam légzésem, újra fojtatta. Ujjai pizsamám alá vándoroltak. Mohón fedezték fel testem, ami egyre inkább vágyakozott érte. Robert, megragadta mindkét csuklóm, és fejem felett összekulcsolva lefogta azokat. Minden idegkötegem összerándult, a hirtelen mozdulatára, de, ez, csak még inkább szította a bennem megbúvó vágyat.

-          Ó Kamilla.- morogta vággyal telve. - Olyan nehéz visszafognom magam. - lehelte ajkaimra forrón
-          Robert. - ejtettem ki erőtlenül nevét.

Hezitáltam, a válasszal kapcsolatba. Féltem beleegyezni, de, ugyanakkor iszonyatosan kívántam őt. Elbódult voltam, és kiéhezett. Vágytam rá, de, a félelem meggátolt abban, hogy kimondjam, én is akarom őt. Úgy, ahogy ő engem.

-          Oskar meghozta a ruhám. - mormolta mosolyogva, és elengedte kezem
-          Mi? - néztem rá furcsállva

Robert mosolygós tekintettel nézett rám, majd felállt az ágyról, megigazította derekán a majdnem kiomlott törülköző csomóját, és az ajtóhoz sétált. Gondolataimtól nem hallottam meg a kopogtatást, és ez kicsit zavart. 

-          Várj meg minket, a parkolóban. - válaszolta, majd becsukta az ajtót

Az én telefonom is idegesítő csörömpölésbe kezdett, jelezvén, ideje felkelni. Pislogtam még pár pillanatig magam elé, majd kikászálódtam az ágyból, és a fürdő felé vettem az irányt. Ahogy elmentem Robert mellett, megragadta csípőm, és magához rántott.
-          Nehogy azt hidd, megmenekülsz. - morogta fülembe, miközben bal kezén lévő ujjak a nyakamra vándoroltak, a jobbal, pedig szorosan szorított magához
-          Robert. - csuklott el hangom, az ijedtségtől
-          Veled akarom tölteni az estét. - súgta fülembe, és eddig határozott mozdulata, kezdett meglágyulni
-          Nem...nem tudom. - ráztam meg fejem, és próbáltam nem mutatni ijedtségemet
-          Én tudom, és az épp elég. - csókolta meg nyakszirtem
-          Melanieval leszek munka után. Beszélnünk kell a lakás tulajdonosával, hogy mikor költözhetünk. - ráncoltam homlokom, hogy leplezzem, az estével kapcsolatos félelmemet
-          Nem is mondtad, hogy találtatok lakást. - fordított maga felé
-          Nem kérdezted, és, amúgy is, más volt a téma. - rántottam meg vállaim
-          Kamilla, mindent tudni akarok, ami veled kapcsolatos. - nézett rám komoly tekintettel
-          Robert, nem gondolod, hogy...
-          De, igen. Gondolom. - vágott keményen szavaimba. - Te azt kérted tőlem, hogy ne titkolózzam előtted, ugyanezt elvárom, én is tőled.
-          Nos, akkor félreértettél. Nem azt kértem tőled, hogy minden percedről számolj be nekem.
-          Én sem ezt kérem. - rázta meg fejét. - Most készülődj. El fogunk késni. - paskolta meg fenekem.

A zuhany alá verekedtem magam. Ebben a pillanatban kezdtem azt érezni, ha ez így fog folytatódni, Robert meg fog fojtani evvel a viselkedéssel. 5 percnyi gyors tusolás után léptem ki a fülkéből. Megtörülköztem, és belebújtam beige színű ceruzaszoknyámba, és beletűrtem, fehér, fodros blúzom.

-          Találkozol ma Hupperttel? - törte meg a közénk telepedő csendet Robert
-          Reményeim szerint, igen. - bólintottam, és felkötöttem hosszú hajam
-          Öltözz át! - parancsolt rám rideg hangon
-          Miért? Foltos valahol a ruhám? - kezdtem bele, tüzetes vizsgálatába blúzomnak
-          Ebben nem mehetsz oda. Látszik a melltartód.
-          A fodrok mindent eltakarnak. - pillantottam fel rá
-          Tökéletesen látni a melleid! Ebben nem engedem meg, hogy...
-          Robert, még, jó, hogy te nem az apám vagy. - szakítottam félbe, mosolyt erőltetve arcomra. Felkaptam táskám, miután belebújtam magas sarkúmba, és elindultam
-          Mit gondolsz, csak így faképnél hagyhatsz? - ragadta meg karom a folyosón
-          Nem fogod megmondani, mit vegyek fel. Nem a bábod vagyok, hanem a ba...
-          A barátnőm. - bólintott sziszegve
-          Azt hiszem, ha ezt így fojtatod továbbra is, le kell mondanom erről a megtisztelő pozícióról. - mormoltam, és miután a sokktól elengedte kezem, elviharoztam

Amennyire jól indult a reggel, épp annyira lett nyomasztó, és dühítő. Nem sejtettem, hogy ez a kényszeres parancsolgatás, rám is kiterjed majd. Vagy legalábbis nem ennyire.
Kitrappoltam a szálloda ajtaján, és látva, hogy Oskar, előzékenyen kinyitja nekem az ajtót, bólintottam egyet, és elmentem mellette.

-          Kisasszony, nem tart velünk? - szólt utánam Oskar
-          Nem, köszönöm Oskar. - ráztam meg fejem, és mély sóhajt véve folytattam az utam a P&F felé. 

Szerencsére nem volt távol a  szálloda a cégtől, így könnyedén meg tudtam tenni gyalog is az utat. Már a saroknál jártam, mikor Robert megfogta könyököm, és megállított.

-          Szállj be a kocsiba! - sziszegte
-          Eszem ágában sincs. - ráztam meg fejem. - Örülnék neki, ha elengednél, el fogok késni. - mormoltam mérgesen
-          Én meg annak örülnék, ha abba hagynád a makacskodást, és beszállnál abba  a kúrva kocsiba!- válaszolta visszafojtott hangon
-          Különben? - haraptam idegesen alsó ajkamba
-          Ne csináld ezt. - mormolta. - Veled akarok megérkezni.
-          Akkor kénytelen leszel gyalogolni. - válaszoltam rideg hangon. - Engedd el a karom! - néztem szorongató kezére.

Ahogy elengedte kezem, tovább indultam. Annyira dühös voltam rá, hogy még ránéznem is komoly erőfeszítésembe került.

-          Kamilla, beszéljük meg. - szaporázta meg léptei
-          Most a legkevésbé sem szeretnék veled beszélgetni Robert. Dühös vagyok, nem tudok gondolkodni. Hagyj békén, le kell nyugodnom.
-          Nem akarom úgy végig csinálni ezt  a napot, hogy össze vagyunk veszve. Azt akarom, hogy te is belásd...
-          Akarom,akarom! Te nem tudsz mást, mint akarni!- fakadtam ki. -  Fejezd már be! Egyszer sem hallottam még  a szádból, hogy szeretném, vagy, hogy kérlek! Olyan vagy, mint egy elkényeztetett kisgyerek, akinek semmi nem elég!
-          Akkor szépen kérlek, szállj be a kocsiba. - vicsorogta megerőltetve magát
-          Nincs kedvem. - vontam meg vállaim
-          Mi? Te, most szórakozol velem? Azt csináltam, amit akartál. - reagált dühösen
-          Robert, el kell fogadnod a visszautasítást. - válaszoltam, és folytattam az utam

Robert dühödt léptekkel trappolt be mellettem a P&F forgóajtaján. Bár együtt érkeztünk meg, a legkevésbé sem néztünk ki egy párnak.

-          Jó reggelt Mr. Pattinson! Jó reggelt Kamilla! - köszönt pajkos jókedvvel a vörös hajú lány
-          Jó reggelt Lea!- válaszoltuk egyszerre Roberttel. Lehívtuk a liftet, beszálltunk, és mindketten megnyomtuk a magunk szintjének számát.
-          Legyen szép napod!- mormolta Robert, és egy gyors puszit nyomott a számra
-          Neked is. - motyogtam, és örültem, hogy végre megszabadulok tőle

Fellélegeztem, ahogy kiléptem a lift ajtaján. Enyhült mosoly ült ki arcomra, ami pillanatok múlva le is fagyott. Robert visszarántott, a liftbe, aminek ajtaja, aztán elhúzódott előttem.

-          Mit csinálsz? El fogok késni! – néztem rá dühösen
-          Mire kértelek? Hogy válj el tőlem? – ragadta meg arcom
-          Nem kértél… utasítottál! – szűrtem meg fogaim között a szavakat
-          Akkor, most… most kérlek. – mormolta meleg hangon, és forrón megcsókolt.

 Nem volt benne semmi düh, sértettség, csak a puszta érzelem. Egy másodpercre elvált tőlem, homlokát homlokomnak döntötte, és újra csókolt.  Éreztem, amint összeráncolja homlokát, majd elválik ajkaimtól.

-          Kérlek. Mindig így válj el tőlem. – nézett mélyen szemembe.
Némán bólintottam, és miután elengedett kiszálltam a liftből.
-          Üdv a kilencediken. - lépett elém Mr. Fox. – Remélem, itt majd jobban érzi magát.
-          Igen, én is.  - bólintottam

Az egész napomat munkába temetkezve töltöttem. Mr. Hupperttel nem sikerült felvennem a kapcsolatot, így nem csak a magán életem volt az, ami megnehezítette a dolgokat, hanem a munka is.  Nathan óránként kért beszámolót a fejleményekről… vagyis a nagy büdös semmiről. Vagy egy tucatszor hallottam már Mr. Huppert üzenetrögzítőjét, és ez egyre inkább elszomorított. Mintha minden egyszerre csapott volna össze a fejem felett. Apu nem telefonált, anyuval ellentétben. Mióta itt vagyok New Yorkban, csak aggódást okozok neki. És, ez nincs jól. Nagyon nincs jól. Eddig, mindig odafigyeltem a családomra, most pedig… örülök, ha anyu nem ér el, apunak pedig minden tettemmel csalódást okozok. Teljesen eltávolodtam tőlük.
Már besötétedett, mikor becsuktam az utolsó aktát, és kikapcsoltam a gépet. Összepakoltam a táskámba a holmimat, és elindultam a lifthez. Beszállva Taylor mellett álltam meg.

-          Szia. – eresztett meg egy laza mosolyt
-          Szia. - válaszoltam erőtlenül
-          Milyen volt az első napod a kilencediken?
-          Melós. – válaszoltam szűkszavúan
-          Igen, azt látom. Olyan vagy, mint egy kifacsart citrom.
-          Száraz, és ráncos? – kuncogtam el magam
-          Ő, nem teljesen erre gondoltam. - nevette el magát. - De a ráncos, az talált.
-          Mocsok. – bokszoltam, kemény vállába, amolyan lányosan. – Jaj! A kezem! – nyavalyogtam
-          Mi történt? – fogta meg a kezem, amivel, az imént a vállába öklöztem
-          Eltörted.  A bicepszed… mint a szikla. – kezdtem bele cukkolásába
-          Hát… igen, tényleg. – pironkodott az elismeréstől.
-          Hogy lehetsz ennyire öntelt? – kérdeztem vissza meglepődve, mire mindkettőnkből előtört a nevetés

Kilépve az előtérbe, Robertet pillantottam meg, amint Leával beszélget. Felém fordult, ahogy a kijárta felé közeledtünk a még mindig viccelődő Taylorral. Némán ráztam meg fejem Robertnek. Nem akartam beszélni vele, sem azt, hogy kitudódjon a kapcsolatunk. Ezen a napon, azt hiszem képes voltam leküzdeni az iránta érzett vágyat. A csillogását, és a bűverejét, háttérbe szorítani, és csupán a puszta embert látni benne. Nem akartam drámázni, nem akartam még jobban tönkre tenni ezt, az amúgy is szar napot. Taylorral akartam lenni, és nevetni. Ha csak a kijáratig is. Ha csak a sarokig is.  Érezni akartam még egy kicsit a jókedvből, ami hamarosan, amúgy is elillan,mert egyedül maradok a gondolataimmal. Sok volt nekem Robert érzelmi váltakozása. Egyszer jófiú, a következő percben pedig már, a torkomon a keze. Egyszer úgy érzem vele szabad lehetek, aztán a következő pillanatban kalitkába zárva találom magam.


-          Vagy negyed órája várok rád! – lépett mellém a semmiből Melanie
-          Hát te meg honnan léptél elő? Észre sem vettem, hogy itt vagy.
-          Az én hibám. Túlságosan is lefoglalt a személyem csodálata. – szólt közbe Taylor
-          Fogd be, Lautner! – csaptam mellkason nevetve, mire, Mel visszafogottan köszörülte meg torkát. – Jaj, bocs.  Szóval, ő, az egyik kollégám, Taylor. – kezdtem el a bemutatást. - Taylor, ő pedig a barátnőm, hamarosan is hivatalos lakótársam, Melanie.
-          Örülök, a szerencsés véletlennek. - fogta meg Taylor,  Mel kezét, és szájához emelte kezét
-          Én…én is nagyon örülök. - válaszolta Mel csillogó szemekkel
-          Na, most, hogy megtörtént, a bemutatkozás, jobb lenne indulnunk. – csaptam össze két kezem türelmetlenül
-          Igen, igen. – bólintott, kislányosan Mel
-          Jó éjt, hölgyek. – mosolygott, szintén csillogó szemekkel Taylor

-          Na, húzzunk, még dumálnunk kell Peabodyval .- karoltam Melanieba