2014. március 7., péntek

21. fejezet ( Diamond 3 )

Sziasztok!

Nagyon sajnálom, hogy ,csak most hoztam a friss részt,de a munkám közbe szólt.
Már belekezdtem a 20. fejezetbe is, szóval, remélhetőleg, arra nem kell ennyit várnotok.
Köszönöm az előző fejezethez a visszajelzéseket :)

Jó olvasás mindenkinek. XoXo !

Zihálva ébredtem fel. Mély álom volt. Olyasfajta álom, amiből még felébredni is nehéz munkának bizonyult. Percekig nem tértem magamhoz, a már besötétedett irodámban. Felálltam székemből, a hatalmas ablak elé álltam, és a sötétbe burkolózó várost figyeltem. Tátongó űrt éreztem a mellkasomban, ahogy újra, és újra felvillant Kamilla holt sápadt arca, és élettelen teste. Látnom kell őt! Meg kell bizonyosodnom arról, hogy jól van. Akármennyire is próbáltam távol tartani magamtól őt, meg kell szegnem az általam felállított szabályokat. Csak akkor nyugszom meg, ha látom őt, ha kell, felkutatom, akárhol is van.

Kísértetiesen elhagyatott volt az épület. Mintha, csak egy újabb rémálomba csöppentem volna. Margaret asztala üres volt, csak a helyzetjelző lámpák adtak tájékozódási segítséget. A lifthez siettem és a gomb megnyomásával felhívtam azt. A 10-es számú gombot nyomtam meg, s alig vártam, hogy végre leérjek. Teljesen az álom hatása alatt voltam. A gyomrom görcsbe szorult, a végtagjaim fájtak, mintha egy igazi jó edzésen vettem volna részt. Ahogy kinyílt a lift ajtaja, lesokkolva vettem észre, hogy a 10. emelet is szinte teljesen sötét. Kis fény világított csupán, egyetlen asztalnál. Kamilláé. Hosszú másodperceken keresztül vitatkoztam magammal azon, hogy ez most fikció vagy valóság. Teljesen álomszerű volt az egész. Odasétáltam asztalához, ő pedig, ahogy megálltam előtte azonnal felállt az asztalától.

-          Mr. Pattinson, már nem sokára elkészülök a jelentéssel, csak tudja, rengeteg minden volt, ami... - hadarta, amolyan Kamillás hévvel. De engem már rég nem érdekelt az a nyavalyás jelentés. Csak egy valamire vágytam ettől a lánytól, az ölelésére. Szükségem volt a tudatra, hogy él, és az, hogy vízbe fulladt, csak az agyam szüleménye volt.
-          Ó, Kamilla. - motyogtam magam előtt, és azonnal magamhoz rántottam, hogy megérezhessem bőre selymességét.

Mélyen magamba szívtam illatát. A hajába túrtam, és hosszú tincseit orromhoz emeltem. Itt volt. A karjaim közt. Élt, és ez, most mindent jelentett. Abban a pár percben, vagy az ördög tudja mennyi ideig is tartott, míg próbáltam őt újra éleszteni, mindenem odaadtam volna, csakhogy életben tudhassam őt.
Kamilla kezei lassacskán megemelkedtek, és megérintették derekam. Hallottam, amint ő is magába szívja illatom.


-          Mi történt? - súgta fülembe
-          Én, csak... elnézését kérem. - motyogtam lemondóan, és elengedtem
-          Semmi baj. - válaszolta, és mélyen szemeimbe nézett
-          Miért van itt ennyire sötét? - nézetem körbe zavaromban, és megpróbáltam terelni a témát
-          Mr. Pattinson, nem várhatja el az embereitől, hogy még este kilenckor is a szolgálataira álljanak. - válaszolta, apró mosollyal arcán
-          Este kilenc? - vontam össze szemöldököm, és azon kezdtem el gondolkodni, hogy a fenébe aludhattam el így. - És, ön mit keres még itt? Már lejárt pár órája a munkaideje.
-          Nos, nem végeztem még a jelentéssel. - sütötte le szemeit
-          Az meg, hogy lehet? - nevettem el magam. - Igaz, hogy sok adatot kellett kigyűjtenie, de...
-          Az igazság az, hogy, Georg megkért, hogy sokszorosítsak úgy 200 oldalt a menedzsmentek. Persze, ahogy elkezdtem volna, kifogyott a festék. Kicseréltem a patront, de, az ötvenedik másolat után a lap elfogyott. Aztán nem találtam papírt, szóval felhívtam a beszerzést. Papír természetesen csak a hét végére várható, így ki kellett ugranom, hogy vegyek pár tömbbel. Mivel a pénztárnál vagy száz tételről kértek számlát, így  fél órán át várakoztam. Szóval, visszaértem a papírral, elkezdtem másolni, a gép meg bedöglött. Felhívtam a szakit, aki egy óra múlva kiért, és megcsinálta a gépet. Persze, én ez alatt azért dolgoztam. - hadarta, amolyan Kamillás hóbortsággal. - Aztán Lea megkért, hogy ugorjak el a ruhájáért a tisztítóba, mert ő épp egy fontos ügyfél hívását várta, amit Mr. Foxnak kellett felkapcsolnia, és mivel este randija lesz, igen fontos volt neki. És aztán ott volt még…
-          Kedves Kamilla, az az érzésem, hogy önt csúnyán kihasználják. – szakítottam félbe a lelkes beszámolóját, kis mosollyal szám szélén
-          Igen, én is azt hiszem. - sóhajtott fel. - És én mindvégig azon agyaltam, hogy ön, mikor fog odajönni hozzám, és ordítja le a fejem a kimutatás miatt.
-          Sajnálom. Rossz főnök vagyok.
-          Nos, nem a türelméről híres. - motyogta orra alatt
-           Én... - mély sóhaj szakadt fel tüdőmből
-          Igen?
-          Én, igyekszem távol tartani magam...öntől . - vallottam be, de ez a vallomás iszonyat nehezemre esett . – De, borzalmasan nehéz.
-          Akkor ne tegye. – rázta meg fejét, miközben pilláit rebegtette. Semmi kacérkodás nem volt benne, ez inkább amolyan pironkodó reakció volt.
-          Arra kért, ne játsszak önnel. – léptem közel hozzá
-          Annyira fáj, hogy így viselkedik velem. Jobban,mint azt gondoltam. – harapott alsó ajkába. – Tudom, azt akarja, hogy feladjam. – sütötte le szemeit. – Távol akar tudni, meg akar szabadulni tőlem. – folytatta
-          Kamilla…- búgtam nevét, és kezem arcára helyeztem. – Életemben nem vágytam így nő közelségére, mint a magáéra. – nyeltem nagyot, mert, ahogy a testére gondoltam, összefutott a nyál a számban. – Nehéz koncentrálnom, a munkámra figyelnem, mert az jár a fejemben, vajon épp, kivel van, és mit csinál. – mormoltam. – Egy baj van csupán…
-          Mi az? – nézett rám érdeklődve
-          Hogy maga túl veszélyes. – súgtam ajkainak. - Túl veszélyes, ahhoz, hogy beiktathassam az életembe. - folytattam, és ahogy beszéltem ajkaink szinte összeértek. Élveztem, de egyben kínzott is ez a fajta érintkezés. – Gyűlölni akarom magát, de nem megy. – folytattam összevont szemöldökkel.  Meg akartam csókolni, érezni akartam a szenvedélyét.
-          Miért jelentek veszélyt? – súgta a kérdést
-          Mert bármiféle érzelem, amit kivált belőlem, meggyengít. – vontam össze szemöldököm
-          Miért baj, ha, néha gyengének látszik? – vonta össze elgondolkodva szemöldökét
-          Nem engedhetem meg senkinek, hogy így lásson. – ráztam meg fejem. – Csak, magának vagyok képes, ezt megmutatni.
-          Mégis ellök magától. – simította meg arcom
-          Az én világomban nem él meg az érzelem. – ráztam meg fejem, és elhúzódtam tőle  
-          Akkor válassza az én világom! – hallottam meg határozott hangját hátam mögül
-          Akkor, szembeszegülnék mindennel, amiben valaha is hittem, és vallottam. – mormoltam. - Nem is értem, miért mondom el mindezt. – motyogtam magam előtt
-          De igen , tudja…okkal jött ide hozzám.  – zihálta
-          Álmodtam magáról…- fordultam felé, és megsimítottam puha arcát. Kamilla a szemeimbe nézett.
-          Mesélje el. – súgta 

Kamilla eltávolodott tőlem, és az asztalához ült. És bár azt gondoltam, haragudni fog rám, amiért ezeket a dolgokat elmondtam neki, mosolygós szemekkel pillantott rám.

-          Egy, félig kihűlt kínai mellett. – folytatta, és kezembe nyomott egy Kung Pao csirkével telt dobozt  

Kamilla felbontott egy másik dobozt, és pálcájával kotorászni kezdte azt. Bal lábát a jobbra helyezte, és játékosan lóbálta azt.

-          Talán nem szereti a kínait? – állította meg lábát, és rám nézett
-          A Kung Pao a kedvencem. – bólintottam mosolyogva, és Kamillával szemben foglaltam helyet
-          Kíváncsivá tett. – motyogta, szájában egy adag sült tésztával
-          Álmomban…- kezdtem bele, és felelevenítettem az emlékeim

Kamilla figyelmesen hallgatta végig, minden részletét, annak, amit meséltem. Olyannyira beleéltem magam az álom világába, hogy elkezdtem beszélni arról, amit kiváltott belőlem a halála.

-          Küzdött érte? – kérdezte halkan
-          Ki akartam szabadítani… akármibe is kerüljön. – bólintottam. – És, most azon kattog az agyam, vajon sikerült volna újra élesztenem önt?
-          Ezért ölelt meg? – nézett rám fürkésző tekintettel
-          Még, csak belegondolnom is borzasztó volt, hogy elveszítettem…- csuklott el hangom. – Még, ha soha nem is volt az enyém. - folytattam száraz torokkal.
-          Pedig minden vágya, hogy megszabaduljon tőlem. – meredt a semmibe
Felálltam székemből, letettem az asztalára, a kis lámpája alá a majdnem kiürült dobozt, és magam felé fordítottam.  Két kezem a szék karfájára tettem, és közel hajoltam hozzá.
-          Mert nem bírom elviselni, hogy nem érhetek hozzád! – morogtam. – Nem bírok együtt élni a tudattal, hogy nem kaphatlak meg.
-          Minden rajtad múlt. - zihálta
-          Nem… - ráztam meg fejem. – Belekényszerítettél egy választásba… egy értelmetlen dologba
-          A szerelem nem értelmetlen dolog. - rázta meg fejét. -  De, nem is értem miért beszélünk minderről, mikor én csak egy két lábon járó punci vagyok, akibe belemélyesztheted a farkad? – sziszegte dühösen, szemei pedig üvegessé váltak a ki nem csordult könnyektől
-          Hiszen ezt akartad hallani, nemde? – morogtam. - Újra be akartad bizonyítani, hogy szívtelen vagyok.  Ezt akarod! Ki akarod élvezni, hogy újra, és újra a földbe tiprom az embereket, csak azért, hogy te újra és újra megmenthesd őket!
-          Nem, ez nem igaz. - ráztam meg fejét összevont szemöldökkel
-          Gondold csak végig Kamilla… gondold, végig, hogy néztél rám, mikor fenn voltál a lakásomon. Gondold végig, mi volt a reakciód, mikor meg akartam mutatni mi is vagyok valójában.  Akarsz engem, mégis mindig elfutsz, mikor lehetőséged volna arra, hogy megkapj.  Mint, ahogy most is vágysz a csókomra, még sem teszed meg az első lépést. Vágysz az érintésemre, mégsem húzódsz közelebb hozzám. – megnyaltam alsó ajkam, ahogy szája peremére tévedt pillantásom. - Csókolj meg! – mordultam rá.
-          Nem. – rázta meg fejét. – Nem engedhetem meg magamnak, mert tudom, holnap már mást fognak csókolni ezek az ajkak. – súgta, majd eltávolodott tőlem
-          Kockáztass. – vágtam rá
-          Te nem teszed, én miért tenném? – vonta össze szemöldökét
-          Jogos. – bólintottam, bár kissé zavart, hogy meg tudott fogni
-          Mit mondasz arra, hogy én meg tudom mondani neked, sikerült e megmenteni Kamillát? – állt fel időközben a székéből
-          Azt, hogy boszorkányság. – fontam keresztbe kezeim

Kikapcsolta számítógépét, elvette dzsekijét az asztalról, és rám nézett.

-          Gyere velem. 

Összehúzott szemöldökkel néztem, ahogy egyre inkább távolodik tőlem, végül beszáll a liftbe. Aztán, épp, hogy eltűnt, utána futottam. Kíváncsivá tett, tudni akartam a titkot. Kisiettem a lépcsőházba, és ott próbáltam utolérni a liftet. A harmadikon sikerült elcsípnem.
Talán most elősszőr fordult elő, hogy Kamilla arca teljesen kifejezéstelen volt. Tudni akartam mégis mi rejlik a fejében. Tudni akartam, mire készül, és, hogy hova megyünk.  Az alagsor gombját nyomtam meg, és elővettem a Honda kulcsait. Egy szó sem szaladt ki egyikőnk szájából sem, és ez kissé feszélyezett.  Kamilla a leparkolt autók felé indult.

-          Kamilla. – szóltam utána, mire megtorpant, és felém fordult.

A portáshoz sétáltam, aki kiadta bőrdzsekim, és bakancsom.

-          Mindig hozol magaddal váltóruhát? – húzta gúnyos mosolyra arcát
-          Felkészülök minden eshetőségre. – válaszoltam, és beleléptem bakancsomba.
-           A sisak, Mr. Pattinson. – nyújtotta felém a fekete színű sisakot a fiatal srác. – Köszönöm, öm… - estem gondolkodóba
-          Matthew. – segített ki Kamilla
-          Matthew. – fejeztem be a mondatot, és Kamilla felé nyújtottam a sisakot. Felültem a motorra, és beindítottam azt.
-          Te nem veszel sisakot? – vonta össze szemöldökét Kamilla
-          Nincs nálam pótsisak. – mormoltam, majd megpaskoltam a mögöttem lévő szabad helyet
-          Köszönöm Matthew, erre nem lesz szükség. – nyomta a portás fiú kezébe a bukót
-          Mit csinálsz? – húztam össze szemöldököm
-          Ha te nem veszel fel, én sem veszek fel. – rázta meg fejét
-          Ne makacskodj! Szépen felveszed a bukót! – parancsoltam rá, és kivettem a mellettem álló fiú kezéből a sisakot
-          Nem veszem fel, és evvel lezártam a vitát. – emelte levegőbe két kezét, ellenkezést nem tűrve
-          Kamilla, vedd fel a sisakot! Akármi történhet, és ez megvéd! Ne ellenkezz! – mordultam rá
-          Szerintem is jobb lenne, ha felvennéd. – vágott közbe Matthew
-          Te ebbe ne szólj bele! – néztem rá dühösen
-          Elnézést! – motyogta zavarában
-          Ne beszélj vele így! – pirított rám Kamilla
-          Úgy beszélek vele, ahogy akarok! Az én beosztottam, én vagyok a főnöke. Ha nem tetszik neki az, ahogy beszélek vele, majd ő jelzi ezt felém! – válaszoltam dühösen. – Van gondod, avval, ahogy beszélek veled, Martin? –néztem a portás fiúra
-          A neve Matthew! – szólt közbe Kamilla
-          Azt mondtam! – pillantottam vissza Kamillára. – Szóval? Gondot okozott, ahogy az előbb megkértelek arra, hogy ne avatkozz a kettőnk dolgába?
-          Nem, dehogy! Semmi gond. – rázta meg fejét a fiú, persze láttam, nem is merne mást mondani
-          Matthew, nyugodtan mondd meg a véleményed! Megbántott Mr. Pattinson az imént?
-          Nem, dehogy Kamilla. – rázta meg fejét a fiú mentegetőzve
-          Látod? Nem törtem össze a kicsi lelkét.
-          Fél tőled. – morogta, úgy, hogy csak én halljam
-          Jól teszi. – sziszegtem. - Velem akarsz jönni vagy sem?
-          Meg akarod tudni amit én tudok, vagy sem? – vonta össze két kezét mellei előtt.
-          Kamilla a sisak a biztonságod biztosítja. Ha történne valami, én…
-          De, miért történne? – vonta meg vállait. – Szóval indulhatunk? - nézett rám türelmetlenül
-          Igen. - bólintottam, s egy újabb kudarcot könyveltem el magamban ezen az estén, ami igazán kezdett frusztrálni
-          Jó éjt Mr. Pattinson. – bólintott a portás srác. – Neked is Kamilla. – biccentett vigyorogva a fiú, mire dühös pillantásokat vetettem felé
-          Jó éjt, Matthew. – intett Kamilla, és mosolyogva felült mögém
-          Csak a bugyidba akar benyúlni. – háborogtam magam előtt
-          A bugyim, azt megkaphatja, de ennél többet sosem. – válaszolta pajkosan
-          Ha rajtam múlna, még a figyelmed sem szentelnéd rá.
-          Sosem fogd elérni Mr. Pattinson, hogy ne figyeljek oda egy másik emberre. – reagálta le a dolgot, és megkapaszkodott, a háta mögötti fogódzódóba.  
-          Ölelj át! – parancsoltam rá
-          Tökéletesen megfelel a kapaszkodó is, köszönöm. – dacolt velem újra
-          Érezni akarlak! – néztem át vállam felett, és folytattam. – Ölelj át! – szűrtem meg fogaim között a szavakat
Kamilla hosszú másodpercekig nézett szemeimbe.

 Hatalmas barna írisze, olyan volt, mint egy ártatlan őzé, aki épp menedékért fohászkodik a tölténnyel töltött puska előtt. Ajkába harapott, és azon gondolkodott, mennyire lenne helyes lépés, ha megölelne. Végül kezei, lassanként derekamra simultak, és, ahogy előre fordultam, hogy végre elindulhassunk, arcát nyakamba fúrta. Élveztem az érintését. Élveztem a pillanatot, és legszívesebben, örökké így maradtam volna vele.

-          Hova megyünk? – néztem hátra, ahogy kikanyarodtam a parkolóból

-          Bronxba. A nagymamámhoz. – válaszolta, és, ahogy elindultam, még szorosabban ölelt 

1 megjegyzés:

  1. Szia!
    nagyon jó lett. Azt nem írom hogy várom a következőt mert kicsit elkéstem és már feltetted. :)
    Virág♥

    VálaszTörlés