2014. március 31., hétfő

26. fejezet

Sziasztok 

Elkészültem a friss résszel ;) Kíváncsian várom a véleményeteket. Örülnék, ha megosztanátok velem,még, ha nem is pozitív ;)

Kívánok mindenkinek jó olvasást. 
XoXo

 Robert, mint mindig, most is öltönyben feszített. Frissen borotvált arca, elárulta, hogy ő is készült az estére. Elégedettség bújt meg tekintetében, ami kicsit félelemmel töltött el. Félve néztem Melanie-ra a vállam felett, aki a lépcsőn figyelt minket.

-          Elintézem Danielt, ne aggódj. - legyintett, mintha, csak hallotta volna kétségbeesett gondolataim egyikét
-          Gyönyörű vagy. - búgta Robert, és kinyújtotta kezét
-          Köszönöm. - motyogtam félszegen, és kezébe helyeztem kezem.
-          A holnapi cuccod, ne felejtsd itt. - hozta utánam a nagyobb méretű táskát
-          Majd én elveszem, Melanie. - nyúlt érte másik kezével
-          Nahát... milyen lovagias .- csöpögtette nyálát Melanie, Robert testét bámulva
-          Indulhatunk? - húzta fel szexin szemöldökét
-          Igen. - fújtam ki a levegőt egy szuszra

Robert a sötét autóhoz kísért, a szokásos sofőr várt minket. Nem emlékeztem a nevére, és ez kicsit kényelmetlenné tette a dolgot.

-          Majd én, Oskar. - mondta előzékenyen Robert, és már nyitotta is az ajtót
-          Jó estét Oskar. - köszöntem neki,és örültem , hogy a nevén szólíthatom
-          Jó estét kívánok Miss Pintér. - biccentett fejével Oskar, és megvárta, hogy beüljünk a hátsó ülésre
-          Örülök, hogy elfogadtad a meghívásom. - mosolygott rám
-          Nem hagytál választást. - ráztam meg fejem
-          Nem nagyon ellenkeztél. - húzta kaján mosolyra száját
-          Nem, mintha elviselnéd a nem szót. - válaszoltam kimérten
-          Képtelen lettem volna még egy éjszakát eltölteni anélkül, hogy nem kaptalak meg. - mormolta, és kezét meztelen térdemre csúsztatta
-          Robert. - sóhajtottam fel
-          Miért nem árultad el az édesapádnak, hogy nálam töltöd az éjszakát? - terelte a témát
-          Még nem ért haza. - motyogtam
-          Telefon is létezik a világon.
-          Robert, apu nem igazán örülne ennek a dolognak. - magyaráztam
-          Mi kifogása van ellenem? - vonta össze elgondolkodva szemöldökét
-          Mondjuk úgy, hogy nem tart hozzám valónak. - motyogtam
-          Kamilla, elbírom viselni, ha édesapád nem...
-          Nem miattad... téged nem féltelek. - vágtam szavába
-          Ez megnyugtató. - nevette el magát
-          Ne haragudj... nem így értettem. - dadogtam zavaromban. - Apu, úgy véli, nem a legjobb körökben mozogsz. És, valahogy nekem is ez az érzésem. - mormoltam
-          Értem. - bólintott – Nos, akkor, megpróbálom meggyőzni édesapád, hogy rosszul gondolja. - mosolygott rám, amolyan szépfiús mosollyal
-          Az nem érdekel, én mit gondolok? - vontam össze szemöldököm
-          Te már többször is kinyilvánítottad a véleményed, ez nem volt számomra meglepő. Ugyanakkor, úgy érzem, ez számodra vonzóbbá tesz engem. Szóval, nem szeretném lerombolni az általad felállított képet. - vonta meg vállait
-          Szóval úgy gondolod, ha egy mezei alkalmazott lennél, nem lennél számomra annyira izgató? - vontam össze szemöldököm
-          Azt már észrevettem, hogy nem a pénzem miatt érdeklődsz irántam. Úgy gondolom, az, ahogy viselkedem veled, az, ahogy agresszívabban csókollak, és uralkodom rajtad, izgat téged.
-          Rosszul gondolod. Soha ne bírtam, ha uralkodtak rajtam, vagy megpróbáltak elnyomni. - válaszoltam   
-          Kamilla, talán még magad sem akarod bevallani ezt a dolgot, de hidd el, én, ráébresztelek az igazi vágyaidra. - simította meg szám szélét
-          Megérkeztünk Uram. - szólt hátra Oskar
-          Azt hittem a lakásodra megyünk. - néztem rá furcsállva, ahogy kiszálltam az autóból
-          Úgy gondoltam, gyűjthetnénk egy kis energiát. - lépett mellém Robert. - Szükségünk lesz rá az éjszaka. - mosolygott sokat sejtetőn
-          És ezt, itt gondoltad véghezvinni? - néztem rá furcsállva

Omladozó épület előtt álltunk. Munkagépek vették körül,és egy sárga szalaggal volt körbekerítve,amire a "Megközelíteni,és belépni szigorúan tilos !" szavak futottak végig,kis szüneteket hagyva egymás között. 
Robert bátran húzott felé, én pedig kezdtem megkérdőjelezni döntésképességét.

-          Robert, ez az épület akármikor összedőlhet.
-          Ne aggódj Kamilla, a szerkezete teljesen jó állapotban van. - mosolygott rám. - Hajnalban fogják lebontani, egy bevásárlóközpontot húznak fel a helyére.
-          És miből gondolod, hogy jogosultságod van ide bemenni? - nyeltem nagyot, amint a hatalmas kapuval ellátott épület elé értünk
-          Az enyém lesz a bevásárlóközpont. - nézett rám elégedetten
-          Hát persze... kié másé ?- mormoltam,mire Robert elnevette magát
-          Hozzá kell szoknom ahhoz, hogy ez téged nem ámulattal, vagy izgatottsággal tölt el, mint a legtöbb nőt.
-          Más nőt is hoztál már ide? - torpantam meg
-          Nem pont ide. - bökte ki, és, ahogy meglátta reakcióm, magyarázkodni kezdett. - Kamilla tudod nagyon jól, hogy rengeteg nő szerepelt az életemben.
-          Igen, de azt azért nem gondoltam volna, hogy ugyanoda,  viszel el engem is, ahova őket. - mormoltam csalódottan. - Mégis mit gondoltál? - kérdeztem felháborodva, majd elszakítva kezem kezéből, visszaindultam az autóhoz
-          Ez nem ugyanaz a hely.- lendítette meg kezét az épület felé. - Kamilla, egy fantasztikus vacsorát készülsz kihagyni. - sietett utánam
-          Csezd meg a vacsorád Pattinson! - csattantam fel. - Megmondtam, én nem leszek egy azok közül a nők közül. Vigyen haza Oskar. - mormoltam dühösen
-          Várj. - ragadta meg csuklóm, és az autónak döntött. - Igazad van... sajnálom. - mormolta
-          Ugyan már.Te nem azt sajnálod, hogy engem megbántottál,hanem azt, hogy nem nyűgözött le az extrém vacsora ötleted,amit szinte minden nővel eljátszol,és evvel veszélybe sodortad az éjszakád. - ordítottam képébe dühösen
-          Kamilla... őszintén, nem értem, miért húzod fel magad ezen az egészen. - rázta meg fejét
-          Nem leszek egy újabb viselt dolgod Robert. Nem leszek, egy azok közül a nők közül, akiket azért hoztál el ilyen helyekre, hogy lenyűgözd őket a pénzeddel. - mormoltam. - Mondok valami számodra borzasztó dolgot... szarok a pénzedre! - sziszegtem. Robert tüzes tekintettel nézett  rám, majd mosolyra húzta száját. - Örülök, hogy, ilyen jól... - kezdtem bele az újabb morgolódós monológomba, csak, hogy ő egy heves csókkal belém fojtotta a szót.
-          Ó Kamilla. - ejtette ki nevem, úgy, mintha csak egy igazán erotikus szó volna.
-          Nem csinálhatod ezt velem. - rebegtem, csókja hevességétől. -  Nem...én nem...
-          Szállj be. - parancsolta, és kinyitotta a hátsó ajtót

Engedelmeskedtem neki, és beszálltam az autóba. Robert mellém ült, és előre hajolva  motyogott valamit Oskarnak. Oskar bólintott, mire Robert visszaereszkedett mellém. A sofőr gombot nyomott a műszerfalon, és beszélni kezdett, de ,még mielőtt kifülelhettem volna, Robert teljesen magára vonta figyelmem. Bal keze combomra csusszant, és megmarkolt. Minden izomkötegem reagált érintésére. Csiklandós bizsergés fogott el, és, ahogy ránéztem ez még csak fokozódott bennem. Robert megnyalta alsó ajkát, feljebb haladt combomon. Úgy nézett rám, mint egy igazi ragadozó. Ha tehette volna, azonnal felfal a szemeivel. Én voltam az ártatlan kislány az erdőben, ő pedig a vérmes, éhes farkas. Nagyot nyeltem. Féltem tőle, és borzasztóan vágytam rá. Begerjesztett, a tudat, hogy ennyire kíván engem.
Az autó megállt, Oskar kiszállt, és kinyitotta az ajtót.

-          Köszönöm.   - sóhajtottam fel, ahogy a friss levegő kitisztította kicsit gondolataimat.

Robert pillanatokkal később termett mellettem, és keze derekamra csusszant.  Érintése, ugyanúgy hatott rám,mint az autóban. Perzselt.
 Robert a lift felé irányított, majd megnyomta a hívó gombot. Rá néztem, akit fűtött a vágy. Észrevette ,hogy nézem,ő is rám mosolygott, és behúzott a liftbe. Pár pillanatig csak álltunk egymás mellett. Igen, csak pár pillanatig bírtuk ki egymás ajkai nélkül. Robert mozdulatai irányítottak, fölényben volt. Mindvégig azon járt az agyam, hogy ő ,ezt szereti. Irányítani.

-          Gyere. - búgta fülembe, és a lakásába húzott

Bódultan követtem őt a halványan megvilágított lakásba. Ledobta öltönyét, kigombolta inge gombjait, és hajába túrt. A lakása ugyanazt a nyomasztó szürkeséget árasztotta magából, mint legutóbb. A gyomrom görcsbe rándult, kezdtem furcsán érezni magam.

-          Hozattam kaját. - simította meg mutatóujjával ajkaim
-          Nem...nem vagyok éhes. - dadogtam remegve
-          Az autóban megmorduló gyomrod, nem erről árulkodott. - nézett rám meleg tekintettel. - Gyere. - búgta, majd kezébe vette kezem, és a konyha felé kezdett húzni.
-          Hány nőt hoztál fel magadhoz? - remegett meg hangom
-          Kettőt. - mosolygott rám. -  Melaniet, és téged.

Robert kinais dobozt nyomott a kezembe, majd ő is megragadott egyet. Némán álltam a dobozzal kezemben, ő pedig a konyhának dőlve nézett engem. Elég béna helyzet volt... legszívesebben bőgve futottam volna haza, ez után a borzalmas este után.

-          Mi a baj? - vonta össze szemöldökét, és a dobozzal a kezében kezdett babrálni
-          Nem szeretem a kínait. - motyogtam

Robert felnézett a dobozról, egy pillanatig merev arccal nézett, majd hatalmas nevetés szakadt ki belőle. Sosem láttam még ilyen jó ízűen kacagni őt. Engem is megmosolyogtatott. Tetszett a felhőtlensége, az, hogy megmutatja igazi énjét.

-          Ilyen szar randim sosem volt még. - válaszolta, ahogy sikerült abbahagynia a nevetést
-          Még nekem sem. - ráztam meg fejem mosolyogva. - Készülhettél volna B tervvel. - mormoltam
-          Sosem volt még szükségem B tervre. - magyarázta
-          Nos, ez esetben jobban tennéd. ha minden eshetőségre felkészülnél.
-          Mit szólnál hozzá, ha átugranánk, a kínos részleteket? - dobta el kezéből a dobozt, és felém sétált

Szemei újra elsötétedtek, és oly kecsességgel közeledett felém, mint egy oroszlán. Megnyalta alsó ajkát, és beharapta azt. Izgató hatással volt rám, minden kis mozdulata. Éreztem, amint újabb bizsergés kezdi ölelni testem. Robert elvette kezemből a dobozt, -amit ez idáig kétségbe esve szorongattam - és a földre hajította. Megfogta csípőm, és magához rántott. Csókolni kezdett. Falta ajkaim, mintha, valóban éhségét akarná csillapítani. Kezeivel combom markolták kis ideig, majd, ahogy elfogyott türelme ölébe kapott. Csókolta ajkaim, csókolta az állam, és a nyakam. Én pedig élveztem, ahogy kényeztet. Tarkóját markoltam, és hajába túrtam. Halk nyögések sorozata szakadt fel torkomból. Vágytam rá. Érezni akartam őt. Magamban.
Robert a szürke szoba felé vitt. Lábával berúgta az ajtót, és a hideg szaténra fektetett. Lehúzta ruhám rejtett cipzárját, és kibújtatott belőle. Melltartóban, és bugyiban feküdtem előtte , vágytól és kielégületlenségtől zihálva. Felállt, és hosszú másodpercekig csak nézett. A szaténba markoltam, ahogy megremegett testem. Nem bírtam kivárni, hogy végre rászánja magát, és odajöjjön hozzám.
Felálltam, és hozzá sétáltam. Lefejtettem róla kigombolt ingét, végig simítva feszes felsőtestét. Forró volt. Mintha érintésem, egyre inkább tüzelné őt. Csókolni kezdtem mellkasát, közben övét igyekeztem kicsatolni. Robert nem mozdult, élvezte, hogy, most én kényeztetem őt. Kigomboltam tökéletesre szabott nadrágját, és egy kis segítséggel engedtem, hogy bokájáig zuhanjon a drága anyag. Robert alsónadrágja pattanásig feszült. Riadtan néztem szemeibe, elkapva tekintetem hatalmas szerszámjáról.

-          Ne félj tőle. - búgta, és megcsókolt

Kezem alsónadrágjához húzta. Alácsúsztattam kezeim, hogy érinthessem fenekét, majd egy rántással megszabadítottam őt a kényelmetlen ruhadarabtól. Szerszámja meredezve állt, hozzásimulva hasához. Hosszú volt, vastag, izgató, és félelmetes.

-          Simítsd meg! - súgta

Lassú mozdulattal emeltem fel kezem, majd csúsztattam ujjaim hímtagjára. Felmordult, és behunyta szemeit. Kezét kezemre helyezte, és sürgető mozdulatokat mutatott. Engedelmeskedtem neki, és folytattam a mozdulatot. Robert hajamba túrt,és magához húzva megcsókolt.

-          Szeretném, ha a száddal kényeztetnél. - mormolta, miközben mutatóujjával ajkam simította meg
-          Én nem... nem tudom, hogy kell. - dadogtam zavaromban
-          Ne félj, hidd el, nem lesz rossz. - búgta. - Vedd a szádba, és nyalogasd.

Mély levegőt vettem, és úgy döntöttem, nem jártatom az agyam annyit. Csinálom, amire kér. Letérdeltem elé, kezembe vettem péniszét, és számba vettem azt. Azt csináltam, amit mondott, és meglepő módon, cseppet sem volt borzalmas. Sőt. Élveztem a látványát, és, azt, ahogy felmordul egy-egy megszívásnál,vagy nyalintásnál.

-          Ó Kamilla, te nem arra születtél, hogy szűzies életet élj. - mormolta, majd megfogta felsőkarom, és maga elé emelt.

Forrón kezdett csókolni, és az ágy felé terelt. Felfeküdtem a hűvös anyagú  ágyra, és engedtem, hogy birtokba vegye, testem minden porcikáját. Robert szétpattintotta melltartóm kapcsát, és következő mozdulatával, már bugyimtól szabadított meg. Mellém feküdt, és mellbimbóm kezdte kényeztetni. Fantasztikus volt, ahogy nyelve hegye cikázott megkeményedett bimbómon. Sóhajtozva kapkodtam a levegőt, és, ahogy ujjai résembe nyomultak, felsikoltottam.

-          Hmm… mennyire nedves vagy már, pedig még, csak most értem hozzád. - mormolta fülembe

Leheletétől kirázott a hideg. Éreztem, hogy testemen végig fut, és libabőrössé varázsol. Robert keményen masszírozott, ujjai ki-be jártak hüvelyemben. Éreztem, amint fejem kezdte elönteni a vér.

-          Olyan mohó vagy. - mosolygott rám,és kihúzta ujjait
-          Ne! - kiáltottam fel kétségbeesve, ahogy üressé váltam

Robert széles mosolyt villantott reakciómra, én pedig bódultan hanyatlottam vissza. Végig csókolta testem, melleimtől egészen szeméremdombomig. Aztán sikamlós nyelve csikóm kezdte kényeztetni. Nem tiltakoztam, csak élveztem, ahogy egyre gyorsabban, szaporábban nyalja puncim, miközben ujjaival újra, és újra becsusszan.  Hörgött, és lihegett, ami még inkább az eszemet vette. Fejemre vörös köd szállt, testem pedig erős görcs vette hatalma alá. Minden hang belém szorult. Semmire nem voltam képes, csak erős kezei között vergődni.
Robert szorosan tartott, egészen, míg meg testem le nem csendesedett. Aztán felém tornyosult, és rám nézett.

-          Akarlak... - remegte a vágytól
-          Én is téged. - ziháltam, és elkapva arcát magamhoz húztam, hogy megcsókolhassam

Éreztem,amint Robert pénisze hüvelyemhez nyomul. Megrezzentem keménységétől. Robert lassított, és rám nézett.

-          Fájni fog... - súgtam
-          Egy kicsit. - motyogta ajkaimnak. - De, ne félj, bízhatsz bennem.
-          Oké. - bólintottam aprót, és megcsókoltam forró ajkait

Éreztem, amint hatalmas pénisze belém nyomul. Felsikoltottam, a feszítő fájdalomtól. Robert lassan mozgott, és szüntelen csókolt, de még ez sem segített abban, hogy elengedjem magam,és élvezzem, ahogy bennem mozgott. Úgy éreztem szétszakad belsőm hatalmas férfiasságától. Hiába voltam úgy felizgulva, hiába vágytam rá, borzalmas fájdalmat éreztem.

-          Kamilla. - mormolta. - Figyelj rám.
-          Fáj. - nyöszörögtem. - Nagyon fáj.
-          Ne feszülj. Engedd el magad .Minden izmod megfeszült, engedd el őket. - mormolta fülembe
-          Ne... nem tudom. - nyüszögtem
-          Érzed ezt? - kérdezte,és nyakam kezdte el csókolni.
-          Igen. - válaszoltam már-már sírva
-          Akkor ne gondolj semmire, csak élvezd, ahogy csókollak. - mormolta, és megcsókolt

Finom volt, és érzéki. Kezét arcomra tette, és szemeimbe nézett. Lassan mozdulni kezdett, mire felszisszentem. Újra csókolt, és kényeztetett. Egészen, míg azt nem vettem észre, hogy már nem is fáj annyira, ahogy bennem van.
Ahogy Robert észrevette, hogy már nem okoz akkora fájdalmat, kezdett ütemesebbé mozogni.

-          Olyan gyönyörű vagy. -  súgta, és mélyen szemeimbe nézett

Annyira más volt most. Annyira szelíd, és kedves. Arcára emeltem kezem, és gyengéden megcsókoltam. Lábaimmal átkulcsoltam derekát, és mélyebbre engedtem magamban. Robert megmarkolta combom, és érzékien csókolt. Ajkaim, nyakam, és melleim, elfeledtetve az elmúlt percekben átélt fájdalmat. 
Úgy éreztem ez számára is több pusztán szexnél. Több puszta testiségnél. Furcsa érzés kerített hatalmába. Mélyről jövő erős érzés, ami az egész lényem birtokba vette. Elárasztotta elmém, bódulttá tett. 

-          Élvezz el... - súgta ajkaimnak Robert, és apró puszit nyomott rájuk 
-          Ez annyira más... - ziháltam karjai között 
-          Sokkal jobb. - mosolygott rám  
-          Ne hagyd abba. - súgtam 
-          A világért se.  - rázta meg fejét 

Láttam szemeiben a homályt. A leplet, amit a gerjedelem,és a kielégülést hajszoló vágy borított kék íriszére. Finom lökéseivel hajszolt minket egyre inkább az orgazmus peremére. Olyan fantasztikus volt,  annyira érzéki, hogy azt kívántam, bárcsak sose érne véget ez az érzés! Csak, hogy a következő két lökés volt az, ami kettétörte ezt az idillt. Meg adtam magam. A lelkem megadta magát, testem sóvárgásának, és egy pillanat alatt darabokra hullott. 

-          Élvezz... - morogta , és szorosan ölelte magához vergődő testem 

Hosszú másodpercekig csak a tompaság maradt. A kimerült tompaság , és a  kielégült üresség. Ahogy megéreztem Robert görcsös remegését, én is szorosabban öleltem őt. Hajába túrtam, és melleimre hanyatló, izzadt homlokát simogattam. Percekig feküdtünk így, csendbe burkolózva, egymást simogatva. 

-          Bárcsak mindig ilyen volnál! - motyogtam magam elé. - Érzéki, és finom.
-          Az nem lehetséges. - válaszolta 
-          Miért? 
-          Mert, ez nem az igazi énem. - mormolta, majd elhidegülve, kikászálódott az ágyból 
-          És,mi van akkor, ha rosszul gondolod? - ültem fel az ágyon. - Úgy érzem, elnyomod magadban...
-          Fejezzük be ezt a beszélgetést. - mordult rám 
-          Elmenekülsz az érzéseid elől Robert. - álltam fel 
-          Nem menekülök én semmi elől. - nevette el magát gúnyosan,majd fogta magát, és teljesen meztelenül kisétált a szobából. Otthagyott, egyedül a sötétében. A hideg, szürke szobában. Magam köré tekertem a gyűrt szatén anyagot, és utána mentem. Robert az erkélyen állt, kezében égő cigaretta lógott. 
-          Gyere vissza hozzám. - simítottam meg vállát, mire ő egy rándítással letaszította kezem 
-          Nincs kedvem. - mormolta, és újabbat szívott a mérgező anyagból 
-          Ha nem akarsz erről beszélni, megértem. Beszélgessünk másról, arról, amiről te szeretnél.
-          Nincs kedvem beszélgetni. - mordult rám 
-          Akkor, mihez volna kedved? - remegett meg hangom 
-          Egyedül akarok lenni. - morogta, de egy pillanatra sem nézett rám 
-          Megbántottalak valamivel? - nyeltem szárazon 
-          Egyszerűen csak elegem van belőled! - fordult felém dühösen 
-          Ne taszíts el magadtól. - rebegtem. - Kérlek. 

-          Nem vagyok kíváncsi a siránkozásodra. Fogd a cuccod, és menj haza. - válaszolta, és eldobva a csikket elviharzott mellettem 

2014. március 25., kedd

25. fejezet

Helloka ! 

Meghoztam a friss fejezetet;) Remélem mindannyitokban kíváncsiságot vált majd ki;) 

Kívánok mindenkinek jó olvasást ! 
XoXo 


Bántott, hogy Robert elvette tőlem a lehetőséget. Be akartam bizonyítani neki,és Mr. Foxnak, hogy képes vagyok többre is. Nem állt szándékomban annyiban hagyni a dolgot,újra fel akartam hozni a témát ,csak azt nem tudtam mikor.  Robert mosolygós szemekkel rám-rám pillantott,ami kicsit feszélyezett. 

-          Mi van? - motyogtam, miközben számba tömtem még egy adag muffint, amit a pincér úrtól kaptam.
-          Ez a 7. muffin, amit eszel. - kuncogta el magát 
-          Eddig észre sem vettem mennyire éhes vagyok. - válaszoltam, és újabbat haraptam a csokis muffinból 
-          Na, de 7 muffin? Még, magam sem tudok többet megenni 5-nél. 
-          Ugye, nem azt akarod mondai, hogy sokat eszem? - mormoltam kicsit sértődötten 
-          Nem, dehogy! - rázta meg fejét. - Csak annyit mondtam, hogy jó nézni, ahogy eszel. - mosolygott rám, és egy jobb indexet kitéve, bekanyarodott a garázsba 
-          Robert..- nyeltem le az utolsó falatot. 
-          Tessék? 
-          Haragszol rám, amiért átvettem a tárgyalást? 
-          Átvetted? Hisz még csak szóhoz jutni sem engedtél. - nevette el magát gúnyosan 
-          Láttam rajta, hogy mit akar mondani. Vissza akarta utasítani a terveket, és gondoltam inkább, megpróbálom valahogy kijavítani a dolgot. - magyaráztam 
-          Soha nem szorított még háttérbe senki egy beszélgetésben. - rázta meg fejét. - Arról nem is beszélve, hogy szarnak minősítetted a terveim.
-          Én nem így fogalmaznék...
-          Ne vágj, a szavamba! - szakított félbe 
-          Bocsánat. - biggyesztettem le szám 
-          Nagyon pipa voltam rád, ezért szorítottam meg a combod. Viszont az is igaz, hogy átláttad a dolgokat, és végül is ez a faszkalap teljesen rád volt állva.
-          Szóval úgy gondolod, inkább a testem miatt ment bele az ötletekbe? - vontam össze szemöldököm kicsit felháborodva.
-          Őszintén Kamilla, nem voltak rosszak a terveid, de én azt gondolom, ez inkább a meghódításodról szól, mint a munkáról. Épp emiatt nem lesz ehhez a munkához semmi közöd. - válaszolta nemes egyszerűséggel 
-          Szóval ő is csak egy két lábon járó puncit lát bennem? - csattantam fel dühösen 
-          Igen. - bólintott Robert, majd kiszállt a kocsiból, és kinyitotta az ajtót 
-          Épp úgy, ahogy te. - motyogtam, amint végre egy szintbe kerültünk 
-          Azért ez nem teljesen igaz. - morogta 
-          De, hisz te is csak lefeküdnél velem. - válaszoltam pár oktávval feljebb, majd elindultam, a lift felé 
-          Ezt pont ma hozod fel? - kapta el karom 
-          Megcsókoltál, mikor választás elé állítottalak, de én ettől még félhetek attól, hogy amint megszerzel magadnak, már nem leszek számodra annyira izgató. - mormoltam 
-          Mégis, mit gondolsz? Miért  nem akarom, hogy evvel a zsíros hajú kreténnel dolgozz? - kelt ki magából 
-          Mert te akarsz előbb megszerezni. - vontam meg vállam. - Sérti a férfiúi hiúságod.
-          Mit mondtam neked az étteremben? - sziszegte dühösen. - Az enyém vagy, és, ami az enyém, azt minden áron védem.
-          Bizonyítsd be, hogy így érzel. - mordultam rá. - Akarom a munkát, és, ha kell, Nathanhoz megyek a döntésért. - téptem ki karom keze szorításából, hogy végre odaérhessek a lifthez 
-          Bizonyítást akarsz? - sziszegte. -  Megkapod. - folytatta, és a liftbe húzott, ahogy az leérkezett 

Szinte berántott a liftbe, és magához vont. Vadul, szenvedélyesen csókolt meg. Szinte falta ajkaimat, én pedig élveztem minden forró érintést, amivel közben kényeztetett.

-          Tudod, mennyire felizgat, ha ellenkezel velem? - mormolta csókunkba. - Töltsd nálam az éjszakát. 
-          Nem lehet. - ráztam meg fejem 
-          De igen .- bólintott. - Azt akarom, hogy...
-          Add nekem a projektet. - dacoltam vele újra 
-          Annyira makacs vagy. - sziszegte, és belemarkolt a fenekembe
-          Kérlek... - sóhajtottam fel
-          Nem bízok Nicolasban. - rázta meg fejét
-          Bennem bízz... - motyogtam

Újra megcsókolt, és belemorgott csókunkba. Annyira heves volt, annyira állatias, mégis, teljesen tűzbe hozott. Már csak azon kaptam magam, hogy akár itt, és most az övé lennék. Bizseregtem, vágytam rá. Érinteni akartam meztelen testét. Csókolni, és markolni minden izmát. Robert ajkai kulcscsontomra csusszantak le, én pedig szó szerint kéjesen sikoltottam fel. Nyelve cikázott libabőrös bőrömön, kezei pedig szoknyám húzták feljebb.

-          Vissza kellene fognunk magunkat. - ziháltam, ahogy végre sikerült elszakadnom tőle
-          Nem tudom. - morogta. - Adj egy kis reményt... aludj velem ma éjjel. - zihálta
-          Nem tudom, nekem még fel kell erre készülnöm. - nyöszörögtem
-          Mit kell erre még felkészülni? Hiszen csöpögsz a vágytól. - morogta begerjedve, és félre húzva bugyim résemhez nyúlt
-          Robert, kérlek, ne kezd el újra. - könyörögtem
-          Mindent megszerzel magadnak, amit akarsz. Legalább a szex terén, én akarok irányítani.
-          Miről beszélsz? Hisz mindig, mindenben te irányítasz... - nyöszörögtem
-          Erős személyiség vagy... nehezemre esik elviselni, hogy szembeszegülsz velem. - morogta
-          Nem szeretem, ha irányítanak... - ráztam meg fejem
-          A szexben fogod szeretni. - húzta mosolyra száját
-          Kihasználod a tapasztalatlanságom. - ziháltam a vágytól

-          Nyolcra ott vagyok nálad. Nem fogadok el kifogást. - motyogta vágyakozva, és újra megcsókolt
Robert  visszahúzta bugyim, és leengedte szoknyám. Bódultan vágytam az érintésére. Mondhatni csöpögött a nyálam  érte. Teljesen megrészegített. Pár pillanat múlva már azon kaptam magam, hogy a lift ajtaja elhúzódik, és elém tárul az irodarészleg

-          Ideje volna kiszállnod. - súgta fülembe Robert, és megszorította fenekem. - Este találkozunk. - azzal kicsit meglökött, hogy észhez térjek, és kibóklásszak a felvonóból.

Minden idegkötegem összerándult, ahogy hozzám ért. Nehezen tudtam a testem reakcióit háttérbe szorítani, és a munkámra koncentrálni. Azt akarja, hogy nála aludjak... ma akarja. Hatalmas sóhaj szakadt fel torkomból, ahogy újra érintése jutott eszembe. Kívántam őt. Borzalmasan, sóvárgott utána testem. Kétségbe ejtett a tudat, hogy ma megtörténik, elvesztem azt a kincset, amit egészen a nászéjszakámig őrizni akartam.

-          Na, mehetünk? - lépett oda Taylor izgatott mosollyal arcán
-          Taylor...- sóhajtottam fel ábrándozásomból
-          Én már végeztem. Indulhatunk?
-          Az az igazság, hogy közbejött valami. Napoljuk el. - dadogtam zavaromban, és cuccom kezdtem összerámolni
-          Valami baj van?  - vonta össze szemöldökét aggódva. - Sápadt vagy, rosszul érzed magad?
-          Meg vagyok. - sóhajtottam fel. - Ne aggódj, miattam. Holnap hozom a cuccom, és elmehetünk együtt edzene. - erőltettem mosolyt arcomra
-          Már nagyon várom. - húzta mosolyra száját
-          Én is. - bólintottam, és kezembe kaptam táskám. - Mennem kell, szia.
-          Szia. - intett

Még a gondolatra is teljesen berezeltem, hogy már csak pár óra választ el attól, hogy újra Robert lakásán találjam magam. Arról nem is beszélve, hogy apunak még nem is tudom, mit mondok. Mégsem állíthatok elé avval a dumával, hogy Robertnél töltöm az éjszakát. Ahogy beszálltam a liftbe, automatikusan nyúltam táskámba a telefonomért. Egyetlen egy személy jutott eszembe, aki segíthet rajtam, ez pedig nem más volt, mint Melanie. Többszöri csengésre sem akarta felvenni a telefont, én pedig teljesen pánikba estem. Szükségem van a tanácsaira, és arra, hogy lelket verjen belém. Amúgy is hiányzott már. Mióta elkezdődött a suli, nem igazán beszéltünk egymással.

-          Milla!- kiáltott utánam Lea
-          Tessék? - néztem rá ijedten
-          Hogy vagy?
-          Már jobban vagyok. - sóhajtottam fel
-          Mi volt az ebédnél?- kérdezte izgatottan
-          Nos, Nicolassal ebédeltünk...
-          Már Nicolas? - vágott szavamba sokat sejtető vigyorral
-          Arra kért, hogy tegeződjünk. - magyaráztam, és folytattam. - Szóval Nicolas elfogadta az ajánlatunkat, és...
-          Ez annyira király, mondtam én neked, hogy menni fog. Annyira ráizgultál...
-          Lea, bocsáss meg, de szeretnék túl lenni ezen a napon. - vágtam lelkesedő beszédébe
-          Persze, persze. - bólintott
-          Holnap együtt kajálunk? Addigra már talán a lelkem is visszatér ebbe a porhüvelybe. - mormoltam lehangoltan.
-          Oké. - bólintott együtt érzően
Kifelé haladva az épületből újra kezdtem tárcsázni Melaniet. Többszöri csengésre vette fel, és álmosan szólt bele a telefonba.
-          Mi van?
-          Meanie, segítened kell. - szóltam bele a telefonba, a hivatalos köszönési formákat mellőzve
-          Milla, mi a baj? - váltott más hangnemre
-          Hol tudnánk találkozni? Nálam, vagy nálad?- tettem fel a kérdést izgatottan
-          Ugorj fel a koleszhez. Még össze kell szednem magam. - motyogta

Simítást éreztem derekamon, ami egy pillanattal később a fenekemre siklott. Ijedten néztem hátra. Robert elégedetten haladt el mellettem, majd kacsintott.

-          Viszlát, Kamilla. - búgta, én pedig teljesen lefagytam. Még a látványa is pánikot keltett bennem
-          Fél óra, és ott vagyok. - hadartam, és a kolesz felé vettem az iránt.

Nem néztem Robertre. Nem vártam, meg míg elmegy azzal a tökéletes autóval. Menekülni akartam. Kihasználni azt a kis időt, amim még megmaradt.
 Gyalog indultam neki az útnak. New York még élvezte az ősz eleji napsütéses időt. Kifőzdék ezernyi illat kavalkádja lengte be a sarkokat. Lebbenő szoknyás kislányok, és rövidnadrágos kisfiúk pancsoltak a szökőkutakban. Sikoltoztak, és hangosan nevetgéltek. Elidőztem a felhőtlen boldogságukon pár pillanatra, majd újra fojtattam utam az egyetem felé. Melanie dühös hangja már az utcáról hallatszott, kinyilvánítva nem tetszését valami iránt. Telefonom kaptam elő, és csörgetni kezdtem.

-          Fél perc és lent vagyok. - szólt bele mérgesen
-          Oké. - mormoltam

Melanie dühösen trappolt oda hozzám. Szőke haja lebbent, ahogy lépdelt. Vékony cicanadrágot, és egy trikót viselt, Converse cipővel. Sportos volt, de, nagyon tetszett a kinézete.
-          Minden oké? - vontam fel szemöldököm
-          Nem, semmi nem oké. - mormolta, és kifújta dühösen beszívott levegő végtermékét
-          No, gyere, meghívlak egy pohár jegeskávéra. - karoltam bele vigyorogva
-          Kérhetek bele eperfagyit is? - biggyesztette le száját kislányosan
-          Hát persze. - bólintottam, és megpusziltam homlokát

Melanieval mindig élvezet volt a csevegés. Úgy repültek mellette  az órák, mintha, csak percek teltek volna el társaságában. Bár morgott, és panaszkodott mégis szórakoztató volt. Elmesélte mi minden is történt vele, míg nem tudtunk beszélni. Szakított a pasijával, beköltözött a koleszbe, amit rühell.

-          Szóval, meg akarom beszélni anyuval, ezt a dolgot.
-          Albérletbe költöznél? - vontam össze szemöldököm
-          Igen. Egyszerűen képtelenség ezekkel a ribancokkal együtt élni. - fakadt ki újra. -  Legszívesebben veled laknék. – mormolta bánatosan orra alatt
-          Ez nem is olyan rossz ötlet. - kaptam az alkalmon
-          Mi? Ez, most komoly? - vigyorgott rám
-          Komoly. Költözzünk össze. - bólintottam rá jókedvűen
-          Jaj, az annyira király lenne! - ugrott nyakamba.

Hosszú percekig örvendtünk egymásnak, egészen míg Melanie elkomorult arccal rám nem nézett.

-          Megfeledkeztem rólad. - motyogta. - Már egy órája azon nyavalygok, mi van velem, és közben te kerestél fel engem. Miben tudok segíteni?
-          Melanie.  Robet, és én... - sóhajtottam fel 
-          Összejöttetek? - virult fel arca 
-          Nem tudom. - ráztam meg fejem összezavarodottan. - Nem tudom, mégis mi folyik közöttünk. Csak annyit tudok, hogy borzalmasan kívánjuk egymást, és ez...ez nem normális. - ráztam meg fejem. 
-          Vonzódtok egymáshoz, ebben nincs semmi rossz. 
-          Azt mondja meg akar kapni. - haraptam alsó ajkamba. - Nekem pedig már egyszerűen nincs erőm ellenállni neki. Ha meglátom, minden erőm elhagy. A testemben elszabadulnak a dolgok, és azon kapom magam, hogy csöpögő nyállal figyelem őt, és vágyom az érintését. - magyarázta. - És, ezt ő nagyon is jól tudja. Elárulom magam, nem vagyok képes az érzelmeimet leplezni. 
-          Úgy beszélsz erről az egészről, mintha, rossz dolog volna. - vonta össze szemöldökét
-          Mert, az eszem tudja, hogy minél messzebbre kellene kerülnöm. De nem vagyok képes... - sóhajtottam fel. - És, most úgy alakult, hogy azt akarja, ma töltsem nála az éjszakát. - sütöttem le szemeim pironkodva 
-          De, hát ez tök jó. - fogta meg kezem vigasztalóan 
-          Nem tudom, hogy ez mennyire jó... félek, ha megkap,többé már nem akar engem. - vallottam be az érzéseimet, és belekortyoltam a félig kihűlt kapucsínómba. 
-          Milla, ne gondolkodj annyit, csak élvezd, ami vele történik. Biztos vagyok benne, hogy Robert vigyázni fog rád. - mosolygott rám 
-          Igen... bizonyára.  - bólintottam, lesütött szemekkel 
-          Emiatt volt annyira kétségbeesett a hangod? - mosolygott rám 
-          Igen. Úgy érzem, nem vagyok felkészülve teljesen erre az éjszakára. - haraptam alsó ajkamba. - Még azt sem tudom, apunak mit mondok. - motyogtam 
-          Útban hozzátok, megbeszéljük, mi legyen a fedő sztorid, és elmesélem a tapasztalataimat,ha gondolod. 
-          Az jó lenne. - mosolyogtam rá 

Megnyugtatott Melanie. Örültem neki, hogy sikerült leküzdenie hebrencsségét, és komoly, együtt érző stílust vett fel. Hazaérkezve Melanie habos fürdőt készített, és teljes kozmetikai kezelésben részesített. Masszírozta arcom, miközben a szerelmi életének, legtitkosabb pontjait mesélte el. Bár nem olyan szemérmetlenül, mint Robert, Melanie is meglepő nyíltsággal beszélt a szexről. Beszélgettünk az intim higiéniáról, arról ő milyen krémeket használ, ami a bőrét puhábbá teszi, és egyéb lányos dolgokról. Élveztem ezt a meghitt órát, amit együtt töltöttünk. Melanie igazán kezdett azok közé az emberek közé kerülni, akik fontosak számomra. Megszárította hajam, és kifésülte, majd, egy kövekkel kirakott csattal tűzte fel hajam.

-          El tudnám ezt viselni mindennap. - mosolyogtam rá
-          Szeretem ezt csinálni. - rántotta meg vállait - Kiválasztottam egy ruhát, míg fürödtél. - terelte a témát, és a gardrób felé ment 
-          Ugye, nem egy újabb cicikidobó göncöt akarsz rám erőltetni? - kérdeztem kissé félve 
-          Nem. Ezen az estén igazi nőként fogsz megjelenni. - mosolygott rám , és egy fekete ruhát hozott felém

A ruha visszafogott volt, finom csipke díszítette dekoltázsától, egészen nyakáig. Sosem volt alkalmam viselni ezt a ruhát, talán, épp most jött el az ideje. Belebújtam, és engedtem, hogy Mel felhúzza oldalt a rejtett cipzárt. Beleléptem egy fekete magas sarkúba, és a tükör elé álltam. Legszívesebben lehámoztam volna magamról ezt a ruhát, és flanel pizsamába bújtam volna be, Nyuszi pufi mellé, hogy megnézhessek vele egy régi, romantikus filmet.  Melanie kezembe nyomta levéltáskám, és egy kicsit nagyobb batyut, amiben feltételezem a holnapi cuccaim rejtőzködtek.

-          Mennyi az idő? – remegett meg hangom
-          Két perc múlva nyolc. Hamarosan jön érted. – mosolygott rám
-          Nem szereti a pontatlanságot, nyilván ő sem fog késni. – fújtam ki remegve a levegőt
-          Milla, nyugodj meg. Semmi olyan nem fog történni, amit te ne akarnál. – bátorított, mire némán bólintottam
-          Apunak mit fogsz mondani? 
-          Mindig jó téma a tanulás. – bólintott. – És, amúgy is…- folytatta, de a csengő dallamos hangja félbeszakította
-          Itt van…- kaptam fejem az ajtó felé
-          A mobilod a táskában van, akármikor hívhatsz. – szorította meg kezem

Remegő lábakkal lépdeltem le a lépcsőn. Szívem szerint visszafutottam volna a szobámba. Mindig vágytam Robert közelségére, most viszont, csak félelmet vált ki belőlem. Nagyot nyeltem, ahogy az ajtóhoz értem, és bátortalanul emeltem kezem a kilincsre.


2014. március 19., szerda

24. fejezet

Sziasztok !

Hmmmm, nagyon boldog voltam, mikor megláttam hány oldalmegjelenítés volt a 23. fejezet feltétele napján. Több ,mint 400-an néztek fel aznap XD Alig hittem a szemeimnek. És, az is nagyon boldoggá tesz, hogy ennyien pipáltak ! Így tovább !

Mellytől pedig kaptam egy díjat, így utólag is köszönöm neki. Ha lesz egy kis időm, külön rovatban kiteszem ezt is.
No, nem is húzom tovább az időt, jó olvasást kívánok mindenkinek :)
XoXo

Lea tátott szájjal nézett rám, ahogy meglátta Robert kezét derekamon. Bizsergett a ruha alatt bőröm, szerettem magamon érezni őt.

-          Szeretném, ha ezt út közben megnéznéd. - nyomott kezembe pár oldalnyi nyomtatványt
-          Rendben. – bólintottam
-          Lea, üzleti ebéden leszünk, Miss. Pintérrel. Ha valaki keresne, két óra múlva érünk vissza. – szólt oda tárgyilagosan a pult mögött álló, vörös lánynak
-          Értettem, Mr. Pattinson . – bólintott, majd rám nézett. Igaz, egy fokkal jobban éreztem magam Roberttel való kapcsolatom rendeződése miatt, mégis, a gyomrom folyamatosan kavargott. – Jól vagy? – tátogta titkosan Lea
-          Nem igazán. – ráztam meg fejem

Normál esetben, minden vágyam volna egy ilyen megbeszélés. Mérlegelni, majd üzletet kötni egy fontos ügyféllel, hatalmas sikerélményt, és nem utolsósorban előrejutási lehetőséget nyújt. Most viszont, semmi másra nem vágyom, csakhogy befeküdjem a kádamba, és elmerüljek meleg habjai között. Robert az Infinitihez kísért, kinyitotta az ajtaját, és rám nézett.

-          Jól vagy? –vonta össze szemöldökét
-          Jól. - motyogtam
-          Miért hazudsz? – fogta meg könyököm közönyösen, amint a kocsiba akartam szállni
-          Mert azt várod el tőlem, hogy ezt mondjam. – magyaráztam
-          És, ezt te csak így lenyeled? – nézett rám döbbenten
-          A főnököm vagy, itt mindent meg kell tennem, annak érdekében, hogy a maximumot nyújtsam… még, ha nem is érzem jól magam. – sóhajtottam fel, mivel újabb hányinger tört rám
-          Mi a baj? – simította meg karrom, mutató ujjával
-          Csak, úgy érzem, nem engem kellene elvinned erre a megbeszélésre. – tipródtam. - Most még meggondolhatod magad.
-          Téged akarlak vinni. – nyomatékosította döntését. – Mi van veled? Szedd össze magad! – parancsolt rám. – Hol van az a határozott nő, aki az interjún bemutatkozott?
-          Összeszedem magam. – fújtam ki remegve a levegőt, majd beszálltam az autóba

Furcsa volt, hogy nem vár minket sofőr. Robert a kormány elé ült, és bekötötte magát. Soha nem láttam még őt vezetni. Jól vezetett, magabiztos volt, mint mindig. Uralta az autót, pedig kiérve a városból, rányomott a gázpedálra.  

-          Hova megyünk? – néztem ki az ablakon
-          A Gramercy Tavernbe.
-          Az tízpernyire volt az irodától. – mormoltam értetlenül
-          Van még egy kis dolgom. Beszélnem kell az egyik beszállítóval, addig is lesz egy kis időd, hogy elmélyülj abban, amit a kezedbe adtam
-          Fantasztikus. – fújtam ki a levegőt remegő testemből

Belelapoztam a pároldalas irományba. Olvasni kezdtem a „leckét”, de, egy pillanatra a kormányra terelődött a pillantásom. Tetszett, ahogy Robert ujjai ráfeszültek a kormányra. Erősen markolták, épp úgy, ahogy fenekem markolták nem egészen húsz perccel ezelőtt.   És, ahogy belém csusszantak… fantasztikus volt, amit művelt velük.  Egyszeriben, azon kaptam magam, hogy forróság önti el bugyim. Felizgultam csupán az ujjai látványától.

-          Felizgultál…- törte meg vágyakozásom
-          Hogy? Mi? – néztem rá, mintha, csak épp a fekete sorok közül ébresztettek volna fel szavai
-          Az ajkad harapdálod. A légzésed szaporább lett. És, úgy fészkelődsz, mint, akinek teljesen átnedvesedett a bugyija. – nézett rám csillogó tekintettel, s úgy sorolta tüneteim, mintha, az csupán a napi menü volna 
-          Nem… én, csak elgondolkodtam, ez a… hm. Üm, azon, mennyre összeszedett ez a…- dadogtam zavaromban
-          Én is, megkeményedtem tőled…-  csúszzantotta meztelen combomra kezét, és megmarkolta azt. Még levegőt sem mertem venni. Áramütésként ért az érintése. Bizseregtem tőle. Magamban akartam érezni. Újra. Behunytam szemeim, és a támlának döntöttem fejem
-          Ne csináld ezt! – mordult rám Robert, mire automatikusan kinyíltak pilláim
-          Mit? – ziháltam
-          Úgy ringatod a csípőd, mintha a farkam után vágyna… és ettől kikészülök.
-          Bocsáss meg! – ültem feljebb az ülésben, mire Robert a kormányra helyezte kezét
-          Tisztában kell lenned avval, mit jelent számomra a tested reakciója.  Tudnod kell, mit váltasz ki belőlem, csupán avval, hogy a szoknyád a térdednél feljebb csusszan. – folytatta keményen
-          Oké.- bólintottam zihálva
-          Fogd meg! – parancsolt rám
-          Mármint, a… - haraptam alsó ajkamba, miközben szemeimmel mindenfelé néztem csak Robertre nem.  – A péniszed. – sóhajtottam fel zavaromban
-          Igen. Azt akarom, hogy érezd, mennyire kívánlak. –sziszegte, de tekintete mindvégig az útra szegeződött
-          Nem hiszem, hogy ezt most kellene. – ráztam meg fejem
-          Fogd meg a farkam! – sziszegte, és kezem ágyékához húzta

Olyan kemény volt. Olyan hatalmas, és kemény. Minden idegszálam görcsbe rándult. Még fájóbban kezdtem bizseregni. Még jobban kívántam őt. Rá kellett jönnöm, nem csak ő vágyik olyannyira arra, hogy lefeküdjünk egymással. Ahogy elengedte kezem elkaptam ágyékáról a sajátom, épp, mintha csak forró parázs égetett volna meg. Robert elnevette magát.

-          Ez nem vicces. – motyogtam kissé sértődötten
-          De, igen. Aranyos, és vicces. - kuncogta
-          Robert, én még, soha nem fogtam…- nyeltem nagyot
-          Oh, Kamilla. – rázta meg fejét. – Ne mondd, hogy még a kezed is teljesen szűz. – némán bólintottam. – Teljesen begerjesztesz. –morogta. - Ha nem sürgetne minket az idő, most azonnal lehúzódnék.
 
Borzalmas zavarban éreztem magam. Hozzá kell szoknom Robert ilyen fokú nyíltságához a szex iránt. 
Az viszont tény, hogy felizgatott, amit, és, ahogy mondott. Pusztán az ujjai látványától teljesen begerjedtem. Meglepő, és új érzés volt ez még nekem.  Próbáltam figyelmem az ölemben fekvő papírlapokra fordítani, de nagyon nehezen ment. Borzalmasan izgultam, és, az, hogy Robert mellettem ült, és rám pillantott néha-néha, cseppet sem segített a koncentrálásba.

-          Mindjárt jövök.  – szakította félbe gondolatmenetem a termék piaci életének alakulásáról

Bólintottam, és kapva az alkalmon, a táskámban kezdtem el kotorászni. Mp4-em után kutattam, és, ahogy megtaláltam, benyomtam fülembe a dugószerű füleseket, és az első számot kezdtem el hallgatni. Sokkal jobban éreztem magam, ahogy meghallottam az első ütemeket.  Magam elé emeltem az irományt, és ezúttal igazán rá tudtam koncentrálni a dologra.

Üvöltött fülemben a dal. Fejem átéléssel járt, mintha csak egy diszkóban volnék. Zenével a háttérben sokkal könnyebben koncentrálok bármire. Suli alatt is mindig üvöltő zenével együtt tanultam. Lételememmé vált.
 Nem is tudom mennyi ideje tanulmányoztam már a papírt, egyszerűen csak azt vettem észre, hogy saját gondolatok tűnnek fel fejemben, és ez boldoggá tett. Vigyorogva néztem fel, de, szinte azonnal lehervadt a mosolyom, ahogy Robert borús képével találtam szemben magam. Az üvegnek tapadva nézett rám. Azonnal kikaptam a füleseket, és zavaromban minden gombot megnyomtam, ami az ajtón volt, csak éppen az ablakra nem tudtam hatást gyakorolni.

-          Nyisd ki az ajtót. – mormolta Robert 
-          Oké. – válaszoltam két oktávval feljebb. – De, miért zártad be az ajtót?
-          Benn hagytam a kulcsot az indítóba, te meg szépen bezártad az autót. – folytatta. – A másik gombot nyomd meg. – bökött a könyököm felé

Halk kattanást hallottam, mire Robert megkönnyebbült képet vágott. Beült mellém, és feszült arccal nézett rám.

-          Mi a francot csinálsz? Itt verem az ablakot tíz perce, te meg…
-          Sajnálom. Szükségem volt egy kis zenére. Mindig megnyugtat, jobban tudok koncentrálni dolgokra. – vágtam szavába
-          Ez most komoly? – vonta fel szemöldökét
-          Teljesen. – bólintottam
-          Induljunk. – mormolta, és beindította az autót

Egész az étterem parkolójáig a reklámról beszélt, amit nagyon szeretne megcsinálni. Sok pénzt hozna a cégnek egy ilyen munka, és én azon leszek, hogy az üzlet megköttessen. Egy kellemes hangulatú étterembe tértünk be. Többször is elhaladtam már előtte, de még sosem sikerült itt ennem.  Robert derekamra tapasztotta jobb kezét, így kísért az asztalunkhoz.

-          Remek, még nincs itt. – állapította meg idegesen, majd kihúzta székem, hogy helyet foglalhassak
-          Köszönöm. - bólintottam 
-          Elnézést kérek a késésért. –hallottam meg egy fiatal férfi hangját, miközben helyezkedtem
-          Semmi gond Nicolas. – állt fel Robert székéből, pedig, csak épp most ült le ő is.
-          Ó, egy gyönyörű hölggyel érkeztél. – fogta meg kezem, és szájához emelve, gyengéden csókolta meg kézfejem
-          A hölgy Kamilla Pintér, az asszisztensem. - mutatott be.- Kamilla, az úr Nicolas Huppert .
-          Örülök, hogy megismerhetem Mr. Huppert.- bólintottam mosolyogva.
-          Részemről az öröm. – nézett mélyen szemeimbe 

Nicolas magas, enyhén barna bőrű férfi. Tinta fekete, göndör fürtjei füléig értek, s, hogy ne lógjanak bele szemeibe, egy fekete, vékony pánttal tűrte el. Karakteres arca volt, vékonyan metszett ajkai, mélyen ülő szemei. Gyönyörű barna szemek, amitől szinte minden nő elalélna. 

-          Rendeltetek már? – nézett Robertre
-          Még nem, rád vártunk.
-          Ez esetben, rendeljünk. Éhes gyomorral az ember türelmetlen, és ideges lesz. Nem tud gondolkodni.
Mintha a pincér meghallotta volna Nicolas szavait, már sietett is asztalunkhoz, hogy odaadhassa az étlapokat.  Mindenre vágytam az evésen kívül. Összeharaptam szám, ahogy erőteljesebb hányingert éreztem az étel gondolatára. A pincér odébb lépett, hogy ne zavarjon a választásban. Mindkét férfi az étlapot tanulmányozta. Fürkészték a sorokat, keresgéltek, majd egyszerre néztek fel, és szólítottak meg.

-          Kamilla, mit kér…- kezdtek bele a mondatba, mintha, csak megbeszélték volna
-          Sikerült választaniuk? – érdeklődött a pincér
-          Tonhal salátát kérek, és egy pohár dús vizet. – nyomtam a pincér kezébe az étlapot, aki lepődötten nézett a két férfire, majd rám. Elvégre nekik kellett volna megrendelniük az én ételem is, csakhogy én inkább megelőztem az újabb gabalyodási lehetőséget
-          Narancsos kacsát kérek, rizzsel. És, hozzon egy tonikot.– mormolta Nicolas
-          És ön, Mr. Pattinson? – nézett Robertre
-          Lepjenek meg. - csapta össze az étlapot, és a férfi kezébe nyomta
-          Máris leadom, a rendelésüket, és hozom az italokat. – bólintott a pincér, és távozott

Furcsa volt számomra Robert választása. Ő mindig tudja, mit akar, most mégsem döntött. Nagyot kortyoltam az időközben kiérkezett vizemből. Ivás közben körbenéztem az étteremben, kevesen voltak ez idő tájt az étteremben. Estére viszont, mindig telt ház van.  A forgalmon kívül más is elgondolkodtatott. Mr. Huppert tekintete, ami folyton rám szegeződött.

-          Sikerült átgondolnod a terveket Nicolas?
-          Nos, igen. – bólintott a velem szemben ülő férfi. – Robert őszintén szó…
-          Megenged nekem egy megjegyzést, Mr. Huppert? – vágtam Nicolas szavába, hogy megelőzhessem a visszautasítást. Mert, hogy erre készült. Robert combomra csúsztatta kezét, és megszorította azt.
-          Szeretném, ha tegeződhetnénk kedves Kamilla.  – mosolygott rám a férfi
-          Örülnék neki Nicolas. – bólintottam mosolyogva.  – Ez esetben, kérem, szólítson Millának.
-          Milla…- ízlelgette a becéző nevet. - Nem értem, akinek ilyen gyönyörű neve van, miért nem használja büszkén? 
-          Az öcsém tehet róla. Sokáig nem sikerült kimondania a nevem, így ragadt rám a Milla. – válaszoltam
-          Zavarna, ha én mégis Kamillának szólítanálak? – mosolygott rám, és egy pillanatra megsimította kisujjával az asztalon pihenő kezem. 
-          Ne…
-          Ha jól emlékszem, szeretted volna megosztani velünk a gondolataid. - vágott közbe Robert, tekintete pedig szinte szikrázott. Újra szorított combomon, ezentúl már feljebb érintett meg.
-          Igen. – bólintottam, és próbáltam nem fészkelődni Robert érintésétől. – Persze, ha nem bánod. – folytattam
-          Ó, dehogy kedves, Kamilla. – rázta meg fejét. – Kérlek, folytasd. 
-          Nos, végig olvastam az eddigi terveket, konstrukciókat. És…- haraptam alsó ajkamba. – Nem tetszett. – ráztam meg fejem
-          A főnököd ötletei. – mosolygott Roberte gúnyosan
-          Mi kivetnivalót láttál benne? - szólt közbe Robert
-          Nos, végig néztem a termék piaci alakulását. Illetve, bocsánat, a korábbi szériáét. – helyesbíttettem.  – Összehasonlítottam, a másik szolgáltató adataival, és a forgalom messze nem volt olyan jó, mint, amire számítottunk a bevezetésnél. Ez egy fejlesztett modell, ezen a piacon nem az átölelő stratégiára van szükségünk.  Itt már egy úgynevezett gerillatámadást kellene véghezvinnünk. Erre kellene felépítenünk a reklám struktúráját.  A fogyasztóknak tetszett a korábbi verzió, de, nem annyira, hogy megvegyék azon az áron, amit kínáltunk neki. Gyenge volt a reklám, nem a legfontosabb pontokra helyeztük a hangsúlyt. Most viszont, újra adunk egy lehetőséget ennek a terméknek, akkor viszont robbanjon! Legyen ütős, legyen merész!  El kell lopnunk a vevőket a versenytársaiktól, és lenne is rá eszközünk, csak ennek megfelelően kellene használnunk ezeket. - hadartam, de félbeszakított az, ahogy a pincér az ételt az asztalunkra csúsztatta
-          Vannak esetleg ötleteid is? – mosolygott rám Nicolas, és nekilátott a kacsájának
-          Természetesen. - bólintottam, és elővettem táskámból a papírlapokat, amikre jegyzetelni kezdtem. – Nem feltétlenül kellene csak a televízióban leadott reklámokra koncentrálnunk. A világot, az internet hódítja, ott kell lecsapnunk…

Észre sem vettem, hogy elszaladt az idő. Robert és Nicolas már befejezet az ebédjét, én pedig még csak rá sem néztem. Élveztem, hogy végre teret kapok, és megnyilvánulhatok. Beszéltem, és beszéltem, miközben Nicolas helyeslő bólintásokkal felelt.  Fantasztikusan éreztem magam, miközben az ötleteimet sorolgattam. Elmúlt a gyomorgörcsöm, és teljes erőbedobással tudtam arra koncentrálni, hogy lelkesedést váltsak ki partneremből is. 

-          Igen, erre vágytam. – bólintott elismerően Nicolas
-          Szóval, akkor áll az üzlet? Nekünk adod a megbízást? – szólt közbe Robert
-          Kamilla ötleteivel, igen. - bólintott. – Sőt, szeretném, ha az egész projektet ő vinné.  Persze, ha a fontos asszisztensi dolgait egy kis időre félre tudná tenni. - nézett rám csillogó szemekkel
-          Oh, boldoggá tenne! – pattantam fel örömömben székemből
Robert mosolygós szemekkel pillantott rám, Nicolas pedig kezét nyújtotta.
-          Nagy örömömre szolgál a jövőbeni együttműködésünk. – fogta meg kezem, és megcsókolta 
-          Engem is boldoggá tesz. – bólintottam 
-          Robert, egy élmény volt. – nyújtotta kezét Nicolas
-          Azt elhiszem. – mormolta, és érzelemmentes arccal nézett rá, miközben kezet rázott vele
-          Huh, csontot ropogtató. – rázta meg mókásan kézfejét Nicolas, ahogy elengedte Robert kezét
-          Akkor, kívánok nektek további szép napot. –folytatta, és összeszedve cuccát magunkra hagyott minket
-          Törném is a csontjaid, te faszkalap. – sziszegte Robert
-          Haragszol rám? – néztem rá félve
-          Flörtölt veled… Ha nem ennyi pénzről lenne szó, azonnal itt hagytuk volna, amint rápillantott a dekoltázsodra. – morogta
-          Zavar téged, hogy flörtölt velem? – mosolyogtam rá
-          Ezt a mai naptól kezdve senkitől sem tűröm el. – sziszegte. – Éppen ezért nem is hagyom, hogy te vidd tovább a kampányt. Meg akar dugni… láttam rajta. Meg akar szerezni… de majd én megmutatom kié vagy! – morogta elvakultan
-          Te hallod miket beszélsz? – kérdeztem lepődötten, és döbbenetemben leültem székembe
-          Azt mondtad engem akarsz. – nyúlt állam alá. –  Evvel ezt vállaltad. Az enyém vagy Kamilla, még akkor is, ha még nem feküdtünk le. És, én foggal, körömmel védem, ami az enyém.  – folytatta. Szemei lángoltak, ajkai pedig vonallá vékonyodtak el.
-          Nem veheted el tőlem ezt a lehetőséget, csupán a féltékenységed miatt. – ráztam meg fejem
-          De, igen. – bólintott határozottan. –Fizetünk. – szólt oda a pincérnek
-          Nem csinálhatod ezt! Ezek az én terveim, az én gondolataim… nem adhatod oda másnak! – remegett meg hangom, és egy pillanatra úgy éreztem minden erő kiszállt belőlem
-          Nem vagyok hajlandó veled ezen vitatkozni. – morogta . – A főnököd vagyok,és azt csinálod,amit én mondok.
-          Mégis ki határozott ebben?  A racionális főnök, vagy egy féltékeny férfi? – csattantam fel, teljesen megfeledkezve arról hol is vagyunk. Ahogy felálltam elvesztettem az egyensúlyom. Borzalmas émelygés jött rám. Másodpercekig csak Robert tompa hangját hallottam.
-          Kamilla! Kamilla! Hozzanak egy pohár vizet!

Nedvességet éreztem ajkaimon. Robert szorosan fogott karjai között. Homályosan láttam arcát pár pillanatra. A fejem még mindig émelygett kicsit. Továbbra is gyengének éreztem magam.  Gyengének, és kábultnak.

-          Kamilla.- hallottam meg aggódó hangját. – Jobban vagy?
-          Szédülök. Azt hiszem leesett a vércukrom. – motyogtam kábultan
-          Mondtam én önnek uram, hogy nincs szükség mentőre. A kisasszony még a salátájába sem evett bele.
-          Elájultál. – torzult el arca
-          Megijesztettelek… - súgtam, mire ő aprót bólintott, és még szorosabban ölelt magához
-          Megfeledkeztem rólad. Többé nem fog megtörténni, ígérem. Oda fogok figyelni ezen túl, hogy rendesen étkezz.
-          Rendben. –bólintottam
-          Kamilla…- mormolta nevem

Egyre közelebb hajolt hozzám, és arcom simította meg. Éreztem leheletét. Teste hőjét. Édes parfümjét.  Ebben a percben annyira sebezhetőnek tűnt. Nyíltszívűnek, törékenynek. Hajába túrtam. Érintésemtől behunyta szemeit, majd gyengéden megcsókolt. Annyira finomak voltak ajkai. A legfinomabb csók volt ez, amit eddig kaptam. És ebben a pillanatban annyira vágytam arra, hogy máshol legyünk. Együtt… csak mi ketten.