2014. február 9., vasárnap

17. fejezet

Sziasztok. 
Siettem a kövi résszel, de, sajnos, csak most sikerült befejeznem. Köszönöm a kommentet, és a piákat. Illetve örömmel köszöntöm a 12. rendszeres olvasót is :*
Remélem tetszeni fog ez a rész, és írtok pár sort a véleményetekről. 
Kívánok mindenkinek jó olvasást ! 
Pussz 


Robert szemei ragyogtak rám. Ajkain kaján mosoly kezdett megjelenni. Nem bírtam megszólalni, még, csak ránéznem is nehezemre esett. Megmarkoltam Chanel táskám, - mintha, csak az segítene abban, hogy biztosabban járjak fehér kis szandálomban- és elindultam, hogy taxit fogjak magamnak. Robert láthatóan jól szórakozott rajtam,és ez iszonyúan fájt.

-          Hova megy Kamilla? - sétált utánam
-          Semmi köze hozzá! - mordultam rá
-          Mi a baja? Mit tettem? - szaporázta lépteit, hogy utolérjen
-          Jól szórakozott? - torpantam meg, és néztem az erőt sugárzó szemeibe
-          Igen, nos, önnel mindig jól szórakozom. - bólintott mosolyogva
-          Velem vagy rajtam? - szűrtem meg fogaim között a szavakat
-          Természetesen önnel. - nézett rám furcsállva. - Mire akar kilyukadni? - vonta össze szemöldökét
-          Remélem jót nevettek Mr. Foxxal, miközben azt nézték a kamera felvételén, mennyire tárulkozom ki önnek. - morogtam. - Taxi! - üvöltöttem el magam, és az autók folyamából egy napsárga gépjármű csatlakozott le.
-          Várjon egy pillanatot!- fogta meg karom. - Maga meg miről beszél?
-          Hazudott nekem Mr. Pattinson. Azt mondta én nem leszek egy közülük. - böktem az étterem felé. - Soha többé nem engedem, hogy megalázzon. - biggyesztettem le ajkaim, és kinyitottam az autó hátsóajtaját
-          Kamilla, várjon! Beszéljük ezt meg. Félreértett valamit.
-          Azt hiszem, most látok csak tisztán. - válaszoltam dühösen, miközben könnyeim szüntelen potyogtak, majd még mielőtt bármit is válaszolhatott volna, beültem a taxiba, és bevágtam az ajtót

Hazáig bőgtem, és folyamatosan ostoroztam magam, amiért engedtem a kísértésnek, és közel engedtem magamhoz Mr. Pattinsont. Nehéz egyáltalán felfognom is, hogy ennyire kikészít a tudat, hogy egy másik nő csókolta, azokat az ajkakat, amiket nem egészen 24 órával ezelőtt, még én csókoltam. Örültem, hogy apu nincs otthon. Nem bírtam volna elviselni, ha még magyarázkodnom is kell az állapotom miatt. Az első utam az ágyamba vezetett. Lerúgtam magamról a szandálom, lehúztam a ruha cipzárját, és hagytam, had csusszanjon le rólam. Kiléptem belőle, és az ágyba bújtam. Sírtam még vagy egy órát, aztán a kimerültségtől teljesen elaludtam. 
*

Hajnalban ébredtem meg. A Nap az égalját rózsaszínre színezte, de a Hold, még látszódott. Hosszú percekig figyeltem, miközben mindvégig Rá gondoltam. Vajon, most egyedül fekszik az ágyában, vagy a szőke nővel? A szemeim szárazak voltak a tegnapi sírástól, kellemetlen volt még kinyitnom is őket. Bevonszoltam magam a zuhanyzóba, és ezúttal a gyorsaságra törekedtem. Míg készülődtem volt elég időm azon gondolkodni, miért is bánkódom. Le kell zárnom Robertet, és csak, mint főnök szabad gondolnom rá. Megacélozom a szívem, és soha többé nem engedek a csábításának.  Egy pasztellszínű kék ruhát választottam az első napomra. Ehhez illő kivágott orrú magas sarkút készítettem ki, és egy kis fehér táskát. Hajam pedig kicsit kócosan hátrakötöttem.

-          Már fenn vagy? – ásított nagyot apu, majd hallottam, ahogy lebaktat a lépcsőn,én is követtem
-          Jó reggelt. – mosolyogtam rá, és nyomtam egy apró puszit arcára
-          Látom jól aludtál. – mosolygott rám, és töltött egy bögre kávét magának
-          Fogjuk rá.  – bólintottam, és én is belekortyoltam a magam kávéjába
-          Hamar lefeküdtél tegnap. – állapította meg
-          Fáradt voltam. – rántottam meg szűkszavúan vállaim

Csendben reggeliztünk meg. Apuval, nagyon ritkán beszélgetünk evés közben. Miközben a poharakat pakoltam a mosogatóba, - persze, csak óvatosan, nehogy összepiszkoljam magam- apu felvetette, hogy az első napomon bevisz a városba. Persze remek ötletnek tartottam, és mivel már a 7-et ütötte az óra, unszolni kezdtem.

-          Kész vagy már? – kiáltottam fel az emeletre
-          Fogat mosok! – mormolta vissza, miközben szájában a fogkefével, kezében az ingével hadakozott
-          Igyekezz! – sürgettem

Kezembe vettem a táskám, a munkahelyre szánt dolgaimat, és, ahogy apu végre menetkész állapotban került, végre elindultunk. Ahogy beültünk az autóba összerándult a gyomrom. Izgultam az első nap miatt. Folyton visszatérő gondolat volt a hajam színe… lehet, hogy mégis be kellett volna festenem vörösre az este.  Idegesen tördeltem ujjaimat, miközben a távolodó Staten Islandet figyeltem.

-          Izgulsz? – nézett rám mosolyogva apu
-          Be vagyok tojva rendesen. – bólintottam visszafojtott lélegzettel
-          Ne aggódj, csak add önmagad. Tegyél meg mindent, ami tőled telhető. És, ha nem elég nekik… hát kapják be! – vonta meg vállait
-          Igyekszem. – vigyorogtam rá, majd meghallottam egy jó kis dalt a rádióban.
-          Hangosítsd fel! – nézett rám izgatottan apu

Felnyomtam a hangerőt, az autó pedig dübörgött a zene erejétől.  30 Seconds To Mars – Closer to the Edge. Imádtam Jared hangját. Egyszerre tudott bársonyossá, és ércessé válni, ha elkiáltotta magát.  Apu és én üvöltöttünk az autóba. Együtt énekeltük a refrént, és hevesen gesztikuláltunk, ahogy pirosra váltott egy-egy lámpa.

-          Igen, ez ellazít. – bólintottam mosolyogva, ahogy vége lett a számnak
-          Kár, hogy kiraktam a cd-t a kocsiból. – motyogta, miközben a pirosra váltott lámpát figyelte
-          Kár, hogy nincs időnk rá, hogy bedughassam az mp4-em. –emeltem ki táskámból a kis szerkezetet
-          Itt volt nálad mindvégig, és nem raktad be? – bosszankodott apu
-          Kiment a fejemből. – vontam meg szórakozottan vállaim. – Tudtad, hogy Jared újra facér? – vetettem fel a témát
-          És, azt tudtad, hogy egy hónap múlva koncertjük lesz New Jerseyben?  - vonta fel szemöldökét sokat tudóképet vágva
-          Elmegyünk rá? Apu… apu kérlek!– kezdtem bele nyaggatásába
-          Milla, ami azt illeti, a mostani… - mormolta lehangoltan
-          Rendben apu, megértem. - sütöttem le szemeim szomorúan. – Maradok az mp4-nél, az mindig kéznél van. 
-          Annyira más vagy, mint az öcséd.  Mindig képes voltál elfogadni a nemet.
-          Valakinek okosnak kellett lennie. - válaszoltam gúnyolódva
-          Tudod, az öcséd sokat komolyodott, amikor kiderült a betegséged. 
-          Kicsi volt még. – motyogtam
-          Te is az voltál.  Kicsi, és törékeny. – simította meg arcom, és leállította az autót
-          Le akarsz hangolni? – erőltettem mosolyt arcomra
-          Nem. Isten őrizz. Örülök, hogy sikerült kicsit megnyugodnod.  – rázta meg fejét
-          Vigyázz magadra az építkezésen.  –öleltem át
-          Legyen szép napod Milla. – puszilt arcon

Kiszálltam az autóból, és feltipegtem a P&F irodaház előtti lépcsőn. Volt még tíz percem nyolcig, így kicsit nyugodtabban léptem át a küszöbét az épületnek. Kihúztam magam, és úgy libbentem oda a most is bájos vörös lányhoz, aki ezúttal is a recepción tartotta a frontot.

-          Jó reggelt, Kamilla Pintér vagyok.
-          Jó reggelt, Kamilla… – emelkedett fel a pult mögül a vörös lány
-          Milla. – legyintettem szórakozottan
-          Milla.  – javított mosolyogva. – Te vagy az új lány. – bökött felém
-          Úgy tűnik, igen. – válaszoltam szórakozottan
-          A nevem Lea Sparks , üdvözöllek nálunk. – nyújtotta barátságosan kezét
-          Köszönöm. – fogadtam el kéznyújtását
-          Már előkészítettem a szerződéseket, és mindjárt leszólok Dr. Hanksnek.  Tessék, olvasd át. – nyomta kezembe a többoldalas papírkupacot. – Nyugodtan menj, és ülj le.

Kezembe vettem a papírtömböt, és besétáltam a társalgóba. Végre kényelmesen helyet foglalhattam a relaxációs fotelbe, és kezembe vettem az anyagot. A szokásos adatok kitöltése. Személyes adatok, családi állapot, és egyéb egészségügyi dolgok.  Többoldalnyi ismertetőt olvastam el, míg megakadt a szemem, a feketével kiemelt asszisztens szón.

-          Ez meg mi? – vontam össze szemöldököm. – Feladatok körébe tartozik: időpont egyeztetés, ügyfelekkel való kapcsolattartás, posta kezelése… kávé készítés? – mormoltam hitetlenkedve 

Ahogy elhagyták az utolsó szavak a szám, azonnal Leához vettem az irányt. Próbáltam türtőztetni magam, de igazán nehezemre esett jó képet vágni ahhoz, amit az imént olvastam.

-          Összecserélted a papírokat szerintem. – erőltettem mosolyt képemre
-          Nem cseréltem.  Reggel itt volt az asztalomon borítékba, amin a te neved állt. Abból vettem ki az imént a papírokat. De, valami gond van? – vonta össze szemöldökét
-          Lea, beszélni szeretnék Mr.Foxxal. Azt hiszem valamit félreértett.
-          Sajnos, ő most házon kívül tartózkodik. – rázta meg fejét
-          És, meddig lesz távol?
-          Elutazott, de, ezt sosem lehet előre tudni. Van, hogy távol van egy hétig is, de, van, hogy már délután felbukkan.  Sosem tudni meddig tart egy –egy tárgyalás. – vonta meg vállait. – De, Mr. Pattinson bent van. És, úgy nézem, most szabad is. – kukkantott rá, a pultba épített monitorra
-          Francba. – szűrtem meg fogaim között. – Nathannal szerettem volna inkább beszélni.
-          Mr. Pattinson , ugyanolyan jogkörrel rendelkezik. Fordulhatsz hozzá is, egész nyugodtan.
-          Merre találom az irodáját?
-          A tizenharmadikon.
-           Oké. – sóhajtottam fel, és a lift irányába indultam meg

A tükörliftbe léptem.  Abba a bizonyos liftbe, amiben tegnapelőtt Mr. Pattinson sarokba szorított. Szemeimmel azonnal a kamera után kutattam, amit a bal felső sarokban persze meg is találtam. Mélyet sóhajtottam, és megpróbáltam nem kétségbeesni. Vajon hányan látták már a felvételt?  Hányan nevettek rajtam, és gúnyoltak ki? Megszégyenülve éreztem magam.  Pillanatok alatt felértem a tizenharmadik emeletre.  

Csend volt. Márvány padló, szürke falak, csillogó ezüst… teljes minimál stílus, épp, mint a lakása. A hatalmas térben egyetlen egy pult helyezkedett el.  Hosszú volt, ezüstös színét, hosszú fénycső tette hívogatóvá. Egy  szőke hölgy pötyögött valamit a gépén, egészen addig, míg észre nem vette, hogy felé tartok.

-          Jó napot, segíthetek valamiben? – mosolygott rám, a jócskán negyvenes éveit taposó nő
-          Igen. Kamilla Pintér vagyok. Mr. Pattinsonnal szeretnék beszélni. – válaszoltam határozottan
-          Megkérdezhetem milyen ügyben? – vonta össze szemöldökét
-          Nos, ez magánügy. – hárítottam. – Beszólna, neki kérem?
-          Mr. Pattinson , nagyon elfoglalt. De, adhatok egy időpontot, ha gondolja… 
-          Nekem azt mondták, hogy most szabad. Nem zavarnám, ha nem lenne fontos.
-          Ha, fontos, hagyjon üzenetet, és, én átadom neki. – válaszolt apró mosollyal száján
-          Élvezi? – nevettem el magam kínomban
-          Nem értem mire gondol kisasszony. – rázta meg fejét
-          Szóljon Mr. Pattinsonnak , különben  jelenetet csinálok. – sziszegtem fogaim között
-          Arra semmi szükség kedves Kamilla. – hallottam meg hátam mögül Robert hangját. – Margaret, miért nem szólt, hogy Miss Pintér itt van? – vonta össze szemöldökét Robert
-          Nos, a hölgy, nem tájékoztatott, arról, mivel kapcsolatban keresi önt. - kezdett bele a magyarázkodásba a pult mögött ülő nő
-          Nem árultam el, hisz, ahhoz önnek semmi köze.  – válaszoltam mérgesen
-          Margaret, Miss Pintér feltétel nélküli bizalmamat élvezi. – válaszolta, mire tekintetem azonnal Robertre fordítottam. Meglepett a válasza
-          Értettem, Mr. Pattinson. – bólintott Margaret.
-          Miss Pintér? – tárta ki karját az irodája felé
-          Köszönöm. – bólintottam

Robert irodája, fényárban úszott. A Nap sugarai teljes erejükkel világították meg a tágas irodát. Olajfestmények lógtak a fehérre festett falakon.  Fehér Kálák díszítették a dohányzó asztalt, amit fehér bőr ülőgarnitúra ölelt. Világos volt, és nyitott. Behunytam szemeim, ahogy a fény melengette arcom. 

Robert fekete öltönyt viselt. Márkás ingének ujja, tökéletes hosszúsággal nyúlt előrébb zakója hosszánál, hogy megmutathassa fekete mandzsettáján lévő arany „P” betűjét.  Nehéz volt látnom őt. Nehéz volt, mert testem akkor is sóvárgott a puszta érintéséért, mikor az eszem tiltakozott.  Robert arca merev volt, kifejezéstelen. Az asztalának dőlt, és engem fürkészett tekintetével. 

-          Sajnálom, hogy evvel kell zavarnom Mr. Pattinson, de, megkaptam a szerződést, és, azt hiszem, valamit félre értettek Mr. Foxxal.
-          Nem hinném. – rázta meg fejét
-          Kávéfőzés, és postakezelés? – kérdeztem vagy két oktávval magasabb hangon
-          Úgy van. - bólintott
-          Én nem erre az állásra jelentkeztem. – emeltem fel az összefogott papírlapokat a levegőbe. – Ami, azt illeti, fogalmam sincs mire jelentkeztem, hiszen, nem is adtam be ehhez a céghez önéletrajzot! – magyaráztam kissé feszülten
-          Ön hétfőn azt mondta, hajlandó a legaljáról kezdeni.  Nálunk ez a legalja. – engedett meg egy apró mosolyt. –  Kávéfőzés, postakezelés, és a főnökkel való ebéd.
-           Én, ennél többre vagyok képes. - morogtam, és az asztalára dobtam a szerződést
-          Máris megfutamodik?
-          Nem szokásom. - ráztam meg fejem. – De, nem alacsonyodom le. - ráztam meg fejem
-          Valóban ez az oka? – emelte fel hangját, ahogy hátat fordítottam neki. – Vagy jobban tart az ebédtől, amit velem kellene eltöltenie? 
-          Nem félek magától. - fordultam vissza
-          És, az érzéseitől? – mormolta
-          Ne keverje ebbe bele az érzéseket. - ráztam meg fejem. - Ha így volna, én most nem lennék itt.
-              Kamilla, beszélnünk kell. – lépett oda hozzám
-              Igen, azért jöttem fel, hogy megbeszéljük, mégis, miért asszisztensként kerülök ide.  –bólintottam
-           Mást is meg kellene beszélnünk nem, gondolja? - tette kezeit derekamra
-           Nincs másról tudomásom. –ráztam meg fejem, és elléptem tőle
-            Ne meneküljön előlem. –fogta meg hátulról karom
-            Meg kellett volna várnom Nathant. –mormoltam magamnak.
-             Kamilla, miről beszélt tegnap? Az éjjel le sem tudtam hunyni a szemem. Maga után akartam menni, megtudni mégis mi zaklatta fel ennyire. – simította végig ujjperceivel meztelen karom
-           Miért nem tette? – remegett meg hangom
-           Nem mehettem.
-            A barátnője miatt, igaz? – csuklott el hangom. – Vagy az éjszakai szórakozó partnere, vagy, mit tudom én, mik is a nők a maga számára.
-           Számomra sosem jelentettek sokat a nők. De, ezt ön pontosan tudja. – nevette el magát gúnyosan
-           Én sem jelentek önnek sokat. – válaszoltam, kissé zihálva
-            Maga más, ezt már mondtam. – súgta fülembe
-           Szavakat… csupán ennyit kapok. Szavakat súg a fülembe, amik édesen hatnak rám. Felborzolják az egész lényem, vágyat gerjesztenek bennem, aztán, a következő pillanatban már egy másik nővel látom csókolózni. Mennyiben vagyok másabb a többi nőnél, mikor ugyanúgy becsap, és megaláz?- fordultam
-           Nem csókolóztam egy nővel sem. – rázta meg fejét. – De, ha így is történt volna, nem vethetné a szememre.
-           Ó, mennyire igaza van. Mi közöm is van magához? – válaszoltam dühösen, és elszakítottam magam kezei puha tapintásától
-           Meg kell értenie Kamilla. – ragadta meg hátulról kezem, és egy rántással magához vont
-          Engedjen el! –szűrtem meg fogaim között a szavakat
-           Én adtam be az önéletrajzát.
-           Mi? – vontam össze szemöldököm. – Miért? 
-          Mert a közelemben akarom tudni. – mordult rám
-          Emiatt kaptam meg az állást? –vontam össze szemöldököm. – Ennyit érek én magának?
-           Egyre többet. – bólintott
-           Szóval, ezt akarta? –ráztam meg fejem. – Mit gondolt? Minden ebédszünetben beszállok abba a liftbe, ön utánam jön, és majd egy csettintésére szétteszem a lábam? –keltem ki magamból
-           Nos, ábrándoztam erről, igen. –bólintott

Azonnal pofon vágtam, ahogy kiejtette az utolsó szót a száján. Az arca ugyanolyan merev volt, mint mikor magára ölti kiszámíthatatlan álarcát. Megszégyenülve éreztem magam. Olcsónak.

-          Másodjára ütött meg Kamilla. – mordult rám
-          Másodjára szégyenített meg. – válaszoltam dühösen
-          Soha, egy nő sem ment ilyen messzire, és ezt még önnek sem nézem el. – vetette rám dühös pillantásait
-          Soha egy férfi sem szégyenített meg, és játszadozott velem.  És, ezt még önnek sem engedem.  – Törölje ki a seggét az asszisztensi állásával. – mordultam rá, és az ajtó felé vettem az irányt
-          Kamilla. – ragadta meg újra karom, még mielőtt lenyomhattam volna irodája kilincsét. – Mit művel velem? – taszított a falhoz, és egész testét, testemhez érintette. Felsóhajtottam, ahogy megéreztem kemény férfiasságát
-          Ne csinálja.  – remegett meg hangom
-          Tudom, hogy ezt akarja, én is ezt akarom, mióta megláttam a gépen. A képembe nevetett, és kigúnyolt.  Pofon vág, és kiabál velem… megőrülök attól, ahogy kacérkodik velem. – morogta, és kezével testem felfedezésére indult
-          Nem dolgozhatok itt…- nyeltem nagyot, ahogy jobb keze szoknyám alá csusszant. – Nem bírom elviselni a közelségét… nem bírom elviselni, hogy más nőkkel ugyanezt műveli.
-          Szexre van szükségem, ezt meg kell értenie. – válaszolta
-          Megértek én mindent Mr. Pattinson, de, ez ügyben, ne számítson a segítségemre. – toltam el kezeit
-          Fogadja el az állást Kamilla. – vonta össze szemöldökét, és szinte fájdalmassá torzult arca
-          Nem tehetem. – ráztam meg fejem
-          Esküszöm önnek, visszafogom magam.
-          Nem érdekel. Nem érdekelnek a feltételei. – nyeltem szárazon
-          Kérem. Látni akarom önt, a közelemben tudni. 
-          Ne alázkodjon meg egy nőnek. – válaszoltam gúnyosan  
-          Maga nem csak egy nő… maga más. Annyira más.  – súgta, és újra közeledni kezdett

-          Nekem több kell ennél! – löktem el magamtól. – Több kell a testiségnél! – taszítottam újra. – Több kell a játszadozásánál! – válaszoltam dühösen. – Adja oda magát nekem teljesen, vagy, hagyjon békén örökre!  Képes erre Mr. Pattinson? – kiáltottam a képébe. – Képes a szerelemre?  Mert ,csak egy esélye van! 

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon jó lett az új rész.Azt hiszem most már kijelenthetem hogy ez a kedvenc blogom. :)
    Virág♥

    VálaszTörlés
  2. Nagyon örülök , hogy tetszett ez a rész is Virág :) Annak meg még inkább, hogy így gondolod:)
    pusszantlak

    VálaszTörlés