2014. január 30., csütörtök

15. fejezet

Halihó !

Sikerült hamarabb befejeznem a friss részt, úgyhogy úgy gondoltam, nem húzom tovább, és felteszem :)
Köszönöm a kommentet Virágnak és xyz-nek.
Örülnék,ha írnátok ehhez a részhez is pár sort ;)

Kívánok mindenkinek jó olvasást !
XoXo


Hatalmas vággyal nézett rám, ahogy belépett a liftbe. Szemei elsötétedtek, szinte vetkőztetett a tekintetével. A lift ajtaja bezárult háta mögött, ahogy egy karnyújtással rányomott a liftpanel egyik gombjára. Egy pillanatra sem vette le szemeit rólam. Egy valami tette zajossá a nesztelenséget, a zihálásunk.  Nem bírtam visszafogni, halkabbá változtatni a lélegzetvételem. Kívántam őt, égetően akartam őt.  Akárhogy is egy lelketlen, feketeszárnyú angyal… valami vonz benne. Valami magához von.

-          Kamilla. – suhant ki szájából a nevem
-          Ön is lefelé tart? – nyeltem nagyot
-          Igen. – mormolta, és felém tett egy lépést. – Mit érez most Kamilla? – harapott alsó ajkába, és tekintete egyre lejjebb kalandoztak
-          Izgulok. – sóhajtottam fel
-          Izgul? – jelent meg apró mosoly szája szélén
-          Igen, a szerdai… - nyeltem nagyot, ahogy újabb bizsergés hullám szaladt végig testemen. –  A szerdai kezdés miatt. – hunytam be szemeim, a kínzó vágy miatt
-          Jól érzi magát? – vonta össze szemöldökét, és újabb lépést tett felém
-          Igen. – bólintottam, és már mindkét kezemmel a lift oldalának rögzített fémrúdba kapaszkodtam.
-          Nehéz, igaz?- búgta, és, ahogy szemeibe néztem, újra az ördögi tekintettel találtam szemben magam, mint tegnap reggel a „meleg „szobában
-          Mire gondol? – színleltem értetlenséget. 
-          Ellenállni, a vágynak.  – válaszolt, azon a tökéletes selymes hangon
-          Nem tudom, miről beszél. – ráztam meg fejem kétségbeesve
-          Akkor nem bánja, ha közeledem…- mormolta, és elém lépett. Arcával egyre közelített, és egyre mélyebben, és lassabban szívta be a levegőt
-          Istenem… - fúlt el, már-már könyörgő hangom
-          Isten nincs magával…- súgta fülembe. Lélegzete végig siklott testem minden kis szegletén. Megremegtem a forróságot árasztó leheletétől. –  Higgye el, a maga Istene, most eltakarná a szemét. – nyelt nagyot.
-          Ne, Robert. – sóhajtottam fel

Kezével két combom közé siklott. Fenn akadtak a szemeim, ahogy hozzám ért, és ez csak még inkább felhergelte.

-          Miért tagadja meg, amire igazán vágyik? – búgta, kezeivel pedig szoknyám kezdte fel húzni
-          Mert, ez rossz… rossz, amit velem tesz. – nyöszörögtem
-          Miért gondolja, hogy amit teszünk, az, az Istene szemében bűn? – mormolta, és mélyen magába szívta illatom. – Annyira csábító az illata. – folytatta, selymes, doromboló hangján
-          Tudja, hogy le fogom állítani. – válaszoltam erőtlenül
-          Engedje el magát…
-          Annyira… nehéz ellenállnom. – szűrtem meg fogaim között a szavakat
-          Csak adja át magát… nekem. – súgta fülembe
-          Maga a kígyó… a kígyó a Paradicsomban. – nyögtem fel, ahogy megéreztem kezét mellemen
-          Nem Kamilla… ez még csak a Purgatórium. – búgta fülembe



Válaszolni akartam, csakhogy ajkaival, belém fojtotta a szót. Hevesen csókolt, vággyal, tűzzel telve. Olyan volt a csókja, mint a legfinomabb csokoládé, amit valaha is ízleltem. Fogait nyakamba vájta, amitől minden idegkötegem összerándult. Még a lábujjaimban is éreztem, a harapása okozta bizsergést. Felnyögtem az érzésre, miközben ujjai minduntalan ostromolták féltve őrzött ártatlanságom kapuit. Próbálkoztam ellenállni neki. Összezártam meztelenné vált lábaim, de ő lábaival közéjük állt, és szétfeszítette combjaim. El akartam tolni magamtól. Kezeim mellkasának feszítettem, de teljesen felülkerekedett gyengeségemen. Úgy éreztem nincs többé erőm ellenállni sötét csábításának… kezeim a lift hideg üvegfalának tolta, és mélyen a vágytól szinte vakulttá vált szemeimbe nézett. Éreztem rajta a  bujaságot, és az örömet. A végtelen örömet, amit a megadásom okozott számára. Ujjai már bugyim csipkéjét súrolták.  Már csak pár milliméter választotta el őt a céltól.

-          Ó, mennyire forró, Kamilla. – mordult fel, ahogy ujjaival egyre beljebb haladt. -  Szűk, és forró.

Ujjai, lassacskán belém hatoltak. Éreztem őt, és, ez még inkább elbódított. Felsikoltottam, ahogy hüvelyem teljesen befogadta kíváncsi ujjait.  Minden, amit velem művelt, egy irány felé sodort. Tökéletesen tudta, hogy is kell az észveszejtő élvezet felé sodorni. Rutinosan mozgatta ujjait, miközben melleim markolta, és falánkan csókolta ajkaim. Vonaglottam ölelésében. Akartam őt, forrón, és észveszejtően.

-          Élvezze Kamilla… élvezze, és készüljön fel, mert ez semmi ahhoz képest, amit tenni fogok önnel. – mordult fel

Éreztem, amint a gyönyör elsöprő ereje, szétrobban a fejemben, a testemben, vörös ködöt, és teljes önkívületi állapotot okozva evvel. Felsikoltottam, amint megéreztem a kiteljesedés görcsös érzését. Kezemmel markoltam Mr. Pattinson tarkóját, aki szorosan tartott egyik kezével, a másikkal pedig vég nélkül masszírozta csiklóm. Fejem, kábultan hanyatlott a lift üvegfalára, szemeim fennakadtak, szempilláim még másodpercekig az élvezettől remegtek.  Robert nyelve nyakamra tapadt, cikázott az erogén zóna minden kis milliméterén. 
Hosszú másodpercekbe telt, míg sikerült magamhoz térnem.  Robert visszaigazította bugyim, gyengéden lehúzta ceruzaszoknyám, lassanként begombolta Gucci ingem szabad gombjait.

-          Minden egyes nap, amikor ilyen ingben jön be dolgozni, elkapom önt a liftbe, és addig hajszolom, míg a kezeim között újra és újra el nem élvez. 
-          Nem leszek az öné többé. – remegett meg hangom, majd kitértem öleléséből, és ruhám kezdtem el igazgatni
-          Ó drága Évám… - lépett elém. - Mindig is az enyém volt, és örökké az enyém lesz. – búgta, szemeiben pedig a győzelem fénye csillogott
-          Ellen tudok állni önnek. – rebegtem
-          Megpróbálhatja… - harapott ajkába. – De, evvel, csak még kívánatosabbá teszi magát.

Robert beletúrt a hajamba, és megcsókolt. Éreztem, hogy minden izma megfeszül, minden idegszála rám összpontosít, és ez tetszett. Éreztem,a mint csókunk közben kezét a lift panele felé lendíti,majd újra mozgásra készteti azt. Ebben a pillanatban gondoltam csak végig, mennyi időt tölthettünk ebben a tükördobozban, anélkül, hogy bárki is megzavart volna minket.
Robert elszakadt ajkaimtól, és mellém állt. Makulátlan külsején semmi nem utalt arra, hogy pár perccel ezelőtt még épp egy nőt elégített ki. Nem úgy, mint rajtam… a ruházatom, és a hajam zilált volt, mint akit most döntöttek meg. Idegesen kapkodni kezdtem. Lehúztam ceruzaszoknyám cipzárját, és az ingem kikandikáló részeit igyekeztem visszagyűrni.

-          Ezt már szeretem… - mordult fel Robert, és felém fordult
-          Ne szarakodj már, inkább állítsd meg a liftet, és segíts! – szűrtem meg fogaim között a szavakat
Láttam, amint a meglepettségtől mosolyra húzódnak vékony ajkai. Hirtelen mozdulataim egy pillanatra lelassultak, ahogy összeakadt tekintetünk.
-          Letegeztél. – bólintott, pajkos mosolya közben
-          Nem, dehogy. – ráztam meg fejem összevont szemöldökkel
-          De, igen. - bólintott
-          Segítsen inkább. – nyöszörögtem

Robert finom kezei, hozzáértek szoknyámhoz, és egyetlen mozdulattal felhúzta a hosszú cipzárt. Onnan pedig egyenesen csípőmre csusszantak erős, férfias kézfejei. Újra görcsbe rándult a gyomrom. A szívem, a torkomban dobogott, a lélegzetvétel minden pillanata olyan volt, mintha mázsás súlyokat emelgetnék.

-          Kamilla. – súgta fülembe nevem, ami úgy hatott rám, mintha csak a legbujább szavakat súgná fülembe
-          Miért csinálja ezt velem? – sóhajtottam fel, ahogy éreztem, amint ujjai torkomra kúsznak
-          Meg akarlak szerezni. – válaszolta, mintha, csak a legsötétebb démon csábított volna

A tükörbe néztem őt, ahogy kezeivel testem birtoklásába kezdett. Egy gyönyörű testbe bújtatott, démont láttam, aki élvezettel nyaldossa hegyes nyelvével testem.

-          Látod, amit én látok? – búgta fülembe, de szemeivel végig tükörképünket figyelte
-          Csak éhséget látok. – válaszoltam, majd kibújtam öleléséből
-          Éhséget? – vonta össze szemöldökét
-          A szexre való éhségét látom… - magyaráztam
-          És avval mi a baj? – vonta fel szemöldökét búján
-          Csak annyi, hogy nekem nem erre van szükségem. – ráztam meg fejem

Még mielőtt Robert válaszolhatott volna, telefonom csengése tette a mondat végére a pontot. Leguggoltam a földön heverő táskámért, és kotorászni kezdtem. Csak remélni tudtam, hogy időben fel tudom venni, hogy kiszállhassak ebből a kínosnak ígérkező beszélgetésből. Melanie volt az, elrebegtem egy néma hálát, mielőtt a zöld gombra nyomtam volna ujjam.

-          Te ragadtál be a liftbe? – szegezte nekem a kérdést, kissé morcosan
-          Igen, de, úgy látom, sikerült helyrehozniuk hibát. – válaszoltam, és felálltam, hogy elindíthassam a liftet. – Mindjárt leérek. – mormoltam
-          Oké. - sóhajtott fel, és aztán le is rakta a telefont
-          Kamilla. – szólított meg Mr. Pattinson. – Miből gondolja, hogy én nem vagyok képes rá? – nézett rám, zsebre dugott kézzel, kemény tekintettel
-          Mert, félek, Ön nem képes a szerelemre…

Mr. Pattinson szemei újra szürkévé váltak. Pókerarcot mutatva leplezte, amit érez… ha egyáltalán képes arra, hogy érezzen. Ahogy kinyílt a lift Mr. Pattinson úgy indult el mellőlem, mintha, csak egy leprással lett volna összezárva. Nyakkendőjét igazgatta, és egyenesen a kijárat felé haladt, míg meg nem állította a bájos kis vörös recepciós hölgy.

-          Na, végre! – sóhajtott fel Mel bosszúsan, ahogy meglátott közeledni. – Ha tudom, hogy ennyi ideig tart leérned a lifttel, magam rángatlak le a lépcsőn.
-          Sajnálom. – motyogtam, és ahogy elhaladtam Robert mellett, akaratlanul is rápillantottam, ő is így tett
-          Mi van? – szűrte meg szavait Mel, miközben sokat sejtetően nézett rám
-          Menjünk. –sóhajtottam fel. – Majd elmesélem.  
-          Szerda nyolc, Miss Pintér! – szólt utánam Nathan
-          Itt leszek. – fordultam vissza,s, ekkor láttam ,csak, hogy ezúttal a két cégvezető férfi áll mögöttem.


2014. január 25., szombat

14. fejezet

Sziasztok !

Végre elértem odáig, hogy sikerült megírni a friss részt, és meg is tudom osztani veletek ;)
Remélem, tetszeni fog, és megosztjátok velem a véleményeteket.

Virágnak pedig szívből kívánok boldog szülinapot! Még van hátra pár óra ;)

Jó olvasást mindenkinek!
XoXo


-          Ez tutira jó! Hidd, el ez kell a pasiknak! - kacsintott rám Melanie
-         Nem tudom Mel... ez nekem kicsit sok. - sóhajtottam fel 
-         Figyelj, tudjuk,  hogy a pasikat a farkukon keresztül lehet megfogni, nem? 
-         De. – bólintottam
-         És, itt van ez a két szép, formás cickó, naná, hogy ezekre kell a hangsúlyt helyezni. - győzködött továbbra is Melanie 
-         De, engem ne a testem miatt vegyenek fel. - nyafogtam 
-         Jaj, butuskám! - kuncogta el magát Melanie. -  Hidd el, nem a tested miatt vesznek majd fel. Csak meg kell őket győzni arról, hogy több van a buksidban, mint azt ők képzelik. 
-         De, ez annyira ciki. - fészkalódtam a szűk ingbe, amit Melanie rám tuszkolt. 
-         Egy Gucciban megjelenni sosem ciki.  Ha pasi lennék, nem sokáig bírnám ki, hogy ne ugorjak rád. - igazgatta ingem gallérját 
-         Pont ez az, amit el akarok kerülni. Nem lotyó akarok lenni, hanem egy komoly, és okos lány, aki...
-         Persze, persze, az vagy! Na, gyerünk, bújj bele a cipőidbe, és indulj, még a végén elkésel! - tette elém a szereléshez illő fekete magas sarkút 
-         Te, nem jössz velem? - néztem rá boci szemekkel 
-         Tulajdonképp nincs programom. - vonta meg vállait. - Akkor én is elkísérlek. 

Melanie felkapta rózsaszín Chanel kis táskáját, lófarokba kötötte haját, és megvárta, míg belegyömöszölöm a lábam a számomra ismeretlen márkájú cipőbe. Rémesen éreztem magam, forgott a gyomromban a reggelim, már amit le tudtam gyűrni magamba. Melanie királylányos szobájából kilépve Liam sziluettjét véltem felfedezni.

-         Elmentem! - kiáltotta el magát Mel
-         Hé! - észleltem hátam mögül Liam kisfiús, mégis erőteljes hangját 
-         Mi van? - mordult vissza Melanie 
-         Nem veled akarok beszélni, hanem Millával. - rázta meg fejét a törülközőbe csavart, félig meztelen hímnemű egyed. 
-         Velem? - vontam össze szemöldököm 
-         Csak, meg akarom kérdezni, hogy mi a helyzet otthon? Apáddal sikerült beszélned? - sütött szeméből az aggodalom 
-         Igen. - bólintottam mosollyal arcomon
-         Örülök.
-         Jól van, igyekezz már! El fogsz késni! - sürgetett Mel, és megfogva kezem, a lépcsőn lefelé kezdett húzni 
-         Szia. - intettem idiótán 
-         Szia, és sok sikert! - kiáltotta utánam

Melanie kiriasztotta a minit, majd beülve azonnal elkezdett faggatni. Nem volt számomra meglepő a dolog, hiszen kezdtem már annyira kiismerni ezt a bohókás, és kíváncsi lányt, hogy tudjam, mindig mindenről tudni akar.

-         Ez meg mi volt? – vinnyogta
-         Semmi. Rohadtul összevesztünk apuval. - mormoltam, és lehajtva a napellenzőt, a kis tükörben kezdtem el vizsgálgatni a sminkem. - Túl kúrvás vagyok... - mormoltam 
-         Nem vagy kúrvás ! Miért vesztetek össze? És, Liam,  miért tud róla? És én miért nem? - hadarta kérdéseit levegővétel nélkül 
-         Hatalmas tüdőd van! - néztem rá csodálkozva, miután visszahajtottam a napellenzőt. Észrevetted, hogy mikor beindulsz, van, hogy két percig is képes vagy beszélni anélkül, hogy levegőt vennél?
-         Igen, van amikor, elkezdem, és annyira el akarom mondani, hogy... Milla! - vinnyogta el magát, ahogy észrevette, amint  visszafojtva kuncogok rajta. 
-         Jó, oké. - bólintottam. - Szóval, miután hazaértem apu, kérdőre vont. Elkezdte, hogy lehet, hogy a korom 24, de valójában egy 14 éves szintjén vagyok. És, hogy nem is érti, hogy juthatott eszembe, a sárgaföldig leinni magam, és blablabla. Szobafogságra ítélt, egész életemig, és azt mondta, amíg a házában élek, és a mobil számlámat ő fizeti, addig azt kell csinálnom, amit ő mond. - sóhajtottam nagyot 
-         Ú, ez űber brutál. És, mit csináltál? - vágott szánakozó grimaszt 
-         Felrohantam a szobámba, bezárkóztam, összedobáltam a cuccaim, és megmondtam neki, hogy, akkor elköltözöm. - vontam meg vállaim 
-         És erre ő? - nézett rám tátott szájjal 
-         Először jött avval a dumával, hogy nem tudnék hova menni, és egyáltalán miből is élnék meg. Persze, miután látta, hogy lepereg rólam ez a dolog, már kérlelt, hogy ne menjek el. Ledobtam a bőröndöm, magamhoz vettem a telefonom és a táskám, és elmentem a Melangeba. - folytattam, miközben emlékeimben visszapörgettem az elmúlt nap eseményeit 
-         Nem hiszem el, hogy faterod ennyire gáz. 
-          Hagyjuk. - legyintettem. -  Szóval Liam, jött melózni, meglátta, hogy ott vagyok, és leült dumálni. 
-          Felhívhattál volna, vagy még jobb, feljöhettél volna. 
-          Ja, nem is tudom, miért nem ugrottam be. - vontam meg vállaim, és egyenesen kibámultam az ablakon 
-          Nagyon bánt a dolog, igaz? Hogy nem ért meg... 
-          Igen. - bólintottam. - Mindegy, szóval megbeszéltük a dolgot, most elvileg béke van.

Melanietól szokatlan volt, hogy egész úton sikerült befognia a száját. Talán érezte, hogy nem akarok beszélni vele. Vagy, talán csak ő is fáradt volt még a szombati buli után...mindenesetre, hálás voltam neki, hogy hagyott egy kis időt nekem.  Augusztus 6 , hétfő. Szikrázó napsütés, egyetlen felhő nélküli nap. A tikkasztó hőség szinte arcul csapott, ahogy kiszálltam a légkondicionált autóból. Az aszfalt csak úgy tolta magából a forróságot.

-           Borzalmasan kényelmetlen ez a gönc. - húzkodtam derekamon a ceruzaszoknyám
-          Maradj már! Ne fészkelődj! - sziszegte Melanie 
-          Megfojt ez a ruha. - szűrtem meg fogaim között a szavakat 
-          Gyere már! - mordult rám Mel

Mély levegőt vettem, és megpróbáltam a határozottság minden jellemvonását magamra aggatni. Vállamra helyeztem a táskám, és betipegtem a P&F Company irodaházába.


-          Jó napot kívánok. Kamilla Pintér vagyok, és Mr. Nathan Foxhoz jöttem.
-          Egy pillanat, és máris felszólok neki. - bólintott a recepciós hölgy, akinek minden mozdulata   a tökéletes bájosságot tükrözte. Füléhez emelte a telefon kagylóját, vörös fürtjei a kezét csiklandozták. – Értem. – bólintott mosolyogva, majd letette a kagylót. –Kérem, jöjjenek velem, Mr. Fox egy fontos ügyféllel tárgyal, kéri pár perc türelmüket.
-          Rendben. – bólintottam
-          Addig foglaljanak helyet, itt a társalgóban. Hozhatok egy kis frissítőt?
-          Igen, azt megköszönnénk. – bólintottam
-          Narancslevet, ásványvizet, vagy esetleg kávét?
-          Vizet. – válaszoltuk egyszerre Melanieval

Hihetetlen mennyire egy hullámhosszon pörgünk evvel a lánnyal. Besétáltunk, a „társalgóba”, amit inkább mondanék egy  high tech cuccokkal felszerelt közös irodának. Szabad hozzáférés volt a legütősebb számítástechnikai, és egyéb elektronikai cuccokhoz. Kényelmes pihenőfotelekben helyezkedhettek el a várakozó emberek, de voltak természetesen kanapék is.

-          Köszönjük. – mormoltam, ahogy a recis csajszi letette italainkat az előttünk lévő üvegasztalra, ami tökéletesen beleillett, a „jövő” stílusába.
-          Király ez a hely. –bólogatott Mel ámulva. – Hmmm, de kényelmesek ezek a fotelek. – csusszant bele az egyik hófehér fotelbe
-          Ja. – mormoltam, miközben a melleim igazgattam
-          Hagyd már abba! – csapott kezemre Mel
-          Nem tudom, szorít! – sziszegtem fájdalmasan
-          Nő vagy, ezt ki kell bírnod.
-          Tökéletesen megfelelt volna az egy számmal nagyobb ing is. Teljesen kinn van a cicim. – nyafogtam
-          Nem, abszolút nincs kinn a cicid. hidd el, ebből a szemszögből, csak egy vissza fogott dekoltázst látni.  – igazgatta a pattanásig feszülő ing gallérját
-          Hogy legyek magabiztos, mikor egy kúrvának öltöztetsz? – nyöszörögtem
-          Megmondtam, hogy nem vagy kúrva. Tökéletesen áll rajtad ez a szerelés, simán elmehetnél a Vogueba. – bíztatott
-          Ezt csak azért mondod, mert Gucci van rajtam? – vontam össze szemöldököm
-          Nem, dehogy! Mégis, hogy gondolod?  – méltatlankodott. – Na, most pedig húzd ki magad, és ragaszd magadra a magabiztosság álarcát.  – kezdett bele hátam csipkedésébe
-          Mel, olyan vagyok ebben az ingben, mint egy cövek. Ha akarnám, se tudnám jobban kihúzni magam. – mormoltam szemrehányó stílusban
-          Miss Pintér, Mr. Fox várja önt. – libbent be teljes bájával, és bohókás vörös fürtjeivel a recepciós lány
-          Köszönöm. – pattantam fel a relax fotelből… már amennyire fel lehet pattanni egy relax fotelből.

Az orromon keresztül szívtam be a levegőt, amit apránként a számon engedtem ki.

-          Jó napot, Lana vagyok. – nyújtott kezet egy másik vörös hajú nő.
-          Jó napot, Kamilla. – fogadtam el, a bemutatkozásnak ezt a fajta gesztusát, és határozottan megráztam a kezét
-          Kérem, kövessen. Elkísérem Mr. Fox irodájához. – villantotta rám hófehér mosolyát
-          A másik hölgy? – néztem hátam mögé
-          Ő, nem hagyhatja el a helyét, ezért kísérem fel én Mr. Foxhoz.
-          Értem. - bólintottam

A falban elrejtett liftajtó tárutl elénk, amint elég közel értünk hozzá, hogy érzékelhessen minket. Fantasztikus volt a felszereltsége ennek az épületnek. Rachelnek igaza volt, ha ide bejutnék, az baromira nagy szó lenne. Lehet, hogy vörösre kellett volna festenem a hajam? Úgy látom, ez Mr. Fox gyengepontja, a vörös haj. 

Lana egy üvegfalú iroda előtt állt meg, majd finom óvatossággal nyitott be, és kopogott.

-          Uram, Miss Pintér megérkezett.
-          Persze, fáradjon be. – hallottam meg a markáns hangot
-          Köszönöm. – bólintottam, majd beléptem az üvegbe rejtett dobozkába.

A tökéletesség arculatát tükrözte a hely. Minden letisztult volt, és minimal stílusú. Kevés bútor helyezkedett el a nagyterű szobában.  A hatalmas ablakok Robert Central Parkra néző lakása jutott eszembe, amit kora reggel elárasztott a napfény. Robert…

-          Üdvözlöm Kamilla.- nyújtotta kezét
-          Jó napot, Mr. Fox. – fogadtam el a kéznyújtását, és egy határozott mozdulattal ráztam meg azt
-          Hmm, határozott kézfogás, ez tetszik. - húzta mosolyra száját a velem szemben álló férfi

Mr. Fox, egy fekete bőrű férfi volt. Magas, szikár testű, igazán jó képű férfi, aki a harmincas éveit taposhatta. Manikűrözött körmei, fénylően fehér fogai voltak, amit az ember nem felejt el egykönnyen. Határozott fellépésű, tekintélyt parancsoló férfi. A tárgyaló asztalon képkeretek sorakoztak, tollai egymást követve, sorakoztak, fehér papír terült előtte… majd megölt a kíváncsiság, hogy láthassam, mit tartalmaznak a keretek.

-          Szóval, kedves Kamilla…
-          Milla.- vágtam szavába, mire szinte villámok sokasága cikázott felém. – Bocsánat. –motyogtam
-          Milla, nem tudom, utána nézett e, a cégünknek? – nézett rám kíváncsian
-          Pe… persze. – bólintottam. Francba, miért is nem néztem meg a honlapjukat? Amatőr!
-          Tudna pár dolgot mondani, ami ösztönözte a jelentkezésre?
Hát még, ha jelentkeztem volna… de őszintén szólva, még csak nem is én adtam be ehhez a céghez az önéletrajzom. Jó lenne tudni, ki volt az a jó akaró,… talán Rachel?
-          Miss Pintér? – hallottam meg újra Mr. Fox hangját
-          Igen, khm… nos…
-          Elnézést a késésért Nathan, kicsit nehezen sikerült leráznom Waltert. – szakított félbe egy férfihang.
-          Semmi baj Robert, még az elején járunk. – legyintett visszafogottan Mr. Fox

Még a gyomrom is összerándult, ahogy meghallottam Robert hangját. Minden idegszálammal arra összpontosítottam, hogy remegő lábaimba verjek egy kis életet, és meg tudjak mozdulni. A legtitkosabb gondolataimban sem vártam volna, hogy Mr. Pattinson felbukkan, és mindent tökre tesz.

-          Kedves Milla. – nyomta meg az M betűt a nevem elején. – Kérem, had mutassam be a társam, Mr. Robert Pattinsont.
-          Üdvözlöm, Kamilla. – búgta selymes hangján, és kezét kezembe helyezve, szinte hipnotizálni kezdett. – Örülök, hogy megismerhetem.  
-          Mr. Pattinson…- fúlt el hangom. - Részemről a megtiszteltetés.

Ha nem lennék ennyire dacos, és büszke, most bőgve rohannék ki az irodából. Mi a francot keres itt? Robert, ahogy megfogta kezem, mintha egy pillanatra megállt volna az idő. Rám nézett, mélyen sötétlő íriszembe,- ami minden bizonnyal teljesen elárulta neki mit érzek- és mesélt. Elmesélte, amit tegnap érzett… és, ahogy megnyalta alsó ajkát, azt is, milyen volt csókolni engem.  Édes Intenem, annyira nehéz ellenállnom neki!

-          Esetleg hozott nekünk valamit, amiből megtudhatjuk, mégis merre sodorta az élet ez idáig? – szakította szét Mr. Fox, a körülöttünk lévő láthatatlan buborékot
-          Igen. – bólintottam. – De, azt gondoltam meg lesz még, amit kaptak. – vontam össze szemöldököm tűnődve
-          Nos, az formanyomtatványokat, amiket a beküldéshez ki kell tölteni, nem tartom annyira hitelesnek, mint, amit a jelentkezőktől kapok. Szeretek elbeszélgetni velük, az iskolájukról, munkájukról, és a tapasztalatairól. – válaszolta nemes egyszerűséggel Mr. Fox, és elvette az időközben kikotorászott lapot, amit felé nyújtottam

Visszaültem a székemre, Robert pedig Mr. Fox mellett foglalt helyet. Éreztem, amint kezd felforrósodni a vérem, a közelségétől. Érzem, a tekintetét… a vadász jelenlétét.

-          Ön magyar? – nézett fel rám Mr. Fox
-          Igen. – bólintottam, miközben igyekeztem büszkeséget mutatni. – Magyarországról származom.
-          Merre van Magyarország? – vonta össze szemöldökét Mr. Fox
-          Közép- Euróba.  – adta meg a fekete bőrű férfinak a kielégítő választ Mr. Pattinson
-          Így van. - bólintottam, míg azon voltam, hogy egy cseppet se mutassak a meglepettségemből
-          Corvinus egyetem? – nézett fel újra Mr. Fox
-          Otthon az egyik legjobb egyetemnek számít. Nagyon jó az…
-          Felér a Princetonnal. – vágott szavamba Robert
-          Hmmm…- adta ki válaszként Mr. Fox, és újra visszabújt a papírlap mögé
-          Mit csinál? – tátogtam kissé dühösen
-          Segítek. – tátogta vissza Robert
-          Ne! Hagyja abba! – artikuláltam, gesztikuláltam… kezemmel-lábammal, mindenemmel, csak, hogy leállítsam
-          Nem sorolt fel munkahelyet. – vonta össze szemöldökét Mr, Fox
-          Nos, az az igazság, hogy a gyakorlati munkahelyemen kívül még nem volt munkám. Friss diplomás vagyok, és, most próbálkozom. – magyaráztam
-          Khm… Miss Pintér. – köszörülte meg torkát. – Megnézed? – nyújtotta Robert felé az önéletrajzom
-          Köszönöm. – fogadta el Robert, és ezúttal ő merült el benne
-          Nézze hölgyem. Mi egy tapasztalt, jártas munkatársat keresünk erre a munkára.
-          Nem sok tapasztalatom van, az igaz, de, ha, megnézi a bizonyítványom… a jegyeim, elárulják, hogy mindent tudok a szakmáról. – az asztalra helyeztem a bizonyítványaim, és odacsúsztattam
-          Ezt a céget, még édesapám hozta létre. Családi vállalkozásként indult. Három éve társult be Mr. Pattinson, aki, hogy is mondjam… felvirágoztatta a cégünket.
-          Hát persze…P&F, Pattinson & Fox … - motyogtam magamnak, miközben , mindvégig az előttem ülő Robertet vizsgáltam
-           Azóta vagyunk igazán sikeresek, mióta társtulajdonossá vált.  – mormolta, miközben a keményfedeles könyv mögé bújt
-          Ne túlozz Nathan. – szerénykedett Robert
-          Te is tudod, hogy ez így van. – bólintott határozottan Nathan. – Igen, látom, milyen jól teljesített. – csukta be bizonyítványom Nathan. – Milla, tudja, az, hogy magyar…
-          Magyarországon is van média, reklám, marketing. – vágtam kissé dühösen szavába
-          Van… csak, khm, hogy is mondjam? Az egy teljesen más piac.
-          Nem értem Mr. Fox? Miért volna az én hazámban más a piac? A marketingnek egy célja van, mégpedig az eladás. Eljuttatni az emberekhez az információt. Legyen az Magyarország, legyen az Afrika… vagy éppen az USA.  
-          Nézze hölgyem, én úgy érzem, magának ez nagy falat lenne. – nézett mélyen a szemembe a fekete bőrű férfi
-          Csak azért mert magyar vagyok? Ez diszkrimináció! – pattantam fel dühösen
-          Biztos vagyok abban, hogy Nathan nem így értette. – állt fel Robert is
-          Így van, félreértett. – bólintott mosolyogva Nathan.- Maga túl gyenge ehhez a szakmához. A jegyei tökéletesek, kitűnő a bizonyítványa, mégis, úgy látom, nem…
-          Hajlandó vagyok a legaljáról kezdeni. – mormoltam elszántan. – Bizonyítani akarok, nem csak magának, hanem magamnak is. Tudok küzdeni! – morogtam, miközben, mindvégig Nathan szemébe néztem
-          Igen! Ez hiányzott! Ezt akartam látni! Az elszántságot, és, a vágyat látnia szemében. – csapta össze tenyerét Nathan
-          Ha ad egy esélyt… - mormoltam
-          Mikor tudna kezdeni? – vágott szavamba Robert
-          Akár már holnap. – válaszoltam elszántan, s, csak ekkor vettem észre, hogy az asztalon támaszkodom, mondhatni teljes mellbedobással
-          Szerda, pontban nyolc. Ne késsen el! – válaszolta Robert, miközben, mindvégig a szemeimbe fúrta sötétlő íriszét. - Természetesen, ha neked is megfelel Nathan
-          Kíváncsian várom, az első napot. – állt fel, most már Nathan is a székéből
-          Itt leszek. – ráztam meg felém kinyújtott kezét elszántan
-          Viszont látásra. – nyújtottam kezem Mr. Pattinson felé
-          Kamilla… - fogta meg kezem lágyan, majd szája elé emelte, hogy megcsókolhassa kézfejem.
-          Bocsásson meg, ezt fel kell vennem. – mormolta Nathan, és kiment az irodából

Meg sem hallottam, hogy csörög Nathan telefonja. Minden érzékem, Mr. Pattinson felé irányult. Minden idegszálam összerándult, ahogy megéreztem ajkait kézfejemen. A tegnap reggeli képek villantak be… a vágy, az izzás, amit átéltem vele. Nagyot nyeltem, ahogy újra éreztem számban bőre ízét.

-          Mennem kell. – kaptam ki kezem kezéből, és egyenesen a lift felé vettem az irányt.

Újabb vörös hajú nőt láttam kisétálni az egyik ajtó mögül. Komolyan kezdek azon elgondolkodni, hogy az elvárások című listán szerepelni fog a vörös haj. Idegesen nyomkodni kezdtem a falba épített panelon lévő gombot. A lift szinte hang nélkül érkezett meg, s nyílt ki előttem. Mentőövként éreztem, ahogy becsukódott előttem. Szó szerint fuldokoltam, úgy tűnik, újra előjött a Pattinson szindrómám… megkapaszkodtam a falakra rögzített fém korlát egyikébe, és mély levegőt szívtam magamba. Éreztem, amint a lift lelassít, majd megáll. Szinte szorítottam a hideg anyagot. Teljes izzásba került a testem, ahogy felelevenedett bennem a tegnap emléke.

-          Kamilla. – hallottam meg hátam mögül a nevem, az ismerős selymes hangon

-          Robert. - sóhajtottam fel