2017. április 20., csütörtök

106. fejezet

Sziasztok!

Jó hír, volt időm a munkahelyemen javítani, így hamarabb befejeztem :)

Kicsit érzelmesebb, kicsit nyálasabb...kinek mi :D
A kövi rész felvezetője ;)

Jó olvasást!
XoXo , Lills

Édes, szívmelengető érzés járja át a szívem, amint Magyarországra érünk. Robert minden mozdulata óvó. Talán még óvóbb, mint ezidáig. Figyeli mit eszem, mennyit emelek, hogy érzem magam, s mindeközben a netet bújja kismamablogokat, és szakkönyveket olvasva. Teljesen beleveti magát a dologba, amit nem is tudok mire vélni, hisz még csak pár órája tudta meg, hogy apa lesz. És, én mindeközben kellemesen szórakozom rajta. Cuki.
Cseppet sem volt meglepő, hogy a reptér előtt egy gyönyörű, fekete jármű vár minket. Robert, és Peter beteszi a bőröndöket a csomagtartóba.
Alkonyodik. A levegő mégis nyár illatot áraszt magából. Olyan illatot, amilyet sehol máshol nem érezni. Sem Amerikában, sem Angliába, vagy másutt a világon. Mihnta a virágoknak, bokroknak, fáknak itt másmilyen lenne az illatuk. Mintha a nap is másként sütne itt. Sokkal fényesebben, illatosabban.
Izgatottság fut át a testem minden porcikáján, amint kikanyarodunk a négyes útra. Lehúzom az ablakot, és kihajolok. Fülig ér a szám, amint belekap hajamba a menetszél. Sosem láttam még ilyen szépnek ezt a várost. A gyerekkori emlékeim idéződnek fel bennem, amint elhaladunk egy-egy épület, park mellett. A Törökugrató Iskola, ahova mindig bicajjal versenyeztünk a barátnőmmel Katával. Áron egy időben ránk akaszkodott, mi pedig folyton elbújtunk valamelyik járda melletti sövénynél, vagy parkoló kocsinál. Persze anyuék csakhamar elkapták a grabancom, és onnantól be kellett várnunk Áront is.
Majd kiugrottam a bőrömből, amint lekanyarodtunk a Rétköziről az Ortaházai utcára. Emlékszem még az aszfaltra festett rajzaimra, amit Áron folyton tönkre tett a cipője talpával. Egyszer nagyon megvertem érte, aztán persze, én kaptam ki a végén.
Bébi, még a végén kiugrasz az ablakon. – kuncogott Robert, miközben ruhámnál fogva húz vissza az utastérbe.
Legszívesebben kiugranék az autóból. – nézek rá nevetve, mire Robert jóízűen elneveti magát. – Mindjárt ott vagyunk, ha jól sejtem.
Igen. Úúúú, ott, nézd ott a házunk! – pattanok fel ültő helyemből, és a szélvédőre mutatva igyekszem Robertnek megmutatni a gyermekkoromat védő bástyát. A hatalmas ház,ami a többi között elég szerénynek mutatkozott, most ékesebbnek hatott számomra, mint bármikor máskor. Barna fakerítésünk továbbra is felújításra szorul, de a rengeteg virágzó fa, és növény kellőképp ellensúlyozza azt. És a két éve szigetelt, és méz-sárgára festett ház is csinosnak hatott a kerítés mögött. A lilaakác illata mindent körbelengett. Alighogy megáll az autó már nyitom is ki az ajtót, és kiugrok , hogy mélyen magamba szívhassam az otthon illatát.
Bébi! – hallom Robert megrovó hangját, de cseppet sem törődöm vele. Itthon vagyok és ez annyira felvillanyoz, hogy nem számít semmi! Benyúlok a kiskapu baloldalához, és leakasztom az öreg kulcsot a szegről. A zárba illesztem, és amint kattan lenyomom a fém kilincset. Ugyanúgy nyikorog, mint kiskoromban. Megragadom Robert kezét, és húzni kezdem őt. Leszaladunk a meredek füves-térköves úton, egészen a ház aljáig. Kacagó hangok ütik meg a fülem. Anyu hangja az. Szinte rakétaként veszem az irányt a hátsó terasz felé. Anyu, Balu, és Áron kint grilleznek az erkélyen. Sült hús, és fűszerek illata száll a levegőben. Megkordul a gyomrom. Megállunk az erkéllyel szemben, és felnézünk.
Anyu! – szólok fel anyunak, aki épp egy poharat emel el a szájától. Egy pillanatig némán néz ránk mindenki, majd felpattannak a kerti bútorokról, és leszaladva a lépcsőn, az ölelésünkbe robbannak
Milla, édes kicsi Millám! – zokog anyu örömében. – Úgy hiányoztál kicsikém!
Te is nekem! – mormolom fülébe, már könnyes szemekkel. Anyut kicsit törékenyebbnek érzem, ahogy átölelem. Szorosan fogom át nyakát, úgy, mint, mikor kicsi voltam. Mélyen beszívom haja illatát,ami a gyöngyvirágos balzsam, és a füst egyvelegét árasztja magából.
Mikor érkeztetek? Ha tudtuk volna, mikor érkeztek, kimentünk volna a reptérre! – néz korholón Robertre anyu
Nem mondtad anyuéknak, mikor jövünk? – nézek Robertre a vállam felett, aki épp Áronnal kezel le.
Meglepetést akartam szerezni. – vonja meg vállait Robert
Hát azt sikerült.- veregeti meg vállát Áron
Még a végén megfojtjátok egymást.- neveti el magát Balu, mire kicsit enyhítek a szorításon
Felnézek Balura, akinek szemei fátyolosak a könnyektől, de kemény férfiként vissza pislogja őket. Enyhe pocakosodó nevelőapámhoz indulok, amint elengedem anyut, és őt is megölelem. Nem visel felsőruházatot, csupán egy bermudát, és egy gumipapucsot, de ezen számomra semmi meglepő nincs, nyáron mindig így öltözködik itthon.
Hiányoztatok. – nevetem el magam, elengedem a nyakát, és Áronnak is köszönök. Szeretem a parfümje illatát, mindig magára fújja a fél üveget, de ilyenkor már jó, mert nem érezni olyan töményen. Áron izmosodott, bár érdekes módon ezt az esküvőnkkor nem vettem észre. Úgy tűnik jobban el voltam foglalva saját magammal, mint a családommal.
Lepirultál. – vigyorog rám Áron, és a fejemre teszi öklét, hogy összeborzolja behajtott ujjaival a hajam. Hadakozni kezdek vele, és ellököm magamtól. Szemem sarkából látom, amint Robert kissé közelebb lép, hogy beleavatkozzon, de gyorsan elkapom Áron nyakát, és a hónom alá szorítom.
Ti már sosem javultok meg? – háborog anyu, és közbelép. – Engedd el az öcsédet, és gyertek egyetek, biztos éhesek vagytok már. – folytatja, és a lépcső felé terel minket.
Hát ő meg kicsoda? – kukucskál ki a ház mögül Balu
Peter, ő Robert jobb keze. – felelem feszengve, és oda sietek Peterhez, aki vigyázzba állva várja a további utasításokat.
Sajnálom Peter, annyira boldog voltam, hogy teljesen megfeledkeztem magáról. – sütöm le szemeim szégyenkezve.
Nem tesz semmit asszonyom. – bólint elnézően, majd a hátam mögé néz. – Uram! – emeli fel fejét, és Robertre néz, aki időközben mellém is ér. Robert gyengéden teszi kezét a derekamra.
Peter, úgy vélem, most pár napig nem lesz szükségünk a szolgálataidra. Hazautazhatsz a családodhoz, ha gondolod vagy kivehetsz egy szobát, apartmant. Viszont, kérlek legyél mindig elérhető.
Köszönöm uram. Ha nem gond, inkább hazautaznék. – bólint Peter
A magángép hazavisz. – bólint Robert
Majd holnap Robert. Már késő van. – válaszolok Peter helyett Robertnek szemrehányóan
Nem, asszonyom. Minél hamarabb mennék, ha nem bánja. Meglepném a menyasszonyom.- vág közbe Peter, még mindig cövek egyenes állásban, de az arcán, fülig érő mosoly nyúlik el.
Ó, hát, ahogy gondolja Peter. – nézek rá lepődötten, majd Robertre, akinek elégedett arcától elönt a pír.
Robert a csomagokért nyúlt, és vigyorogva a bejárat felé indult.
Van bármire szüksége az indulás előtt?
Nem, köszönöm. Én mennék is. – válaszol Peter, és az eddigi fegyelem, most kezd lazulni.
Vidd a kocsit, hagyd a reptéren, majd holnap elmegyek érte. A pótkulcsot vidd. – szól közbe Robert a hátam mögül, és a következő pillanatban már repül is valami a vállam fölött.
Köszönöm, uram. Én, akkor mennék is. Jó pihenést kívánok.
Önnek is, Peter. – szólok előzékenyen, mert kissé bánt, hogy nem marad itt velünk, legalább egy pohár italra.
Ne aggódj, nem vette zokon. – hallom Robert kuncogó hangját
Látom téged cseppet sem érdekel ez a szegény ember.- fordulok felé mérgesen.- Legalább itt marasztaltad volna holnap reggelig. Hogy kipihenje magát, és egyen valamit. – morgom orrom alatt, és megfogom az egyik gurulós bőröndöt.
Bébi, megette volna a fene, ha nem indulhatott volna el. Andreával nem látták egymást már 2 hete. Én is azonnal indultam volna. Nem vesztegetnék egy percet sem. Máskülönben a gépen van étel, mosakodási lehetőség, és ágy. Kényelmes lesz neki, hidd el. – rántja meg vállát jól szórakozva. – Na, mutasd az irányt, asszony. – folytatja pajkos mosollyal. Húzni kezdem a bőröndöt, és, amint a lépcsőhöz érek, megemelem. – Te, meg mi a fenét művelsz? Azonnal rakd le azt a bőröndöt! – csattan rá dühösen, és a fél perccel ezelőtti jókedv szinte azonnal elillan.
Segítek bevinni a cuccokat. – nézek rá értetlenül.
Te, nem cipekedsz. Tedd le, én majd mindent beviszek. Indulj, mutasd az utat! – bólintott a bejárat felé Robert
Hát, ti meg mit csináltok ilyen sokáig? Hol a csávó, aki az előbb itt volt? -vonja össze szemöldökét Áron.
Elment. Haza repül. – mondom lehangoltan, és újra megragadom a bőrönd szárát
Kamilla! – mordul fel Robert, majd Áronra néz. – Kapd meg azt a bőröndöt és segíts becipekedni! -utasítja Robert öcsémet, aki értetlenül néz ránk.
Ugye nem törik le a kezed, ha behozol egy bőröndöt? – nézek rá pöffeszkedve
És, neked? – kapja ki a kezemből a bőröndöt, és további utasításokra vár
Nem mehetnénk be végre? Már tíz perce itt toporgok kezemben a táskákkal! – méltatlankodik Robert, én pedig gyorsan kinyitom az ajtót, és villanyt kapcsolok.
Semmi nem változott. Balra az előszoba szekrény egy nagy tükörrel, jobbra az emeltre vezető fa lépcső. Vörös szőnyeg borítja. Áron az előszobába teszi a bőröndöt, és kimegy még egy adagért.
Gyere, fent vannak a szobák. – intek fejemmel az emelet felé.
A lépcső korlátja, és a fal között nincs olyan nagy hely. Egy ember még kényelmesen közlekedik, de nem megpakolva. Robert, azért megoldotta, de, mire felért az emeletre, látszott, hogy a bánatba kívánja már ezt a cipekedést. Az emeleten három hálószoba, egy fürdő-WC, és egy kisebb előtér van, ahol a számítógép asztal kapott helyet, és vele merőlegesen, a korlát mellett egy hasizomgép. A szobám semmit nem változott. Vagyis csupán csak annyit, hogy rend , és tisztaság van. Gyakran vívta meg anyu a harcát velem, mert semmi kedvem nem volt összepakolni a ruháimat. A szobám egyik fala mentén a pezsgő színű szekrényem áll. Mindig is imádtam. Az aranyozott virággombjai miatt igazán különlegesnek hatott. 12 éves voltam, mikor megkaptam, amitől igazán nagylánynak éreztem magam. Ez az érzés, még most is hatalmába kerít, akárhányszor meglátom. A falam színe vérnarancs színű, az ágyam kerete pedig épp olyan pezsgőszínű, mint a szekrényem. Az ablakom alatt pedig egy szófa várta, minden este, hogy letelepedjek, és ott szövögessem az álmaimat arról, mit fogok tenni, ha végre meggyógyulok. A falaim polcokkal volt tele, amin megannyi könyv roskadozott. A szekrénybe pedig beleépítve az íróasztalom. Felkapcsolom a lámpát, és végig nézem mindegyik fotót, amit a falon találok felragasztva. Családi, és baráti fotók.

Hú, de klassz! – ámul el Robert, amivel kizökkent az emlékek felelevenítésében. Felnézek. Robert az ajtómra bámul, és hosszas percekig csak szemléli az ajtómra festett indiánt. – Te csináltad?
Igen. Ő, Alex. – pirulok el, lesütött szemmel.
Alex? – vonja össze szemöldökét
Igen. Az egyetem szervezett valamelyik évben egy nyári tábort kisiskolások számára. Én voltam az egyik aki a tanárok mellett felügyelőként vett részt. Ott ismertem meg Alexet. Az utolsó este, egy jelmezbált csináltunk. Indiánnak öltözött be.- mosolyodok el, és akaratlanul is arra az estére gondolok. Alex élesen metszett, csontos arca, barna, kerek szemei, és szépen ívelt húsos ajkai elárulják, a felmenői közt valóban voltak indiánok. Izmos hasfa, olajbarna bőrszíne ellenállhatatlanná tette őt. Kedves, érzékeny fiú, olyan, akire a lányok vágynak.
És, mégis miért festetted fel az ajtódra? – nézett rám, majd a festményre zavarodottan.
Mi, jártunk egy-két évig. Abban az időben festettem fel, és, mivel elég jól sikerült, nem szedtem le, miután vége lett a kapcsolatunknak. – válaszolok kelletlenül, mert tudom, elkerülhetetlen, hogy Robert tudomást szerezzen Alexről. De, még mielőtt Robert arcán bármiféle reakciót is láttam volna, Áron rúgta be az ajtót, kezében a további két bőrönddel.
Mi a franc van ezekben, tégla? – sziszegi, majd ledobja a küszöbre a cuccokat. – Gyertek kajálni, anyu már károg. – mormolja Áron.
Mindjárt indulunk. – bólintok.
Kinyitom az egyik szekrényt, és előveszek belőle egy régi, elnyűtt pólót, és egy rövid, pamut nadrágot.
Öltözz át, valami kényelmesbe. – nézek rá Robertre, de továbbra is csak áll és néz, így felnyitom a bőröndjét, és kiveszek belőle egy trikót, és egy bermudát. Az arcába dobom, amitől mosolyogni kezd. Beharapom alsó ajkam, és megfogom ruhám szélét, majd lassan felhúzva, kibújok belőle. Az ágyra dobom a ruhadarabot, és a nadrágom is elkezdem kigombolni.
Nem sokáig lesznek jók rám ezek a ruhák. – biggyesztem le szám, mert érzem , hogy a nadrág kissé megszorította a derekam. – Olyan leszek, akár egy bálna.
Csodaszép vagy, és, ez nem fog változni soha. Mindegy mennyit hízol. – mosolyodik el Robert, amitől majd elolvadok. Robert vonakodva ugyan, de elkezd vetkőzni. Tudom, zavarja, hogy más férfi is volt előtte, de erről nem akarok beszélni.
Nem akarok felesleges vitákba bonyolódni, hisz rég volt már Alex. Most ő van, ez a lényeg.
Most még ezt mondod, de, ha majd 90 kilósan gurulni leszek csak képes, megváltozik a véleményed. Nem leszek már olyan vonzó nagy hassal. – válaszolok, és belebújok a papucsomba. Robert közelebb lép hozzám, és felhúzza a pólóm. Tenyerét alhasamra fekteti, és gyengéden simogatni kezdi.
Anyu nem tudja mit beszél. Ne higgyetek neki. – mosolyog a hasamra nézve, majd felemeli tekintetét, és szemeimbe néz. Az amúgy is hatalmas szerelem, amit eddig éreztem iránta, most valahogy még nagyobbra nő. Már nem Eiffel torony nagyságú … nem. Ma este leginkább a Mount Everestre hasonlít. Hatalmas, és erős. Áhítattal nézek szemeibe, és azt hiszem, pont ugyanezt látom az övéiben. Arcára teszem kezem, és gyengéden megcsókolom.
Annyi szeretlek. – motyogom lehajtott fejjel, és érzem, amint legördülnek a könnycseppek az arcomon
Hé! – mondja, és ujját az állam alá helyezi, hogy rá nézhessek. – Boldognak kellene lenned. Miért sírsz? – kérdezi összevont szemöldökkel
Mert boldog vagyok! – tör ki belőlem a zokogás. – Olyan nagyon boldog vagyok.
Hát téged meg mi lelt? – hallom meg anyu csodálkozó hangját az ajtóból
Hormonok… – legyintett Robert.- Pár hónap múlva elmúlik.
Mi van??? – kérdezi anyu vinnyogó hangon, és belép a szobába. – Milla terhes?
Elhűlve nézek fel Robertre, aki zavarodottan áll karjában tartva. Majd egy fél másodperccel később amolyan, elszóltam magam arckifejezéssel nyugtázza a dolgot. Nevetés tör ki belőlem, és anyu felé fordulok, akinek már könnyben úsznak szemeiben.
Nagymama leszek? – kérdezi sírva, és én határozott bólintással válaszolok neki. - Ó, Jézusom! Ó, Istenkém! – sikítja ujjongva
Kétszeres nagymama! – teszi hozzá Robert nevetve
Anyu másodpercekig fel sem fogja,amit Robert mond, ugyanúgy ugrál örömében. Aztán egy pár perccel később elhallgat, és ránk néz?
Kettő? Ikrek lesznek?- kérdezi halkan
Ikrek? – lép be Balu a szobába, mögötte pedig az öcsém.
Igen. – bólintunk egyszerre Roberttel
Terhes vagy? – kérdezi hitetlenkedve Áron.


A kis szobám, ami évekig csak álmokat dédelgetve látott engem, most egyszerre a csoda helyszínévé vált. Hisz mindannyian az örömtől könnyezve öleltük egymást. Pár éve, még az életben maradásomért imádkoztam minden éjjel az ablak előtt. A ma este sem lesz különb az eddig itt eltöltött estéimnél. Imádkozni fogok, ott az ablakom előtt, de most már nem az én életemért, hanem ezekért a picikért. Két kicsi lényért, akik bennem növekszenek. Akiket Robert adott nekem. 

2017. március 25., szombat

105. fejezet

Sziasztok, 

Bocsássatok meg, amiért ilyen későn hozom a friss fejezetet ,az ígéretem ellenére. Az a helyzet, hogy most nagyon össze sűrűsödtek a dolgaim, és ez most sajnos egy kis ideig fenn is marad. Türelmeteket kérem, igyekszek majd minél hamarabb frissíteni. 

XoXo

Lills

Ólom súlyként húznak végtagjaim az ágyba. Nehezemre esik kinyitnom a szemem, mégis megteszem. Puha, édes csókok ébresztgetnek, amiknek nem tudok ellenállni. Robert ujjai végig siklanak meztelen testemen, amitől libabőrössé válok.
Jól vagy? – kérdezi Robert alig hallhatóan. Végig méri testem szemeivel, majd rám emeli újra pilláit, és megcsókolja kézfejem.
Jól, csak fáradtan. – mormolom rekedtes hangon. Robert kócos hajára téved tekintetem. Meztelen mellkasa szépen, kényelmesen emelkedik, majd süllyed vissza. Arca és az álla alatti bőrfelület a másnapi borostát viseli. Szemei pedig pajkos boldogságot sugároznak felém. Imádom így látni őt. Robert tenyerébe támasztja fejét, és elégedetten mosolyodik el.
Tetszik, amit látsz?
Határozottan. – bólintok helyeslően, és ujjaimmal megcirógatom mezítelen mellkasát.
Nekem is. – súgja maga elé, és szemével végig mér. – Ez az este… – kuncogja el magát, miközben a fejét rázza. – Olyan rég nem csináltunk ilyet. Annyira hiányzott.
Nekem is. – bólintok. Robert arca komollyá válik. Pajkos pillantása pedig egyszeriben fürkészni kezd.
Mi a baj bébi? – simítja meg arcom hüvelykujjával
Semmi.- rázom meg aprón fejem, és nagyot nyelek, hogy valóban semmissé tudjam tenni a bennem megbújó, fojtogató érzéseket.
Hisz mindjárt sírsz. – vonja össze szemöldökét. Én pedig valóban azon kapom magam, hogy a könnyeimmel küszködök.
Bocsánat. – remeg meg hangom. – Én csak annyira szomorúnak érzem magam. – hüppögöm. Robert derekamra teszi kezét, és magához húz. Jól esik a közelsége. Élvezem a teste forróságát. Mellkasának dugom orrom, és mélyen magamba szívom az illatát.
Nincs miért szomorkodj bébi.


Robert hangja megnyugtat. Édes, selymességgel ölel át. Olyan szorosan bújok hozzá, amennyire csak lehetséges, ő pedig ölel, és simogat. Pillanatok alatt újra álomba merülök.
Azt mondják, az ember ott van otthon, ahol biztonságban, szeretetben érzi magát. Mindegy merre megyünk. Mindegy hány ezer kilométer választ el a lakásunktól, vagy a házunktól, ahol ő, ott az otthonom. A biztonságom. Az életem.
Ínycsiklandó illatok ébresztenek újra. Kávé aromája lengi be a szobát, én pedig mélyen magamba szippantom azt, miközben macskát meghazudtolóan csavarom a testem, és nyújtózkodom. A kedvem sokkal jobb, még úgy is, hogy egyedül fekszem az ágyban. Kipihent vagyok, és friss. Beletúrok kócos hajamba, és kikászálódom az ágyból. A fedélzetre sétálok, és széttárt karokkal engedem, hogy a menet szél adjon egy kis enyhülést felhevült testemnek. A hajó már mozgásban van, tehát elindultunk nyaralásunk végcélja felé. Akárhol is legyen az. Visszalépek a hálóba, és a fésülködő asztal elé tolt székről elveszem Robert tegnapi ingét. Belebújok, és mélyen magamba szippantom finom illatát. Hümm, szeretem. Mezítláb indulok Robert keresésére. Hallom a hangját, amint a kapitánnyal tanácskozik az útvonalról, majd egy perccel később már a Eb-ről tanácskoznak és a csapatok esélyeit latolgatják. Úgy döntök nem zavarom meg őket ebben a roppant izgalmas témában,és tovább megyek a reggeliző asztalhoz. Két tányér helyezkedik el a fehér terítővel fedett kis, kerek asztalon. Gyümölcslé , és kávé várakozik a szemközti oldalon, és egy morzsás tányér, amin vajazó kés pihen. Robert már reggelizett. Megkordul a gyomrom , amint ránézek a pirítósokra,így helyet foglalok Robert helyén. Gyorsan megvajazom, és azonnal bele is harapok a még langyos kenyérszeletbe. A pillantásom a vezérlő kabin felé terelődik. Robert alakja tisztán kirajzolódik. A szemöldököm fölé teszem kezem, hogy a nap ne süssön a szemembe, és jól láthassam férjem. Ráfókuszálok, és végre jól kivehetően látom őt. Rám mosolyog és integet. Vissza intek neki, és újra bele harapok a pirítósba. Belekortyolok a narancslébe, de ,amint megérzem számban a rostokat elkap a hányinger. Azonnal öklendezni kezdek, és ágyúgolyóként lövök ki a hálószobánk wc kagylója felé. Éppen csak beérek, és elengedem a szám, hogy aztán a wc elé rogyva szépen belehányhassak. Mikor már úgy érzem, minden kiürült belőlem, mélyet szippantok, és megérezve hányásom, és a wc kagyló szagát újabb adagot adok ki magamból. Dübörgő hangokat hallok a szoba felől, és, amint a kagylóba köpök , letépek egy adag vécépapírt, megtörlöm a szám, és az ajtó felé nézek. Az egész esemény, nem tartott 5 percnél tovább, mégis, úgy kimerültem, mintha legalább két órát edzettem volna.
Robert aggódó tekintetével találom szemben magam, aki megrázza a fejét.
Ez nem normális bébi! Mondhatsz akármit ez nem normális. – morogja orra alatt, és megsimítja a hátam. Rányomok a tartály gombjára, és felegyenesedem. Robert a vállam kezdi el masszírozni.
Csak a narancs. Szerintem megbuggyant a napon. – válaszolok erőtlen hangon
Azért nem ártana egy teljes kivizsgálás. – erősködik tovább
Nem régiben voltam kivizsgáláson. A balesetkor. – válaszolok a tükörben nézve őt, majd a fogkefémért nyúlok, és fogkrémet nyomok rá. – Minden rendben. – fojtatom, és a számba veszem a hűs ízű fogkrémet.
Jézus, eszembe se juttasd azt a napot. – rázza meg fejét. Tulajdonképp örülök is neki, hogy nem forszírozza a témát, és vadul kezdem el sikálni a fogam. – Jobban vagy? – néz rám a tükörbe, én pedig némán bólintok. Robert már épp kilép a szobából, nekem pedig enyhül a görcs a gyomromban, mikor a szobából még vissza szól. – Tudod, még mindig nem mutattad meg a leletet.
A lelet. Igen, ettől féltem. Hamarosan csak meg kellene neki mutatnom azt a nyavalyás leletet. Kiöblítem a szám, és próbálom húzni az időt.
Igen, majd megkeresem. Most hirtelen azt sem tudom, hova tettem.- hárítok, majd, megtörlöm a szám.
A táskádban van, a rejtett zsebbe. – lép be újra a fürdőbe, zsebébe dugott kezekkel. Az arca mindent elárul, válaszokat akar.
Ó, tényleg? – nézek rá sokkolva. Honnan tudja, hogy ott a lelet? Kutakodott? Hirtelen, az amúgy tágas fürdő, most kezdett összenyomni. Nagyot nyelek, hogy leküzdjem a félelmet, ami kezd úrrá lenni rajtam. Robert határozottan bólint, ajkai pedig vékony vonallá vállnak. Dühös. Nagyon dühös rám.
Szóval?
Igen, mondtam, hogy megmutatom, amint felkészülök rá. – bólintok, és kihúzom magam, hogy határozottabbnak tűnjek
Nem értem, miért titkolózol? Két hete folyton előjön valami. Hol az orrvérzés…
Az a magas vérnyomásom miatt van, ezt már mondtam! – vágok szavába kissé ingerültebben a kelleténél.
És, ez a folytonos hányás? Az egész nászutunk ekörül forog. Minden nap van valami, émelyegsz, vagy hánysz. Ma reggel meg ez a bőgés! Úgy viselkedtél, mintha utoljára látnál! – dörrent rám, én pedig össze rezzenek hangjától. – Beteg vagy? Valami komoly?
Robert, ha vissza gondolsz, nem voltam minden nap rosszul. A narancslé a napon melegedett, borzalmas íze lett, és a rákot sem csípem. Sőt, ami azt illeti nem kedvelem az összes tengeri herkentyűt. Rosszul leszek tőlük. Emiatt van ez az egész! Nem vagyok beteg. – vonom meg vállam.
Miért hazudsz nekem?- rázza meg fejét hitetlenkedve
De, én nem… – Robert a levegőbe emeli kezeit, és belém fojtja a szót. Némán rázza meg fejét, és kisétál a fürdőből. Elkeseredetten ülök a kád szélére, és azon töprengek, mit tévő legyek, mikor újra meglátom az ajtóban. – Hozok B6 vitamint. – mormolja.
A neszesszeremben találsz, a fésülködő asztalon. – bólintok, ő pedig ellöki magát az ajtófélfától, és a szobába indul. Ilyen ő. Gondoskodik rólam, még akkor is, mikor totál mérges rám. Melenget ez az érzés. Édesen, finom a szerelem, amivel dédelget, és vigyáz rám.
Mi ez? – szakít ki ábrándozásomból hideg hangja. Mint egy filmszakadás, úgy ránt vissza a valóságba, dühösen kiejtett szavaival.
Mire gondolsz? – vonom össze szemöldököm, és a kezére fókuszálok, amiben a… Úristen a fogamzásgátló tabletták! – Az nem vitamin. – rázom meg fejem, és próbálom viccesen elterelni a témát.
A kúrva életbe, ne szórakozz velem! – ordítja el magát, én pedig összerezzenek az ijedtségtől, és szinte azonnal elbőgőm magam.
Ne kiabálj velem! – bömbölöm magam elé
Mégis mi a picsa folyik itt Kamilla? – üvölti továbbra is, és a tablettákkal teli levelet kezdi el lobogtatni a levegőbe. Robert szemei szinte vérben forognak. A feje cékla vörössé válik, ajkait vékony vonallá préseli össze. Rá nézni sem merek. – Beszélj hozzám, a kibaszott életbe! Miért nem szeded a tablettákat?
Az a következő havi adag. – motyogom magam elé
És, hol van, amit most szedsz? – sziszegi, és látom, igyekszik visszafojtani mérgét. Legalábbis nem ordít velem. – Nem menstruálsz, tehát szedned kell a tablettákat. Hol vannak?
Tegnap fogyott el az utolsó adag. – rántom meg a vállaim, de továbbra sem nézek a szemeibe. Robert kiviharzik, és pár perccel később kukákkal a kezében tér vissza. A földre borítja a tartalmukat, és kutatni kezd. – Mutasd meg, hol van? – parancsol rám, és úgy kotorász a szemét közt, mint egy mániákus őrült.
Hagyd abba, kérlek! Megijesztesz! – zokogom újra, és kezemmel nem győzöm törölni kibuggyanó könnyeimet.
Miért hazudsz nekem? – egyenesedik fel, és térdére ül. – Miért hazudsz? – kérdezi halkan, én pedig felnézek rá, de nem tudok mit mondani. – Terhes vagy? – kérdezi sziszegő hangon, én pedig némán bólintok. Robertre mintha mázsás súlyok telepednének, megrökönyödik. Lefagyott arccal néz maga elé, aztán rázni kezdi a fejét. – Ter… terhes vagy? – kérdezi újra, megtört hangon
Igen. – rebegem alig hallhatóan. Robert a fejéhez kap, végig simítja kezével arcát, és kezeit imádkozó pózban, szájához emeli. Behunyja szemeit. Aztán combjaira fekteti tenyereit. – Picsába!- sziszegi, majd feláll, és elordítja magát, amitől újra rémülten ugrok fel. – A picsába! – mondja újra, és magamra hagy.
Becsapja a fülke ajtaját, és aztán minden elcsendesedik. A földre csúszom, és kezeimet alhasamra csúsztatom. Emlékképek zúdulnak elém. Amint látom az ultrahang felvételt, és zsibbadt aggyal igyekszem felfogni, hogy mit magyaráz az orvos. Azt hiszem, még magamnak sem sikerült felfognom, azt ami itt történik. Azt hiszem, még magam elől is titkoltam azt, ami olyan nyilvánvaló. Terhes vagyok, ezen nem változtathatok. Robert gyerekét hordom a szívem alatt. És, mégis, miért baj ez? Miért baj, hogy nekem is időre volt szükségem ahhoz, hogy feldolgozzam ezt a hírt? Hisz az egész életem változtatja meg.
A szemét halomhoz kúszok, és összeszedem a szemétkosárba a kiöntött szemetet. Felállok,amint végzek, megnyitom a zuhanyt, és aztán lassan el kezdem kigombolni az inget. Nehéznek érzek minden mozdulatot. Beletelik egy percbe is míg sikerül megszabadulnom az ingtől. Kinyitom az üvegkabin ajtaját, és a földre rogyok. Hagyom, hogy a víz áztassa remegő testem. Cseppet sem ilyen reakcióra számítottam. Azt hiszem, inkább, amolyan filmbeillő jelenetet képzeltem el, happy enddel. Titkon tartottam attól, hogy Robert így reagál majd, de, mindig képes voltam meggyőzni magam arról, hogy a szerelem, amit irántam érez, majd enyhít a dolgon, és nem fog kiakadni. És, tessék… beigazolódott amitől tartottam. Hosszú ideig ülök összegörnyedve a kövezeten. Végül az elzsibbadt fenekem kényszerít arra, hogy megmozduljak. Felállok, és homlokom a vizes burkolatnak döntöm. Hátam mögül hideg levegő áramlik be, majd egy kéz érinti meg derekam.
Sajnálom. – rebegi fülembe, és arcon csókol. Újra zokogni kezdek, és nem tudom eldönteni, ezek örömkönnyek, vagy még mindig az előző események hatása alatt állok. Robert magához fordít, és kezeit arcomra teszi. – Bocsáss meg! Nagyon szeretlek! – fojtatja, és szájon csókol. Majd izgatottan szakad el számtól, és a hasam elé térdel. Kezét hasamra helyezi, simogatni kezdi, és közel hajol köldökömhöz. – Bocsáss meg, csúnyán viselkedtem a mamival! Nem fordul többet elő, ígérem!
Bocsássatok meg! – kuncogom el magam, és vizes hajába túrok
Hogy? – néz fel rám értetlenül
Ketten vannak. – sütöm le szemérmesen szemeimet egy pillanatra, majd, amint újra Robertre nézek, fagyott arcát látom. Letérdelek elé, és fürkészni kezdem őt. – Jól vagy?
Kettő? – kérdezi újra elhűlve, és végre a szemeimbe néz.
Kettő. – bólintok mosolyogva
Te jó ég! – kap fejéhez, és a távolba réved. – Ez biztos? – néz vissza rám értetlenül.
Nos, a két szívhang, elég meggyőző volt. – bólintok, ő pedig elneveti magát
Hallani akarom! Látni akarom őket! – válaszolja izgatottan, és felállít.
Sajnálom, de még várnod kell 4 hetet a következő vizsgálatig.
Miért? Most mekkorák?
8 hetesek. Még nagyon picikék.
Nem baj, látnom kell őket! Ahogy megérkeztünk, azonnal felkeresünk egy dokit. Jesszus, hogy adjuk ezt be anyádéknak. – kap újra fejéhez.
Nem lesz nehéz dolgunk, csak telefonon értekezünk, esetleg skypon.- vonom meg vállaim

A ma estét már ott töltjük. – mosolyog rám

2017. február 18., szombat

104. fejezet

Robert keze a váltóra tekeredik, és magabiztosan teszi ötösbe az autót. Száguldunk a part mellett, ami azt illeti ritkán látom őt így vezetni. De felizgat. Iszonyatosan felizgat. Kapkodva veszem a levegőt, amint újra megérzem a bizsergető érzést ölemben. Bár sikerült kissé enyhíteni sajgásomon az étteremben, mégis ugyanúgy...ha nem jobban, kívánom őt. Végre vissza tért az én állatias emberem, aki, kezében tartja a dolgokat.
Határozott, ellenkezést nem tűrő, irányító férfiba szerettem bele, egy évvel ezelőtt. Kemény, szilárd tartása mindig vágyat perzsel bennem, de az utóbbi időben, ez a tulajdonsága alább hagyott. Észre sem vettem, mennyire hiányzik a kemény, állatias, tüzes énje, egészen tegnapig, mikor is elrángatott a partról. Jól emlékszem még, milyen hevesek voltak az együttléteink. Izzó forróság járta át, minden alkalommal szeretkezéseinket, ami ugyan nem marad el mostanság sem, de, nem izzik olyan hévvel, mint régebben. Furcsamód, nem annyira tetszik, amikor Robert egyenlő félként kezel. Pedig ez lenne a normális, nem igaz? Nekem mégis hiányzik, hogy uralkodjanak rajtam, és, hogy dacolhassak vele. Csatákat akarok vele vívni, üvöltözni, kioktatni, veszekedni, aztán őrületeset szeretkezni vele. Beleremegek, amint újra látom magam előtt, ahogy az irodájában kegyetlenül megdugott. Robert a torkomra tekerte ujjait, és erősen szorított, míg már alig kaptam levegőt...míg teljesen szétrobbantam ölelése alatt. Akkor először szembesültem avval, mennyire szélsőséges érzéseket vált ki az emberből az ilyesfajta szex. Akkor borzasztóan megijesztett, és, azóta sem művelt velem még csak hasonlót sem. Miért hoz lázba mégis a gondolata? Mocorognom kell, hogy enyhítsek ölem lüktetésén, ami egyre inkább követelőzik. Robertet akarja, sajgón vágyik rá. Ó, istenem! Felsóhajtok, miközben tekintetem igyekszem a mellettünk elterülő öbölre szegezni. Nem akarok ránézni, mégis akaratlanul is, rápillantok kormányt fogó kezeire. Te jó ég, de szexi! Magabiztosan fogja a kormányt, enyhén szőrös, ápolt kézfeje elárulja, nem az építőiparban tevékenykedik ez a csodaember. Ó, de kívánom a kezét! Kívánom, hogy bőrömhöz érjen. Kívánom, hogy belém hatoljon... hogy belém markoljon. Gyúrjon, csípjen.
Mikor érünk vissza? – szakad ki belőlem a türelmetlen kérdés, ami tudom elárulja, mennyire ki vagyok készülve.
Robert mosolygós szeme felett megemelkedik szemöldöke, mire kissé megvillantva fehér fogsorát, kuncogni kezd.
Türelmetlen, Mrs. Pattinson?
Meglehetősen! – bólintok zihálva.
Én is Mrs. Pattinson. – vigyorodik el, majd a kormányt jobbra tekeri, és, bekanyarodunk a kikötőbe.
Robert gyors mozdulattal ugrik ki az autóból, amint leállítja az autót, majd kinyitja az ajtómat, és kisegít. Csippanó hang jelez vissza, az autó biztonságáról, de mi ügyet sem vetünk a dologra. Felőlem akár el is lophatnák azt az autót, akkor sem fordulnék vissza. Azt hiszem, evvel Robert is így van. Robert szál be elsőként a motorcsónakba, majd, amint én is indulnék, Robert combom köré tekeri kezeit, és szorosan átölelve emel le a mólóról. Lassan csúsztat le, míg kezeivel fenekemen állapodik meg. Nehezen kapok levegőt a vágytól, ami már szinte fojtogat. 
Legszívesebben itt helyben megdugnálak. Kibaszottul kívánlak.- folytatja, s szavai szinte nyaldossák testem minden kis porcikáját. Tekintetével vadászni tudna. Imádom, mikor így néz rám. Imádom érezni, hogy kellek neki. Hajába túrok, és forrón csókolom őt. Fájdalmasan nyög bele csókunkba, és letesz. Megfogja csípőm, és határozottan eltol magától. Lihegve szakadok el tőle. Csalódott vagyok, és akaratos. Én is azt akarom, hogy itt helyben megdugjon.  

Nehezen türtőztetem magam. Behunyom szemeim, és, engedem, hogy a sós menetszél kitisztítsa kissé az agyam. Bár nem olyan könnyű, ha arra gondolok, hogy Robert előttem áll, és a mini jachtot kormányozza. És, amint megfeszül izmos hátán az ing. És, azok az isteni kezek....az ujjai, amik a kormányra tapadnak. Ó, Jézus, miket tud művelni azokkal, a finom, ápolt ujjakkal! Némán rázom meg fejem, amint megérzem csiklóm sajgását. Koncentrálj! Csak pár perc még, és a tiéd! Lopakodva tekintek fel rá. Arca most valahogy más… Vagy talán én látom másnak? Gyengédebbnek, melegebbnek?
Az izzó vágy kissé enyhült, de nem a hűvös menetszél miatt. A tomboló erőt,ami alig várja, hogy végre kitörhessen belőlem, az édes szerelem csillapította kissé.
Az én édes, gondoskodó férjem gondolata kúszott fejembe, szépen alattomosan. Eszembe jut, az esküvőnk napja. Amint felkapott, és megpördített. Boldog volt, önfeledt boldogság járta át, és ettől én is azzá váltam. Egy hete vagyunk házasok. Még csak egy hete… mi ez a kevéske idő, a 20-30 évekhez képest, amit az ember nagyszüleitől lát, hall? Vajon, mi mennyi időt húzunk le egymás mellett? Remélem életünk végéig szeretjük majd így egymást. Kihúzom hajamból a hajtűt, ami összefogja a kontyot, és a mini jahcht végébe sétálok. Élvezem,amint a levegő szétválasztja hajtincseimet, és fellendíti azokat a levegőbe. Széttárom két karom, és engedem, hogy stólámmal is ugyanígy tegyen. Csodás világba cseppentem. Olyanba, amit elképzelni sem tudtam volna. Olyan életet kaptam Roberttől, amit egyszer majd elmesélhetek a gyerekeinknek, az unokáinknak. Persze, törvényes keretek között. Boldog vagyok, végtelenül boldog, és ezt neki köszönhetem. Az én csodálatos, irányításmániás, édes emberemnek! A perifériás látásomba szépen lassan kúszik be a Kamilla, amire zavartan fordulok Robert felé. Robert vigyorogva pillant felém, miközben fejét vissza -vissza kapja, hogy az előttünk lévő vizet figyelje. Hangosan felkacagunk, amint tekintetünk egymáséra talál, majd hozzá sétálok. Vállára teszem kezeim, és arcon csókolom. Robert, vissza kanyarodik a Kamillához, és aztán egy perc múltán már a kapitányt is látom. Robert ügyesen kormányozza a motorcsónakot a Kamillához, majd leállítja a búgó motort.
Uram! – bólint a kapitány. – Asszonyom. Jól érezték magukat?
Igen. – bólintok pironkodva, és Robertre pillantok.
Christian, azt ajánlom, térjenek be a Lagunába. Kapnak egy kis kimenőt.válaszol Robert, majd meg fogja kezem, és felsegít a Kamillára.
Ez nagyon nagy lelkű öntől, uram. – mosolyog Christian
Ja, és Christian a Szkifiasz nagyon finom.folytatja, majd szemérmetlenül rám mosolyog
Észben tartom, uram. – bólint, majd izgatottan távozik kapitányunk.
Zavarba hozol a személyzet előtt. – legyintem meg vállát méltatlankodva, mire felnevet
Robert a kabinunk felé húz. Elhúzza az ajtót, és belép a fülledt szobába. Alsó ajkát megnyálazza, én pedig várakozásteljesen követem őt. Behúzza mögöttem az ajtót, és szinte lerohan. Falni kezdi ajkaimat. Beszívja szám, és könyörtelenül csókol, felizzítva bennem az éppen pihegő vágyat, amit az édes szerelem háttérbe szorított. Felmordul, és váratlanul elszakad számtól. Kezét ökölbe szorítja, és ajak elő teszi.
Mi a baj? – zihálom, és felé lépek, hogy fojtassuk, amit félbehagyott. De, amint felé lépek, felemeli a kezét, hogy megakadályozzon benne.
Elveszed az eszem, asszony. – morogja, és sziszegve szívja be a levegőt.
És, az olyan nagy baj?kuncogok, majd még közelebb lépek hozzá
Ne, ne gyere közelebb. – mordul fel, és hátrébb lép
De, hisz akkor, mit tegyek? Csak… álljak itt, és nézzelek? – húzom fel szemöldököm
Kezdetnek, sétálj a fésülködő asztalhoz, és állj meg a tükörrel szemben.
Hát jó.fújom ki a levegőt. Azt hittem, most majd letépi rólam a ruhát, és elfenekelve szét dug, de ehelyett, még csak a közelébe sem enged. Hm, micsoda idegesítő fordulat. Az asztalra helyezem, a retikülöm, és a stólámat kezdem lehúzni vállamról.
Hagyd. – szólít meg, én pedig engedelmeskedem neki. Hallom, amint felém jön. Balra teszek egy lépést, hogy láthassam őt a tükörben. – Van fogalmad róla, milyen szép voltál oda lenn? – kérdezi törékeny, meleg hangon. Érzem leheletét bőrömön, amitől az égnek állnak a pihék tarkómon. Némán rázom meg fejem, és megnyalom kiszáradt ajkam. – Tönkre tettél minden tervet, amit mára tartogattam.
Sajnálom. – sóhajtom fel a hangokat bánatosan, és szexre éhesen
Ne sajnáld… majd rögtönözünk. – mormolja halkan, és érzem, amint kezével lehúzza vállamról a stólát. – Máris kezdem. – búgja fülemnek, amitől kiráz a hideg.
Azt jól teszi.nyögöm fel, és elhajtom nyakam, hogy ajkát csókra hívjam
Hogy mondod? – markol bele hajamba, és hátra rántja
Jól teszi, uram!
Igen, látom, most már sejted, mit akarok!
Igen, uram! – kuncogom el magam, és alsó ajkamba harapok, hogy kontrolláljam izgatottságom
Látom jól mulat Mrs. Pattinson.
Csak, ha ön úgy akarja. – sóhajtok türelmetlenül, mert még mindig nem ért hozzám.
Most azt akarom, hogy engem szórakoztass. – leheli nyakszirtemnek. Érzem, amint ujjai a ruhámmal kezdenek el babrálni. Türelmetlenül vájom fogaimat alsó ajkamba. A ruha könnyedén hullik le bokámra, de nem mozdulok. Vajon, most mi lesz a következő lépése? Nem kell sokáig várnom, megfogja hajam, és lófarokba köti. Tudom mit jelent ez. Tudom mire készül, és ettől szédületesen bizsergek. Azután lehajol bokámhoz, kiléptet a ruhából, majd a cipőből. Feláll, és fél perc erejéig magamra hagy, nem nézek utána, türelmesen várok, míg vissza ér. Fekete magassarkú cipőt hoz oda, majd beleléptet. Tíz centivel magasabb lettem. Dívaként nézek ki a tükörben. Ez a magassarkú, a fűző, a harisnyakötő, és ez a felfogott haj, mintha csak egy igazi domina volnék, akinek a kezéből már csak a pálca hiányzik.
Rúzsozd ki a szád. – súgja fülembe Robert, én pedig automatikusan a pipere cuccaimra pillantok. – A lady red- el. – teszi hozzá, én pedig szót fogadva leülök a székre, ujjaim közé veszem a Maybellene vörös árnyalatát, és bekenem vele ajkaimat. Lassan helyezem vissza a rúzst az asztalra. A szívem úgy lüktet, hogy alig kapok levegőt. Azonnal letámadnám, és előrántanám férfiasságát, hogy aztán elvegyem, ami nekem jár, de tudom, hogy avval tönkre tenném Robert terveit, amit, tudom, hogy nem most talált ki.
- Fordulj meg, és állj fel! - szólít fel fagyos hangon. Engedelmeskedem, felállok, és kihúzom magam. Büszke vagyok magamra, szexinek érzem magam, és azt hiszem Robert is észre vette,mert kaján mosolyra húzza száját. Vetkőzni kezd. Megszabadul a nyakkendőtől, aztán az ingétől is. Takarosan össze hajtja, és a szobainasra helyezi őket. Elirulok, én csak hanyagul ledobnám a földre. Kit érdekel ezekben a percekben, hogy hogy néz ki a ruhánk? Hát engem biztos nem… Robert kicsatolja az övét, amitől megborzongok. Szexi ,amint megrántja az övet, és ujjával kipeckeli a csatot. Csörögve ernyed el az öv, amint rátér nadrágja gombjára. A karperecek csörgése jut eszembe róla. Sürgetően kezdem el harapdálni alsó ajkam, aztán meg gyorsan végig szántok nyelvemmel felső fogsoromon, hogy eltüntessem a rúzs nyomait. Robert a szekrényhez lép,amint meztelenre vetkőzik, és matatni kezd a felső fiókjában. Egy kék farmert húz elő,amit lazán magára ölt. Csípőcsontján akadt meg a nadrág. Újra matatni kezd, ezúttal már a legalsó fiókban. Egy dobozt húz elő, amolyan egyszerű cipős dobozt.
Felnéz, és két karperecet húz elő belőlük. Mosolyognom kell. Mintha csak kitalálta volna a gondolatom. Szemei bujaságot sugároznak felém. Mintha csak a bőrt akarná leolvasztani rólam. Teljesen ki vagyok tőle. Nedves a bugyim, zihálok, és alig bírom magam féken tartani.
Bele olvastam. – mondja mosolygós szájjal, és a dobozból kivesz egy vastag könyvet.
És? – vonom fel szemöldököm
Marhaság! – dobja vissza a könyvet, ami hangos puffanással ér a dobozba
Igazán? – lépek felé. – Pedig te, uram, nagyon gyakorlott vagy az efféle tevékenységekben. – búgom, és macskaléptekkel közeledem felé. Kezem meztelen vállára teszem, és, úgy sétálom őt körbe – körbe, mint egy kis cica. Érzem vágytól izzó bőrét ujjperceim alatt.
Szeretnéd, ha átmennék Greybe? – vonja fel szemöldökét. – Gésa golyókat, és hasonlókat akarsz? – kérdezi gúnyosan
Nem. – súgom fülébe hátulról. – Én, Mr. Pattinsont akarom!
Robert teste megmerevedik. Ökölbe szorítja kezeit, és sziszegve szívja be a levegőt.
Indulj az ágyhoz! – parancsolja hideg hangon. – Feküdj a hátadra!
Úgy teszek, ahogy parancsolja. Az ágyra mászok, és elheveredem a hideg szatén anyagon. Robert mellém sétál, és hozza magával a karpereceket. Felemeli egyik kezem, és rákattintja a perecet. Puha, rózsaszín szőrmével van beborítva, így nem bántja a csuklóm. Robert az ágy támlájához rögzíti a másik felét, majd ugyanezt eljátssza a másik kezemmel is. Kikötözve várom a folytatást. Akaratlanul is ringatom vágyakozó csípőmet. Teljesen nedves a bugyim, és a belső combom. Robert egy vékony fadobozt vesz elő az egyik fiókból. Annak a szekrénynek a fiókjából, amiben az előző eszközöket is rejtegette. Az ágy elé helyezi, és rám néz. Az ágyra térdel, én pedig hívogatom őt, minden kis apró mozdulatommal. Leveszi rólam a cipőket, és a földre helyezi azokat.
Gyerünk, gyerünk, csinálj már velem valamit! – szakad ki belőlem a követelőzés, amint elém térdel. Robert jól szórakozik rajtam, látom, amint ajkai apró mosolyóra húzódnak. Lehúzza bugyim, majd oda dugja orrát szemérem dombomhoz.
Teljesen benedvesedtél. – mormolja, és ujjaival végig simít résemen.
Nem látod, mennyire ki vagyok? – lihegem.
Ó, de, igen. – mormolja. Ujjait végig húzza szemérmemen, és aztán megérzem hüvelyemnél őt. Vágyakozóan sóhajtok fel. Lassan, nagyon lassan csúsztatja belém ujját. Lüktetek körülötte, és mohón hívogatom beljebb, és beljebb. Gyerünk, ó ,gyerünk már! Robert a másik ujjával is csatlakozik, ami még jobban súrlódik belsőmnek. Felnyögök az édes ingerlésre. Mozgatni kezdni ujjait bennem, ingerelve belsőmben azt a bizonyos G pontot. Egyre inkább sűrűsödik bennem az élvezet. Minden idegszálam megfeszül, egy perc és elélvezek, és ennek hatására, csak még mohóbban húzom izmaimmal ujjait magamba. Robert abba hagyja az ingerlést, ujjai leállnak, majd lassan kihúzódnak belőlem, még a beteljesülés előtt. Csalódottan, és kiéhezve nyögök fel, mert tudom ez a büntetés része, és ez ellen nem tehetek semmit. Robert bugyim szélébe akasztja ujjait, és lassan húzni kezdi azt. Megemelem csípőm, hogy könnyebben megszabadíthasson a nedves anyagtól. Mélyen beleszív az anyagba, én pedig elpirulok szemérmetlenségén. Szórakoztatja őt. El neveti magát, amint rák vörössé vált arcomat elfordítom. Megérzem a matrac süllyedését, és a testét az enyém mellett. Felé fordítom az arcom, és a mosolyával találom szembe magam.
Még ennyi idő után is képes vagyok önt megbotránkoztatni Mrs. Pattinson? – kuncog, és szemeibe csibészséget vélek felfedezni
Azt hiszem, életünk végéig képes lesz erre Mr. Pattinson.
Robert forrón csókol. Tehetetlenül nyögök fel, mire ő elhúzódik tőlem. A fadobozzal kezd el babrálni. Felnyitja a tetejét, és egy pálcát vesz elő belőle. Arra a következtetésre jutok, hogy nagy becsben tartja azt a pálcát. Robert az ágy mellé sétál, és nyakamhoz teszi a pálca végét. Lassan simítja végig a finom bőrrel a testem.
Találkoztatok már. – búgja. – Bár, mostanság kissé hanyagoltuk. – folytatja színlelt bántottsággal.
Igen. – bólintok, amint a pálca alhasamhoz ér. Tekerem csípőm, és össze dörzsölöm combjaim, hogy egy kis nyomással enyhítsek sajgó fájdalmamon. Robert enyhén meg ütögeti combjaim.
Nem adhatsz magadnak semmilyen élvezetet. - morogja , és olyan, mintha megváltozott volna a hangja. Mélyebb, tekintélyesebb. Megnyalom duzzadt ajkaim, és távolabb helyezem combjaim egymástól. Robert belső combjaimra üt. Csatt! Felsikoltok a váratlan erősségtől, és még szélesebbre tárom ki magam előtte. Aztán újra csap a másik combomra. Csatt! Hallom a pálca suhogását,amint combom felé lendül. Még szélesebbre nyitom magam, teljes szélességre immáron, amennyire csak képes vagyok rá. Robert fel – alá járkál, miközben végig engem mustrál. Megáll, és, a pálcát puncim felé emeli, majd lassan leereszti rá. Megemelem csípőm, és vágyakozóan nézek fel rá. A szeme elsötétedett. A tekintete homályos. Látni mennyire kíván. Látni, ahogy férfiassága már alig fér el nadrágjában.
Hatszor foglak megütni. – morogja. – Itt. – simít végig csiklómon a pálcával. – Csak egyszer kell azt mondanod, hogy állj. Abba hagyom azonnal. Megértetted, Kamilla? - néz rám sötét, ködös tekintettel
Igen. – lihegem
Miért kapod ezt a büntetést? – csattan fel
Mert engedetlen voltam. – hadarom el gyorsan
Úgy van. – sziszegi, majd elkezdi az első ütést
Felsikoltok, amint duzzad, érzékeny csiklómra üt. Vár egy kicsit, és újra üt. Csatt, csatt, csatt! Egymás után, hogy alig van időm, még csak fellélegezni. Ütései áramütésként érik testem minden idegvégződését. Szélsebességgel rohan végig rajtam az érzés. Az agyam egyre tompábbá válik, amint érzem, még két ütés, és elélvezek. Láncaimba kapaszkodók, és görcsösen szorítom őket. Végül Robert megadja nekem, ami után egész nap sóvárogtam. Görcsösen rángatózom, amint, az utolsó csapását rám méri.
A picsába veled! – hörgi fel, és meg is érzem dekadens férfiasságát, amint pulzáló hüvelyembe mászik. Még egyet döf, aztán még egyet, én pedig újra zuhanok, még mielőtt teljes révbe értem volna az elsőnél. Sikoltok az erős, csontot olvasztó érzéstől. Robert megragadja csípőm, és megemeli. Lábaim gyertya pózban tartja, ujjai bokám köré fonódnak. Erősen űz, most már csak a kielégülés lebeg a szeme előtt. Nem várat sokáig magára, felkiáltva élvez el, és kedvesen megcsókolja lábaimat. Elhúzódik tőlem, majd ki kapcsolja bilincseimet. Mellém fekszik, én pedig rá.

Őrületes voltál. – mormolja homlokomnak, és megcsókolja fejem. Kimerülten hümmögök egyet, és ha lehet még jobban hozzá bújok, aztán mély álomba merülök. 

2017. február 5., vasárnap

103. fejezet

Kamilla szemszög :


Robert ajka vékony vonallá préselődött. Kezeit zsebébe dugta, és két lépést hátra tett, hogy még inkább szemügyre vehessen. Szemei fel, és le jártak testemen, mellkasa szapora mozgása pedig elárulta, cseppet sem hagyja hidegen látványom.
Nem jössz ide? – kérdezem tőle búgó, szexis hangon. Némán rázza meg fejét, és megdörzsöli állkapcsát. – És mit tervezel, továbbra is csak állsz ott és nézel? - vonom fel szemöldököm, majd elkezdem a kezemben lévő harisnyába belebújtatni lábfejem. Hallom,amint beszívja fogai közt a levegőt, amitől kuncognom kell. Hozzá kapcsolom bugyimhoz a harisnyát, majd a bal lábam is belebújtatom a finom anyagba. Robertre pillantok, aki a hajába túr, és elneveti magát. Mosolyognom kell, de gyorsan elfordulok, hogy ne lássa, mennyire szórakoztat a reakciója.
Robert kék zakót, és nadrágot visel. Fekete öve szépen fogja körbe csípőjét. Még ránéznem is nehéz, annyira ki vagyok rá éhezve. A ruhámra pillantok,ami a szekrényen lóg, arra várva, hogy végre testemre simulhasson. Királykék hosszú ruhám után nyúlok, majd leakasztom a vállfáról. Lehúzom cipzárját, majd finoman belebújok. Felhelyezem mellem elé a ruhát, és a vállam felet szemérmesen fordulok a férjem felé.
Segítenél a cipzárral? – búgom felé, mire ő, eltolja magát a faltól, és felém lépdel. Túl sármos, túlon túl, amivel már nehezen birkózom meg. Nehéz lepleznem izgatottságom, ami alig érezhető érintésétől izzik egyre inkább bennem. Nem akarok vacsorázni menni. Egyszerűen csak le akarok feküdni vele. Magamban akarom őt érezni. A bőrömön akarom őt érezni. Érzem, amint a ruha rátapad a testemre, és Robert lehelete simogatja nyakszirtem. Elfojtok magamban egy feltörő nyögést, miközben azt kívánom, csókolja meg a nyakam. Tapassza rá a száját, és kényeztesse.
Nem bébi. Indulnunk kell. – mormolja fülembe, úgy, mintha olvasna gondolataim közt.
Kérlek! – nyögöm fel, és összeszorítom combjaim, hogy enyhítsek a lábam közti sajgáson. – Csak egy csók. – lehelem, és, hallom, amint elkuncogja magát. Ajkai a következő pillanatban már nyakszirtem csókolgatják. Kezét csípőmre csúsztatja, és egy rántással kemény merevedéséhez ránt. Kéjes hangok szakadnak ki torkomból. Nyelve mozgásától, minden porcikám felizzik. Megragadom tarkóját, és magamra húzom, fejét. Akarok, még! Többet akarok! Robert csípőmet markolászó keze, belső combom felé siklik, jobb keze, melleim markolják.
Mit akar az én szófogadatlan feleségem? – mormolja, fülembe
Téged. – sóhajtom fel, vággyal átitatva.
Itt vagyok.- hörgi fülembe, és a fülcimpámba harap
Szeretkezni akarok veled. – nyögöm. – Most. – folytatom, és gyorsan benyálazom kiszáradt alsó ajkam
Arra ne is számít. – mormolja, majd újra magához ránt. Feszes nadrágjának tolom hátsó felem, és kezét ágyékomhoz húzom.
Azt akarom, hogy megdugj! – zihálom. Robert hátra rántja hajam, és nyelvével fülcimpám kényezteti.- Azt akarom, hogy megdugj, erősen, kegyetlenül. Pardon nélkül tégy a magadévá. - nyávogom, és kezemmel, férfiasságát kezdem kikutatni.
Nem fogadtál szót nekem. – hörgi a fülembe. – Kioldottad a fürdőruhád a parton, szemérmetlen kis ribanc voltál. És, ma éjjel meg lesz a büntetésed. – hörgi, amint kezével ruhám alá nyúl, egészen bugyim széléig. – Ma megbaszlak, úgy, mint egy ribancot, és abba nem lesz beleszólásod! – hörgi, kéjtől elvadulva.
Igen. – sóhajtok fel, kezei kényeztetése alatt
Most pedig, igyekezz! – markolja meg fenekem, és testével eltávolodik tőlem. – Kilencre van asztalfoglalásunk. – folytatja, és csattanósat üt hátsófelemre.
Nem vagyok éhes. – lihegem felé fordulva.
Bébi, azt mondtam, szedd össze magad. Terveim vannak veled. – válaszol csibész mosollyal arcán
Mély lélegzetet veszek, mert érzem, hiába is próbálnék nyafogni, ez a vacsora akkor is elkerülhetetlen lenne.
Robert arcán elégedettség látszik, amitől teljesen ki tudnék borulni. Zsebre dugott kézzel, vigyorral az arcán, kimegy a hálóból, és engedi, hadd főjek saját levemben. Dühít, hogy így az ujjai köré tud csavarni. Dühít, hogy csak a látványától, el tudnék élvezni. A fésülkődő asztal elé ülök, és a hajkefével, el kezdem kifésülni hosszú gubancos fürtjeimet. Vigasztalni kezdem magam, miközben hajam kontyba tűzöm, szabadon hagyva nyakam. Belebújok Jimmy Choo cipőmbe. Elnevetem magam, amint eszembe jut az este, amikor elhajította a cipőimet, mert azok feltörték a lábaim. Emlékszem, mennyire mérges volt akkor Jimmy Choora. Az én védelmező férjem. Megigazítom a sminkem, és utolsó lépésben ajakfényt teszek a számra. Felkapom a fésülködőasztalról kis, gyöngyökkel borított fém retikülöm, és csatlakozom Roberthez.
Robert lenyűgözően fest. A zakója megfeszül izmos hátán, amint kezét nadrágja zsebeibe dugja. Órákig képes volnék őt így nézni. Tekintélyt parancsoló, magabiztos, szexistenemet, aki most kissé távolságtartó velem. Felém fordul, és lassan végig mér szemeivel, majd egy pajkos mosoly kíséretében kinyújtja jobb kezét. Kezébe helyezem a kezem, amint közel érek hozzá. Robert megcsókolja kézfejem, és egy rövidre vágott vörös rózsát tol az orrom elé. Észre sem vettem honnan vette elő, megígéződöm, amint a vadász tekintetű férjem szemeibe nézek. Hajamba tűzi, és megnyalja alsó ajkát.
Nehéz eldöntenem, mit is szeretnék csinálni önnel Mrs. Pattinson. – búgja ajkaimnak. – Le akarom rólad szaggatni ezt a ruhát, de ugyanakkor sajnálnám is tönkretenni. Csodásak benne a melleid. – morogja, majd mély levegőt szív be fogai közt.
Mit szólna hozzá Mr. Pattinson, ha nem mennénk sehova? Azt tehetne velem, amit akar, uram. – súgom fülcimpájához hajolva
Nem lehet. Meg kell leckéztetnem az én kicsi feleségem. – kuncogja el magát.
Meséld el… kérlek, mondd el mit csinálsz? – nyögöm fülébe izgatottan. Hallom, amint újra nevetni kezd. Kezét a derekamra helyezi, és csípőjéhez von. Érzem merev férfiasságát, amitől teljesen kikészülök. Levetettem magamról minden szemérmességet, minden gátlást. Kurvaként akarok viselkedni. Kiéhezett szajhaként vonaglanék a lábai előtt, csak végre tegyen a magáévá!
Nem lehet, bébi. Akkor hova a meglepetés? – neveti hangosan, amitől érzem elpirulok
Robert besegít a motorcsónakba, amivel a partra indulunk. A hűvös, sós levegő hűti a bőröm, aminek most nagyon hálás vagyok. Aggódtam kissé, hogy még a végén meggyulladok fortyogó véremtől.
Mivel a Kamilla a parthoz közel horgonyzott le, így rövid időn belül kiérünk a kikötőbe. Robert könnyedén manőverezi be a mini jachtot a móló mellé, majd kiköti a motorcsónakot. Leveszem magamról a magassarkúkat, amint meglátom a mólóra való feljutásának lehetőségét. Ujjaim a cipők sarkába helyezem, és hüvelykujjammal, még mellé csíptetem hosszú ruhám, nehogy rálépjek, a létrán. Robert könnyedén felugrik a fa szerkezetre, majd segít nekem is feljutnom.
Jól vagy? – kérdezi továbbra is pajkos mosollyal arcán
Remekül. – válaszolom izgatottan.
Segíthetek? - veszi ki kezemből a cipőimet. - Jimmy Choo. - kuncogja orra alatt, majd szépen beleilleszti lábam a cipőbe. Megfogja kezem, és a kisétálunk a kikötőből. Robert egy szürke, nyitott tetejű, Audi R8-as elé vezet, majd kinyitja az ajtót.
Ez a miénk? – kérdezem elhűlve
Igen. – kuncogja el magát. – Látom még mindig nehezedre esik elfogadni, hogy egy zavarba ejtően gazdag férfi felesége vagy. – mondja, és közben kezével igyekszik betessékelni az autó bőrülésébe.
Azt hiszem, ezt sosem fogom megszokni. – pihegek. – Megvetted? – sandítok rá óvatosan
Dehogy, tudod, hogy szeretem az Infinitit. – mosolyog rám. – Meg aztán, mégis, hogy vinnénk haza? – folytatja, és látszik, hogy jót mulat a képtelen elgondoláson

Robert bekapcsolja a zenét, és Christina Aguilera Woohoo című száma bőg fel a hangszórókból. Robert turbózni kezdi az autót, majd egy szempillantás alatt végig hasít az úton, fokozva, az amúgy is erotikus érzéseinket. Robert a sziget belsejébe száguld. Könnyedén vezeti az autót, én pedig már képtelen vagyok türtőztetni magam. Táncolnom, és énekelnem kell a dalt, mert teljesen magával visz a dal. Ami nem is csoda, hisz, megőrülök azért, hogy végre a lábaim közt érezhessem a férjem. Robert szórakozva nézi, amint majd kiugrom az ülésből, úgy rázom. Nevetve rázza meg a fejét, amitől én is elkuncogom magam. A szám elhalkul, és a Prima Donna kezdődik el. Emlékszem, mikor még tiniként hallgattam Aguliera dalait. Egy időben meg voltam érte őrülve. Ami azt illeti, imádtam, a merészségéért. Emlékszem, anyu teljesen kiakadt, amikor megmutattam neki a  Not Myself Tonight videoklippjét. Hevesen csápolok, miközben hangosan énekelem a dübörgő dalt. Végig hallgattunk vagy négy erotikától túl fűtött dalt, ami mint később kiderült számomra, cseppet sem volt véletlen. Robert az orromnál fogva vezetne? Robert egy hatalmas házhoz vezetett. Cseppet sem tűnik különbözőbbnek a többi háznál, csupán csak a mérete szembeötlő. Görög vonásai, színes virágai, amik szinte ellepték a házat, és a környezetét, bájossá , és meghitté varázsolják az épületet. Cseppet sem hasonlít étteremre.
Biztos, jó helyen járunk?vonom fel szemöldököm, és Robertre nézek. Kisegít az autóból, és becsapja mögöttem az ajtót. A bejárat előtt állt meg,de a motort nem állította le. Amint, kimondtam az utolsó szót, egy fehér inget, és fekete nadrágot viselő fiatal fiú oda siet hozzánk. Robert mondd valamit a fiúnak, az pedig bólintva bepattan a kocsiba, és elhajt vele. Robertbe karolok, és mélyet szippantok a virágokkal megtelt levegőből.
A belső tér cseppet sem hasonlít az épület külső görögös megjelenésére. Mintha időutazáson vettünk volna részt, olyan érzésem támadt, amint beléptünk az étterem előterébe. Egy fiatal, napbarnított férfi ugrik elénk, és ránk mosolyog.
Miben segíthetek?kérdezi angolul, kis akcentussal
Pattinson névre foglaltam asztalt.felel Robert, én pedig csak ámulok az art deco stílusú hatalmas csilláron, és ami igazi éke az étterem előcsarnokának. Élénk, bársonyos hatású falai, és bútorai, igazi eleganciát kölcsönöznek az étteremnek. Kerek asztaloknál csupa előkelőség foglal helyet. Nem látok egy alul öltözött embert sem, és ami azt illeti az étterem tele van. Kellemes lágy zene szól valahonnan. A férfi egy két személyre megterített asztalhoz kísér minket. Kihúzza nekem a széket, én pedig le is ülnék, de Robert intézkedik, és a székem mögött terem egy szempillantás alatt. A férfi illedelmesen odébb lép, miközben megköszörüli a torkát. Robert szorosan az asztalhoz tol a székkel, majd ő is helyet foglal.
Az étlapok.csúsztatja a vörös bőrkötésű étlapot kezünkbe.
Inni hozhatok valamit, míg kiválasztják az ételt?érdeklődik a férfi, és kezébe vesz egy kis noteszt tollal.
Igen, egy Taste of Diamonds pezsgőt kérünk. Az évjáratot magára bízom. - bólint Robert, elégedetten. A férfi szemei kerekek lesznek a név hallatára , és elégedett vigyor ül ki arcára.
Máris, uram.bólint.
És, egy pohár mentes vizet.szólok közbe pironkodva.
Nem vagy ráhangolódva a pezsgőre?
Gondolom, nem a legolcsóbb pezsgőt hozattad.mormolom orrom alatt
Hát nem.neveti el magát
Gondolom, illene megkóstolnom, nem de? húzom fel szemöldököm érdeklődve
Nem, ha nem szeretnéd. - néz rám mosolyogva, én pedig keresem a sértődöttséget a szemeiben, amiért visszautasítom a nevetségesen drága pezsgőjét… de nyoma sincs a megbántottságnak.
A férfi hamar vissza ér az italokkal, majd gondos mozdulatokkal kitölti az italokat a kristálypoharainkba.
Sikerült választani?érdeklődik, és Robertre figyel
Bébi?pillant rám Robert az étlap mögül, s, csak ekkor jut eszembe, nem is néztem még bele. Bár, úgy sem vagyok éhes. Nem étel, az, ami engem igazán érdekelne.
Rád bízom. Csak legyen átsülve.felelem, miközben mélyen a szemébe nézek. Robert bólint, én pedig felveszem a vízzel teli poharam, majd pillantásom a pezsgőre terelődik. Hirtelen hátra szívom a levegőt, vagyis a vizet, amint meglátom az üvegen lévő gyémántot. Erős harákolásba török ki, mire Robert azonnal felugrik székéből, és a hátam kezdi el paskolni.
Jézusom, Kamilla.- mormolja fülembe aggódva
Semmi, semmi baj.mondom alig hallhatóan, és próbálok mélyeket lélegezni, hogy visszanyerjem testem feletti önuralmam.
Jól vagy ?néz rám aggódó tekintettel Robert
Igen. -bólintok, mire ő vonakodva ugyan, de vissza ül székébe, és megfogja kezem.
Gondoltam, megünnepelhetnénk, hogy ma egy hete, hogy házasok vagyunk.- mosolyog rám boldogan, amitől szinte elolvadok.
Azt hittem azért jöttünk ide, hogy megbüntess.mosolyodom el.Ami elég jól megy, tekintve, hogy majdnem megfulladtam, amint megláttam azt az üveget.bökök tekintetemmel az asztalunk mellett lévő üvegre. Robert kuncogni kezd, majd az asztalra könyököl, és állát kezén támasztja meg.
Ami azt illeti….mormolja, miközben tekintete ködössé válik, szája pedig mosolyra húzódik.
Nem értem mit csinál. A következő pillanatban lelöki a villáját, és a földre guggol. Körülnéz, én is így teszek. Mit keres ? Zavartan megigazgatom kontyba fogott hajam, és tovább nézelődöm. Senki nem figyel ránk, de, amint újra Robertre nézhetnék érintést érzek a bokámnál. Ijedten ugrok fel , amitől térdeim az asztalba ütköznek.
Maradj nyugton.hallom meg hangját, amitől érzem , arcom rákvörössé válik.
Mi a francot művelsz?sziszegem halkan
Keresem a villám.kuncogja el magát halkan. Zavartan nézek körbe, de senki nem figyel ránk. Robert felcsúsztatja kezét combjaimon, amitől érzem, minden idegszálam összerándul, ölemet pedig elönti a forróság. Mi a francot művel velem? Próbálom a hosszú terítőt még inkább magamra simítani, nehogy valaki észrevegye ,ami épp az asztal alatt történik. Robert sietősen nyúl bugyimhoz, és igyekszik elhúzni.
Fejezd be!sziszegem dühösen, és belé rúgok. Robert, visszafojtottan nevet, alig hallhatóan, de nem tántorítja el tervétől. Ujjával csiklóm kezdi el masszírozni, én pedig idegesen markolok bele ruhaszalvétámba.Robert, kérlek, ne hozz szégyenbe. – vinnyogok vékonyka, halk hangon
Maradj bébi, és élvezd.mormolja ölemnek
Zihálva igyekszem magam visszanyerni, de érzem, amint a fejem kezdi elönteni a forróság. Érzem, amint Robert félrehúzza bugyim, és ujjával belém hatol. Hangosan sóhajtok fel, talán túl hangosan is, de a gyönyörű élvezet, amit érintése hoz, teljesen kiszakít a valóságból.
A két Szkifiasz.- szólít ki bódulatomból egy férfi hang, és máris érzem a finom illatokat. Felnézek, és meglátom a mosolygós férfit, amint az asztalra helyezi Robert tányérját is. Robert tányérján ropogósra sütött hal szeletet látok , sült burgonyával, az enyémen pedig ugyanezt, csak burgonya helyett salátával. Robert mozgása lelassult, bár ujjbegyei ugyanúgy mozognak bensőmbe, ami egyre közelebb sodor a kielégülés felé.
Köszönöm.préselem ki magamból a szót, és bólintok
Mr. Pattinson?kérdezi meglepve
A mosdóba. -pihegem, és akaratlanul is a szék sarkait markolászom
Minden rendben?kérdezi fürkésző tekintettel a férfi, aki fogadásunk óta foglalkozik velünk.Olyan kipirult az arca.
Igen. Csak kissé melegem van.bólintok, miközben minden egyes szót nyögéssel fejeznék be, ha tehetném.
Lejjebb veszem pár fokkal a légkondit.bólint, és várja a válaszom
Igen, az jó lenne.- felelek, és belekortyolok hideg vizembe.
Jó étvágyat.mormolja orra alatt a pincér, majd távozik
Érzem, amint Robert újra serényen dolgoz bennem, amitől szinte görcse szorul a testem. A poharamért nyúlok, és sietősen belekortyolok a hűsítő italba, de ezúttal már alig bírom elengedni a talpát, amint vissza teszem az asztalra.
Értem, nem fogok többé ellenkezni.- hadarom halkan, lehajtott fejjel. Robert kihúzza ujját puncimból, és nyelvét tapasztja rá érzékeny csiklómra.Ó, istenem!sóhajtok fel halkan, és arcom a tenyerembe temetem szégyenemben. Amint újra felnézek szembe találom magam két idős hölggyel. A szemközti asztalnál foglalnak helyet, és érdeklődve figyelnek engem. Úgy döntök megpróbálok lenyelni egy falatot az ételből. Az evőeszközökért nyúlok, de mindeközben érzem a gócba gyűlt idegvédőzéseim kitörő szándékát.
Leszelek egy aprócska szeletet a halból, és a számba veszem. Robert puncimba mélyeszti ujjait, és miközben hevesen csapdossa csiklóm nyelve csúcsával, ujjaival is dolgozni kezd bensőmben. Kezeim görcsösen szorítják az evőeszközt, szemeimet összeszorítom, és szinte szétrobbanok az élvezettől. Hangos sikoly tőr ki belőlem, amit képtelen vagyok megállítani, még akkor sem, ha egy percen belül kivágnak minket az étteremből. Az agyam teljesen tompává válik, a csontjaim folyóssá válnak, és hosszú pillanatokig csak pihegek magam előtt.
Robert még megnyalintja párszor pulzáló csiklóm, kihúzódik ujjával bensőmből, és csókolni kezdi a még mindig remegő combjaimat.
Annyira utálom, amiért ilyen helyzetbe hozott. A föld alá tudnék süllyedni, miközben ő jól szórakozik odalenn. Az átkozott!
Jól van kisasszony?lép oda mellém a pincér
Igen, igen. Csak…. Csak isteni ez a hal.válaszolom kipirult arccal, és gyorsan újabb falatot veszek a számba, és hangos, elégedett morgást eresztek ki torkomból.
Ó, ennek nagyon örülök.bólint mosolyogva , majd távozik, és a két idős hölgyhöz lép. A következő pillanatban pedig már Robert is előmászik, villával a kezében. Mivel a pincér pont eltakarta Robert székét, nem tűnt fel az idős hölgyeknek Robert feltűnése.
Ez nagyon mocskos húzás volt.morgom orrom alatt, miközben dühös pillantásokat vetek, arra az átkozott önelégült férjemre, aki válaszként arcátlanul megnyalja ajkait, majd mutató ujját. Belepirulok az abszurd helyzetbe, és lejebb csúszok székembe. Robert közelebb hajol hozzám.
Ez még csak a bemelegítés volt Kamilla. Ha megetettelek, és visszaértünk a hajóra, úgy megbaszlak, hogy sikítani fogsz!
Akaratlanul is alsó ajkamba haraptam, amint elképzeltem a dolgot, és apró mosolyra húzódott szám. Robert elégedetten kezdte meg a halat, és húzta le fogaival a villán lévő húst.

Olyat kérünk, amit a hölgy evett a másik asztalnál.hallottam meg, a szemközti hölgyek rendelését. Robert sokat sejtetően nevette el magát, amitől belőlem is kitört a nevetés.