2018. április 22., vasárnap

118. fejezet


Kamilla teste remeg. Érzem, ahogy átölelem, az arca mégis határozott, és egy szemernyi látszata sincs félelmének. De, a teste elárulja, Kamilla retteg az orvos válaszától.
Nem úgy, mint az enyém. Ami mindent elárul.
Tudom, mi az eredmény. Tudom, hisz mikor Bishop felhívott, kikényszerítettem belőle a választ. És, most pedig a gyomrom úgy remeg, hogy szinte azonnal képes volnék elhányni magam.

Várakoznunk kell. Bishopnál egy másik páciens húzza az időt. Kamilla összekulcsolja a kezünk, és azt hiszem, észre sem veszi, mennyire szorítja. Lábát, a másikra teszi, és lóbálgatni kezdi azt. Hol szaporán veszi a levegőt, hol pedig visszatartja azt.
Ideges. És, tudom, hogy meg kellene nyugtatnom, de miután tudom, mi a lelet eredménye, képtelen vagyok hiú ábrándokba ringatni őt. Nem mondhatom neki, hogy jók lesznek az eredmények, miközben titkon tudom, hogy nem lesznek azok.

Gyűlölök várni! Az egyik legfőbb pont, ami alapján élem az életem, az a pontosság. És, ezt mindenki tudja,aki velem kapcsolatban áll. A virágos, az ételkiszállító, a beosztottjaim, az üzletpartnereim, még a kicseszett elnök is. Sőt, mi több, dr. Bishop is.
Túl akarok már lenni ezen a szörnyűségen. Azon kapom magam, hogy az én lábam is táncot jár. Szinte pattog a járólapon. Magamra szólok, és kényszerítem magam arra, hogy nyugton üljek.

Senki nem tud erről az egészről...hogy Kamilla feltehetőleg rákos. Vagyis, most már biztosan az. Sem a szüleink, sem a barátaink. Egy valakit kivéve. Mike-ot.
Szükségem volt arra, hogy valakivel megoszthassam ezt az egészet anélkül, hogy rimánkodást, vagy jajveszékelést kelljen hallgatnom. És, Mike, megtette,amit kellett. Mellettem volt, és arra figyelt, nekem mire van szükségem. Berúgtunk az igaz. Gyalázatosan leittuk magunkat, de pont erre volt szükségem. El kellett felejtenem azt a sok szart, ami megint rám omlott.

A rendelő ajtaja nyílik, és egy megkönnyebbült arcú hölgy jön ki, aki elkapja Bishop kezét, és rázni kezdi.

Köszönöm doktor úr! A férjem nagyon boldog lesz. – mosolyog a dokira, és továbbra is csak rázza a kezét
Minden rendben lesz Karola. Csak vigyázzon magára, ne erőltesse meg magát. És, akkor két hét múlva találkozunk, egy ultrahang erejéig. – bólint Bishop szintén mosolyogva

Remek, még egy lombik siker. Bárcsak, mi is éppen ezrét volnánk itt!
Bhisop elénk lép, és szánakozó arckifejezéssel ránk néz.
Elnézést kérek, nem akartam megváratni önöket. Kérem fáradjanak be. – szabadkozik, és a kezével a rendelőbe invitál minket. Kamilla megy elöl, és helyet foglal. – Látom, sikerült lenyugodnia. – mormolja oda Bishop, mire Kamilla felénk kapja fejét, és összeszűkült szemekkel néz rám
Fejezze be. – sziszegem alig hallhatón, mire Bishop láthatóan zavarba jön.

Nem jellemző Bishopra ez a viselkedés. Zavarban van. Kapkodja a tekintetét, rám, majd a feleségemre pillant, és zavartan túr a hajába. Kamilla megköszörüli a torkát, és a székében kezd mocorogni.
Én úgy ülök a székemben, mint akit oda ragasztottak. Megmozdulnom is nehéz, túlságosan is koncentrálok arra, hogy ne lepleződjek le Kamilla előtt.
Végül Bishop is leül, és ő is megköszörüli a torkát. Érdekes, mikor vizsgálta Kamillát nem volt ennyire ideges,pedig borzalmasan kikeltem magamból. Most pedig...most változott a felállás. Talán azért, mert a diagnózis végérvényes. Kamilla tényleg rákos... nincs talán, nincs ha. És, azt hiszem, amint Bishop megkapta a szövettan eredményét, rájött, hogy én iszonyatosan indulatos tudok lenni, ha valami nem úgy megy, ahogy én azt akarom. Talán Bishop attól tart, hogy az életével játszik,avval, hogy közölnie kell, a feleségem nagyon beteg? Mindenesetre tudja, ennél kevesebbért is haltak meg a kezeim között. De, ez már elmúlt, már megváltoztam. Kamilla kiirtotta belőlem azt az irányíthatatlan haragot, és pusztítási vágyat, ami korábban az életem irányította.

Nem húzom az idegeit tovább Mrs. Pattinson. Tegnap megkaptam az eredményt, ami sajnos pozitív. – mormolja halkan, és látom, amint sajnálkozás jeleit veszi fel az arca, de, amint rám pillant, újra félelem jele suhan át a képén. Ne aggódj te marha, meg változtam! Csak viselkedj normálisan, úgy, ahogy eddig....
Értem. – bólint Kamilla, majd rám néz
Megoldjuk. – biccentek határozottan. – Már egyszer kigyógyultál belőle, menni fog ez most is. – folytatom határozottan
Te tudtad, igaz? – néz rám dühösen.
Nem, dehogy tudtam. – rázom meg fejem, és próbálok értetlenséget színlelni.
Dehogyisnem tudtad, ezért voltál olyan furcsa tegnap! – kontráz rá, majd elfordul, és lehatja a fejét
Bébi, én nem ak...
Menj ki. – vág a szavamba, és összeszorítja ajkait. Nem néz rám. Elfordítja a fejét, én pedig a térdére próbálom tenni a kezem, de ő elhúzódik.
Hogy? – kérdezek vissza ezúttal tényleg értetlenül
Azt kértem, hogy menj ki! Egyedül akarok beszélni a doktor úrral! – parancsol rám, és tüzes tekintettel néz fel rám.
Mrs. Pattinson, ez nem a legalkalmasabb helyzet arra, hogy a férjét eltaszítsa magától. Higgadjunk le, beszéljük át a kezeléseket együtt. Biztos vagyok benne, hogy Mr. Pattinson ebben a helyzetben csupán önt szerette volna védeni. – szól közbe Bishop. Elismerően biccentek. Egy piros pont a dokinak.
Így van bébi. Nem akartam, tönkretenni a tegnapi csodás napot. – helyeselek, és kezem a karfán pihenő kezére teszem.
Jelenleg rád néznem is nehéz Robert. – válaszol Kamilla, és kiengedi az előzőleg beszívott hatalmas levegőt.
Nem tettem semmi rosszat, ne büntess feleslegesen. – vonom össze szemöldököm
Én most megbeszélem a továbbiakat a doktor úrral. Kérlek, várj meg odakinn. - válaszol hajthatatlanul Kamilla , miközben mindvégig a dokira néz.
Jól van. – sóhajtok lemondóan, és felállok a székből.

Idegőrlő a várakozás odakinn. Nem hallok zokogást, vagy bármiféle kiakadásra utaló hangot... Ellenben én, már tűkön ülök. Egy órán keresztül toporgok kint a váróban, közben pedig szépen csordogálnak be a következő időpontra várakozó páciens hölgyek.

Nyílik az ajtó, én pedig azonnal ugrok. Kamillához lépek, és aggódva nézek rá. Kezem a derekára siklik, mire kuncogni kezdenek a várakozó hölgyek.

Akkor jövőhéten várom. A gyógyszereket pedig minél hamarabb váltsa ki. Sajnos van olyan gyógyszertár, ahol hiánycikk.
Beszerezzük a gyógyszereket dr. Bishop. – szólok közbe, én is, mire Kamilla rám néz
Köszönöm doktor úr. – válaszol halkan Kamilla
Ha kérdése van, akármikor hívhat.

Mélyet sóhajtok… Ezen is túl vagyunk. Kezet rázok a dokival, akinek az arcát fürkészem, de semmit nem tudok leolvasni róla.  Végül kénytelen leszek elengedni a doki kezét, mert Kamilla elindul.
Zaklatott, látom ahogy veszi a levegőt, mégis, az arcára nyugodtságot erőltet. Kinyitom a kocsi ajtaját, ő beszáll, és, egész úton a távolba mered.
Nem merem faggatni, egyszerűen csak némán utazunk. Lekanyarodok a pláza felé, Kamilla pedig ijedten néz rám.
Hova megyünk?
Gondoltam kiálthatnánk a recepteket.
Holnap elintézzük, haza akarok már menni. – vágja rá azonnal, de tőlem csak egy bamba kifejezésre jut.
Azt mondta az orvos,hogy minél hamarabb.
Egy nap már nem számít, úgy is a kemo alatt lesznek lényegesek. Haza akarok menni ! – nyomatékosítja, nekem pedig tudom, hogy most nem kellene ellenkeznem vele. Így hazafelé veszem az útirányt.
A szívem szakad meg attól, hogy ilyen rideg velem. Hisz mégis csak rám kellene támaszkodnia, a férje vagyok, csessze meg!

Kamilla az előszoba szekrényre dobja táskáját, és felakasztja a dzsekijét.
Gyorsan kibújok én is a cipőmből, majd felvetem neki az ötletet, mi lenne, ha ma főznék magunknak ebédet?

Nem vagyok éhes. – mormolja orra alatt
Tudod, hogy most már nem csak magadra kell gondolnod, bébi. – mondom mosolyogva , és közeledni kezdek felé.
Tudom, tisztában vagyok vele! – fakad ki, és hangja elcsuklik.
Tudom, tudom bébi. – felek halkan, és átfogom a derekát. – Szeretlek, annyira szeretlek. – súgom oda, és homlokom az övének döntöm. – Csak kérlek, ne zárj ki. Támaszkodj rám, veled vagyok. – súgom, ő pedig a könnyeivel küszköd.
Hogy tehetném Robert? – vonja össze szemöldökét, én pedig értetlenül nézek rá. Ezt mégis, hogy érti? – Hogy támaszkodjak rád, mikor még csak egyenlő partnerként sem kezelsz engem? Mikor még csak a gondolattól, hogy meghalhatok, elveszted az eszed?
Mondtam már, csak nem akartam elcseszni azt a remek napot Emiatt nem mondta el. Lenyugodtam Kamilla. Tudom kezelni a dolgot. – válaszolok, hogy bizonyítsam az érzéseimet.
Dehogy tudod! – rázza meg fejét, és alig hallhatóan folytatja. – Meg akartad ölni a gyerekeinket.
Kamilla arca eltorzul, és a jól látható, kerekded hasára csúsztatja kezét. – A babáinkat. -bólint, nekem pedig a torkomra fagy a szó, még levegőt is nehezemre esik venni. Mélyütés volt ez tőle. Tudom, ezt sosem fogja megbocsájtani nekem. Kamilla eltol magától, némán megrázza fejét, és a háló felé indul. Nem akartam így lezárni a beszélgetésünket.
Tudod, hogy képes vagyok mindenkin áttaposni érted! – szóltam utána kétségbeesetten
Ez az Robert! Sosem akartam, hogy bárkin is áttaposs! Főleg nem a gyerekeinken! – válaszol, de nem áll meg, még csak hátra sem pillant.
Tudod, hogy a szerelmem, amit irántad érzek, túlságosan forr, képtelen vagyok csillapítani, olyan, mint az élni akarás, az ösztön, ami hajtja az embert! És ezen nem tudok, és nem is akarok csillapítani! – zihálom dühösen. Kamilla nem válaszol, már majdnem eltűnik a látókörömből. Nem lehet így vége ennek a beszélgetésnek. Felgyorsítom a lépteimet, és megragadom a csuklóját. Magamhoz rántom, és a falhoz taszítom.
Felnövök, felnövök hozzád bébi, csak ne taszíts el! – szólítom meg kétségbeesetten, és forrón megcsókolom. Kamilla könnyei csorognak csókunkba.
Szorosan ölelem, ő is így tesz, és szavak nélkül szeretjük egymást.
Fenekébe markolok, és magamhoz rántom. Átkarolja csípőm, ahogy felemelem, és belenyög a csókunkba. A háló felé viszem őt, és még mielőtt leraknám az ágyra végig harapdálom a nyakát. Kéjesen nyög fel, csípője mozogni kezd. Erőteljesen nyomul csípőmhöz ágyékával, ami teljesen bevadít.  Az ágyra fektetem, és elkezdem kihámozni a ruhájából. Zihálva veszi a levegőt, csípője ringatózik, kezeit a fülei mellett csúsztatja, tenyerével a szatén huzatot simítja végig. Könnyen meg szabadítom minden egyes ruhadarabjától. Meztelen, csupasz puncijához hajolok, és nyelvem hegyével megnyalintok csiklója hegyét. Kamilla úgy reagál, ahogy azt várom. Megfújom a nedves bőrfelületet, ő pedig feljajdul. Duzzadni kezd a redőzött pici szerv, én pedig nem bírok egy perce sem ellenállni neki. Kigombolom a nadrágom, mert már kezd nagyon szűk lenni. Amint megszabadítom magam, újra megnyalom őt. Kamilla felhúzza a lábait, és vágyakozva várja a szám. Középső ujjammal forró szűk hüvelyébe nyomulok, mire elégedetten nyög fel. Elönti a fejem a forróság, és csak az ösztöneim irányítanak. Látni akarom a kéjt az arcán, a testén. Látni akarom, ahogy élvezi minden mozdulatomat. Serényen dolgozom őt, és közben nyelvemmel is kényeztetem duzzadt csiklóját. Megérzem, amint belsője egyre húzódik, szorítja az ujjam. Közel már az orgazmusa, nem hagyom abba egy percre sem, és a következő percben pedig érzem, amint szétomlik kezeim között. Hajába túr, és mélyről jövő hangokat ad ki magából. Alig akar csillapodni a teste, beletelik pár percbe, mire kitisztul a feje. Csókolni kezdem a csípőjét, kemény pocakját, a melleit, ő pedig amerre járok libabőrössé válik. Forró, nedves kis puncijába hatolok, és lassan mozgok benne. Forrón csókoljuk egymást közben. Nem nehezedek rá, figyelek a pocakjára. Csípőmre teszi lábait, és magába húz. Majd megőrülök ezektől a mozdulatoktól. Kéjes hang szakad fel torkunkból, Kamilla gyorsítana, de én nem adom meg magam neki. Továbbra is gyengéden érek hozzá, csókolom, simogatom őt. Kamilla pedig nyakamba mélyeszti fogait. Csípőjével türelmetlenül mozog. Fal, karmol, tép, és nyög. Kéjesen, mohón szerez meg magának. A hátamra lök. Fájó érzés tőle elválnom, még egy pillanatra is. Magába illeszt,amint sikerül elhelyezkednie. Gyorsan mozog, ő diktálja a tempót. Gyönyörű duzzadt mellei remegnek a gyorsaságától. Felülök, és megcsókolom. Gyúrni kezdem őket, a számba veszem kemény mellbimbóit, és gyengéden megszívom őket. Kamilla nyüszít, és a hajamba túrva élvez el. Annyira erősen, ritmikusan pulzál a farkam körül hüvelye, hogy nekem sem kell egy perc sem. Zsibbadó fejjel szorítom őt magamhoz.

A hideg szaténra fekszünk. Hanyagul öleljük egymást. Lábfejeinkkel simítjuk a másikat, és pár centire pihen arcunk egymásétól. A nap már jócskán lemenőben van. Narancsos fénye ragyog be az ablakon, glóriaként öleli Kamillát.

Olyan gyönyörű vagy. – súgom oda, és megsimítom kerekedő pociját
Már nem sokáig. – mondja epésen, de én nem veszem fel a dolgot
Nekem mindig te leszel a legcsodásabb nő, akárhogy is nézz ki.
Most még ezt mondod. – mosolyog rám, de látom, hogy nem őszinte a mosolya
Ezt mondom, mert tudom, hogy így is van. Szeretlek, és ezen semmi nem változtat, bébi. Ettől a pocaktól meg még szexibb vagy. – mosolyodom el, és pocakjára teszem tenyerem.
Jaj, Robert. – rázza meg fejét, és elfordul tőlem Összekuporodik, én pedig átölelem őt. Pocakjára teszem kezem, és simogatni kezdem őket.
Mindent képesek vagyunk legyőzni bébi. Együtt ez is menni fog. – mormolom oda füléhez, és apró puszit nyomok nyakszirtjéhez.
Mellé fekszem, szorosan a vállához, és lassacskán elmerülök az álmokba.


Riadtan ébredek fel. Zihálok, és izzadok, szörnyű rémálom kínzott, erre emlékszem, de már képtelen vagyok visszaemlékezni arra mi is volt az. Mélyet sóhajtok, és bal oldalamra fordulok, hogy átöleljem Kamillát. De, csalódottan veszem észre, hogy csak a kihűlt párnáját találom. Kikászálódom az ágyból, igyekszem kidörzsölni szememből az álmot, így indulok a keresésére.
Mosdóba, az erkélyre, konyhába megyek, de nem találom semerre. A mikróra pillantok éjjel van, két óra huszonkét perc.

Kamilla! – szólítom meg hangosan, de nem válaszol. – Hol lehet? Hol a fenében van ilyenkor?

Türelmetlenül nézek be minden helyiségbe. Minden szobába, és vizesblokkba, de sehol. Mellkasomban dübörög a szívem. A telefonomért nyúlok, és hívni kezdem, de kisípol. Mi a franc van itt?
A hálószobába rohanok, felrántom a gardrób ajtaját, villanyt kapcsolok, de ott csak pár ruhadarab lóg az állványokon.

Kamilla elhagyott! Fuldokolva veszem a levegőt. Pár órája hatalmasat szeretkeztünk, mégis, miért hagyott el?

Felhívom a biztonságiakat, és a főnököt kérem. Damien mély hangja, fél percnyi várakozás után szólal meg a vonal túloldalán.

Szükségem van a ma éjjeli felvételekre! A feleségem eltűnt, tudnom kell, hogy mi történt!





2018. február 7., szerda

?

Sziasztok ,

Sajnos most csak egy kis helyzetjelentéssel jövök. Tudom, ígértem új részt, de nagyon be vagyok havazva.  Nem részletezném, a lényeg, nem felejtettem el a blogot, továbbra is üzemel, csak épp nincs erőm írni. Igyekszem, és remélem hamarosan össze jön az új rész.

Szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni.

Nem sokára jelentkezem, Lills

2017. december 27., szerda

117. fejezet

Fel tudod fogni,hogy már csak 3 hónap, és karácsony? – néz rám Kamilla csodálkozó pillantásokkal. – Hihetetlen, mennyire gyorsan elszaladt ez az év.
Igen, tényleg. – bólintok, de, nekem jelenleg kurvára nehéz a karácsonyon törnöm a fejem, miután fél órája tudtam meg, hogy a feleségemnek rosszindulatú daganata van.
És, aztán jön a szilveszter… – sóhajt fel, és vigyorogva elréved
Mire gondolsz? – mosolyodom el, aranyos ábrázatán, és üresbe rakom az autót a piros lámpa előtt.
A tavalyi szilveszterünkre. Emlékszel még rá? – kérdezi kíváncsian.
Nehéz lenne elfelejtenem azt az időszakot. – vonom össze szemöldököm. - Teljes kétségbe töltöttem a karácsonyt, és a szilveszter napját. Azt hittem örökre elvesztettelek. – mormolom, és érzem, amint beleborzong a testem a gondolatba.
Az idei teljesen másként fog telni. – mondja halkan, és a combomra teszi a kezét. – Ezt megígérem.
Remélem is. – mosolygok rá, és újra Bishop hangja cseng a fülembe. Nem akarok rá gondolni… nem akarok a betegségére gondolni. Olyan képek ugranak be, hogy a kórházban töltjük a karácsonyt, mert Kamilla annyira rosszul érzi magát. Rémképek ezrei cikáznak a szemeim előtt. Sípoló gép hangok, Kamilla csontsovány, sápadt arca... még azt is hallom, ahogy nehezen veszi a levegőt. Hangos dudaszó zökkent ki ebből a rémálomból.
Robert, minden rendben? – kérdezi aggódó tekintettel Kamilla, én pedig kapkodva sebességbe teszem az autót, és elrajtolok.
Persze, minden rendben. – bólintok, és az utat kémlelem, nehogy a feleségem aggódó tekintetét kelljen néznem. – Szóval, mesélj csak, mire is gondoltál, míg le nem romboltam az ábrándozásod?
Arra, hogy új év éjszakáján kérted meg a kezem. – mosolyog rám újra derült hanggal Kamilla
Igen. – bólintok, és besorolok a lekanyarodó sávba. Haza érünk.
Szóval, el kellene kezdenem törni a fejem, mégis mit hozzon a Jézuska a fa alá. – mormolja orra alatt, én pedig miközben kiszállok a kocsiból, és az ajtójához igyekszem gondolkodóba esem.
Úgy érted a Mikulás. – folytatom a dolgot, amint kinyitom az ajtót Kamillának.
Nem. A Jézuska. Vagyis Jézus… az ő születéséről szól a karácsony. – néz rám értetlenül.
Nem, Szent Miklós hozza az ajándékot. Ezt mindenki tudja. – mosolygok rá kissé bosszús feleségemre. – Bemászik a kéményen, és ajándékot rak a fa alá, és a zoknikba.
Azt hiszem, lesz mit megbeszélnünk, ha megjönnek a gyerekek. – motyogja elégedetlenül. – De, az viszont továbbra is téma, hogy mégis mi kerüljön a fa alá.
- Mit szólnál ahhoz, ha egy hatalmas piros masnit kötnél a nyakadba, és egy fekete babydollba a fa alá feküdnél? – vigyorgok rá, ő pedig felkacag, és egészen addig hangosan kacag, míg fel nem érünk a lifttel.
Lesegítem feleségemről a kabátot, ő pedig nagyot nyújtózkodik.

Engedjek egy kis vizet? Elmerülnél kicsit a kádba?
Az jól esne. – bólint, és a fürdő felé veszi az irányt. Beelőzöm. Én szeretném megengedni a vizét. Habfürdőt csurgatok a kádba, és kellemes meleg hőfokra állítom be a vizet. Kamilla ledobja magáról a ruhákat,amik tompa puffanással érnek a földre.
Ugye csatlakozol? – kérdezi búgó hangján, majd finom ajkait az enyémekre nyomja.
El kellene intéznem pár dolgot. – mormolom, és igyekszem kibújni feleségem karjai közül.
Ne... ne hagyj magamra! – kérlel kislányosan, és kezeit pólóm alá dugja, hogy aztán megcirógassa hasam. Összerándulok a csiklandós érzéstől,ami halk kuncogásra készteti. Tovább csinálja, én pedig vigyorogva rángatózom kezei közt. Végül megfogom kezeit, és nem eresztem.
Le kellene vetkőznöm ahhoz, hogy beszálhassak a kádba. Így pedig nem fog menni.
Jól van. – sóhajt fel fájdalmasan, és eddig befeszített teste elernyed. Elengedem kezeit, és kicsatolom az övem.
Tudod, milyen izgató ez a mozdulat? – kérdezi, és beharap alsó ajkába, miközben azt vizslatja, ahogy vetkőzöm.
Kamilla szorosan bújik, amint én is meztelen leszek, és hevesen falja ajkaim. Felizgult, de én képtelen vagyok másra gondolni, csak Bishopra. Enyhén eltolom magamtól, ő pedig furcsán néz rám.
Kihűl a víz. – mormolom, és belépek a kádba. Kamilla felsóhajt, és aztán amint én elhelyezkedem, követ.
Mellkasomra fekteti fejét. Kamilla formás, duzzadt melleit simogatom, és vizet locsolok rájuk. A pocakjára téved pillantásom, egész édes kis hasa van.
Mi a baj? – töri meg a csendet
Hm? – kérdezem elmélázva
A cukrászda óta olyan furán viselkedsz.
Csak, csak sok fele jár az eszem. Jócskán le vagyok maradva a melóval, be kellene mennem dolgozni. – sóhajtok fel
Biztos, hogy csak ennyiről van szó? – fordul felém, amint fel ül
Persze. – mormolom, és homlokon csókolom
Nem hiszek neked. – feleli, és a szivaccsal kezd el babrálni. Átveszem a szivacsot, és tusfürdőt nyomok rá.
Most végig dörzsölöm a tested evvel az extra csokoládé illatú tusfürdővel, és aztán amikor végeztünk, az ágyban, fel fallak. – morgom bele a fülébe, és elkezdem fürdetni. Kamilla kuncog.
Jól terelsz.-neveti, és teste összhangba kerül érintésemmel. Aprón megbököm az oldalát, mire összerándul, és felsikolt.
Végig bohóckodójuk a fürdést, végül ott is szeretkezünk. Kimerülten fekszünk az ágyba. Kamilla haja még vizes, az orrunk össze ér, így nézzük egymást. Aprón csókol, majd visszafekszik a párnára.
Engem komolyan aggaszt ez a karácsony dolog, Robert. – vonja össze szemöldökét
Bébi, én meg komolyan mondtam azt, hogy nekem csak te kellesz. – simítom meg arcát. -Ez után...ah... a mizéria után, nem fogok semmi másra vágyni, csupán a meleg ölelésedre, és a tudatra, hogy velünk minden rendben van. Érted?
Igen. – feleli halkan. – Szeretném anyáékat elhívni. Szeretném, ha közösen ünnepelhetnénk a karácsonyt. Az egész család. Édesanyád, Annabell, az én családom...és mi.
Amit csak szeretnél bébi. – mosolygok rá, neki pedig lassan csukódnak le szemei.



Hangos kacajok ébresztenek fel. Thomas, és Timmy hangos nevetésétől boldogan indul a reggelem. Még akkor is, ha kihallatszódik a rosszaság hangjukból. Elnyúlok az ágyon, és nagyot nyújtózom. Kamilla már nincs mellettem. Végig dörzsölöm arcom a tenyeremmel, és magamhoz térek. Álmosan sétálok le a lépcsőn, és végre meghallom Kamilla hangját.
Fúk, kértelek benneteket, hogy fejezzétek be! Charlie akkora lesz, mint egy elefánt!
Jó reggelt! – köszönök fennhangon
Apu! – hallom meg a két vitéz vékonyka hangját
A fiaid megint a kutyával etetik meg a reggelijüket. – bosszankodik Kamilla anélkül, hogy felém fordulna, és tovább tevékenykedik a tűzhelynél.
Hmmm, pedig fantasztikus illata van. Mit esztek fiúk? – érdeklődöm, és a tányérjukat kezdem vizslatni.
Palacsintát! – válaszolják egyhangúan.
Én azt hittem azt Charlie eszi. – bámulok rájuk értetlenül. Ők pedig rázni kezdik a fejüket.
Nem, nem! Én megeszem mindet! – rázza fejét Thomas
Ez a beszéd!
Ki ez a szexi nőszemély itt? – ölelem át Kamillát hátulról, és megcsókolom nyakát
Mindennek érzem magam csak szexinek nem. – nyögi fájdalmasan, és hátra hajtja fejét nyakszirtemhez.
Pedig, ha azt mondom.... – Kamilla nevetni kezd, én pedig bőszen simogatom kerek pocakját. – Focista lesz ebből a lányból. – nevetem el magam, amit megérzem bősz rugdosását.
Egész éjjel ezt művelte. – sóhajt fel Kamilla
Miért nem Andrea főz?
Elengedtem. Meg kell vennie az ajándékokat neki is. Így is félő, hogy már nem marad semmi a boltokban. Tovább nem húzhatta a dolgot, holnap szenteste. És, tudod, ez mit jelent? – néz rám kíváncsian
Mit?
Hogy el kell mennünk megvenni a fát! És a ház.... nézd meg!
Kupi van. – rántom meg vállam, a rengeteg gyerekjáték láttán. – De ez általában így néz ki. Kamilla vállon csap a konyharuhával.
Csupasz! Sehol egy karácsonyi dísz! Az egész olyan... csupasz! – borul ki.
Hé, bébi! – ölelem át, ő pedig zokogni kezd.
Mami miért sír? – néznek ránk az ikrek.
Mami csak kicsit fáradt. Nincs semmi baj.
- Sosem volt még ilyen Robert! Hogy az utolsó napon ne legyen fánk, és a díszek..
Nem tragédia, ha nincs feldíszítve a ház. Én nem ragaszkodom hozzá.
De nekem kellenek a díszek!!!! – ordítja a képembe, én pedig nagyot nyelek, és leültetem.
Jól van, jól van, akkor... akkor, mit szólnál hozzá, ha mi a fiúkkal mindent elintéznénk. Jó lesz így? – néz le rá, ő pedig egy pillanat alatt abba hagyja a sírást.
Tényleg? – kérdez vissza, és letörli arcáról a könnycseppeket.
Persze. – bólintok. – Te pedig pihenj kicsit ma...mert Istenemre mondom, még egy kialvatlan éjszaka, és a karácsonyfa lángolni fog a leheletedtől.
Olyan mocsok vagy. – dünnyögi orra alatt.
Apuci, apuci! – kiáltanak fel a gyerekek, és a tűzhely felé mutogatnak
Ó, bassza meg! – ordítom el magam a hatalmas lángokat látva,amit a szenesedett palacsinta okozott.
Ó, bassza meg! – mondják utánam a gyerekek kuncogva
Robert! Már megbeszéltük! -pirít rám dühösen Kamilla
Már megbeszéltük! – ismétlik anyjuk után a gyerekek, én pedig kapkodva igyekszem elfojtani a lángokat.
Ó, Istenem, a reggeli! – fogja a fejét Kamilla.
Nem gond, majd eszük tojást. – rántom meg vállaim, és előveszek egy tányért a szekrényből. A hűtőhöz sétálok, és tojás után kezdek kutatni. Kinyitom a tartót, és furcsa dolog tárul elém.
Bébi, nem tudod, hogy került ide egy slusszkulcs? – kérdezem értetlenkedve, és kiveszem a tojástartóból a kocsikulcsot.
A fenébe, már mindenhol kerestem! – sziszegi, és kikapja a kulcsot a kezemből. Értetlenül nézek rá, ő pedig feláll, és kócos hajával elvonul. Elnevetem magam, a vicces helyzeten, és kiemelem a gyerekeket az etetőszékekből. Megtöltöm a juharsziruptól ragacsossá vált kezecskéiket, és a szájukat, és útra bocsátom őket a nappaliba.
Menjetek játszani, amíg apa is eszik valamit. – paskolom meg mindkét popsajtot, de nem is kell nekik a noszogatás, egyből szaladnak a játékok felé.
Kávét töltök egy csészébe, és kinyitom a mikrót. Egy mikulásos kis zoknit találok benne, amit elképedve veszek ki belőle. Kamillának tényleg szüksége van egy kiadós alvásra. Mióta a nyolcadik hónapban van, alig alszik. A bébi a pocakjában folyamatos műszakban van, és az ikrek sem alusszák át még az éjszakát. Nekem pedig elég sok volt mostanság a munka, szükségem volt a pihenésre. De, most 2 hét szabi. Végre újra a családdal tölthetem a napjaim, és újra teljes értékű apa lehetek.
Apácska! – hallom meg feleségem álmos hangját az emeletről. Kiveszem a kávém a mikróból, és a folyosóra sétálok.
Mi az bébi? – nézek fel rá. Kamilla már pizsiben van. Fehér pólót vett fel, amiből már kikandikál a pocakja, francia bugyiban van, és vastag zokniban. Irtó szexi, evvel a kócos hajjal, és álmos fejjel. – Azt ugye tudod, ha most nem lennének itt az ikrek, felmennék és, úgy...
Apa! – szólít meg kuncogó korholással
Baromira dögös vagy. – vigyorgok rá
Te meg nagyon kanos. – nevet, olyan csilingelő hangon, ami simogatja a lelkem
Szóval? Mit is akart az én dögös nejem?
Szólsz, ha elindultok a fáért? Én is menni szeretnék.
Persze bébi. – bólintok, és belekortyolok a megmelegített kávémba
Oké, én akkor addig alszom egy kicsit. Végre elnyugodott ez a  kis predátor a hasamban. – dünnyögi, és megsimogatja oldalról a hasát, és becsoszog a hálóba
Apa, apa! Pipi! – paskolja meg combom Thom, én pedig hirtelen azt sem tudom hova kapjak. A bögrét az asztalra rakom, és felkapom Thomot, és a mosdó felé szaladok vele.
Oké, oké! Csak tartsad szépen! Mindjárt ott vagyunk! – szét tépem a bodyt, lerántom a bugyiját, és a WC-hez emelem.
Nem, nem! – rázza a fejét sikítva. – A tigriszt, a tigriszt akarom! – visítja, miközben én próbálom ráültetni a WC-re.
Jól van, jól van! – morgom dühösen orrom alatt, és futok ki a nappaliba, a tigrises bilit keresve, amit meg is találok a szoba sarkában. Thomas mindenhova viszi a bilijét, és nem halandó másra ülni csak arra. Nagyot fújok, amint a gyereket a bilire helyezem,és meghallom azt az áldott csurgást. De, a következő pillanatban hallok egy másikat is.
Ó, ne! Ne már!
Óóó! – hallom meg Timmy hangját, és a szörnyű kép, amit látok, teljesen elborzaszt. Timmy a szőnyegre pisil.
Miért nem szóltál? – fogom meg fejem, és nagyon nem tetszik a gondolat, hogy ezt nekem még össze kell takarítanom. Jól kezdődik a reggel.

Egy órámba telik mire rendbe rakom az ikreket, és feltakarítok. Felöltözünk, és együtt kimegyünk a garázsba. Csípős hideg van, a leheletünk látszik, de a gyerekeknek nagyon tetszik. Ropog a hó a talpunk alatt. Timmy sikongatva terül el a hóban, a bátyja pedig követi. Szórják egymásra a havat, miközben nevetgélnek.
Apa, apa! Nézd! – visítanak, és egymásra szórják a havat
Szuper játék! – állapítom meg, és a karácsonyi díszek után kezdek kutatni. Jó pá percbe beletelik, mire meglelem a hatalmas dobozt, az egyik polc tetején. Kamilla kecses betűi díszítik a doboz oldalát "karácsonyi díszek" felirattal. Létrára állok, és leemelem a dobozt. A következő percben Timmy hangját hallom meg, keservesen sír.
Kisietek a garázsból. Timmy a hóban ülve sír. Piros pozsgás az arca, és egy merő könny.
Mi történt? – kérdezem aggódva, de nem válaszol. – Mi baj kicsim? – ölelem magamhoz rémülten, és Thomasra nézek. – Mi történt az öcséddel Thomas?
Szemecském! Szemecském! – sikítja Timmy.
Nyisd ki a szemecskéd, bogaram. – kérlelem, és megpróbálom a szemeit megvizsgálni. Pirosak, de nem látok különösebb bajt.
Thommy beleszórta hót szemecskémbe. – dünnyögi mellkasomnak Timmy
Thomas, mit beszéltünk meg? – nézek rá dühösen nagyobbik fiamra. – Nem szabad a másik arcába szórni, és dobni semmit! Ez csúnya dolog volt! Kérj bocsánatot az öcsédtől. – szólítom fel rá. Thomas nem reagál, még csak nem is védekezik. Lesütött szemekkel, lehajtott fejjel közelít meg minket, és arcon puszilja az öccsét.
Na, már nincs is semmi baj! – törlöm meg Timmy arcát, és felállok. – Gyertek, megtaláltam a díszeket.
A srácok már vidáman és várakozva tartanak velem a garázs felé. Fel kapom a hatalmas dobozt, és vissza indulunk a házba.
Ezekkel a dolgokkal minden évben Kamilla foglalkozik. Ő imádja feldíszíteni a házat kívülről,belülről egyaránt. Már az adventi időszak elején rákészül, és szinte minden évben beszerez valamilyen új díszt. Sajnos a sok tenni való, és, a sok munka a részemről, elfeledtette vele ezt a rituálét,és már nem volt sem ideje, sem ereje feldíszíteni a házat. A kölykök minden idejét lefoglalják, és újabban nem is alszik túl sokat, a bébi miatt a pocakjában. Többször is felvetettem neki,hogy vegyünk fel dadust, de hallani sem akar róla. Azt mondja, ő szeretné megélni a srácokkal a mindennapokban történt csodás pillanatokat, nem pedig a dadustól akar értesülni például az első szavukról. Amivel teljesen egyet értek, csak elég fájó pont,hogy én ezekről nagyrészt lemaradok. Az utóbbi pár hónap nem szólt másról,mint,az utazgatásaimról. Ázsia, Európa, még Afrikában is voltam. A Pattinson vállalat szárnyalni kezdett,miután átvettem a cég irányítását apámtól. A P&F pedig egész jól tartja magát a piacon, Foxban nem csalódom. Élveztem a sikerét a Pattinson vállalatnak, de úgy érzem a cég elveszi az életem a családomtól. Épp ezért múlt héten vettem fel egy embert,akit a helyettesemként vezettem fel az embereim előtt. Csak remélem,hogy beválik, talpra esett emberként ismertem meg Rogert. És végre én is 8-4-ig, hétfőtől-péntekig dolgozom a új évtől. Itthon akarok lenni a családommal,főleg,hogy egy hónap múlva megérkezik Elizabet. A lányom... olyan hihetetlen,hogy lesz egy lányom!
Elgondolkodásomból egy hatalmas csattanás ébreszt fel. A hang irányába kapom a fejem, Thomas egy doboznyi üveg díszt dobott a földre.
Óó. – mondja elkerekedett szájjal, és szemekkel.
Ne mozdulj! Maradj úgy, ahogy vagy, még a végén meg vág az üveg. – szólítom fel, és óvatos léptekkel közelítem meg kisfiam, és kiemelem a törmelék közül. Timmyt is biztonságba helyezem, és újra takarítok. A kölykök egész délelőtt rosszaságon törik a fejüket, hol egymással civakodnak, hol pedig kisebb balesetekbe bonyolódnak. Végül úgy döntök, hogy ebéd közben felhívom anyát.
Kisfiam. – szólít meg meleg hanggal
Mama, mondd, tudnátok vigyázni az ikrekre délután? Fel kellene díszítenem a házat, de egyszerűen nem jutok egyről-a kettőre. – mormolom, és a hatalmas kuplerájt nézem, amit mi okoztunk szerte a lakásban
Persze drágám, de miért nem hívod fel Lusit? Csodás munkát végzett nálam is.
Itthon mindig Kamilla csinálja, de teljesen ki van merülve. Alig alszik a bébi miatt. Szóval, megígértem neki, hogy a kölykökkel majd mi feldíszítünk mindent, de ördögök. És kissé csalásnak érezném ha átadnám másnak a díszítést. – magyarázkodom
Értelek. Gyertek bátran, és hozz nekik cuccot is. Aludjanak ma nálunk, és holnap, majd átviszem. Úgy is nálatok töltjük a karácsonyt.
Köszi anya, nagy segítség vagy. – hálálkodom, és leteszem a telefont.

Egy óra múlva már ott is vagyunk az ikrekkel. Mama nyit ajtót, de apa mögötte vár. Apám arcán földöntúli boldogság árad szét. Ami engem is mosolyra késztet. Jó érzés, hogy ennyire várja az unokáit, és nagypapának sokkal jobbnak bizonyul, mint anno apának.
Ettek ebédet, most már csak aludniuk kell.
Jól van drágám. -mosolyog, a fiúk pedig rohannak a nagyapjukhoz.
Papi, papi! – sikítják nevetve, vékonyka hangjukon
Anya, Timmyre még kell pelus, ne felejtsd el rá adni alvás előtt. Thomas szól, ha kell neki.
Jól van, nem felejtem el. – bólint mama
Oké.- sóhajtok nagyot. – És, ne adjatok nekik sok édességet, mert attól nagyon felpörögnek. Ami azt illeti, ne is adjatok nekik semmilyen édességet, még a végén a fejeteken fognak táncolni.
Megjegyeztem. – bólint mama
És Thomas, a nyusziját a táskájába tettem, azt mindig kéri elalvás előtt, ha nem kapja meg...
Fiam, már kétszer itt aludtak, minden rendben ment. Most sem lesz semmi gond. – szakít félbe apa.
Oké. Ha bármi van, hívjatok. – bólintok
Hívunk. – válaszolják egyhangúan szüleim.
Jól van. Adjatok egy puszit apának. – mormolom letörten, és megölelem az ikreket.
Szeretlek apa.- köszön el Timmy.
Szeretlek titeket. Holnap találkozunk.

Nehéz szívvel hagyom ott a kölyköket, de mennem kell, fel kell díszíteni a házat. Örömet akarok okozni a feleségemnek.
Kamilla még bőven húzza a lóbőrt,mikor haza érek. Én pedig neki álltam végre nyugodtan feldíszíteni a házat. 3 órán át tart, és már épp rakom el a létrát, mikor meghallom Kamilla csodálkozó hangját.

Hű, nagyon ügyes vagy! – hallom meg csodálkozó feleségem hangját
Ugye?
Hogy tudtad ezt megcsinálni a kölykök mellett? – vonja össze szemöldökét, és mindaddig szemmel tart, míg leér hozzám a lépcsőn.
Lepasszoltam őket a nagyszülőknek? – kérdezem félve
Te ott hagytad őket anyádéknál? – kérdezi dühösen
Bébi, muszáj volt. El kell, hogy mondjak neked valamit. Egy nagyon komoly dologra jöttem ma rá.
Mi az? – kérdezi kikerekedett szemekkel
A gyerekeink, nagyon rosszak. – mondom komoly hanggal, mire Kamillából kitör egy hatalmas hahota.
Mit szólnál hozzá, ha megvennénk azt a fát? – ölelem magamhoz kerekded feleségem.
Benne vagyok. – bólint, és mosolyogva megy fel az emeletre.

Büszkeség önt el, amint végig nézek a házon. Az én művem, és tetszik neki. Kamilla meleg holmiba bújik, és aztán indulunk is a fenyővásárba.
Minden évben nagy fánk volt, úgy gondolom ez most is így lesz. Kamilla odahúz az egyikhez.
Nézd, ez csodaszép! – mondja ragyogó arccal, én pedig elámulva nézem őt, és azt mondom... – Igen, az.
De engem abszolút nem a fa nyűgöz le, hanem a feleségem gyermeki boldogsága. Imádom őt így látni, és a majd 4 év alatt ez a szerelem cseppet sem enyhült. A hangszórókból karácsonyi zene szól, édes sütemény, és fenyő illat szál a levegőbe. És valahogy nagyon meghittnek érzem ezt a pillanatot.
Szeretlek, ugye tudod? – mondom fennhangon, és egy cseppet sem érdekel, ha más is hallja
Olyan kis butus vagy. – kuncogja el magát
Neked köszönhetem, hogy szeretem a karácsonyt. Annak, ahogy látom a szemedben azt a csodát, a varázst, amit aztán meg is teremtesz nekünk minden évben... Olyan csodálatos vagy. – mondom szerelmesen
Micsoda szentimentális ma este Mr. Pattinson. – kuncogja, és megöleljük egymást.
Csak, mert őrülten szerelmes vagyok magába Mrs. Pattinson. – búgom ajkainak, és forrón megcsókolom
Szóval, mit szólsz? – kérdezi mosolyogva
Nézzünk még körül.-bólintok, és megfogom a kezét
Jó estét, segíthetek? – lép oda az egyik árus
Körül néznék, köszönöm. – válaszolom, és húzni kezdem Kamillát.
Ez is nagyon szép.- mutatok az egyik ezüst fenyőre.
Igen, és azt nézd... – bök egy másikra, és megremeg a teste.
Fázol? – nézek rá aggódva
Igen, kicsit. -bólint, és a következő pillanatban tüsszent egyet. Zsebkendőért nyúlok a zsebembe, de Kamilla nézése megijeszt.
Jól vagy?
Bepisiltem. – súgja oda
Mit csináltál? – kérdezek vissza.
Bepisiltem. Eltüsszentettem magam, és bepisiltem. – vinnyog halkan
Nem lehet, hogy elfojt a magzatvíz? – kérdezek vissza
Hidd el azt tudnám. Frankon becsurrant! – sziszegi, és toporzékolni kezd. – Menjünk!
Oké, oké. Akkor, induljunk. – válaszolok, és Kamillát a kocsihoz kísérem. – Ezt a fát szeretnénk. – megyek oda ahhoz a férfihoz, aki felajánlotta a segítségét, és rábökök arra a fára, amit Kamilla mutatott mindjárt a legelején. – Ki tudnák szállítani?
Persze, nem gond. – bólint a férfi, én pedig gyorsan bediktálom a címünket, és kezébe nyomok egy kis pénzt
Ez annyira ciki. – nyafogja Kamilla, és elsírja magát
Ugyan már, senki nem látta. Sötét van oda kinn. Bár a pingvin járás, amit előadtál kifele menet...na az nem semmi volt.
Olyan mocsok vagy! – üti meg a vállam, én pedig nem bírom tovább tartani magam, és felnevetek
Ja, és, csak, hogy tudd, nem én takarítom ki a kocsit.- kacsintok, mire Kamilla felfújja magát, és egész úton nem szól hozzám

Kamilla megkönnyebbülve jön le az emeletről, én pedig mialatt ő lezuhanyzott eltoltam a bútorokat, helyet készítve a fának.

Jobban érzed magad? – kérdezem mosolyogva
Sokkal jobban.- mormolja
Kamilla macinaciba és egy pólóba bújt. A haja nedves még a zuhanytól.
Mikor hozzák a fát?
Úgy hallom, most jöttek meg. – válaszolok, és a bejárati ajtóhoz igyekszem. A két pasi már leemelte a fát az autóról, mire kinézek, és nagy lendülettel tartanak a ház felé.
Jó estét Mr. Pattinson. – szólnak egyszerre. – Mindjárt bent is vagyunk. – folytja az egyik, aki a törzsénél cipeli a fát.
Csak óvatosan, szerintem ki kellene nyitni az oldalszárnyát az ajtónak. – válaszolok elgondolkodva
Áh, megy az. Na, ne told olyan gyorsan Martin! – ordít a közelebbi férfi, és megindulva lépett fel a lépcsőkön.
Lassabban emberek! – ordítok fel, mire a férfi dob egy hátast, a fa törzse pedig egyenesen az ajtónak csapódik, és kitöri az üveget.
Úristen az ajtó! – teszi szája elé kezét feleségem
Sajnálom, Mr. Pattinson, megbotlottam. – hebegte. A feleségem magyarul szitkozódva megy a házba, én pedig igyekszek magamra nyugodtságot erőltetni. – Természetesen vissza adjuk a pénzt. Én, én nagyon sajnálom.
Csak vigyék be a nappaliba, és húzzanak innen! – morgom orrom alatt.

Kamilla eltűnik, én pedig, amint elmennek azok a fajankók, a garázsba megyek, és fóliát veszek elő. Befóliázom az ajtót, és a feleségem után indulok. Kamilla az ágyunkon ül, és sír.

- Ez a karácsony, kész katasztrófa lesz. - bőgi, és arcát a kezeibe temeti. -Még a holnapi ebéddel sem álok sehogy. Egy idegroncs vagyok, alig alszom,és egy tüsszentéstől bepisilek. Most meg az ajtó... - bömböl. - Azt mondod,hogy én teszem széppé a karácsonyod, hát nézd, nézd, milyen lesz a mostani karácsonyunk!
Bébi, ez a karácsony is épp olyan szép lesz, mint múlt évben, vagy előtte. És tudod miért? – a csuklóira teszem a kezem, és lefeszítem az arcáról. A vörös szemeibe nézek, és letörlöm arcáról a könnyeket, és felemelem a fejét. – Tudod miért? – kérdezem meg újra. Megrázza a fejét, és szipogni kezd. – Mert együtt vagyunk, és egy csodás dologgal ajándékozol meg engem újra. – válaszolom, és kezem a pocijára helyezem. – Imádom a fiainkat, és a kis Elizabetet, bár még nem is láttam. És, ha vajas kenyeret kell ennem karácsonykor, engem az sem érdekel, érted? Amíg mi együtt vagyunk, addig semmi sem számít.
Mikor lettél te ilyen tökéletes férfi? – kérdezi kikerekedett szemekkel
Mindig is az voltam. – rántom meg flegmán a vállaim. – Gyere, díszítsük fel a fát.
Kamillával feldíszítjük a fát, és a fa alá helyezzük az ajándékokat. Megnyugszik végre, és végig szeretkezzük az éjszakát. A fa előtt fekszünk meztelenül, öleljük, és simogatjuk egymást. És, aztán fura hangok ütik meg a fülem.
Boldog karácsonyt! – visít Kamilla nagymamája. Betör Kamilla többi családtagja, az apja, a nagypapája, és mindenki minket néz.
Végre együtt a család. – mosolyog Kamilla elégedetten. – Boldog karácsonyt szerelmem!

Rémülten ébredek fel, Kamilla ölelésében. Tv-t néz, miközben a fejem simogatja.
Jól vagy? – néz rám Kamilla, én pedig lihegek
Jól. -nyelek nagyot, és letörlöm az arcom. – Jól vagyok, csak olyan furát álmodtam. – folytatom.
Na, mesélj! – mosolyog rám.
Boldog karácsonyt....Igen, igen. – mormolom az álom hatása alatt, Kamilla pedig édes hangján kuncog tovább.